A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - Több kérdés a végrehajtás foganatosítása körül 1. r.

106 A JOG. a budapesti kir. itélő táblának végzése a zálogjog előjegyzésére vonatkozó neheztelt részében megváltoztatik és e tekintetben az első bíróság végzése hagyatik helvben. Cl887. május -lén 969. szám.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A bankoknál és takarékpénztáraknál a váltó esedékessége tekintetében az adósokhoz intéztetni szokott „figyelmeztetés", még ha alapszabályszerü aláírással ellátva nincs is, bizonyíték a mellett, hogy az illető váltó a figyelmeztetésben kitett esedékességi napon járt le. Ha más lejárati nap van a váltón, adós kifogása ellenébeu a takarékpénztár vagy bank tartozik bizonyítani, hogy a váltón kitett lejárat megállapodásszerű. A b.-gyulai kir. törvényszék mint váltótszék (1886. június 25. 4,735. sz.): Schrőder Kornél ügyvéd által képviselt első Gyulavárosi takarékpénztár felperesnek dr. Berényi Ármin ügyvéd által képviselt D. Jakab alperes ellen 1,250 frt és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott : Az J 886- évi májiis 20-án 3,983. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a B.-Gyulán 1885. évi december 30-án 1,250 írtról kiállított váltó alapján mint kibocsátó kezes a kereseti 1,250 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni, stb. Indokok : Alperesnek a kereset mikénti megindítása s a felperes telepének a kereseten ki nem tüntetésére vonatkozó kifogása a D. a. meghatalmazás s maga a kereset külzete által megcáfolva lévén, ezen kifogás ez okból nem vétethetett figyelembe. Alperesnek az óvás szabálytalanságára vonatkozó kifogása js elesik, mert a beperesitett váltó nem lévén telepitett váltó, a B. a. óvás szövegéből kitűnik, hogy a váltó a váltótörvény 102. §-nak megfelelőleg elfogadó S. Fülöp üzleti helyiségében fizetés végett bemutattatni megkiséreltetett, hol az óvást felvevő kir. közjegyző azon értesítést vette, hogy elfogadó távol vau, azon körülmény pedig, hogy a bemutatás felperes cég üzlethelyiségében is megkiséreltetett, az óvás megtámadására alapos kifogásul nem szolgálhat. Alperes a kereseti váltó lejárata kitöltésére vonatkozó megállapodást bizonyítani tartozott volna, erre vonatkozó bizonyítékai azonban figyelmet nem érdemelnek, mert a B. a. csatolt figyelmeztetés a felperesi cég igazgatósága által aláírva nem lévén, nem tekinthető oly okmánynak, mely megcáfolni volna képes azon felperesi állítást, hogy a váltó lejáratára nézve megállapodás nem történt. De ha ama figyelmeztetés az igazgatóság aláírásával el is volna látva, bizonyítékot ez esetben sem képezne, mert az a lejárattal ki nem töltött váltóra vonatkozólag nem foglal magában oly nyilatkozatot, mely azt igazolná, hogy a váltó lejárata 1886. ápril 28-ra lett volna a megállapodáshoz képest kitöltendő, sőt tekintve, hogy a peresített váltó 1886. május 19-re lévén kitöltve, a figyelmeztetés pedig 1886. ápril 28-ra állíttatván ki, nincsen igazolva, hogy a B. a. figyelmeztetés a peresített váltóra vonatkoznék. A kifogások beigazolására hivatkozott tanúk kihallgatása nem rendelhető el, mert a bizonyítás tárgyát azon körülmény képezné, hogy történt-e megállapodás a váltó kitöltésére nézve vagy sem ? ezen körülményre nézve pedig tanuk bizonyítékot nem nyújthatnának. Végre a főeskü általi bizonyítási módnak a váltóeljárás 26. §. értelmében csak a felek beleegyezésével lehetne helye, felperes pedig a főeskü általi bizonyításba bele nem egyezett, stb. A budapesti kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1886. május 20-án 3983. sz. sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok : Alperesnek a kereset szabályellenes voltára, ugy az óvás helytelen felvételére alapított kifogása, és pedig a keresetre a váltóbiróság által felhozott vonatkozó indokok alapján az óvás szabálytalansága tekintetében pedig azért, mert fizetési helyül az A. a. váltón az I. Gyulavárosi takarékpénztár lévén megjelölve, a váltónak fizetés végett bemutatása ugyanott megfelelően történt, az elfogadónál bemutatás pedig felesleges volt, helyesen lett mellőzve. Mindazonáltal megváltoztatandó volt az első bíróság ítélete, mert a kifogásokhoz B. a. csatolt ^figyelmeztetés* című okmánynak a kereseti váltóval egybevetéséből kétségtelen, hogy az A. a. váltónak lejárati ideje 1886. ápril 28. napjára volt meghatározva és a váltón jelenleg látható lejárati nap »1886. május l9.« utólag és megállapodás ellenére lett felperes által a váltóra vezetve: a váltónak lejárati ideje ennek folytán megállapodás szerint 1886. ápril 28-ára esvén, tekintve, hogy az óvás csak 1886. május 19-én lett felvéve, felperes a váltó kibocsátója D. Mór ellenében váltói visszkereseti jogát elvesztette. (Váltótörvény 41. §.) A fentjelzett figyelmeztetésnek a kereseti váltóra vonatkozása az elfogadó és a váltóösszeg megjelölésének a váltó vonatkozó tételeivel egyezésén kivül minden kétséget kizárólag bizonyítva van az által, hogy a váltó lejárata iránt kiadott értesítés 1 ugyanazon számmal (4,280.) van ellátva, mely a váltón is szemlélhető, felperesnek alapszabályai 78. §-ára alapított azon érvelése, hogy miután a B. a. »figyelmeztetés« a cégjegyzésre jogosult egyenek által aláírva nincsen, felperes pénzintézet ellenében bizonyítékot sem képez, figyelmet azért nem érdemel, mert az F. a. becsatolt alapszabályoknak 78. §-a a cégjegyzést csak terhes szerződésekre nézve követeli és mert felperes a tárgyalás során kifejezetten beismerte, hogy az említett » figyelmeztetés* egyike azoknak, melyeket felperes pénztárnoka minden a felperes által leszámitolt váltóra nézve kiállítani szokott; a pénztárnok tehát a B. alatti okmánynak kiállítása által az igazgatóság vagy igazgató (alapszab. 73. §-a) által reá ruházott jogot gyakorolván, felperes kereskedelmi meghatalmazottjának tekintendő, kinek cselekményei a keresk. törvény 46. és 49. §§-ai értelmében felperest kötelezik, felperesnek azon előadása, hogy pénztárnoka B. Elek a B. alattihoz hasonló figyelmeztetéseket csak a lejárat tekintetében eleve kitöltött váltókra vonatkozólag van jogosítva kiadni, a kereseti váltó pedig benyújtáskor kitöltve nem lévén, a B. a. nyomtatványt fenforgó esetben helytelenül használta, — figyelembe azért nem vehető, mert felperes a vitatott különbség tekintetében bizonyítékot fel nem hozott és különösen azért, mert felperes meghatalmazottjának, a meghatalmazás körét esetleg túllépő cselekménye harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire nézve befolyást nem gyakorolhat. Nem volt figyelembe vehető felperesnek azon védekezése sem, hogy a váltó lejárati határidejének utólagos kitöltéséből merített kifogás ellene, mint harmadik jóhiszemű váltót birtokos ellenében nem érvényesíthető (váltótörvény 93. §.); merfelperes nem tagadván, beismerte, hogy a kereseti váltó egy már előbb létezett váltóügylet megújítása folytán keletkezett s hogy az eredeti váltó felperes által számitoltatott le és az ő birtokában is volt, de különösen azért nem, mert a kifogásokhoz B. alatt, a fent kifejtettek szerint felperes nevében kiadottnak tekintendő, »figyelmeztetésinek minden kétséget kizáró tartalmával szemben felperesnek azon cselekménye, mely szerint az A. alatti váltót i883. május líl-iki lejárattal látta el, jóhiszeműnek nem tekinthető. Mindezeknél fogva a kifejtettek alapján feleslegesnek mutatkozó további bizonyítási eljárás mellőzése mellett felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1887. június 8. 290. sz. a.): A kir. itélő tábla ítélete annak indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert felperes beismerte, hogy a kereseti váltó 4 hóra számitoltatott le, miből okszerüleg következtethető, hogy az 4 hó leteltével lejárandó volt és mert magára a váltóra is a figyelmeztetésben emiitett lejárati nap (ápril 28-a) rá van vezetve, mint ez a beragasztott helyen elég tisztán látható, stb. Uirói illetőség megtámadási perekben, ha a végrehajtató külföldi. A debreceni kir. törvényszék : Alperes birói illetőség elleni kifogásának hely adatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: 1. Az 1881. évi XVII. t.-c. 26 §-a a megtámadási keresetek birói illetőségét nem határozván meg, csakis alperesnek személyi illetősége lehet irányadó, és így alperes mint bécsi lakos s ottani bejegyzett kereskedő ellen a perrendtartás 30. és 33. §-ai értelmében helytelenül indíttatott a megtámadási kereset a debreceni kir. törvényszék előtt. 2. Váltóbiróság csakis a váltóeljárás 3. §-ában 1—7. alatt elsorolt ügyekben illetékes, ezek között pedig megtámadási kereset nem foglaltatik. (1886. január 8-án, 11,620/1885. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-c. 26. §-a a megtámadási keresetek birói illetőségét meg nem határozván, ezen kérdés elbírálásánál a polgári törvénykezési rendtartás általános szabályai irányadók. A megtámadási kereset felperes részéről a kir. törvényszék mint váltóbiróság előtt helytelenül indíttatott; mert a váltóeljárást szabályozó 2,851/1881. számú igazságügyministeri rendelet 3. §-a tüzetesen felsorolja az ügyeket, melyek váltóeljárásra tartoznak ; ezek között a megtámadási kereset felsorolva nincsen, azon körülmény pedig, hogy a megtámadás utján érvénytelenittetni szándékolt birói cselekmény a váltóbiróság által lett elrendelve, a