A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 31. szám - A váltói jogok érvényesítése a nemzetközi forgalomban

256 OG. lehetőségét, jellemző, hogy e miatt a felek épen nem, vagy nagyon ritkán emelnek panaszt. Ezen jelenség korántsem • arra vezethető vissza, hogy talán csak az elnöklő birák tapintata és pártatlan eljárása, vagyis személyi okok hárítják el az elégedetlenség lehetőségét. Hanem oka ennek az, hogy a felek és ügyvédeik nagyon jól tudják, hogy mint előadó többet árthat az elfogult biró az ügynek, mint az elnöki széken. Itt minden hibás nyilatkozata, minden suggestiv kérdése, minden helytelen megjegyzése: a nyilvánosság, a közvádló és védő ellenőrzésének és nyomban bekövetkezhető correctivumának van alávetve. Ellenben mint előadó, ha ilyen functio egyáltalában képzelhető a közvetlen szóbeliség mellett, épen akkor kezd fungálni, midőn az ellenőrzés megszűnik, midőn a bíróság tanácskozásra visszavonul s az ajtók becsukódnak közte és a tárgyalás többi functionáriusai között De fő az, hogy ha a volt előadó, mint elnök működik, akkor ő utoljára adja szavazatát, ellenben ha más elnököl, akkor elsőnek az előadó szavaz s így ha csakugyan elfogult, szavazatával és annak indokolásával a másik két bírót is befolyásolhatja. A mi az első esetben el van hárítva a szavazás ellenkező sorrendje által. Ha tehát az elfogultság lehetősége s ennek az ügyre való befolyása egyáltalában szóba jöhet, akkor a következetes eljárás az lenne, hogy egészen kizárassék az ügy érdemleges elbírálásából azon biró, ki mint előadó a vádhatározat meghozatalába vagyis mint előadó befolyt; de kizárni a kevésbé káros elnöki teendőkből, azonban meghagyni a károsabb előadói tisztségben nem következetes. Azonban hát a nagyközönségnek nagyon mindegy, hogy mit tartanak az igazságszolgáltatás legfelsőbb közegei helyesnek, mit nem, csak azt kívánja s ezt joggal, hogy akár így, akár ugy, de valahogy véglegesen eldöntessék ez a kérdés mielőbb, hogy tudhassa az elsőbiróság, mi a helyes s ne végezzen esetleg még ezután is hiába való munkát, a tanuk és felek pedig ne legyenek kénytelenek ilyen controversiák miatt az amúgy is terhes megjelenési kötelességnek kétszerháromszor is megfelelni. Elég ebből egy is. v/A váltói jogok érvényesítése a nemzetközi / forgalomban. Irta: ONACIU SÁNDOR, brassói kir. tvszéki biró. A váltó jogi természeténél fogva — mint pénzt helyettesítő okirat — nagy szerepet játszik ugy a bel-, mint a nemzetközi hitelforgalomban. Az európai államokban a váltójog majdnem egyforma, nemcsak a váltó kellékeit, de külalakját is tekintve. Ezen kellékek eredményezik azt, hogy a "szöveg is minden államban egyforma, csak a nyelve különböző és ez teszi a váltót mintegy kosmopolitikus okirattá. Ezen jellegénél fogva nagyon megkönnyiti a nemzetközi kereskedelmi forgalmat és megkönnyiti egyúttal a különböző államok polgárai közt a hitel igénybevételét. A váltóforgalom, az egymással kereskedelmi összeköttetésben levő államok közt igen élénk szokott lenni és akadálytalanul foly, mig a birói jogvédelemre nem szorul. Eldsor a legnagyobb nehézségek merülnek fel még oly államok közt is, melyek között állami szerződések vagy a viszonosság alapján a kölcsönös jogsegély biztosítva van. A váltói jogok érvényesítésének a nemzetközi forgalomban két fő akadálya van, melyek a gyakorlati jogszolgáltatás terén igen gyakran a jog érvényesítését egészen meghiúsítják. Ezen akadályok : az adós személyi állapota és a territoriális jog szuverenitása. Es hol a váltóhitelező előnyére, hol pedig érzékeny hátrányára érvényesülnek, a mint concret esetekkel ki fogjuk mutatni. Felhozunk egy esetet, mely a gyakorlatban két variatióban fordult elő és mindig más eredménynyel. Külföldi cég vagy egyén, melynek Magyarországon is van vagyona, tartozik váltó alapján magyar honosnak 5,0(j0 frankkal. Az adós csődöt jelent be, a magyar honos a külföldi illetékes bíróságnál bejelenti követelését, de egyúttal a váltóval beperli az adóst az itteni váltóbfróságnál, mint a fizetési hely szerinti illetékes bíróságnál is. Az adós ellenveti, hogy őt beperelni nem lehet, mivel csőd alatt áll és hogy a csődtömeg ellen is érvényesítvén a hitelező követelését, őt személyi állapotánál fogva — csőd alatt lévén — nem is idézheti perbe. A belföldi váltóhitelező az adott esetben váltói jogát teljesen érvényesítette és a Magyarországon volt vagyonból teljes kielégítést nyert birói uton is. Ugyanis az adós személyi állapota Magyarországban tekintetbe vehető nem volt, mivel ö a csődnyitás által csakis rendelkezési jogát veszítette el, de nem önképviseletrei jogosultságát és a magyarországi bíróság által helyesen volt a perbe megidézve személyesen; Magyarország területén volt vagyonból végrehajtás utján kielégítést nyert a hitelező, mivel a külföldi bíróság csödhatározata sem az adós személyi állapotára, sem pedig a vagyonra hatálylyal nem bir bel fiáidon. Itt a territoriális jog szuverenitásánál fogva a hitelező gyorsan és akadálytalanul érvényesítette váltói jögát. Ugyanezen eset előfordult, azon különbséggel, hogy a külföldi adós kény szeregyezséget kötött saját illetékes bíróságánál és a tárgyaláson ezt hitelt érdemlőleg bebizonyította. A belföldi hitelező hivatkozván a territoriális jogra, azt állította, hogy reá nézve nem bir érvénynyel. A hitelező a jelen esetben keresetével el lett utasítva és a kényszeregyezség reá nézve is hatályosnak mondatott ki, miután az adós azt is bebizonyította, hogy az ő állama és Magyarország között jogszolgáltatás tekintetében a viszonosság fennáll. A kényszeregyezség pedig birói egyezség hatályával bir és az adós megszabadul az egyezségen felüli adósságtól. A viszonosság elvénél fogva azon kényszeregyezség itt elismerendő volt, mert belföldi tételes törvényb; nem ütközik, de sőt a csődtörvény 223. §-a azt sanctionálja. Mindamellett itt egy elvi kérdés eldöntése merül fel. A hol ezen kényszeregyezség létrejött (Romániában1, a megfizetendő követelés minimuma nincs az ottani csődtörvényben megállapítva, mint ez nálunk megvan. A kényszeregyezség 15%-ban lett megkötve és az illetékes csődbíróság által helybenhagyva. A mi csődtörvényünk szerint a kényszeregyezség csakis 40%-kal megkötve érvényes. Felmerül tehát azon kérdés, hogy a magyar honos hitelezőre hatályos-e a 15%-os egyezség? Vagy fenmarad-e követelési joga a 25%-ra, a belföldi törvény szerint kiegészítő összegre és érvényesitheti-e a/.t adósnak belföldön találtató vagyonára ? Szerény véleményem szerint nem, mivel az egyezséget, mint birói actust kell elfogadni és a megállapított összeg már, mint megítélt követelés jelentkezik és nem mint a külföldi torvénynek oly intézkedése, a mely belföldön érvénynyel nem bir. Megnehezíti továbbá a váltói jogok birói utoni gyors és hathacós érvényesítését a nemzetközi forgalomban a hosszadalmas bizonyítási eljárás. Ha a magyar honos váltóbirtokos magyar bíróság előtt beperli a külföldi váltóhitelezőt és ez azon kifogással él, hogy a külföldön kiállított váltó, mint ilyen, nem érvényes, mivel nem bir a kiállítási hely törvényei szerinti kellékekkel; a bizonyítási teher felperesre esik s miután a váltótörvényben e tekintetben intézkedés téve nincs, az eljárás és bizonyítás a törv. rendt. 157. és 545. §-ai szerint történik. Mindezeknél azonban nagyobb akadály a/,, hogy váltóperekben elrendelt végrehajtások külföldön nem foganatosíttatnak, s ritka az az eset, hogy ezen az uton a váltóbirtokos megkapja a váltó értékét. A külföldi adós rendesen kifogással él az elrendelt végrehajtás ellen illetékes megkeresett bíróságánál. Ez tárgyalást rendel és helyet ád oly ellenvetéseknek és ténykörülmények felhozása és bebizonyításának, melyek a végrehajtható ítélet keletkezte előtt fenforogtak. Továbbá rendesen helyt ád oly kifogásoknak is, melyek nem magából a váltójogból erednek. Váltóperekben külföldön hozott határozatok, habár jogérvényesek is, nálunk is ritkán foganatosíttatnak teljtartalmúlag. Ily végrehajtási megkeresésre az 1881. évi EX. t.-c. 10. §-a szerint mindig tárgyalás tűzendő ki és végrehajtást szenvedőnek alkalom adatik kimutatni, hogy a váltó értékét nem kapta meg, vagy csak részben, és ennek alapján vagy nem, vagy pedig csak részben rendeltetik el a végrehajtás. Ily esetekben a mi gyakorlatunk is elfogadta azon ehet, hogy mindenféle kifogásnak helyt ad, nemcsak azoknak, melyek magából a váltójogból erednek. Az ügy, ugyszólva, érdemben tárgyaltatik és biráltatik el. A váltói eljárásról a rendes polgári törvénykezési eljárás terére tereltetik át. A tárgyalás a jegyzőkönyvi tárgyalás szabályai szerint tartátik meg és a megkeresett bel-