A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 31. szám - A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja

260 A JOG. Ezenfelül a rendőrség- nyilvántarija a gyanús s a bűnösök menedékhelyéül szolgáló házakat. — Itt is apadás mutatkozik. Minden rendőri hatóság birtokában van egy lajstrom azon egyénekről, kik súlyosabb beszámítási! bűntett miatt legalább kétszer voltak büntetve. Ezen nyilvántartási könyvekbe a bűntett s büntetésen felül be vannak vezetve a personáliák, melyek alapján az illető gonosztevő identificálható. Angijában, jobban mint bárhol, dívik a tattovirozás s ez okból a bűnös testén található jegyekről is egy külön jegyzék, az u. n. Distinctive Marks Register vezettetik Látható ebből, hogy Angliában az előélet kipuhatolása s igy a bűnösség megállapithatása végett lehetőleg helyesen szervezett intézményre akadunk ; ehez járul még a súlyosabb bűntett miatt elitélteknek lefényképezése s a rendőri közlönyben való közzététele. Kétségtelen, hogy az előélet helyes megállapítása a subjectiv bűnösség fokának meghatározásánál nagy jelentőséggel bír; főkép ott, a hol a visszaesés minősítő, esetleg büntetést súlyosbitó körülményként szerepel. Nálunk ez irányban meddő talajra találunk; egyedüli mérvadó a községi elöljáróság által kiállított bizonyítvány ; ez azonban csaknem teljesen értéktelen, hogy miért, az bővebb magyarázatra nem szorul. Tenni kellene s pedig sürgősen ezen a téren is valamit. Egy országos központi hivatal felállítása legcélszerűbb lenne, természetesen államilag szervezve; ámde ennek működését megnehezítené a büntevők roppant száma, kik valamennyien, az egész ország területéről evidenciában lennének tartandók. Igaz ugyan, hogy Anglia mintájára, csak a súlyosabb bűntetteket lehetne nyilván tartani; ámde ez a matematicai helyesség után törekvő anyagi igazságot sértené meg, mert a csekélyebb jelentőségű delictum is büntetőjogi jelentőséggel biró jogsértést involvál magában; tehát az előélet szempontjából ez is jelentőséggel bír; főkép ha figyelembe veszszük, hogy a lopás stb. vétsége, mely magában nagyon csekély jogsértés lehet, egy másik vagyon elleni bűncselekménynyel combinálva, a 338. §. alkalmazását teszi szükségessé. Azután bizonyos kihágásoknál a visszaesés szintén kiváló jelentőséggel bír, miből következik azon elv helyessége, mely az előélet minőségéről szóló adatok gyűjtésénél föltétlenül az egyenlőség elvét követeli. Egy központi hivatal ennek teljesítésére pedig nagyon nehézkes lenne s igy könnyebben eléretnék a cél akkor, ha a közigazgatási hatóságok, jelesül a községi elöljáróságok, esetleg1 szolgabirák gyűjtenék egybe az adatokat, mi végből velük az ítéleti másolatok közlendők lennének. Itt ismét azon kérdés merül fel, hogy melyik hatósághoz lennének az Ítéletek küldendők; ahoz-e, melynek területén a vádlott született, vagy ahoz, a hol a községi törvény szerint illetősége van. A polgárok községi illetősége nem állandó ; az egy emberöltőn át többször változhatik; ha tehát ez szabályozná azon közigazgatási közeget, mely az előéletről szóló adatokat egybegyűjti, ugy gyakran collisio támadna az előbb s jelenleg illetékes hatóság közt. Tehát célszerűbb lenne az, ha a vádlott születési helyének, közigazgatási hatóságának állana tisztében az elitéltetésről szóló ítéleteket nyilvántartani s igy a minősítő, esetleg büntetést fokozó adatok egybegyűjtése mathematicai helyességgel történhetnék. Vargha Ferenc, királyi alügyész B.-Gyulán. Sérelmek. * Adalék illetékiig-yi miseriáinkhoz. Gelb Jakab pilai lakos, WIesek Vilmos nagymezői lakos ellen 500 frt s jár. erejéig keresetet inditott. A kereseti összegből a felperes részére elsőbiróságilag 110 frt ítéltetett meg. P^zen Ítélet ellen a fel- és az alperes is felebbezvén, a tek. kir. ítélő tábla az elsőbirósági ítéletet alperes terhére megváltoztatta, kötelezvén őt 110 frt kárösszeget, ennek 1883. április 25-től járó 6% kamatait és 25 frt perköltséget megfizetni. Es mint alperes képviselője, támaszkodva a bélyegszabályok 1882. évi kiadásának 132. lapján foglalt 2-ik jegyzetére, a benyújtott felebbezést a felebbezett dolog értékének megfelelő 2 frt 50 kros bélyeggel láttam el, kérvén a felperest ezen 110 frt kár és járulékai tekintetében is, tehát egész * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. keresetével elutasítani. Még mikor ügyem a felebbezés fórumain várta elintézését, kaptam leletet, mely szerint mint két egybehangzó Ítélet ellen felebbező, megbirságoltatom. Ez ellen felebbezés jogorvoslatával éltem, mire 18,081 /VI. 886. szám alatt a következő végzést kaptam: »Az ar-maróthi ra. kir. adóhivatalnál kj. 48/885. t. a. terhére előirt 2 frt 50 kr. egyszeres s 10 frt felemelt illeték elleni folyamodványával elutasittatik, mert ámbár való, hogy ezen illetéknek alapjául szolgáló felebbezés egybehangzó két Ítélet ellen be nem adatott, miután azonban ezen felebbezés oly perben adatott be, melyben az elsőfolyamodású bírósági határozat után 5 frt bélyegilleték jár, ennélfogva az illetéki díjjegyzék 13. tételének a) pontja értelmében a felebbezés is 5 frtos bélyegjegygyei ellátandó lett volna.« Felebbezésemre a nagyméltóságú m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságtól a következő ítéletet kaptam : 8,451/886. »A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság a besztercebányai magy. kir. pénzügyigazgatóságuak felebbezett 18,081/86- számú végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a felebbezésekre járó bélyegilleték tekintetében a díjjegyzék 13. tétel 12. pontja szerint különbséget nem tesz, vájjon azok első- vagy másodbirósági ítéletek ellen adatnak-e be, mindkét esetben az elsőbirósági határozat után fizetendő egész bélyegilletéknek megfelelő mérvben rovandó le s ez alól az idézett 12. pont 4. jegyzet értelmében csak akkor van kivételnek helye, ha a felebbezés az ítéletnek vagy végzésnek csak egyes pontja ellen intéztetett, a jelen esetben azonban erről szó sincs, mert a periratok közt levő leletezett felebbezés nemcsak a perköltségekre irányult s nem is a Il-od birói Ítélet egyes pontja ellen, hanem az egész Ítélet ellen, melynek megváltoztatásával felperes egész keresetével elutasittatni kéretett. Kelt a ra. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten, 1887. évi június hó 10-ik napján tartott üléséből. Madarassy Pál s. k. elnök, Hegedűs Ferenc s. k. előadó.« Azt hiszem, kartársi kötelességemnek teszek csupán eleget, midőn eme legmagasabb Ítéletben szentesitett azon elvet kartársaim tudomására hozni sietek, miszerint azon esetben, ha a biróság felperes keresetét teljesen nem méltányolja és vagy a/, egyik, vagy a másik peres fél felebbezési jogorvoslatára szorul, nemcsak a terhelő, de a kedvező rész után is, a mely a dolog természeténél fogva felebbezettül nem tekinthető, a felebbezés bélyege lerovandó. Raschmann Tamás, ótki ügyvéd. Irodalom. Bek üldettek : A közigazgatási törvények és rendeletek kézikönyve. Jegyzetekkel és hivatkozásokkal ellátva. Szerkesztette: Petrovszky József, aradi kir. tszéki biró. XIV. füzet. Arad, 1887. Lapage Lajos bizománya B -Csabán. A füzet ára S0 kr. Vegyesek. Miként kell az esküdtszéki kérdéseket feltenni'. Az alább közölt curiai határozatból látható, hogy a kérdések azon felállítását, melyet a budapesti kir. törvényszék egy idő óta alkalmaz, melyet mi is helyeslünk, a Curia határozottan elveti. A m. kir. Curia (K. János által rágalmazás és becsületsértés miatt vádolt B. György elleni sajtóvétségi ügyben): Tekintve, hogy az elj. szab. 60. §-a az esküdtek által megfejtendő kérdések tekintetében parancsolólag elrendeli, hogy az egyik kérdésnek minden esetben annak kell lenni: »vajjon a vádlott cselekedte, a miről a vádlevélben vádoltatik«, egy másiknak pedig azt kell tartalmazni, »vajjon az, a mit a vádlott cselekedett, olyan cselekvés volt-e, minőnek az a vádlevélben állíttatik*, vagyis a ténykérdés és a jogi minősítés az esküdtek elkülönített feleletével oldandó meg s minthogy e két kérdésben a vádlott vétkessége még nem érintetik, önkényt következik, hogy az mindig egy önálló külön kérdés tárgyát képezi; tekintve, hogy a hivatkozott 60. §. rendelkezése alapján az esküdtszéki eljárásban fejlődött és húsz éven át szakadatlanul fentartott gyakorlat szerint minden egyes kérdés csakis egy tárgyi vagy jogi körülmény megoldására irányoztatott és hogy ez a határozatok alaposság és szabatosságának követelménye által is indokoltnak jelentkezik, mert a minősítésnek és a vétkességnek egy összefoglalt kérdésre adott felmentő felelettel való megoldása esetében a határozatból ki nem tűnik, vájjon a felmentés alapját a büntetendő cselekmény tényálladékának, vagy pedig a büntethetőségnek hiánya képezi-e, holott ez a bűnvádi eljárás folyamán hozott határozatokban mindig világosan kitüntetendő és a rendes bűnvádi eljárásban is mindig tüzetes birói