A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 29. szám - A sorrendi végzés materialis hatálya

240 A JOG. széről engesztelhetetlen gyűlölet vagy hűtlenség alapján indíttatik, a limine visszautasít s ily keresetet törvényellenesen szerkesztettnek és kiigazitandónak kijelent azért, mert a házassági kötelék felbontása iránti kérelem alperesnek sarkalatos hitelveibe ütközik ; holott törvény szerint ily kereset nem törvényellenes s a bíróságnak joga csak arra szorítkozik : az ügynek érdemleges tárgyalása után a keresetnek helyt adni, vagy felperest elutasítani. Felhívjuk tehát az 1868: XLVIII. t.-cikknek végrehajtásával megbízott minisztereknek szives figyelmét ezen igen égető kérdésre. A sorrendi végzés materialis hatálya. (Telekkönyvi rtts. 65. §. 2., aptkv. 1,416. §., 1831. évi LX. t.-c. 197. §-av) Irta : dr. SICHERMANN BERNÁT, kassai ügyvéd. A m. kir. Curiának 1887. évi márc. hó 23-án, 5,373/86. sz. a. kelt (s a »Jogesetek Tára« 21 számában közetett) Ítélete a sorrendi végzés materiális jogérvénye tárgyában egy elvi jelentőségű enuntiatiót tartalmaz, mely ép oly helyes, mint a mennyire elüt az alsóbb bíróságok és a jogászközönség nagy többségének felfogásától. Kijelenti ugyanis a m. kir. Curia ezen Ítéletben, hogy »a zálogtárgy értékének végrehajtási eljárás utján történt felosztása rendszerint nem zárja ki a jelzálogos hitelezők azon jogát, hogy a jogellenes kielégítéshez jutott s igy az ő hátrányukra jogtalanul gazdagodó hitelezötársak ellen peruton gazdagodási keresettel felléphessenek.« Ezen enuntiatio felbátorít arra, hogy közöljem és megbeszélés tárgyává tegyem a következő jogesetet. M. J. kereskedői cég az f—i bank részére aláirt egy — a szokásos blanquetták egyikén — 20,006 frtról kiállított bekebelezési engedélylyel ellátott kölcsönkötvényt; ezen kötvény alapján nevezett bank javára a zálogjog 20,000 frt kölcsöntőke erejéig a h-i 25. sz. tjkvben M. J. nevére felvett ingatlanokra C,. sz. a. be lett kebelezve. A bekebelezés foganatosítása után M. J. tettleg fel is vett a banknál kisebb nagyobb összegeket, vissza is fizette azokat, váltókat leszámítolt, azokat beváltotta, ugy hogy négy év folyamán vagy kétszázezer frtot vett fel a banknál s részben vissza is fizetett, egyszerre azonban 18—25 ezer frtnál többel soha sem tartozott; szóval a bank s M. J. között úgynevezett nyitott hitelbeli viszony keletkezett, melyet a bank azon hiszemben engedett létesülni, hogy az ezen viszonyból keletkezhető követelését teljesen biztosítja a már egyszer megszerzett zálogjog. Ezen viszony ötödik évében azonban M. J. fizetésképtelenné vált; a banknak ez időszerint vagy 25 ezer forinttal tartozott, a bank azonban csakis 20,000 frt erejéig perelte be és pedig a 4 évvel ezelőtt kiállított kötelezvény, illetve az ez által tanúsított kölcsönügylet alapján, beperelte pedig a kötvény ebbeli záradéka alapján a sommás eljárás utján az illetékes járásbíróság előtt. Alperes védekezett, még pedig azzal, hogy ö a keresetben emiitett kötelezvény szerint kölcsön vett 20,000 frtot már régóta megfizette, a kereset alapjául szolgáló kölcsönügyletből felperes részére valaha keletkezett követelési jog tehát régóta eleuyészett s igy kereseti joga sincsen — ez alapon. Felperes erre becsatolja a 4 évi üzleti összeköttetésüket feltüntető könyvkivonatot, a mely szerint a 4 év alatt alperes tőle számos tételekben felvett vagy 200 ezer frtot s arra ugyancsak számos tételekben vagy 175 ezer frtot fizetett vissza, ugy hogy jelenleg neki még a kereseti követelésnél is nagyobb összeggel tartozik. Időközben M. J.-nek h — i ingatlanai, melyekre további számos követelés erejéig, ezek között A. B. cég javára 25,000 frt erejéig (C-,. alatt) lettek zálogjogok bekebelezve, elárvereztettek; a sorrendi tárgyalásnál alperes M. J. megtámadta az f—i bank .20,000 frtos követelését azzal, hogy azon kölcsön, melynek biztosítékául a C. alatti zálogjog be lett kebelezve, már rég ki lett fizetve, ha tehát a banknak volna is ellenében későbbi kölcsönügyletekből eredő követelése, nincsen jogosítva ezen későbbi követelés számára ezen C. alatti zálogjogot igénybe venni. Az f—i bank kimutatta, hogy ezen kifogásolt követelés tekintetében a pert már is folyamatba tette, az 1881. LX. t.-c. 197. §. 1. bekezdése értelmében tehát ezen körülmény tudomásul vétetett s perreutasitása mellőztetett. A többi hitelező, közöttük A. B., a sorrendi tárgyalás folyamán az adós általi megtámadást teljesen elegendőnek tekintvén, a C. alatti követelést nem kifogásolta; csak A. B. akart óvatos lenni s azon — mondhatjuk naiv — expediensben keresett biztonságot, hogy M. J.-vel külön közjegyzői szerződést kötött, ! melyben M. J. — bizonyos ellenszolgáltatás fejében — kötelezte { magát arra, hogy a bankkal folytatott perben védelméhez szigorúan ragaszkodik s semmi szin alatt a bankkal egyezségre | lépni nem fog. A bank azonban ennek neszét véve, még annál okosabbat is tett; ugyancsak közjegyzői okiratban kijelentette M. J.-nek, hogy összes húszezer frtot meghaladó tartozását neki elengedi, azonfelül pedig nyomban lefizetett neki saját kezeihez 4,000 frtot, ennek ellenében pedig M. J. cég ugyancsak közjegyzői okiratban beismerte a beperelt 2(),<>()0 frtos követelés valódiságát s fenállását, stb. s kijelentette, hogy nem ellenzi, miszerint abban elinarasztaltassék. A bank ezen utóbbi nyilatkozatot, a még mindig folyamatban levő sommás perben becsatolja s kéri ennélfogva alperes feltétleu elmarasztalását, alperes ezt nem ellenzi s a 20,0iM) frtnyi követelés megítéltetik s az Ítélet jogerőre emelkedik. Az igaz, hogy A. B. a banknak ezen manoeveréröl értesülvén, sietett a perbe beavatkozni, de ezen beavatkozási kérelmével elutasittatott, mert a ptts. értelmében csak felperesi minőségben s csakis a rendes eljárásban lehet beavatkozni, a kir. tábla pedig ezen elutasító végzést helybenhagyta. A bank tehát igazolva a megtámadott C alatti követelés jogerejíí megítélését, a 20,000 frtot felvette, minek folytán A. B., kinek követelésére különben még circa 1G,000 frt jutott volna, mit sem kapott, előzője pedig 4,<)00 frttal kapott kevesebbet, mint a mennyi tulajdonképen illette. Ezen tényállás alapján a következő kérdések merülnek fel : 1. A 20,000 frtos kölcsönkötvény kiállításával létesült-e a bank és az M. J. cég között oly szerződés, mely szerint a hitelintézet 20,000 frt erejéig nyilt hitelt nyújt a cégnek, másfelöl pedig ezen cég az ezen nyilt hitelből irányában netatán támad ható követelés biztosításául 20,000 frt erejéig jelzálogul leköti h — i ingatlanát? tekinthető-e továbbá az ezen kölcsönkötvény alapján a h—i 25. sz. tjkvben C,. alatt a bank javára bekebelezett zálog jog a tkvi rtts 65. §. 2 ik bekezdésének megfelelő s a nyilt hitelből származható követelés biztosítására szolgáló zálogjognak, avagy tekintendő-e oly jelzálogjognak, mely csak egy meghatározott s már is létező követelés biztosítására szolgál ? Miután a felek által a köztük létesítendő hitelezési viszonyról Írásbeli szerződés — t. i. a kérdéses kötelezvény — lett kiállítva, az akkor közöttük létesült jogviszony ezen Írásbeli szerződés szerint Ítélendő meg és ezzel szemben a felek között netalán előzetesen vagy egyidejűleg történt szóbeli megállapodások az ap. trvkv. 887. §-át követő hazai joggyakorlatunk értelmében figyelembe nem vehetők s még bizonyítás tárgyát sem képezhetik (legfőbb Ítélőszék 5,851/876., 6,200/876. sz. Ítéletei); minthogy pedig a kérdéses kölcsönkötvény szövege nyilt hitelről említést sem teszen, hímem csak egy meghatározott 20,000 frtnyi kölcsönösszegről szól, az adós cég pedig nem valamely nyitott hitelből származható, hanem csakis egy meghatározott 20,000 frtos kölcsönkövetelés erejéig enged zálogjogot: igénytelen nézetem szerint a felek között a kérdéses kötelezvény kiállításával nem nyitott hitel engedése és ennek biztosításául szolgáló zálogjog adása, hanem csakis meghatározott '20,000 frtos kölcsön engedése és az ennek megfelelő zálogjog adása iránt létesült a szerződés. Igaz ugyan, hogy ezen szerződésből kifolyólag a bank és a cég között tényleg nyilt hiteladási s igénybevételi viszony keletkezett s igaz az is, hogy a bank bizonyára ezen hitelt csakis azért nyújtotta a cégnek, mert magát az ezen kötelezvény alapján nyert zálogjog által biztosítottnak hitte nemcsak az eredeti 20,000 frtos kölcsönre, hanem a 20,000 frton belül egyáltalán minden jövőben származható követelése tekintetében; azonban sem a felek között későbben létesült akár hallgatólagos, akár kifejezett megállapodások, sem pedig a banknak téves hite annak kutatásánál, hogy mi volt a kölcsönkötvény kiállítása által a felek között létesített szerződés lényege, figyelembe annál kevésbé jöhet, miután a megtámadás tárgyát képező zálogjog épen az eredeti szerződés alapján lett bekebelezve. Ha már az sem mondható, hogy a kölcsönkötvény kiállítása folytán nyilt hitel engedése és ennek biztosítása végetti zálogjog adása iránt létesült a felek között egy szerződés, annál kevésbé tekinthető a h—i 25. sz. tjkvben C,. alatt bekebelezett zálogjog a tkvi rtts 65. §-a értelmében valamely nyitott hitelből származható követelés biztositásaul szolgáló jelzálogjognak.