A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 30. szám - Perújítás és főeskü

250 A JOG. Mielőtt erre felelnék, még azt kell kiemelnem, hogy nincs annak semmi értelme, hogy az eskü kivétele vagy letétele előtt, akár egyik, akár másik fél perújitási keresetet adjon be, mert eltekintve attól, hogy ez a fentebbiek szerint ugy sem akadályozhatja meg az eskü kivételét (pedig aligha csalódom, hogy az eredeti okirattal felszerelt perújitási kereset csupán e célból adatott be), eskütétel előtt még egyik fél sem tudhatja, hogy ő-e a vesztes vagy nyertes fél, ha pedig nyertes volta kizárva nincs és mégis megújítja perét, okosan nem cselekszik; nem tudhatja továbbá az eskü letétele előtt, hogy perújitási keresetét az 1881 : L1X. t.-c. 71. §. 2. pontjában előirt »más okokra« kell-e alapítani és minő zárkérelmet előterjeszteni. Fia tehát helytelen a kiindulási pontul jelzett factum, helytelen az ebből levont 2 alternatíva mindegyike, helyes csakis az lehet, mely ezek mindegyikét kikerüli, t. i. az eskü tartalmával ellenkező szövegű okiratot a prts. 242. §. szerinti eljárásnál lehetne helyesen és célszerűen felhasználni, ugyanis midőn a biró felolvassa az eskü szövegét, meggyőződik, hogy azt a fél megértette, figyelmeztette az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire, egyúttal pedig az ellenfél által e célra használat végett bemutatott eredeti okiratot is az esküt tevő elé terjeszti, melynek tartalma ellenkezik az eskü szövegével; lehetetlennek tartom, hogy a fél az okirat valóságának tudatában az eskütől vissza ne lépjen, ha pedig az okirat nem valódi, annak ellenkező tartalma közömbös. Ha tévedésben volnék, nálamnál szakavatottabbak, hiszem, nem késnek helyreigazítani. II. Csilléry Kálmán, kir. törvényszéki biró Kecskeni A »Jog« 28-ik számában megjelent nyilt kérdést annak első elolvasásakor, megvallom, alig találtam discussióra alkalmasnak s meg voltam győződve, hogy az adandó válaszra nézve csak egy vélemény lehet. Meglepetésemre azonban az első válasz olyan volt, mely az én nézetemmel ellenkezik, miért is néhány szóban, pusztán gyakorlati szempontból, minden elmélet kizárásával, bátor vagyok arra vonatkozó véleményemet nyilvánítani. A mint a kérdés szövegéből kitűnik, az egyik peres fél perújitási keresetet adott be, még mielőtt az alapperben a pervesztés, illetőleg pernyerés kérdése eldöntetett volna, tehát még mielőtt ő pervesztes lett volna. Mert hogy tudhatja a perújitó, hogy ö az alapperben pervesztes, mikor még ellenfele az esküt le nem tette ? Hiszen az Ítéletből magából nem magyarázhat ki magára nézve még pervesztést, mert hiszen az Ítéletnek szükséges folyománya az esküre jelentkezés és eskütétel. Azért van az ily Ítéletben mindkét esetre intézkedés, t. i. arra is, ha leteszi az esküre kötelezett az esküt, meg arra is, ha le nem teszi; ép ezért a pernyerés, illetőleg pervesztés csak az eskü le- vagy le nem tételétől függhet, tehát addig, mig erre nézve az illető fél bizonyosságban nincsen, magát pervesztesnek nem tekintheti, miből önként folyik ismét a/,, hogy addig perújítással sem élheí:, mert még az alapper befejezve nincs. Ha mégis perújitási kereset nyújtatott be, az minden tárgyalás nélkül, mint időelötti, hivatalból visszautasítandó s mellékleteivel együtt a perújitónak visszaadandó. Az alapperben hozott ítéletben foglalt eskü letételére kitűzött határidőben az esküre kötelezett fél ellenfele a biró előtt, még mielőtt az eskü kivétetett volna, felmutathatja azon okmá nyokat, melyek az esküvel bizonyítandó körülmény ellenkezőjét bizonyítják, s a biró dolga azután végzésileg határozni, hogy az ellenbizonyitékok dacára az esküt kivegye, vagy pedig az esküre kötelezettet esküre ne bocsássa, hanem pervesztesnek nyilvánítsa. (Ezen legutóbbi bírói teendő szellőztetése azonban már nem vág szorosan a felvetett kérdés keretébe.) Nézetem szerint, az eskü kivételét a nyilván időelőtt benyújtott s így kétségtelenül hivatalból elutasítandó perújitási kereset nem akadályozhatja, tehát a biró az eskü kivételét fel Dem függesztheti. ,- . n - • / OG Lepossa Dantei, \ magyar-óvári királyi Járásbiró. A m. A kérdésnek lényege abban culminál, hogy ha a hozott Ítéletben »az eskü tartalmával ellenkező, s a perre vonatkozó okmányok eredetiben csatolásávak kéretett a perújítás, a bíróság ez alapperbeli ítélettel megalapított eskü kivételét felfüggesztheti c, ha még ez eskü ki nem vétetett ? Véleményem szerint nem függesztheti fel és pedig a törvény határozott rendelkezésénél fogva. Ugyanis már az 1868. évi LIV. t.-c. hatályon kívül helyezett 317. §-a kimondotta, hogy »nincs helye perújításnak : a) az esküvel eldöntött perre vagy egyes kérdésekre nézve, kivévén, ha az eskü hamisnak bizonyult be«. Ennek kiderítése pedig az 1868. évi LIV. t.-c.-nek most is hatályban lévő 321. §-a értelmében fenyítő útra tartozik, s csak ha a büntető bíróság jogérvényesen határozott, van és lehet helye perújításnak. Az 1881. évi LIX t.-c. megalkotásával ezen helyzet lényegében nem változott, csakis annyiban, hogy a most hivatkozott törvény 73. §-a értelmében »az esetre, ha a büntető eljárás meg nem indítható azon ok miatt, mert a tettes meghalt, vagy a büntethetőség elévülés által vagy más ok miatt elenyészett«, a perújitási kereset megindítható, »s ez ujitott polgári pernek bírája a perújítás kérdésével kapcsolatosan dönti el a polgári perre befolyással biró ezen kérdéseket, melyek különben büntető uton lettek volna megállapitandók.« Csak hogy ilyen helyzettel szemben azon kérdésen, váljon az alapperbeli eskü kivétessék, vagy felfüggesztessék-e, természetesen régen túl vagyuuk. Hogy az eskübizonyiték által eldöntött kérdést büntető eljárás nélkül szabálytalanitani célzó perújitási keresetnek helye nincsen, az 1881. évi LIX. t.-c. 71. §-a oly világosan s félremagyarázást nem tűrő határozottsággal mondja ki, miszerint ehez kétely nem férhet, s igy azon kérdés, hogy ily perújitási keresetlel szemben a még ki nem vett eskü kiveendő-e, vagy a kivétel felfüggesztendő, önmagától megdűl, mert az eskü kivételét ez meg nem akadályozza. A 71. §-nak idevonatkozó része igy hangzik : <>Az ellenfél által letett esküvel eldöntött perekben az 1868. évi LIV. t -c. 321. (már idéztük) és a jelen törvény 73. §-ának (szintén fentebb ismertettük) eseteit kivéve, perújításnak csak annyiban van helye, a mennyiben az eskü által bizonyított ténykörülmény valóságának kérdés alá vétele nélkül más okból kéretik perújítás.« Ezen törvényszakasz rendelkezése pedig helyes, mert a bizonyító fél az alapperben használt v é g b i z o n y i t á s (1868. évi LIV. t.-c. 231. §-a) alapján hozott jogerős Ítélet hatályát ezt megelőző bizonyítékok (okmányok, tanuk, stb.) alapjára fektetett perújitási keresettel meg nem akadályozhatja s az abból eredő civilis joghátrányt, hogy annak idején ezen bizonyítékait a perben érvényesíteni vagy nem akarta, vagy elmulasztotta s e helyett a végbizonyitási módhoz fordult, csak magáuak tulajdonithatja ; de perbeli ellenfelét abban, hogy a részére jogerős Ítélettel oda itélt esküt letegye, perújitási keresettel többé meg nem akaszthatja. Az ekként hátrányban lévő perbeli félnek tehát a törvény más módot, mint hogy büntető uton bebizonyítván azt, hogy ellenfele hamis esküt tett, perújitási keresettel ez Ítéletet hatályon kívül helyeztetheti, nem adhatott. Ugy áll tehát a dolog, hogy ha az ellenfél a néki odaítélt esküt le nem teszi, ugy különben is a bizonyító fél pernyertes, ha leteszi, ugy természetesen a bizonyító fél ellenfele jogszerűen a pernyertes, mely ellen a bizonyító fél számára más remedium, mint bebizonyítani azt, hogy az ellenfélnek a büntető törvényekbe ütköző cselekménye (vagyis hamis eskü) miatt lett pervesztes s ez okból kéri a per megújítását, fenn nem állhat, s törvény szerint fenn sem állhat; az a tertium azonban, hogy jogérvényes ítélettel megítélt eskü kivételében az ellenfél — perújitási keresettel — megakadályoztassak, törvény szerint nem létezik. Scf,/y An(aL budapesti kir. aljárasbiró. A 1V- \ A perújitási keresetnek — mint keresetnek átalában, mondhatjuk kivétel nélkül — sem a már jogerős Ítélet, sem az eskü bevétele, sem a netáni végrehajtási eljárásra, sem megszünteti"), sem korlátozó, sem felfüggesztő, tehát semmi hatálya nincs és semmi körülmény közt nem is lehet. Nem változtat ezen azon körülmény sem, hogy a perújitási kereset oly bizonyítékkal szereltetett fel, mely — az adott esetben — a leteendő eskü hamisságának bebizonyítására alkalmasnak ígérkezik. Sőt maga a már beadott perújitási kereset, mint időelőtti vissza, illetőleg elutasítandó lesz mindaddig, mig az oly jogerős büntető ítélettel nem támogattatik, mely a — föltéve — letett esküt hamisnak mondotta ki. Hogy mily korai azon perújitási kereset, kitűnik azon könnyen bekövetkezhető esetnél, ha jogosított a neki itélt fő esküt le nem teszi és ha figyelembe veszszük, hogy a bár jogerős Ítélet végleges elhatározása csak az eskü le-, vagy nem tételével következik b e. Addig még mindig nem bizonyos, hogy melyik peres fél lett