A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 7. r.

224 vagy a reájuk rótt börtönbüntetés anyagi következményeiben veszni hagyni, midőn már világossá lön, hogy csak tévedésből állíttattak egy fokra a gonosztevőkkel. Szokás még egy más szempontból is megvizsgálni a dolgot mely különös figyelmet igényel. - Azt állítják, hogy oly esetek is fordulnak elő gyakran, a melyekben az újabbi eljárás folyamatba tétele utján az előzőleg már elitéltnek felmentése kimondatik ugyan, de annak teljes büntetlensége, ártatlansága kétségtelenül éppen nem deríthető ki; oly esetek a melyeknél a második határozat ép oly kevéssé nyújtja a helyességnek biztositékát mint az első; végül oly esetek, a melyeknél az új bizonyítási eljárás megindításának eredménye ugyan felmentésre kényszerit, míg a nép öntudatában mindamellett fenmarad esetleg azon meggyőződés, hogy mégis a felmentett a tettes. Elismerjük, hogy ezen érvelés az igazság némi szinét hordja magán, a teljes igazságot azonban nem tartalmazza. Mindenekelőtt nem feledhetjük, hogy a mit itt csak futólag említhetünk fel, a törvényhozás Németországban és Ausztriában a büntető eíjárás újbóli felvételét az azt megelőzőleg elfogadottal ellenkező tényállás valószínűségére vonatkozó oly jelentékeny mozzanatokhoz köti, hogy ilyszerű esetek csak igen ritkán fordulhatnak elő. Sőt mi több, notórius ténynek mondható, hogy a bíróságok csak igen nehezen határozzák el magukat arra, hogy saját korábbi ítéleteik megsemmisítésére segédkezet nyújtsanak és ez által saját erkölcsi vereségüket idézzék elő. — Nagyon erős bizonyítékoknak kell tehát fennforogniok, hogy a bíróság magát a büntető eljárás megújítására indíttatva érezze. Feltéve azonban, hogy néha-néha oly eset adja magát elő, melyben az ítélet teljes biztosságához jutni lehetetlen. Foglaltatnék-e ebben a legcsekélyebb (igazolható) indok arra nézve, hogy a teljesen világos esetekben felmerülő kártérítési jogigény egyszerű kegyelmi kérvénynyé legyen átváltoztatható ? Egészen más következtetésre vezet azon kivételes esetek figyelembe vétele, hogy t. i. az Ítéletet hozott bíróságnak, vagy ott, hol esküdtszék dönt, az eljárás újabb megindításának kérdése fölött, az esküdtszékkel karöltve működő bírói karnak tartatik fenn azon jog, hogy oly esetben, midőn egyhangúlag azon nézetben vannak, hogy az immár felmentettnek a kártérítési igény meg nem ítélendő, ezt az ítéletben a határozat indokolása mellett mondják ki. Ily törvényes intézkedésnek nem mondunk ellent, egyrészt, hogy az átmenetet a jelenlegi állapotból a leendőhöz megkönnyítsük, másrészt, hogy elejét vegyük azon ellenvetéseknek, melyek nagyon tiszteletreméltó helyről több izben érvényesíttettek. — Annyi azonban bizonyos, hogy nem lehet azon érvelés győzelmes, mely a jognak ezen szükségét azért veszi egyátalán tagadásba és akarja kielégítetlenül hagyni, mert vannak kivételes esetek, melyekben az talán fenn nem forog. Változások a m. kir. Curiún. A m. kir. Curiáu legközelebb P á p a y Károly (teljes nyugdíjjal), Gya r.m a t h y Sámuel, Bovánkovics József, A s t Nándor és 0 ,c s v ay Ferenc curiai birák fognak nyugalomba lépni, helyükbe pedig ki lesznek nevezve : Szenti v á n y i Gyula tanácselnök és liömches Frigyes biró, mindkettő a marosvásárhelyi kir. itélö táblánál, továbbá Oeffner Ferenc, Losonczy <)dön és Tutschner Ágoston, a m. kir. Curiához beosztott kir. táblai birák. Emlegetik még Jakabfalvay Gyula és S á ii t h a Gábor kir. táblai bírákat is, de ezek ezuttali kinevezését nem tekintjük oly biztosnak, hogy azt pozitív hir gyanánt közölhetnök. A kit azonban nem emlegetnek és a kinek mielőbbi kinevezését ép oly jogos, mint méltányosnak tekintenők, ez l'apanek Sándor, kir. táblai biró. A m. kir. Curia tanácsai a szokott módon, fontolva haladnak. A restanciák nem fogynak ugyan, de valami nagy mérvben nem is emelkednek. Kivételt csak két büntetőtanács képez, melynél az ügyek feldolgozása késik. Ez administrativ szempontból hibának tekinthető, mi azonban, a kik az alapos munkát jobban kedveljük a gyorsan ledarált vásári munkánál, ezen csakis az illető tanácsok alaposságából folyó lassúbb elintézést csak helyeselhetjük. A szünet után egyébként a curiai tanácsok új beosztása fog bekövetkezni. Szabó Miklós, curiai másodelnök 2 havi szabadságidejét f. é. július 1-én kezdi meg. Távollétében őt július hóban Daruváry Alajos, augusztus hóban pedig Vértesy Sándor tanácselnök helyettesitendi. A hót órai tárgyalási határnapok kitűzése elleni felszólalásunk a VI. kerületi királyi járásbíróságnál a kívánt és | várt sikerre vezetett. D o r n e r járásbiró azonnal végét vetette ezen abususnak és evvel elismerésreméltó bizonyságát adta annak, hogy a jogkereső közönség méltányos igényei és a szaksajtó jóakaró figyelmeztetése nála nyílt fülre találnak és hogy ezek a bíró sági administrativ teendőkkel mindenben megegyeztethetök. De a hét órai terminusok azért még mindig kisértenek a főváros területén, ha nem is a VI., ugy most a VII. ker. járásbiróság területén. Fs itt is azon kérelemmel fordulunk Cséry Kálmán járásbiró úrhoz, hogy ezen visszaélést azonnal beszüntetni szíveskedjék. Tudjuk, hogy ezen egyizerü figyelmeztetésünk is a kívánt sikerre fog vezetni! > A betudás (collatio) az örökösödési jogban.* lila: dr. GAAK VILMOS, Sopron. T( (Hetedik, befejező közlemény) Annak megállapítása, hogy mi képezi a betudás tárgyát, a IX. magyar jogászgyülést is foglalkoztatta és tárgyalás alá került azon kérdés : »A kötelesrészbe előre vett értékek beszámításának mennyiben legyen helye és a beszámítás (collatio) mely elvek szerint történjék ?« Egyedül dr. Jancsó György adott be véleményes indítványt és első sorban a felvetett kérdés szűk kerete ellen szólal lel, mely a betudást csak a szükségörökösödés esetére szorítaná, azután pedig a meggyőző érvek egész tömegével bizonyítja be Teleszky tervezetének helytelen álláspontját és fényesen begyőzi, hogy a betudás tárgyainak meghatározásánál nem az örök hagyó vélelmezett akaratából, hanem az igazság elvéből kell és lehet csak kiindulni; ennélfogva a betudás tárgyai közé kell sorozni mindazt, mit a leszármazó örökös örökhagyójától ennek éle tében kapott. Az ezen elvi állásponton alapuló indítványát azonban, melyre alább bővebben ki fogunk terjeszkedni, a jogászgyülés I nem tette magáévá, hanem a Teleszky tervezetében foglalt intézkedéseket fogadta el. De Teleszky örökjogi tervezetének fentebb szószerint idézett 55. és otj. §§-ai az örökhagyó vélelmezett akaratának előtérbe tolása s ebből folyólag a betudandó i adományok taxativ felsorolása által ellenmondanak maga a tudós szerző által hangoztatott elvvel, hogy a betudás a leszármazó örö kösök vagyoni egyenlőségét célozza,73 s igy mint a betudás célját nem megvalósító, hanem inkább akadályozó intézkedések helyes megoldásul el nem fogadhatók. T e 1 e-s z k y n e k téves álláspontja annál inkább érdemel méltó megrovást, mert akkor, midőn örökjogi tervezetében az átalános jogtörténelmi fejlődés összeredményét törekszik érvényre emelni,71 teljesen mellőzi a hazai jogfejlődést; pedig jelen esetben azzal sem mentheti magát, hogy a betudás tárgyainak fentebb ismertetett szabályozása jogtörténelmi fejlődésünknek oly maradványa volna, melyet a változott viszonyok közepette fentartani nem lehetne,75 mert épen hazai joggyakorlatunk ez irányban fejlődése teljesen megfelel a helyes elvi alappal biró jogi felfogásnak. Teleszkynek sokszor szemére lobbantották, majd jogosan, majd jogtalanul, hogy örökjogi tervezetében teljesen figyelmen kivül hagyta a hazai jogfejlődést, hogy cosmopoliticus irányt követett, hogy az eclecticus módszert minden rendszer nélkül alkalmazva innen is, onnan is vett valamit s össze nem illő * Előző közlemények a »Jog« 8., 12., 16., 19., 22. és 24. számaiban. 7S) Teleszky tervezetének indokolása I. füzet 44—45. 1. ") Teleszky. A magyar örökösödési jog tervezetének vezéi eszméje. Magyar jogászegyleti értekezések VI. füzet 9. 1. 7r') V. o. 22. 1.