A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 28. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 3. r.

110 A JOG. azokat követelése törlesztésére jogelődük megtartotta, bebizonyítva nincs, mert a 4'/- alattiban, mely alperesek, illetve jogelődük kötelezettsége tekintetében egyedül irányadó : alperesek jogelőde a lefoglalt ingók őrzésére magát nem kötelezte, stb. (1887. márc. 15-én, 6,414. sz.) Az örökhagyó által joghatályosan kikötött kivételes bíróság illetősége annak halálával meg nem szűnvén: ezen illetékesség, az alávetési ügylet tekintetében kiskorú örökösei ellen támnsztott keresetre is kiterjed. A budapesti árú s értéktőzsde választott bírósága előtt Friedmann Arthur ügyvéd által képviselt W. Simon budapesti kereskedő, dr. Czigler Ármin ügyvéd képviseletében G., szül. L. Kornélia volt budapesti, most bécsi lakos, mint néhai G. J. D. után hátramaradt kiskorú gyermekek term. s törv. gyámja ellen 900 forint iránt pert indított. Alperes kifogásolta az illetékességet, mert oly perekben, melyeknél gyámság s gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, mint jelen esetben is, eltérésnek a rendes bírói illetőségtől helye nincsen. Felperes megállapittatni kéri az illetékességet, mivel ő alpereseket, mint néh. G. J. I). örököseit perli, az pedig ezen bíróság illetékességének magát kifejezetten alá vetette jelen ügyre nézve. A tőzstlebiróság' 1887. jan. 21-én, 1,029. sz. a. végzésével illetékességét megállapította s alperest a per érdemleges tárgyalására utasította köv. indokolással: Az A. a. bonban örökhagyó G. J. D. magát ezen bíróság illetékességének kifejezetten alávetvén, miután az örökhagyó által joghatályosan kikötött bíróság illetősége annak halálával meg nem szűnt, hanem kiterjed aunak örököseire is; miután továbbá a jelen esetben a kiskorúak nem saját cselekedetük, hanem az örökhagyó jogelődjük alávetése által vannak ezen bíróság hatáskörének alávetve és igy a perr. 53. §. itt alkalmazást nem nyerhet: az illetékességet az A. alattiban foglalt s nem tagadott kifejezett kikötés alapján meg kellett állapítani. Az érdemleges tárgyalás után a bíróság alperest, mint term. gyámot a hagyaték erejéig 450 frtban s kamataiban m irasztalta, a mely összegre a követelés felperesileg leszállittatott. Az illetékességi végzés ellen felfolyamodás adatván be: A budapesti kir. itélő tábla annak helyt nem adott: Mert az elsőbiróság ezen perre nézve illetékességét a végzésében felhozott indokokból helyesen állapította meg. (1887. márc. 8., 825. sz.) Pusztán az a körülmény, hogy a nö iparhatósági igazolványnyal bir s hogy ama helyiségre, melyben a foglalás történt, cégfelirata van alkalmazva, a foglalást nem gátolhatja. A szegedi kir. járásbíróság: A előterjesztésnek hely adatik s kiküldött azon eljárása, mely szerint a D. S. ellen elrendelt végrehajtási ügyben — D. L. üzletében foganatosította — megsemmisíttetik s Sz. G. kiküldött sérelmes eljárása által okozott 12 frt 50 kr. költségben marasztaltatik s köteleztetik azt nyolc nap alatt végrehajtás terhe mellett előterjesztéssel élő félnekmegfizetni. Indokok: A kiküldött azon eljárása által, hogy D. S. ellen elrendelt végrehajtást, a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint D. L. üzletében bolti cikkek összeírása által teljesítette, szabálytalanságot követett el, ugyanazért eljárását e tekintetben megsemmisíteni s előterjesztéssel élő fél kérelmére az okozott s felszámított költségekben marasztalni kellett annál is inkább, mert az 1881. évi LX. t.-c. 49. §-a taxatíve elősorolja azon ingóságokat, melyek a házasság tartama alatt a nő és férj ellen elrendelt végrehajtási esetekben foglalhatók le, a hivatkozott törvénycikk s szakasz megkívánja továbbá azt is, hogy az ingók a házas felek közös birlalásában legyenek. Jelen esetben az ingók nem találtatván a házas felek közös birlalásában, mert azok házas felek lakásától egy külön üzlethelyiségben Íratván össze, mi a férjre nézve a vagyonelkülönitésnél fogva idegen dolgot képez s annak adósságáért foglalás alá sem vonhatók. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbirósági 11,272/86. sz. végzését megváltoztatja, D. L.-t előterjesztésévél elutasítja, 10,690/86. számú végzés következtében történt végrehajtási foglalást hatályában fentartja és 4 frt 40 kr. felfolyamodási költségnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett W. B. & Comp. végrehajtó részére teljesítendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Meg kellett változtatni az elsőbirósági végzést, mert előterjesztő fél férjével a végrehajtást szenvedővel együtt lakik ; pusztán az a körülmény pedig, hogy előterjesztő a saját nevére szóló iparhatósági igazolváuynyal bir s hogy ama helyiségre, melyben a foglalás történt, előterjesztőnek cégfelirata van alkalmazva, az 1881. évi LX. t.-c. 48. §-a értelmében a foglalást nem gátolja. (1887. június 1-én, 47,770.) Az a körülmény, hogy végrehajtónak a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt képviselője sem ügyvéd, sem ügyvédjelölt nem volt, a felszámított közbenjárási költség megállapításának mellözéséro okul nem szolgálhat. (1887. május 31-én, 45,6il. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Egyes részvényesek által közgyűlési határozatok érvénytelenítése iránt Indított pereknél, ha kártérítésre nem irányulnak, azon kérdés, hogy a határozat káros-e vagy nem, nem jöhet tekintetbe, hanem csak az képezi elbírálás tárgyát, hogy a kérdéses határozat a töi vénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik-e, és ha ezen esetek valamelyike fenforog, tekintet nélkül a károsodásra, a közgyűlés határozata sikeresen megtámadható. Az alaptöke leszállítása csak a társasági hitelezők által, illetve ezek érdekében kifogásolható. Az elsőbbségi kötvényeknek az eredeti kisorsolási tervtől eltérően egyszerre leendő visszaváltását a közgyűlés elhatározhatja akkor is, ha a kisorsnlásukra vonatkozó intézkedés az alapitói tervezetből vétetett át az alapszabályokba. (1875: XXXVII. t.-c. 166., 174., 179. és s.09. §-ai.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Fel peres keresetével elutasittatik. Indokok: 1. A kereset időelöttisége ellen azon indokból tett kifogás, hogy a megtámadott határozattal elhatározott alaptőkeleszállitás engedélyezése végett beadott kérvény még jogérvényes elintézést nem nyert, s igy a megtámadott határozat még joghatálylyal nem bírván, meg nem támadható, alappal nem bir; mert a K. T. 174. §-a az alaptőkeleszállitás iránt hozott határozat megtámadhatását nem teszi függővé a leszállítás törvényszéki engedélyezésétől, hanem ezen szakasz szerint a kereset azonnal megindítható, mihelyt a megtámadandó közgyűlési, tehát alaptőkeleszállitási határozatot tartalmazó jegyzőkön} v a törvényszékhez bemutattatott. 2. A mi a per érdemét illeti: a) Felperes megsemmisíttetni kéri a megtámadott határozatot azért, mert az alaptőkeleszállitásnak egyedül lehető esetei, u. m. tőketúlbőség vagy veszteségek, melyek a mérlegben az egyensúly helyreállítását igénylenék, nem forognak fenn, azon célból pedig, hogy a részvényesek mielőbb osztalékban részesülhessenek, tőkeleszállításnak nincs helye ; s mert a részvények névértékének 100 frtról 5 frtra leszállítása csak 95°/o veszteség esetén lett volna eszközölhető, veszteség pedig nincs s e szerint az alaptőke elhatározott leszállítása a K. T. 209. §-ába ütköző törvénysértést képez. Ily törvénysértés azonban nem követtetett el s így a megtámadott határozat meg nem semmisíthető ; mert az idézett 209. §. csak az alaptőke leszállítási módozatairól s nem annak lehető eseteiről is tesz említést, és igy ezen szakasz által nincs kizárva az, hogy a társaság alaptőkéjét nemcsak a felperes által felsorolt, hanem mindazon esetekben leszállíthassa, melyekben annak leszállítását a társaság céljai elérhetése végett szükségesnek találja ; s mert a tőkeleszállítás mérve a 209. §. szerint nem a részvényesek, hanem csak a társasági hitelezők érdekében van korlátozva annyiban : hogy csak oly tőktleszállítás engedélyezhető, mely mellett a társaság tartozásainak eleget tehet; mert különben is a részvényeknévértékének 5 frtra történt leszállítása minden részvényt egyaránt ér, s ezen leszállítás által a társaság vagyoni értékébén változás nem történik; s mert felperes nem is tagadta, tehát beismerte azt, hogy tekintettel arra, hogy a társaságnak minden bányavagyona megvan, a részvénytőkének leszállítását nem az tette szükségessé, mintha a részvénytőke 95%-a elveszett volna, hanem az, hogy a mérlegbe a bányáknak nem eddigi supponált magas, hanem valódi értéke állittassék be, s ennek következménye volt az alaptőkének 95%-kal lett leszállítása; mert végre felperes nem is állítja azt, hogy az elhatározott tőkeleszállítás által a kisebbség vagy felperes a többség előnyére károsodott, pedig csak ezen esetben lehetne felperesnek alapos panasza a tőkeleszállítás ellen. b) Megsemmisíttetni kéri felperes a megtámadott határozatot azért, mert a K. T. 179. ?i-a utolsó bekezdésének rendelkezése sértetett meg az által, hogv az alapszabályoknak a tervezetből