A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 30. szám - Házasságjogi szabályzat a polg. biróságok elé tartozó válóperekben. 5. r.

118 AJ állapotúak a háborító költségén való helyreállítását követelni, felperest megháborított birtokába visszahelyezni kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. márc. 30. 2,355. sz. a.): az első bíróság Ítélete megváltoztattad!;, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokolás: A per adataiból kiderül, hogy alperesnek azon építkezése, mely a jelen per indítására és folytatására okot szolgáltatott, még az Ítélet hozatala előtt teljesen befejeztetett és pedig akként, hogy a felperes által kért előbbi állapotba való visszahelyezés tetemes költekezés nélkül nem létesíthető. Ily helyzetben, különös figyelemmel arra, hogy felperes még csak nem is állítja azt, hogy az építkezés ellen annak idején és megfelelő úton tiltakozását a közigazgatási hatóság előtt kifejezte volna; felperesnek az alperes építkezés által okozott sérelme nem találtatik sommás visszahelyezést Per címén orvosolhatónak és így felperes keresetével elutasittatik, stb. A m. kir. Curia (1887. május 27. 3,367.;: a másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az első bíróság ítélete, az abban felhozott és alábbi okokból hagyatik helyben, de oly módosítással, hogy az előbbi állapotot alperes nem a hivatott ítéletben jelzett módon és határidő alatt, hanem 30 nap alatt és oly módon köteles visszaállítani, hogy a felperes háza kapubejáratának baloldali falánál alperes melletti fala, tűzfala és kéménye eltávolíttassák, továbbá, hogy a tetőzetnek az utcza felőli elvágott és elbontott része, mindszintén az ezen baloldali kapufalon nyugodott (jelenleg hiányzój padlásfal előbbi állapotba visszahelyeztessék. Mert a jelen sommás visszahelyezési perben kérdés tárgyát sem a birtok minősége, sem annak jogos vagy jogtalan volta nem, hanem egyedül a tényleges birtoklás, a panaszolt birtokháboritás ténye képezheti; e tekintetben pedig mint az elsőfokú bíróság okádásában a perállásának megfelelőleg kiemelve lett, kétséget nem szenved, hogy felperes tényleges birtoklásában a szomszéd alperes által teljesített s felperes szomszéd birtoklóra közvetlen kihatással biró építkezés által, — még ha azon fal, melyre az új építkezés fektettetett, eredetileg közös lett volna is, megháborítva lett; mert azon körülmény, hogy alperes a per folyama alatt a felperes által kifogásolt építkezést befejeztette, a felperesi birtoklás sérelmére létesített állapot megszüntetésére irányuló sommás visszahelyezési keresetnek alkalmazható súlyát a fenforgó esetben annál kevésbé zárhatja ki, mivel alperes felperes azon kereseti állítását, hogy a panaszolt építkezés ellen már annak kezdetekor tiltakozott, kétségbe nem vonta. Ha tehát alperes, ennek ellenére a kifogásolt építkezést az ügy eldöntéséig félbe nem szakította, avagy épitettési joga bírói megállapítását annak utján érvényesíteni elmulasztotta, panaszolt önhatalmú eljárása által a jelen sommás per esélyeinek önmaga tette ki magát; végül az előbbi állapot visszaállítása iránti első bírósági rendelkezés módosítása abban találja okolását, hogy a per során e kérdésben is meghallgatott szakértők többsége a 2'/. alatti kérdésre adott véleményükben az előbbi állapotnak visszaállítására nézve a fentebbi módozatot jelölte meg; ettől való eltérés tehát mivel sem volna okolható, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Vételi bizomány. Azon időpont meguatíiroziUa, melyben az árú tulajdona a megbízóra száll. (1875 : XXXVII. t.-c. 36S. és következő szakaszai.) A szegedi kir. törvényszék : Alperes köteleztetik a kereseti összegből 1,019 frt 15 kr. tőkét, ennek 1881. december 16-tól járó 6% kamatait felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes a keresethez B. alatt csatolt számlában felperes terhére zsákok ára és zsákkölcsön címén 1,288 frt 35 krt irt és ennek folytán a felperes által kiszolgáltatott előlegekből ezen összeget magánál megtartotta. Ezen összegből azonban a zsákkölcsön címén felszámított és összesen 419 frt 15 krt tevő rész felperest nem terhelheti, stb. Alperes továbbá az A. alatti számadása szerint az első alkalommal szállított 3,000 métermázsa repce után mázsánként 13 frt 75 krt, a harmadik szállítmánynál pedig 1,500 métermázsa után mázsánként 14 frt 20 krt számított fel s ily módon az első szállítmánynál 300 frttal, az utóbbinál pedig szintén 300 frttal jogtalanul terhelte meg felperest, stb. Ellenben felperes keresetének többi részével elutasítandó volt, mert felperes az elleniratban megbízottja, G. F. részére kínált főesküt arra, hogy »az 1881. évben eszközölt repceszállitmányok neki 22,920 darab zsákban adattak át«, el nem fogadván, a kitett mennyiségű zsákoknak felperes megbízottja részéről OG. történt átvétele beigazoltnak tekintendő s miután felperes nem is állítja, hogy az alperes által hiányzóknak állított 2,173 darab zsákot visszaadta volna, ezen hiányzó zsákoknak a szakértők által igazolt és darabonkint 40 kr., összesen S69 frt 20 krt tevő értékét felperes megtéríteni tartozván, ezen összeget alperes felperes terhére irni és az előlegből visszatartani jogosítva volt. Elutasítandó volt végül felperes a magyar kir. államvasutak által alperes részére visszatérített 3,297 frt 0i kr. fuvardíj iránti keresetével, mert felperes maga is azt állítja, sőt a válaszirathoz csatolt sürgönyök és levelekkel igazolja, hogy alperes a repceszállításnál bizományosként működött, ki a repcét Fiúméig díjmentesen szállitaui tartozott és felperes az előre meghatározott árnál a vasúti szállítási költségekre tekintettel nem lévén, ezek különben is kizárólag alperest terhelték, a ki bizományi minőségben a K. T. 368. §-a értelmében a bevásárlás és szállítás körül saját nevében járván el, a vasutakkal szemben jogosítva és kötelezve egyedül ö volt és így valamint azon esetben, ha alperes a szállítást magasabb díjtétel mellett eszközölte volna, felperesre nézve semmi kötelezettség nem háramolhatott, ugy a jelen fenforgó esetben, midőn alperes a vasutak részéről visszatérítésben részesült, a visszatérített összeghez jogot nem formálhat és ezen visszatérített összeg egyedül alperest illetheti. (1885. dec. 31-én, 19,757. sz.) A budapesti kir. itélő tábla : A kir. itélö tábla az elsőbíróság Ítéletét azon részében, mely által alperes 1,019 frt 15 kr. tőkének fizetésére kötelezve, felperes kereseti követelésének 8o9 frt 20 kr. iránt indított részével elutasítva lett, helybenhagyja, egyéb részében azonban megváltoztatja s alperest még 3,297 frt 08 kr. tőkének s az egész 4,316 frt 23 kr. tőke után 18S2. évi szeptember 18-ától számított 6% kamatnak felperes részére leendő fizetésére s viselésére kötelezi. Indokok: I. A. G. M. 2. E. 2. V. alatti okmányokban alperes a felperest a vétel megtörténtéről értesiti; a D. E. .H. (). 2. P. 2. R. 2. I. alatt csatolt okmányokban az eszközleudő vétel tekintetében utasítást kér felperestől, a 2. G. 2. N. okmányokban tudatja felperessel, hogy az árút mennyiért lehetne megvenni, 2. K. okmányban értesiti felperest, hogy vétel iránt alkuban van, az V. 2- A. 2. F. alatti okmányokban azt adja elő, hogy a kérdéses ügyletnél felperes utasitása szerint járt el, illetve fog eljárni; a 1. 20. alatti okmányokhan panaszkodik felperes ármeghatározása (limitója) miatt; a 20. 2. U. alatti okmányokban a felperes, számlájára eszközlendő bevásárlást említi; a 2. L. levélben kéri felperest, hogy a kérdéses ügyletnél mások közvetítését ne vegye igénybe, mert ez által felperes csak magával versenyezne s reményét fejezi ki, hogy alperes bevásárlásaival felperes meg van elégedve; az R. alatti levélben azt mondja, hogy a felperes által előlegezett pénzt a felperes repcéjének kifizetésére forditandja; a K. alatti okmányban felperes utasitja alperest, hogy bevásárlásairól jelentést tegyen, a 2. C. alatti levélben értesiti felperes alperest, hogy a kérdéses árút megbízás nélkül vásárolta ; 2. S. alatti levélben utasitja alperest, hogy a küldendő árúknál a fuvarlevélben jelölje meg, hogy a kérdéses árú felperes számlájára küldetik. A K. L. R. 2. K. alatti okmányokból kitűnik, hogy felperesnek Magyarországon más bevásárlója is volt s azon terület, melyen alperes felperes részére vásárolhatott, meg volt határozva. Ezen okmányokból és a többi itt fel nem emiitett egyéb okmányokból, melyek a felek között fenállott viszonynak képét adják, kétségtelen, hogy alperes és felperes között nem adásvevési, hanem bizományi viszony állott fenn és alperes felperesnek vételi bizományosa volt. Mit sem változtat a dolog állásán, hogy felperes 4*/- alatti levélben alperes által felperes részére tett eladásról tesz említést, mert a felek között fenállott viszony meghatározásánál ezen okmányban foglalt kitétellel szemben a fent előadott egyéb bizonyítékokkal irányadó nem lehet, sőt ezen kitételt is az egész üzleti összeköttetés alapján kell elbírálni és pedig annyival inkább, mert alperes maga sem állítja, hogy közöttük kétféle vételi és bizományi viszony állott volna fenn. Ily körülmények között tekintve a becsatolt egyéb okmányokat, melyek bizományi viszonyra vallanak; tekintve magának a 4"/. alatti levélnek azon részét, mely szerint felperes alperesek részére az ott emiitett 3,000 métermázsa repce áránál nagyobb összeg erejéig hitelt nyitott; tekintve az F. alatti levelet, melyben ugyancsak a 4-/. alatti okmányban emiitett repce már mint alperes által felperes részére vásárolt említtetik : a 47. alatti okmányban említett ügyletet az abban foglalt »Verkauf« kifejezés dacára sem lehetett másnak, mint bizományi ügyletnek tekinteni.