A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 2. szám - Adalék a jogtalan elsajátitás vétségéhez

12 A J OG. hogy ateljesitésnek rendszerint a kikötött időben kell ugyan történnie, hogy azonban vannak törvények, melyek ettől csak akkor engednek eltérést, ha a teljesítési határidő világosan az adós érdekében állapíttatott meg, hogy vannak ismét oly törvények, melyek kétség esetében az adós előnyére szolgáló vélelmet állítanak fel, hogy azonban hazai jogunk a szerződések szigorú teljesítését fogadván el alapelvül és semmiféle vélelmet fel nem állítván, az adós a hitelező akarata ellenére szerződési határidő előtti teljesítésre a magánjog szempontjából jogosítottnak nem tekinthető. y Adalék a jogtalan elsajátítás vétségéhez. ' Irta : VARGHA FERENC, békés-gyulai alügyész. G. Gy. a szepsii vásáron 50 frtot talált; legalább az lett ellene s nem a lopás ténye bebizonyítva. A találás utáni napon bement egy boltba különféle dolgokat vásárlandó; a boltosnak feltűnvén az, hogy egy cigány 50 frtost váltat, letartóztatta s a rendörségnek átadta G . . . Gy . . vádlottat. A kassai kir. törvényszék G. Gy. cselekményét 7.158 84. sz. a. ítéletével sikkasztásnak vette; a kir. tábla azonban 1,142/85. sz. a. jogtalan elsajátítás vétségének minősítette, mely ítéletét a másodbiróságnak a Curia 4,691/B. 85. sz. a. helybenhagyta. A kérdés itt az, hogy vádlottat terheli-e a jogtalan elsajátítás vétsége. A B. T. K. 365. §-a következőleg szól: »A ki idegen ingó dolgot talál és azt nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja : a talált dolog jogtalan elsajátításának vétségét követi el és három hónapig terjedhető fogházzal, valamint 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« Ezen törvényből látjuk azt, hogy a jogtalan elsajátítás vétsége omissiv delictum ; a mi nyilván kitűnik a szakasz szövegezéséből, mely szerint ezen vétséget az követi el, ki a talált dolgot nyolc nap alatt a hatóságnak át nem adja. A büntetőjogi activitása a tettesnek azon momentummal kezdődik, midőn a teljesítésre rendelt határidő lejárt. A találás, illetőleg a talált dolog apprehensiója magában véve semmi büntetőjogi jelentőséggel nem bír, nem legalább mindaddig, mig az omissió a büntetőjog területére át nem csap. A ki a talált dolgot magához veszi, ez által bűncselekményt nem követ el, rnig csak a bizonyos időn át folytatott mulasztás azt nem demonstrálja, hogy az idegen dolog feletti tulajdonjogot maga részére meg akarja szerezni. Ezen momentumra a törvény nyolc napot határoz meg, mely idő leteltével az tételeztetik fel, hogy a találó a dolog feletti jogi uralmat akarja a maga részére megszerezni. Ezen prsesumtió föltételének bekövetkeztéig azonban a találót büntetőjogi felelősség nem terheli. Vagyis n y o 1 c napon belül bármiként rendelkezzék is a dologgal, ezen cselekménye isoláltan véve büntetőjogi szempontból irreleváns. Ezen nézetem támogatásául felhozom a törvény indokolásának ide vonatkozó részét, a hol hasonló gondolatmenet található fel: »Feltünik, hogy a 8t>5. §. nem említ sem eltulajdonítást, sem jogtalan használatot, hanem a bűnösséget, a visszaadás, vagy a feljelentés elmulasztásához köti. Ez jogi szempontból kifogás alá eshetik és kétségtelen, hogy itt az eltulajdonítás prassumálása állapíttatott meg eriterion gyanánt. De mi ezt szükségesnek tartottuk. A talált dolog birtokba vétele jogos cselekmény lévén : azon mozzanat, midőn a jogos cselekmény a jogtalan eltulajdonításba megy át, a legtöbb esetben nem ismerhető fel. Mi tehát egy külső s világosan felismerhető ismérv megjelölését láttuk célszerűnek mind a találó, mind az elvesztő érdekének szempontjából. Az előbbi a visszaadás vagy feljelentésnek elmulasztása esetében ezen idő eltelte előtt nem lesz a bíróság elé hurcolható s indokolatlanul gyanúsítható; az utóbbira nézve pedig nagyobb garantia, ha a törvény bizonyos időt állapit meg, mely idő alatt az átadásnak vagy feljelentésnek büntetés terhe alatt meg kell történni.« (Anyaggy. 11. 711 lap.) Nyilvánvaló ebből, hogy a törvény a kritikus nyolc napos határidőt nem minden jelentőség nélküli mozzanatként állította fel; sőt ellenkezőleg ezen határidő képezi a döntő körülményt arra nézve, hogy fennforog-e a jogtalan elsajátítás vétsége vagy sem. A mennyiben ezen nyolc nap a találó rendelkezésére áll akképen, hogy azon belül bármikor eleget tehet kötelességének s pedig oly jogi hatálylyal, hogy ez által magáról minden büntetőjogi felelősséget elhárít; föltéve természetesen, hogy a nyolc nap alatt a dologhoz való viszonyában oly cselekvényt nem követett el, melyet a B. T. K. vagy a kbtk. büntetés terhe alatt tilalmaz. Ha a találó a talált dolgot nyolc napon belül átadja a hatóságnak vagy annak, a ki azt elvesztette, ezen kötelességszerű ténye által megszabadul attól s pedig föltétlenül, hogy a B. T. K. 365. §-a alapján elitéltessék; de ebből nem következik, hogy a nyolc nap alatt netán tanúsított büntetőjogi activitása miatt felelősségre vonható ne lenne. Ha ugyanis a találó a talált dolgot jogtalanul használja és ez által azt megrongálja vagy értékében csökkenti, vagy a jogtalan használat által egyéb módon kárt okoz; felelősségre lesz vonandó furtum usus miatt a kbtk. 127. §-a alapján. Ez paralisálja azon jogsérelmeket, melyeket a dolog tulajdonosa szenvedni volna kénytelen az által, hogy azt a találó uralma alól nyolc napon át elvonta. Ha a furtum usus alkotó elemét képező jogsérelem a nyolc nap alatt a tulajdonosra bekövetkezett, akkor a találó büntettetik a kbtk. 127. §-a alapján. Ha pedig a találó a dolgot nem használta, akkor a cselekmény nélkülözni fogja büntetendő jellegét s ez okból az illető nem fog bűnhődni. A találásnál tehát első sorban az vizsgálandó, hogy a büntetőbiró beavatkozása, illetőleg a feljelentés időpontja s azon idő közt, midőn a dolog találtatott, eltelt-e a kritikus nyolc nap ; ha igen, akkor a B. T. K. 365. §-a alapján jogtalan elsajátítás vétsége miatt bűnhődik a találó. Ez esetben az, hogy a dolog a találó részéről használtatott-e vagy sem, csak annyiban lesz mérvadó, hogy kártérítés eímén mi állapittassék meg a tulajdonosnak. Ha a dolgot a találó elhasználta, vagy elidegenítette, annak egész értékét; ha pedig csak használta, de a használatból kár származott, a tényleg felmerült kárt tartozik megtéríteni. Ez esetben a jogtalan elsajátitással a furtum usus nem concurrálhat, mert az előbbi mint több, az utóbbit mint kevesebbet absorbealja. — a mennyiben a nyolc nap elteltével azon pra;sumtiü állíttatik fel, hogy a találó a dolgot eltulajdonította, mely cselekmény a jogellenes használatát a dolognak absorbeálja. Másként áll a dolog, ha a találó ellen a találást követő nyolc napon belül tétetik büntető följelentés. Itt jogtalan elsajátításról szó nein lehet, mert a találó rendelkezésére álló nyolc nap el nem telt; tehát a dologgal kötelességszerűen rendelkezhetik, a nélkül, hogy a büntetendő omissióba esnék. Ez esetben tehát a vizsgálat tárgyát az képezi, hogy a találó a dolgot használta-e akképen, hogy ezen használat folytán a tulajdonos kárt szenvedett, vagy a dolog értékében csökkent esetleg megrongáltatott. Ha igen, akkor a kbtk. 127. §-a alapján tulajdon elleni kihágás miatt bűnhődik; ellenkező esetben cselekménye büntető jogellenes elemet nem foglalván magában, a btk.-ek alapján egyáltalán nem büntethető. A hivatkozott esetben szintén a körül forgott a kérdés, hogy vádlottat terheli-e a jogtalan elsajátítás vétsége, ezen kérdést a bíróságok igenlöleg oldották meg; én azonban az elmondottak alapján s különös súlyt helyezve arra, hogy vádlott rendelkezésére álló nyolc nap még el nem telt, midőn ellene följelentés tétetett, oda coneludálok, hogy őt a B. T. K. 365. §-a alapján elitélni nem lehetett. Egyébiránt kiemelem, hogy arra nézve, miszerint mily jogi jelentősége van a kritikus 8 napnak a jogtalan elsajátítás vétségénél, a judicatura nem állapodott meg. Ugyanis a fentebbi esetben a bíróságok arra semmi súlyt nem helyeztek. Mig a Curia 1883. november 6-án 3,714. sz. a. ítéletében nagyon helyesen és a törvénynek egészen megfelelően kimondotta, hogy: »Vádlottak a vád alól felmentetnek. Indokok : A mennyiben vádlottak önkényt beismerik, hogy a "bűnjelt képező s lakásukban feltalált egy drb. deszkát, melyre nézve sértett fél tulajdoni jogát bebizonyította 1882. december 2-án Fejérfalván, illetve Somfalván azon évi november utolsó napján átutazva, az uton találták és szekerükre feltéve, haza hozták, cselekményük a jogtalan elsajátítás vétségének tényálladékát foglalná ugyan magában, de miután a deszka