A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 31. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 4. r.

A JOG. 257 földi bíróság végzés által határoz, mely ellen fel folyamodásnak van helye. Ezen elvnek a judicatura általi elfogadása indokolva van a territoriális jog szempontjából, de igen gyakran indokolja és szükségessé teszi a peres felek személyi állapota. Tékozlás miatt gondnokság alá helyezett magyar honos külföldön váltói kötelezettségeket fogad el. Ottan bepereltetik, jogérvényes határozatok hozatnak ellene s minthogy a vagyona .Magyarországon van, az elrendelt végrehajtás ellene leendő foganatosítása végett a belföldi biróság megkerestetvén, világos, hogy a gondnok által tett mindenféle kifogásnak helyt ád a biróság; mert különben a belföldi biróság határozatának érvénye, melylyel az adós gondnokság alá helyeztetett, ily mód< n egyszerűen kijátszatnék. Tehát a territoriális jogból kifolyó kifogások mellett, a személyi állapotra vonatkozó kifogások is sikeresen tehetők meg. Es ez azért engedhető meg, mivel a mi váltótörvényünk szerint a külföldön kiállított váltók lényeges kellékei, azon hely törvényei szerint itélendők meg, a hol azok keletkeztek. Hogy itt a szenvedő váltóképcsség is bentfoglaltatik, kétségtelen, mivel e tekintetben a külföldi törvényhozásról intézkedő XVII. fejezetben határozott rendelkezés nem foglaltatik (95., 96. §§.). S igy a nálunk gondnokság alatt levő nagykorú külföldön bir szenvedő váltóképességgel és ottan ellene a váltói jogok birói uton érvényesíthetők is. Ez áll megfordítva is. Külföldi egyén, ki nálunk tartózkodik, ha hazája bírósága által gondnokság alá is helyeztetik, itten érvényesen tehet váltói nyilatkozatokat, és azok alapján itten ellene birói határozatok hozhatók és a végrehajtás is elrendelhető és foganatosítható itt levő vagyonára, habár ő ellenvetné is, hogy mint gondnokság alatt álló a váltótörvény 1. §-a szerint nem bir szenvedő váltóképességgel. A szorosan vett külföldi váltókról a nemzetközi forgalomban jogosan mondhatjuk, hogy csak addig váltók, a míg be nem pereltetnek; mert gyakorlatilag a beperlés által elvesztik váltójogi hatályukat, mint a régi magyar váltó elvesztette a bekeblezés által. Magyarország és Ausztria közti közjogi kapcsolat az úgynevezett dualismus, nemcsak a politikai és közgazdászati téren, de a magán jogszolgáltatás terén is gyakran áthidalhatlan nehézségeket okoz. Oly jogi állapotokat teremt, melyeknek igazságos elbírálása positiv törvényen nem is leher, s legtöbb esetben a méltányossági elveket kell alkalmazni. Ezen nehézségek felmerülnek a váltói jogok birói érvényesítésénél is, a mikor ő felsége a magyar király többi országainak valamely bírósága által elrendelt váltóitéletet avagy határozatot, illetőleg váltói végrehajtást kell Magyarországon foganatosítani. A mi végrehajtási törvényünk 4. §-a szerint, a viszonosság előfeltétele mellett, az ily végrehajtás feltétlenül elrendelendő; tehát oly váltókötelezett ellen is, ki személyi állapotánál fogva önképviseletre nem jogosult. Gyakori eset, hogy a gondnokság alatt álló magyar honos Bécsben tartózkodik; ottan váltókat ir alá, beperelted magát és a végrehajtás foganatosítása végett a hazai bíróságok kerestetnek meg. Ezek feltétlenül elrendelik és foganatosítják a végrehajtást, s mikor a gondnok mindezt észreveszi, már késő. Ezen visszás jogi állapoton csak ugy segíthetni, ha a végrehajtás foganatosítása folyama közben is, bíróságaink a gondnok által beadott előterjesztésnek helyt adnak és az eset minősége és körülményei szerint tárgyalást rendelnek és a kifejlendőkhöz képest határoznak. Bíróságaink határozata minden esetre nem fogja engedni, hogy a gondnokság alá helyezés ily kerülő uton kijátszassék. A méltányosságot alkalmazni fogják ott, hol lehet, de mindig meglógják találni a helyes utat tételes törvény útmutatása nélkül is, mely szerint a fél jogos érdekei megvédése mellett megvédjék a hazai bíróságok határozatainak hatályát is. Különben, eltekintve egyes ritkán előforduló esetektől, Magyarország és a monarchia többi országai közt a váltói jogok birói érvényesítése el nem kerülhető akadályba nem ütközik, habár külön területi jogokra és különböző tételes törvényekre kell tekintettel lenni. Jogszolgáltatás tekintetében ezen országokat szorosan vett külföldnek nem tekinthetjük. Magyar honos kereskedő Bécsben fizetendő váltóját a fizetési lejáratkor nem fizetvén ki, a hitelező a szabályszerű óvás felmutatása mellett kérheti az adós ellen a csődnyitást és az a csődtörvény 248. §-a szerint elrendelhető ez utóbbi meghallgatása nélkül is. Ellenben Párisban vagy Bukarestben fizetés hiánya miatt tnegóvatolt váltó alapján a belföldi kereskedő ellen, ennek meghallgatása nélkül a csőd el nem rendelhető. Tehát látjuk, hogy a váltói jogok hatálya mennyire alá van vetve a territoriális jog uralmának. A bűntett elleni küzdelem. PrinsAdolf:Criminalité ét repression című munkája oyomán. Közli: Dr. LUKÁCS ADOLF, pécsi jogtanár. \J (Negyedik közlemény.) ^ III. FEJEZET. Mindazon tisztátalan elemek, melyek egy társadalom testében forrnak, egy alapelemre vezethetők vissza és ez a kóborlás (vagabondage.) A kóborlás a civilisatiónak azon nagy sebe, mely ugy ragad testéhez, mint a rozsda a vashoz. Toborzódik pedig a vagabondage azon egyénekből, kik napról-napra remény és cél nélkül — chronicus szegénységben, éhségben és betegségben sínylődve — állandó piszokban és kicsapongásban élnek. Minden államban százezerekre megy a kóborlók száma és mindenütt mindig készen lesben áll és az életmód legkülönbözőbb alakjait zsákmányolja ki, hogy minél észrevétlenebbül találjon be a socialis organismusba. Mindenütt a criminalitás és a kóborlás egyeues arányban állanak egymáshoz. A kóborlás az európai államok életében sajátszerű tör ténettel bir. A IX. században keletkezett, az ököljog korában nevekedett, a 16. és 17. századbeli pórlázadásokban, valamint a 30 éves háború alatt megerősödött; a XVIII. században tetőpontját érte el ugy, hogy 1777-ben Franciaországon magában 1.200,000 vagabond tartóztattatott le. És ma nap az európai nagyobb városokban egy valóságos nagy világot alkot. Párisban naponkint körülbelül 00,000 olyan ember él, ki nem tudja, mit fog enni és hol fog aludni. 250 ötödizben elitélt visszaeső kóborlással kezdte bűntett pályáját. 32.945 lopás közül 70%, valamint 982 erőszakos némi közösülés közül 33% a kóborlók által követtetett el. Londonban 100,000 elhagyott gyerek csatangol az utcákon és Bécsben 18S0-ban 90,000 egyén keresett helyett a menedékházban. Minden kornak és minden civilisatiónak meg vannak a maga kóborlói, kik határról-határra űzve, a koldulásnál vagy a börtönnél egyéb kilátással nem birva, boszuálló vadállattá lesznek és bőven szolgáltatják a bűntett azon alakjait, melyek Cartouche, Mandrin, Turpin, Seheppard, Bosbeck stb. rémséges neveihez fűződnek. Ha pedig igaz az, hogy a vagabondage oly ijesztő mérvben növekszik s ha igaz, hogy ennek gyarapodásával szaporodik és terjed a kriminálitás is, akkor nagyon jogosult a kérdés : miben áll e problémának megoldása ? Minden kor civilisatiója e tekintetben kísérletet tett. Rómának ugyan nem voltak rongyokban járó és kolduló kóborlói, de volt olyan proletariátusa, melynek kitartása, kenyérrel és circusokkal való ellátása Itáliát lezsarolta és a provinciákat tönkre tette. Róma tehát megakadályozta a kóborlást, de csak saját existentiájának árával. A kereszténység, mely enervált, vérszegény, öntudat nélküli társadalmat örökölt Rómától, nemcsak nem akadályozta meg a proletariátus képződését, de széleskörű jótékonysági intézményeivel, alamizsnáival a szó szoros értelmében szaporította a henyélésből származott kóborló proletariátust. Ez oldalról a társadalmat fenyegető veszély oly nagy volt, hogy gondoskodni kellett elhárításának módjairól. A reformot megkezdte Anglia. Behozta 'a szegény adót egyrészt, másrészt kegyetlen törvényeket a szokásos és henyélésből eredt kóborlás ellen. Az adóval a valóban munkaképtelen és önhibájukon kívül nyomorultakká lett szegényeken segíteni törekedett; a XVI-ik századbeli, különösen Vili. Henriknek 1531-ki törvényeivel pedig halálbüntetéssel sújtotta a, harmadízben kóborláson fogott visszaesőket. Érvényesítette azt az elvet, hogy az az ember, kinek csak az a célja, hogy rosszat tegyen, nincs jogosítva élni. Ott segített, itt kegyetlenül büntetett. * Elözö közlemények a »Jogt 23., 24. és 28. számában.