A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 31. szám - A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja

O G. Felperes részéről tagadtatik ugyan, hogy a keresetileg érvénytelenittetni kért 3000 frtos váltó a most említett fizetések s egyéb szolgáltatások fedezetére állíttatott volna ki; tekintve azonban, mikép felperes arra nézve, hogy alperesnek nevezett fia ellen a fentieken kívül más fennálló követelése is lett volna, bizonyítékot általában nem szolgáltatott: kérdéses váltót a íenti fizetések s egyéb szolgáltatások egyenértékéül kiállitottnak kellett elfogadni. Ezeknél fogva azon következtetés, melyet felperes a hatályon kivül helyeztetni kért váltókövetelés ál voltára nézve a közadós és alperes között fennálló személyes viszonyból százmaztat, önmagában véve, egyéb bizonyíték hiányában figyelembe vehető nem lévén : felperest ezen követelés s az annak alapján nyert végrehajtási jog érvénytelenítésére irányzott keresetével elutasítani kellett. (1~8.">. december 11-én 7156. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét oly módosítással, hogy felperest keresetével perelhetési jog hiányában utasítja el, helybenhagyja, azon részében pedig, mely által csődtömeggondnokuak perbeli munkadíja és költsége a csődtömeg irányában lett megállapítva, megváltoztatja, tömeggondnok perbeli munkadiját és költséget a csődtömeg irányában meg nem állapítja. Indokok: A csődtörvény 26. és 160. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy a megtámadási jogot rendszerint a tömeggondnok érvényesiti ugyan, de a 160. §. utolsó bekezdése szerint a felszámolási határnap eltelte után már ezt nem a csődbíróságnak, melynek hatásköre ez irányban a felszámolási határnappal megszűnik, hanem csak a csődválasztmánynak felhatalmazása alapján teheti. Miből következik, hogy a tömeggondnok a felszámolási határnap eltelte után a csődbíróságnak felhatalmazása alapján megtámadási keresetet érvényesen nem indíthat. De tömeggondnok válaszában maga adja elő, hogy közadós W. Menyhért csődügyében a felszámolás 1883. december 18-án megtörtént, azon kérdésben tehát, hogy jelen megtámadási kereset indítására csődtömeggondnokot felhatalmazza, a s-a.-újhelyi kir. törvényszék, mint csődbíróság 1884. évi április 25-én érvényesen határozni hatáskörrel már nem bírt. Minthogy pedig tömeggondnok a/.t. hogy jelen megtámadási kereset indítására a csődvála<ztmáu) tói is felhatalmazást nyert, nem is állította, ily felhatalmazás nélkül pedig a fent előadottak szerint perelhetési joggal mm bír: alperes ez irányban előterjesztett kifogása következtében felperest keresetével perelhetési jog hiányában el kellett utasítani; s tekintve, hogy felperes tömeggondnok nem igazolta, hoey a csődválasztmány megbízásából járt volna el, e nélkül pedig jelen pernek, valamint a felebbezésnek költsége a csődtömeget nem terhelheti, felszámított költségét a csődtömeg irányában megállapítani nem lehetett. (1886. május 4-én 5591. sz.) A ni, kir. Guria: Tekintve, hogy a csődtörvény oly intézkedést, melynél fogva a csődválasztmány részére törvényben kijelölt teendők a felszámolási határnap eltelte után a csődbíróságra hárulnának, nem tartalmaz, sőt a csődtörvény 264. §-áuak azon rendelkezéséből, mely szerint még sommás eljárás esetében is a csődválasztmáuy teendői a csődhitelezőkre és nem a csődbíróságra ruháztatnak, ennek az ellenkezője következtethető; ennélfogva a jelen megtámadási per megindítására adott csődbirósági felhatalmazás a felebbezéshez csatolt, a fentebbiek szerint törvényen nem alapuló 10,054/1883. számú csődbirósági végzés alapján sem tekintethetik törvényes alakban megadottnak: a másodbiróság Ítélete indokaiból helvbenhagvatik. (1888. évi március hó 8-án 587U/86. sz.) Bün-ügyekben. Megtévesztés a kettős házasságnál; a második házasságot a büntető birrt nem mondhatja érvénytelennek. (B. T. K. 251. §. 1. és -2. pont.) A budapesti kir. törvényszék: Sch. József bűnösnek ryilvánittatik a B. T. K. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettében és e miatt két évi börtönre ítéltetik. A vádlott és F. Matild között 1885. évi szeptember hó 15-én kötött házasság megsemmisítése ki nem mondatik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán megállapittatott, mikép Sch. József vádlott a lugosi főrabbinátusnak 1886. évi március hó 5-én 41. szám alatt kelt bizonyítványa szerint 1876. évi május hó 2l-ik napján (napló 15. sz.) B. Valentinnel érvényes házasságot kötött s ezen érvényes házassági kötelék tartama alatt C. Adolf, az »Ascho Chesed« nevű congregatió rabbija és papja előtt, ki mint ilyen, a New-Yorkban székelő császári és kir. főkonzulátusnak napló 4u. szám aiatt fekvő hivatalos átirata szerint érvényes házasságok kötésére jogosítva van, 1885. évi szeptember hó ló-én újabban is érvényes házassági kötelékre lépett és így a B. T. K. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettét követte el. Vádlott a kinyomozott ténykörülményekkel egybehangzóan beismeri ugyan, hogy a B. Valentinnel kötött érvényes házassága 1885. szeptember 1.3 én még fennállott, de tagadja, hogy tudta volna, mikép az nap, midőn F. Matilddal C. Adolf előtt megjelent, a két tanú jelenlétében F. Matilddal érvJnyes házasságra lépett, állítván, hogy C. Adolf azon kérdésére, »igaz-e, hogy F. Matilddal együtt akar élni«, csak azért válaszolt »igenneb, mert azt hitte, hogy ez alatt csakis vadházasság értetik és ezen hiszemben irta alá egyúttal az elébe terjesztett iratot, melynek tartalmát nem is ismerte. A mi első sorban a másodszor kötött házasság éivényességét illeti, Irzonyitékul volt elfogadandó a szertartást végző C. Adolfnak e tekintetben hit alatt tett azon vallomása, mely szerint jogosítva lévén esketési szertartást New-York államának törvényei értelmében végez:ii, ezen törvények értelmében és a héber vallás szerint végezte C. Berta és D. Matild tanuk jelenlétében 1885. évi szeptember hó 1 5 én az esketési szertartást Sch. József és F. Matild között; és továbbá bizonyítékot képez azon körülmény, hogy a Sch. József és F. Matild között kötött házasság New-York városának közegészségi bizottsága, mint arra nézve illetékes hatósága által mint törvényesen kötött házasság jegyzékbe is vétetett. És miután az eskü alatt kihallgatott E. Lajos bizonyítja, hogy maga vádlott mondotta neki 1885. év nyarán, hogy F. Matilddal el van jegyezve, majd a házasság megkötése után agyancsak vádlott mutatta be F. Matildot, mint nejét és ez alkalommal tudtul adta azt is tanúnak, hogy már egybekeltek; miután Sch. Berta igazolja, hogy vádlott az esküvő után magát neki mint F. Matild férjét bemutatta; nem volt elfogadható Sch. József azon védekezése, hogy nem tudta, raiképen ő F. Matilddal érvényes házasságot kötött és nem azon mivel sem indokolt védekezése, hogy ő csakis azért adta ki magát F. Matild férjének, mert ez utóbbi restelte, hogy csak vadházasságban élnek. Megtagadandó volt F. Matild ügyvédének azon kérelme, hogy a házasság megsemmisítése az Ítéletben kimondassék ; mert a kir. Curiának 1885. évi május hó 15-én kelt 46. számú döntvénye szerint kettős házasság miatti elitélés esetében a házasság semmisége vagy megsemmisítése nem a bűnvádi Ítéletben mondandó ki. (1886. október 1-én 33,388. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : Az elsőbiróság Ítéletét kir. ítélő tábla részben megváltoztatja, jelesül vádlott cselekményét a B. T. K. 251. §-ának 2. pontja szerint minősiti és a reá kiszabott két évi börtönbüntetést a mai naptól fogva rendeli számiitatni, abból azonban mai napig kiállott vizsgálati fogsága által hét hónapig kitöltöttnek vesz. Egyszersmind a vádlott és özvegy F. született St. Matild között New-Yorkban 1885. szeptember hó 15-én létrejött házasságot semmisnek nyilvánítja. Ezzel a változtatással és kiegészítéssel egyebekben a kir. törvényszéknek Ítéletét, úgyszintén a vádlott szabadlábra helyezése iránti kérelem tárgyában hozott végzését is helybenhagyja. Indokok: Minthogy az elkövetés helyén, New-York államban hatályban levő 1881. évi B. T. K. 298. §-a szerint a kettős házasság bűntette öt évi állambörtönnel büntetendő, ez okból a kir. törvényszék a magyar B. T. K. általános részének II. fejezetében foglalt határozmányoknak meglelelőleg helyesen alkalmazta a fenforgó bűnesetre a magyar büntető törvény intézkedéseit; minthogy azonban az eljárás adataiból kitünőleg vádlott magát New-Yorkban nőtlen embernek adta ki, St. Matild előtt is ezt állította, és az esketést teljesítő rabbinak hivatalos kérdésére is ezt a valótlanságot adta jegyzőkönyvbe, nyilvánvaló, hogy vádlott a vele házasságra lépő felet az előbbi kötelék fennállására nézve szándékosan tévedésbe ejté, mihez képest vádlott cselekménvét a B. T. K. 251. §. 2. pontjának szigorúbb rendelkezése alá kellett vonni. Mindazonáltal tekintve a vádlott mellett felhozott envhitő körülményeket, továbbá azt, hogy vádlottnak törvényes házasságból három serdületlen gyermeke van, és hogy hosszasabb letartóztatása által ezek is érzékenyen sújtatnának, a reá kiszabott kél évi börtönbüntetést ezen súlyosabb minősítés mellett is elégségesnek találta és ezt a büntetést azért rendelte a mai naptól számíttatni, mert vádlottnak elitéltetése még nem jogerejü, következéskép eddigi letartóztatása csak vizsgálsti fogságnak tekintendő. Vádlott-