A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 30. szám - Házasságjogi szabályzat a polg. biróságok elé tartozó válóperekben. 5. r.

A J O G. 119 Nem lehetett figyelembe venni alperes azon állítását sem, liogy csak a 4-/. alatti lett felperes által kiállítva, a többieket pedig felperes cégvezetője állította ki; mert a K. T. 38. §-a értelmében a cégvezető ténye a főnökével egy tekintet alá esik és mert alperes nem is állította, hogy a cégvezető oly intézkedései ellen, melyek bizományi viszonyt feltételeznek, felszólalt, sőt a fent előadottak szerint ugy járt el, mint a bizományos eljárni szokott. De nem lehetett a felek között létrejött ügyletet vételi ügyletnek tekinteni azon alapon sem, hogy alperes meghatározott úrért szállította az árút felperesnek, bizományi díjat nem kapott és szállítási költség is alperest terhelte, mert a kereskedelmi törvénynek a bizományról intézkedő II. rész, III. címe a bizományi ügylet kelléke gyanánt nem kívánja meg, hogy a szerződés bizományi díj kikötése mellett történjék és nem zárja ki azt, hogy a meghatározott árban a bizományos díja és összes költsége is bent foglaltassék. Miből következik, hogy ha a bizományi viszony ismertető jele, mely a K. T. 368. §-a szerint az, hogy valaki megbízásból a maga nevében, de más részére kösse az ügyletet, fenforog s egyéb adatok is kétségtelenül bizományi viszonyra vallanak, mint jelen esetben: bizományi ügyletnek tekinthető az ügylet akkor is, ha az meghatározott árak mellett köttetett is s a bizományos •ezen meghatározott áron felül sem bizományi díjhoz, sem költséghez igényt nem tarthat. Ezek szerint igazolva van, hogy az alperes által felperes részére Fiúméba szállított 14,259 métermázsa 47 kilogramm repce bizományi árú volt. Azon kérdés elbírálásánál, hogy a magyar államvasutak által az 5-/- alatti egyezség alapján fizetett összeg felperest vagy alperest illeti-e ? az a döntő kérdés, hogy akkor, midőn beállott a kárpótlás alapjául szolgáló késedelem, a bizományi árúnak felperes tulajdonosa volt-e már ? A vételi bizományos által helyettesíthető dolgokra nézve megszerzett tulajdonjog, ha előbb nem, de mindenesetre átszáll a megbízóra akkor, midőn a bizományos a bizományi árút ennek utasítása következtében a megbízó részére elszállíttatja s erről a megbízót értesiti, mert ha bizományi árú más körülmények alapján a megbízó tulajdonába már előbb át nem ment volna is, a bizományos ezen cselekménye által a bizományi árút a megbízó tulajdonába kétségtelenül átbocsátja, mert ezzel a jogi átadás megtörtént. Ezen időponttól fogva minden veszély, mely a bizományi árúban előáll, a megbízót, mint a bizományi árúnak most már talajdonosát éri. Mit sem változtat a dolog állásán azon körülmény, hogy a bizományos az árút, mint azt alperes tette, a saját nevére küldi; mert jogi átadás meg;örténtének megállapításánál nem az a döntő, hogy kinek nevére lett az árú feladva, hanem az, hogy a bizományos az árút a megbízó akaratához képest az ö részére elküldi és az átadásra vonatkozó saját akaratának az elküldésről szóló értesítése által kifejezést is ad. Hogy alperes a kérdéses bizományi árút felperes utasítása alapján felperes számlájára küldötte Fiúméba, az a perben előadottakból és a 2. S. alatti levélből kétségtelen, hogy felperes a szállító leveleket beküldette magának, a mivel pedig az árúnak felperes részére lett elküldéséről szóló értesítés megtörtént, azt alperes nem tagadja. Ezzel tehát igazolva van, hogy alperes értesítette felperest arról, hogy a bizományi árút részére elküldötte. Az előadottak szerint tehát felperes, ha előbb nem, de ezen értesítés megtörténtével a részére szállított bizományi árúra a tulajdonjogot mindenesetre megszerezte. Ezek szerint az árú akkor, midőn annak kiszolgáltatásában a késedelem beállott, kétségtelenül felperes tulajdona volt. Az S-/. alatti egyezségből pedig kitűnik, hogy a magyar államvasút a kárpótlást az árú késedelmes kiszolgáltatása címén fizette. A késedelmes kiszolgáltatás pedig csak felperesnek, mint a kérdéses árú tulajdonosának s nem alperesnek, ki a saját hibáján kívül beállott késedelem miatt felperesnek felelősséggel átalában nem tartozhatott, okozhatta azon kárt, mely miatt a kárpótlás fizettetett. Mit sem változtat a dolog állásán, hogy ezen kárpótlási összeg alperesnek lett kifizetve, mert a peres felek előadása szerint az árú alperes neve alatt volt feladva, a magyar államvasuttal szemben tehát követelő fél gyanánt alperes szerepelhetett, a kárpótlást felvehette, de ezen körülmény azon kérdés eldöntésére, hogy kit illet ezen kárpótlási összeg, befolyást nem gyakorolhat. Nem lehetett figyelembe venni alperes azon előadását sem, hogy felperesnek megtérítés címén 1,770 frtot fizetett, mert alperes azt, hogy ezen összeget azon címen fizette, mely címen a <vasut a kárpótlást adta, nem is állította. De még ha ezt bizonyította volna is, ha csak azt nem igazolja, hogy felperes a vasúttól nyert kárpótlási összegről alperes javára lemondott, mit pedig alperes nem is állított, azon körülmény alperest csak arra jogosíthatná, hogy a fizetett 1,770 frtnak a vasúttól felvett kárpótlási összegbe való beszámítását kérje. Hogy alperes a magyar államvasuttól az 5-/. alatt csatolt egyezség alapján a 3. A. alatti okmányban kitüntetett 3,874 frt 95 krt felvette, azt Cz. János és W. Ágoston magyar államvasuti igazgatók igazolják; azt, hogy ezen összegből a felperes részére szállított repce után nem a felperes által kiszámított 3,297 frt 08 kr. esik, nem is állította. Minthogy pedig az előadottak szerint ezen összeg nem alperest, hanem felperest illeti meg, az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest ezen címen 3,297 frt 08 krnak fizetésére kellett kötelezni, stb.* A kamatot csak a perindítás napjától számítva lehetett ' megítélni, mert a követelés vitás lévén, alperes ezen időpontig a ; felvett, illetve visszatartott összeg jóhiszemű birtokosának tekinj tendő. (1886. szeptember 29-én, 1,343. szám.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélő táblának ítélete, a mennyiben felperes keresetének 869 frt 20 kr. iránti részével elutasittatott, mint nem neheztelt, érintetlenül marad; alperes által felebbezett egyéb részében pedig helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság ítéletét az abban felhozott okoknál fogva annyival is inkább helyben kellett hagyni: mert felperes által a válaszhoz becsatolt levelezésből és okiratokból kétségtelenül az tűnik ki, hogy peres felek között bizományi viszony forgott fenn és hogy alperes felperesnek vételi bizományosa volt és miután a fenforgott jogviszony az előadott összes adatok alapján bírálandó meg, az egyes levelekben használt eltérő kifejezések a viszony lényegének elbírálására befolyással nem lehetnek; továbbá, mert alperes felperesnek 2. X. alatt becsatolt levele szerint szállított árúk feladási vevényeinek lEmpfangsScheine) felperessel közlésére felhivatván, nem tagadta, hogy ezeket felperessel közölte; mert felperes előadása szerint is. alperes a felperes részére megvett árút Fiumébau hajóra rakva tartozván átadni, a mennyiben a magyar kir. államvasút által adott 3,297 frt 08 kr. kártérítés a díjszabálylyal lenne kapcsolatba hozható, kétségtelen, hogy ezen kártérítés alperest, mint bizományost illetné ugyan, ez azonban ki van zárva az alperes által 5-/. alatt becsatolt okmány tartalma által, mely szerint a kártérítés alperesnek a küldemény késedelmes kiszolgáltatása miatt támasztott követelés kiegyenlítése fejében adatott, sőt ezen okmányban még az is ki van mondva, hogy a megnedvesedett repce kárpótlása iránt előzőleg létrejött egyez, mény az ezen okmányban foglalt egyezmény által változást nem szenved, az adott 3,297 frt OH kr. kárpótlás tehát csakis a késedelmes kiszolgáltatás miatt adottnak tekinthető. (1887. április 1-én, 1,184'86. váltószám.) Bűn-ügyekben. A szóval elkövetett becsületsértés, ha nsryanazon időben s ugyanazon egyén ellenében is követtetik el egynél több személy által, a becsületsértő kifejezés megtörténtével mindenik sértő •.zemélyre nézve bevégzett önálló külön cselekménynyé válik, mindenikre külön büntetendő cselekményt képez. A b.-gyulai kir. törvényszék: A kir. törvényszék H. Sz. J. és neje, szül. V K. vádlottak ellen a btkv. 261. és 262. §-ai alá cső nyilvános becsületsértés vétsége miatt indított bűnvádi eljárást a btkv. 116. §-a alapján megszünteti. A felmerült 11 frt 4'j kr. eljárási díjat pedig a m. kir. államkincstár terhére róvja. Indokok: Sértett B. L. panaszát H. Sz. J. vádlott ellen visszavonta; ily esetben pedig, midőn valamely vétség elkövetésénél közreműködők valamennyije ellen a bűnvádi eljárás csak a magánfél indítványára indith:itó meg, a közreműködök egyikére nézve történt visszavonás a btkv. 116. §-a értelmében az eljárás megszüntetését eredményezi a többiek ellen is. Mely hirdetett végzés ellen közvádló, mert a költségek a m. kir. kincstár terhére rovattak és sértett B. L. II. r. vádlottnak felmentése miatt — felebbezett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla a kir. tszéknek fenti keletű s számú végzését felebbezett részében * Az ítéletnek itt nem közölt része a zsákkölcsöndijra, elveszett zsákokra és alperes által számított ártöbbletre vonatkozik, mely kérdések elvi jelentőséggel nem birnak.