A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 27. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 7. r.

A JOG. 225 részekből alkotott egészet,7" mégis e vád sehol sincs annyira helyén, mint épen a betudás intézményének szabályozásánál. Az örökösök egyenlő részesedését akarja megvalósítani, melyet az igazság elve követel, s mégis az örökhagyó vélelmezett szándékából indul ki, melyet azután nagyon is szűk körre szőrit; ez ellen remedium gyanánt a végrendeleti szabadságot ajánlja, 77 s ezáltal összezavarja a különböző alapokon nyugvó öröklési jogcímeket. S mindezen sok ellenmondás elkerülhető lett volna, ha a magyar nemzet számára alkotandó öröklési jogban az átalános jogtörténelmi fejlődés összeredményének érvényre emelése mellett a hazai jogfejlődést is a megérdemlett figyelemben részesítette volna. Azonban dr. J a n c s ó Györgynek a jogászgyülés elé terjesztett indítványát sem fogadhatjuk el teljes mérvbon, mert szerinte »törvényi örökösödés esetében az örökhagyó leszármazó örököseinek osztályrészébe betudás tárgyát képezi mindaz, a mivel valamely örökös az örökhagyótól még ennek életében többet kapott örököstársainál; kivéve, ha az örökhagyó valamely különben beszámítható adomány betudását világosan elengedte* ; ellenben mi azon álláspontot foglaljuk cl, hogy nem a többlet, hanem mindaz képezi a betudás tárgyát, a mit az örökös kapott. J a n c s ó azzal indokolja álláspontját, hogy az adománytöbbletnek betudása »kevesebb perre, vagy legalább a betudás jogintézményével válhatlanul összefüggő azon körülmény vizsgálására, hogy ki mit és mennyit kapott ? — ritkábban fog okot szolgáltatni . . .; mert e körülmények kiderítését az egyenlő megadoínányoztatás esetére feleslegessé teszi«. De a betudási kötelezettségnek az adománytöbbletre szorítása nemcsak nem csökkentené a betudás intézményéből folyó perek számát, — mert inig most az képezi vita tárgyát, hogy mi és mennyi tudandó be, a többlet betudása esetében a megadományoztatás egyenlősége lenne vitássá ; - hanem a betudás módját bonyolultabbá téve, újabb perekre nyújtana okot és alkalmat. Ezen okokból Jancsónak indítványát csak azon módosítással fogadhatjuk el, hogy nem az adománytöbblet, hanem mindaz képezi a betudás tárgyát, mit a leszármazó örökös örökhagyójától ennek életében kapott, kivéve, ha az örökhagyó valamely, különben beszámitható adomány betudását világosan elengedte. J a n c s ó többször említett indítványában szintén kiveszi a betudás tárgyai alul a szükséges kiadásokat, melyek közé sorozza a táplálás, ruházat, lakás, gyógyitás és nevelésre fordított költségeket és kiadásokat; de egyszersmind azt is mondja: »betudás tárgyát nem képezik .... azon adományok, melyek a megadományozott birtokában, ennek hibája nélkül (casu) tönkre mentek«. \/ónban ez utóbbi tekintetben nem érthetünk vele egyet, mert a betudás céljából folvólag nem az tudandó be, a mi a megadományozottnak előnyére, hanem a mi be nem tudás esetében az örököstársaknak hátrányára szolgálna, »toties igitur collationi locus est, quoties aliquo incommodo affectus est is, qui in potestate est . . .« (Dig. 37. b\ 1. §. 5.) mondja már a római jog is s igy a hibája nélkül okozott kár a megadományozottat éri: »casus nocet domino«. Hiszen az adományozott hibája nélkül tönkre ment értékek ép ugy okoznak egyenlőtlenséget az örökösök között, mint a hibájából megsemmisült javak s ennélfogva a betudás céljával: az örökösök egyenlőségével ellenkeznék az előbbieknek be nem számítása. Mindegyik esetbén az illető az adományozott javak tulajdonosává válik ; az pedig átalánosan elfogadott jogi elv, hogy a véletlen casus) által előidézett kár a tulajdonost éri,78 nincs tehát ok arra nézve, hogy a betudásnál kivételt állapítsunk meg, annál kevésbé, mert ezen kivétel épen a betudás intézményével jőne ellenkezésbe, s mert nem felelne meg az igazság elvének, hogy mig az egyik örökösnek a hibája nélkül tönkre ment adományok be nem tudatnak, addig a másik örökös, kinek birtokában a kapott adományok nem mentek ugyan tönkre, de saját hibáján kivul értéküknek pl. '/3 részét elvesztették, a teljes érték betudására legyen kötelezve. Nehogy azonban azzal vádoltassunk, hogy a szigorú jog szabályait tartva szem előtt, mellőzzük a méltányosságot, a betudás kötelezettsége alól kiveszszük azon értékeket, melyek a megadományozott birtokában, ennek hibája nélkül egészben vagy részben tönkre mentek, de csak annyiban, a mennyiben ha továbbra is az örökhagyó birtokában maradnak, ott ugyanazon véletlen 761 Herczegh. Az ági öröklés fentartása. Magyar jogászegyleti értekezések. VIII. füzet. Dr. Zsögöd Benő. Az örökösödési törvényter \r7etr0l Magyar Igazságügy XIX. és XX kötetében. " Teíeszky tervezetének indokolása I. füzet, 47. és 50. 1. 78 Osztrák ptkönyv 1,311. §. Szász ptkönyv 126. §. I folytán egészben vagy részben megsemmisültek volna. Ezen esetben ugyanis nem lehet szólani az örököstársaknak okozott hátrányról, mert az igy tönkrement javak a hagyaték kiegészítő részét semmikép sem képezhették volna. 7. §. A betudás módja. A betudás kétféleképen történhetik: vagy a kapott tárgyaknak, illetve azok értékének természetben az örökhagyó vagyonába való beszolgáltatása (realcollatio), vagy az adományozott javak értékének a hagyatéki vagyonhoz való hozzászámitása által (ideál collatio). Az első módot a francia, olasz és szász törvénykönyv fogadta el,79 a másodikat a zürichi törvénykönyv és hazai joggyakorlatunk követi,"0 s ezen módot tette magáévá Teleszky tervezete is81; ellenben a porosz és ennek nyomán az osztrák polg. trvkönyv ezektől eltérőleg a betudás módját akként szabályozza, hogy az osztozkodás előtt mindegyik örököstárs ugyanannyit kap ki előre a hagyatékból, mint a mennyit a betudásra kötelezett kapott az örökhagyótól.*2 Ha kutatjuk, hogy melyik a helyes betudási mód, akkor első sorban figyelembe kell vennünk azon körülményt, hogy a megadományozott leszármazó a kapott tárgyak tulajdonosává válik, mint ilyen szabadon rendelkezhetik felettük és kénye-kedve szerint elhasználhatja vagy elidegenítheti azokat. E tekintetben nem köti öt semmiféle korlát, miért is nem lehetne sem az igazságosság, sem a méltányossággal megegyeztetni, hogy ezen feltétlen rendelkezési jog az adományozó elhalálozásának ténye által hatálytalanná váljék s a megadományozott a kapott tárgyakat, avagy elhasználás, illetve elidegenítés esetén azok értekét természetben a hagyatékba beszolgáltatni köteles legyen. Hisz gyakorta ezáltal nagyobb sérelem okoztatik a megadományozottnak, mint a mily előnyben részesült az előleges megadományoztatás által; mert az adományozás idejében inkább nélkülözhette volna a kapott tárgyakat, mint mikor azokat, illetve azok értékét a hagyatékba beszolgáltatni köteles, mert továbbá a megadományozottnak vagyoni jogköre az ilyen visszaszolgáltatás által gyakorta a legnagyobb mértékben megzavartatváu, másoknak ezen vagyonra vonatkozólag szerzett jogai is sérelmet szenvednének, a mi azután csak a jogbizonytalanság előmozdítására szolgálna. Ezen joghátrányt az illető törvényhozások azon intézkedéssel akarták elhárítani, hogy a betudásra kötelezett többet beszolgáltatni nem köteles, mint a mennyit örökrésze kitesz. 83 Azonban ezen intézkedés a természetben való beszolgáltatás kötelezettségének fentartása mellett csupán enyhíti, de nem szünteti meg a fentebb ecsetelt hátrányokat, mert a megadományozottnak szerzett joga igy is sérelmet szenved. A porosz és az osztrák törvénykönyvekben felállított betudási mód azon esetekben, mikor elégséges vagyon maradt, hogy minden örökös ugyanannyit kapjon ki előre, mint a mennyit a betudásra kötelezett kapott az örökhagyótól, teljesen ugyanazonos az ideál collatioval; mikor pedig elégséges vagyon nincs, akkor mint kivihetetlen, ugy sem lesz érvényesítve, hanem helyébe lép I a kapott értékeknek a hagyatéki vagyonhoz való hozzászámitása.84 Ez tehát az egyedüli helyes betudási mód, mert egyrészt a kapott I érték az igazság elvéhez képest betudatik, másrészt pedig ugyanazon elvre támaszkodva a szerzett jogok tiszteletben tartatnak. A betudás módjának megállapításánál fontos kérdés továbbá az, hogy a betudandó tárgyak mely értéke vétessék alapul és kiindulási pontul ? E tekintetben az egyes törvényhozások a legeltérőbben intézkednek. A francia és olasz magánjogban ingatla" Franczia ptkönyv 858—869. §§. Olasz ptkönyv 1,015—,,025. §§. Szász ptkönyv 2,663. §. ao Zürichi ptkönyv 1,()0S. §. — A törvényes osztályrész kiszámításánál az előre kapott érték beszámítása akként eszközlendö, hogy az előre kapott érték a hagyatéki tömeghez hozzáadatik s a törvényes osztályrész az ekként mutatkozó összegből kiszámíttatván, az előre kapott érték azután abból vonandó le. (Döntvénytár XXV. k. 13. sz.) 81 Teleszky tervezete 60. §. 88 Osztrák ptkönyv 793. §. Porosz ptkönyv II. r., II.cz. 303., 309 — 322., 332-:J43. §§. 89 Osztrák ptkönyv 793 §. Porosz ptkönyv II. r., II. cz. 312. §. — A szövegben előadott elvet az újabb törvényhozások és a mai jogtudomány I is elfogadta, de az indok itt egészen más Ugyanis az adományozott tárgyak a betudásra kötelezettnek tulajdonát képezik s a tulajdonos nem jöhet ked' vezőtlenebb helyzetbe az örökség elfogadása által mint ha azt nem fogadta j volna el. Szász ptkönyv 2,361. §. Teleszky tervezete 60. §., ennek indokolása [, füzet 51. 1. 84 Dr. Koch C. F. i. m. II. r., II. cz. 311 312. §. magyarázata. Stubenrauch i. m. I. 1,024 —I,u27. 1. U n g a r i. m. VI. 207. L