A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 31. szám - A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja

122 A J OG. ingatlanok jövedelmei, melyekre haszonbérei lefoglaltattak, a jelzáloghitelbank részére zálogjogot meg nem állapit, a jelzáloghitelbank követelésének zálogjogi bekebelezése pedig csakis az ingatlanokra állapit meg zálogjogot, de ezen zálogjog a föld tulajdonosát megillető haszonbérre ki nem terjed; minthogy továbbá a jelzáloghitelbank azon érvelése sem foghat helyet, mintha az 1876. évi XXXVI. f-c. részére az adós haszonbéri követelésére nézve kiváltságos jogot biztositana, mert az idézett törvény 17. §-a azt mondja, hogy a jelzálogintézetnek jejzálogilag biztosított kölcsönköveteléseire nem intézhető végrehajtás, a jelen esetben lefoglalt haszonbéri követelés pedig nem a jelzáloghitelbankot illeti, hanem a végrehajtást szenvedettet, ennélfogva, stb. A m. kir. Guria (1887. máj. 20. :>\0l7. sz. a.): Mindkét alsóbb birósági végzés m egváltoztatásával a beregszászi hitelintézet javára 1885. jun. 29-én 2,000 frl és jár. erejéig S. Józseftől lefoglalt (fentebb elősorolt) tjkbeli ingatlanok után fizetendő évi 2,20t> frt évi haszonbérre nézve a magyar jelzáloghitelbank elsőbbségi joga a 20,0w0 frt jelzálogos követelése után évenként két félévi, előre fizetendő GI5 frt törlesztési részletek erejéig megállapíttatik; a tőkére nézve azonban az elsőbbségi kereset elutasittatik, stb. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 211. §-a szerint azon esetben, ha az ingatlan tulajdonjoga a végrehajtást szenvedőt illeti, a haszonvételekre a végrehajtás a 208 , 209 §. szabályai szerint vezetendő. Ezen szakaszok szerint a végrehajtás a haszonélvezetre csak azon korlátolással vezethető, hogy a befolyó összegből első sorban a közadók, a beszedési költségek és azon terhek törlesztendők, melyek magát haszonélvezőt is már törvénynél fogva kötelezik; ezen utóbbi terhek közé pedig az osztr. ált. pttsnak az ideigl. törv. szabályok 215. és 156. §. által fentartott 512. §. értelmében a bejegyzett tőkék kamatai is tartoznak és minthogy a becsatolt telekkönyvi kivonat szerint a magyar jelzáloghitelbank bekebelezett 20,000 frt követelése után e címen félévenként előre 615 frt törlesztési részlet fizetendő, e tekintetben az elsőbbséget meg kellett állapitani. A tőkére nézve a törvény ezen rendelkezése ki nem terjedvén ; e tekintetben az elsőbbségi kereset elutasittatott, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az üzletvezető jogosítva van az árúkat hitelben vásárolni és az erre Youatkozó korlátozás harmadik személyekkel szemben csak annyiban bir érvénynyel, a mennyiben beüizonyitlatik, hogy ezen harmadik személynek a korlátozásról tudomása volt. A körmendi kir. járásbíróság (1886. ápr. 20. 1.171. sz.): Dr. Füredi Gusztáv ügyvéd által képviselt G. Béla felperesnek, Mittli Ödön, később Gergits Fábián ügyvédek által képviselt H. Sándor alperes ellen 299 frt 90 kr. iránti perében következőleg itélt : Alperes köteles a kereseti 299 frt 90 kr. tőkét felperesnek megfizetni, stb. Mert hogy a követelésbe vett árúk alperes fióktelepe részére W. Zsigmond kereskedelmi meghatalmazott által megrendelve lettek nemcsak, de hogy azok részére kiszolgáltatva is lettek és ő azokat kézhez is vette, W. Zsigmond meghatalmazott vallomásával be van igazolva s hogy ő alperes fióktelepe részére ezen megrendeléseket megtenni is jogosítva volt, azt W Zsigmond kihallgatása alkalmával általa 7. sz. a. becsatolt s alperes által neki adott meghatalmazásból is kitetszik. Mindezeknél fogva tehát alperest ezen előadottak alapján a kereseti követelés megfizetésében annyival inkább elmarasztalni kellett, mert az árúk kiszolgáltatása K. Isidor és N. Bernát tanuk vallomásával is igazoltatott s hogy a megrendelés hitelben történt, az W. Zsigmond vallomásából is nyilvánvaló, de alperes azt igazolni meg sem is kísérletté, hogy a kereseti követelés csak részben is törlesztetett volna, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. febr. 16. 6,338. sz.): Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Okok: Felperes beismerte, hogy azt az árút, melynek vételárát követeli, nem alperes személyesen, hanem csak fióküzletébén alkalmazott W. Zsigmond rendelte meg és vette át. A nevezettnek tanuként történt kihallgatása alkalmával 7. sz. a. eredetiben becsatolt, valódiság tekintetében elismert meghatalmazás tartalmából kétségtelen, hogy W. Zsigmond alperes által az üzlet részére árúk vásárlásával kifejezetten csak készpénzfizetés mellett, hitel igénybevételének kizárásával lett meghatalmazva, másrészt vV. Zsigmond tanú maga is mondja, hogy a •hitein; történt vásárlás nem alperes, hanem a tanú számlájára történt. Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 52. §-a szerint a kereskedelmi meghatalmazott, a milyennek W. Zsigmond tekintendő, ki az ügylet megkötésénél meghatalmazása korlátain túlmegy, a vele szerződő harmadik személynek az ezen törvényszakasz utolsó bekezdésében foglalt eset kivételével a kereskedelmi jog szerint felelős; tekintve, hogy a kereskedelmi meghatalmazott által kötött ügyletek által (keresk. törv. 49. §.) a főnök csak annyiban lesz kötelezve harmadik személyek irányában, a mennyiben ezen ügyletek a meghatalmazásnak megfelelően köttettek ; tekintve tehát, hogy a 7. sz. alatti világos tartalma ellenére hitelben vásárolt árúkért alperes felperesnek felelősséggel nem tartozik ; az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Guria (1887. június 23. 430/v. sz.): Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával azon esetre, ha felperes a részére ezennel megítélt pótesküt arra, hogy az A. alatti számlában felsorolt árúkat a kitett árban alperesnek fióküzlete részére kiszolgáltatta és alperes azok árával 299 frt 90 kr. összeg erejéig adós maradt, leteszi, az esetben _ köteleztetik alperes felperesnek 299 frt 90 kr. tőkét megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek, mert különben keresetével elutasittatik, stb. Okok: Alperes beismerése által bizonyítva van, hogy ö neki Ori-szentpéteren fióküzlete van. A 7. sz. alatti szerint alperes W. Zsigmondot meghatalmazta, hogy a kijelölt fióktelepen az árúcikkeket eladja, az üzletbe vágó árúcikket vásárolhasson és minden a fióktelep körébe vágó intézkedéseket megtehessen. W. Zsigmond tehát a ker. törv. 43- §. szerinti oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, kinek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek ama fióküzlet folytatásával rendszerint járnak. A 7. sz. alatti ugyan az üzletvezető eme törvényes jogkörénél azon korlátozását tartalmazza, hogy a meghatalmazott árúcikkeket csak készpénzfizetés mellett vásárolhasson. Ezen korlátozás azonban figyelembe nem vehető, mert nincs igazolva, hogy az alkalmas módon közhírré téve lett, vagy hogy arról felperes tudomással bírt volna. Tekintve már, hogy K. Isidor és N. Bernát tanuk vallomásai által bizonyítva van, hogy W. Zsigmond a kereseti árúkat alperes nevében rendelte meg s hogy azok alperesnek őri-szentpéteri fióküzlete részére kiszolgáltattak; tekintve, hogy a mennyiben alperes a kereseti követelést tagadásba vette, a kereseti árúknak ára s a tartozás fenállása tekintetében felperes a bíróságnak bemutatott s szabályszerűen vezetettül megállapított kereskedelmi könyvei által, bár nem teljes, de eskü által kiegészíthető bizonyítékot szolgáltatott (ker. törv. 31. §.) felperesnek az ítélet szövegébe felvett pótesküt oda Ítélni s alperesnek marasztalását azon eskü letevésétől feltételezve kimondani kellett, stb. Tömeggonduok perelhetési jog hiányából elutasítandó megtámadási keresetével, melyet a felszámolási határidő eltelte után a hitelezői választmány felhatalmazása nélkül, c?ödbirósági utasítás alapján folyamatba tett. (1881 : XVII. t.-c. 2fi. és 106. §-ai.) A nyíregyházai kir. törvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes a kereset azon ténybeli állítását, hogy közadóssá lett W. Menyhért ellen a csőd jogérvényesen 18S3. évi október 2-án nyittatott meg, kétségbe nem vonta, s miután a kereset az arra vezetett iktatói feljegyzés szerint 1884. évi március hó 31-én nyújtatott be, az a csődtörvény 37. ^-ában megszabott zárhatáridő alatt s e szerint kellő időben beadottként veendő. Érdemileg: A tanúkihallgatás eredményével igazolva van, hogy alperes, a később közadóssá lett fia helyett ennek árúvásárlásból származott tetemesebb adósságai törlesztésére fizetéseket teljesített; jelesül hogy P. Jakab és fia cégnél ilykép keletkezett 1000 frt, H. Jónásnál 700 frt s P. D. cégnél 650 frt váltótartozást kiegyenlített. Ezen kívül alperes elleniratában azt adta elő, hogy a fent érintett többrendbeli fizetéseken felül fia részére üzleti célokra külön 4OC0 frtra rugó összeget is adott, és miután e körülményt felperes következő perbeszédében kifejezetten kétségbe nem vonta, sem az e részben ajánlatba hozott eskü általi bizonyításra nézve nem nyilatkozott, ezen pénzösszeg kiszolgáltatása szintén bizonyítottnak veendő.