A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 26. szám - Házasságjogi szabályzat a polg. biróságok elé tartozó válóperekben. 3. r.

A J 103 A budapesti kir. itélő tábla: Az első bírósági Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok : A ker. törv. 472. §-a szerint a szerződő felek jogaikra és kötelezettségeikre nézve a biztositási szerződésben csak annyiban intézkedhetnek, a mennyiben erről a ker. törv. II. rész 7. cím 2. fejezete nem intézkedik. De arról, hogy a tüzkárbiztositasi szerződés annak létrejötte után beállott valamely körülmény következtében mikor veszti hatályát? a keresk. törvény a 485., 488. és 390. §-aiban világosan intézkedik. A 484. §. pedig jogot ád a biztositónak, hogy szerződésileg kiköthesse, hogy ezen szakaszban emiitett esetek beálltával a szerződés hatályát veszti. Miből következik, hogy a felek az idézett §-okban foglaltakon kivül még más oly körülményeket, melyeknek fenforgása esetében a tűzkár biztositási szerződés hatályát vesztené, szerződésileg megállapítani jogosítva nincsenek s az ilyen szerződési kikötések a k. t. 472. §. határozott rendelkezése szerint hatálylyal nem bírnak. De az általános biztositási feltételek 7. §-ában foglalt azon kikötés, hogy alperes kötelezettsége megszűnik, vagyis a biztosítás hatályát veszti, ha a biztosított tárgyak rendelkezési jogosultságában zálogolás folytán változás áll be, nem oly intézkedés, mely a ker. törv. 485. §. 1 — 5. pontjában, a 488. §. harmadik bekezdésében, a 490. §-ában körülirt rendelkezés alá lenne vonható. Nem vonható ezen kikötés a ker. törv. 484. §. rendelkezése alá sem, mert ezen §. intézkedése szerint jogosítva van ugyan a biztosító szerződésileg kikötni, hogy ha a biztosított tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szerződés tartama alatt másra megy át, a biztositási szerződés hatályát veszti, de a végrehajtási zálogolás által, mely miatt alperes a szerződést hatálytalannak tartja, a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való tulajdonjoga a dolog természetéhez képest nem, de még a biztosított tárgyakhoz való érdek sem megy át másra oly módon, hogy a biztosított érdeke megszűnnék, mert a hitelező zálogjogával terhelt tárgyak a hitelezőnek kielégítési alapul szolgálnak, a hitelező kielégítésével pedig a végrehajtást szenvedett tartozásától szabadul és igy kétségtelen, hogy a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való érdeke az ezekre vezetett végrehajtás által meg nem szűnik. Az pedig, hogy a ker. törv. 484. §-a nem azon esetről intézkedik, midőn a biztosított tárgyakhoz a biztosítotton kivül még másnak is támad érdeke, a mi végrehajtás esetében előáll, hanem azon esetről rendelkezik, midőn a tárgyakhoz való érdek másra megy át, a biztosított érdeke pedig megszűnik, a ker. törv. idézett g-ábót kétségtelen. Ezek szerint alperesnek az általános biztosítási feltételek a ker. törv. 472. §-a értelmében hatálylyal nem biró 7. §-ára alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, hanem az első bíróság ítéletét a kár összegére az abban felhozott s a fent előadott indokok alapján helvbenhagyni kellett. (1886. december 14-én. 5,856. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a kereset alapját képező biztositásnál, a keresk. törv. 484. §. esete nem forog fenn ; a mennyiben azon körülmény folytán, mely szerint a biztosított tárgyak egy része bírói végrehajtás utján lefoglaltatott, a biztosítottnak vagyis jelen esetben felperesnek a biztosított tárgyakhoz kötött érdeke megszűntnek nem tekinthető és hogy ennélfogva alperes mint biztosító ily feltételt a ker. törv. 472. § a értelmében nem követelhet: a másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik, stb. (1887. május 10-én 2,142. sz. a.) Bün-ügyekben. Oly esetekben, midőn a vádlottat terhelő cselekményeknek csak egyikét rendeli a törvény szabadságvesztéssel büntettetni, összbiintetésnek helye nincs. (Btk. 96. és 97. §-ai.) A nezsideri kir. járásbíróság: H. Simon vádlott a H. Márián elkövetett, a btk. 261. §-ában körülirt becsületsértés vétségében a H. Annán elkövetett, a btk. 261. §-ában körülirt becsületsértés vétségében s a btk. 301. §-ában körülirt könnyű testi sértés vétségében bűnösnek kimondatik s e miatt a btk. 96. és 97. §§-ai alkalmazásával a btk. 302. §-a alapján összbüntetéskép három heti fogházra s a btk. 102. §-a értelmében a H. Márián elkövetett becsületsértés vétsége miatt 20 forint pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén e helyett két napi fogházra s a H. Annán elkövetett becsületsértés vétsége miatt tiz frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén e helyett egy nap fogházra s a H. Annán elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt öt forint pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén e helyett egy napi fogházra ítéltetik. (1886. nov. 4-én 1,585. szám.) A győri kir. törvényszék: Az elsöbirósági ítélet indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. december 31. 3,906. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Oly esetekben, midőn a vádlottat terhelő cselekményeknek csak egyikét rendeli el a törvény szabadságvesztéssel büntettetni, összbüntetésnek helye nincs ; miért is a kir. itélő tábla az összbüntetés kifejezést és a btk. 96. és 97. §§-aira való hivatkozást mellőzi, egyebekben azonban a kir. törvényszéknek, mint másodfokú bíróságnak ítéletét a btk. 102. §-ára való hivatkozással felhívott indokainál fogva helybenhagyja. (1837. április 27-én, 6,765. szám.) A hitelbe eladott dolognak a vételár biztosítása céljából való visszavétele nem képez lopást, minthogy ily esetben hiányzik az eltulajdonít isi szándék. — Rendelkezésre bocsátás folytán jóhiszemünek vélelmezett visszavétel. A nagyvárad városi kir. járásbíróság: B. Hermann (cipész) a M. Ernő kárára eV/övetett és a btk. 333. §-ába ütköző lopás vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért egy heti fogházra Ítéltetik. Tartozik vádlott panaszosnak a kérdéses egy pár csizmát kiadni és követelésére nézve polgári perutra utasittatik. Indokok: Vádlott maga beismeri azon körülményt, hogy a kérdéses csizmát, eleve beleegyezve a-z utólagos fizetésbe, károsnak eladta, mely igy tehát káros tulajdonát képezte, beismerte továbbá azon körülményt, hogy ő azt károstól valóban elhozta s nem veszi tagadásba, hogy ő káros házigazdájának gyermekétől kérte ki azt azzal az állítással, hogy igazitni viszi, mimán igy a lopás tárgyi tényálladéka teljesen megvan, elítélendő, izonban tekintve vádlott és káros közti viszonyt, vádlott büntetlen előéletét s azon körülményt, hogy követelését veszélyeztetve la^ta, az ítélet rendelkezé részében kitett büntetéssel sújtandó volt, stL (1886. szept. 28., 2,829. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1886- évi december hó 27-én, 36,973. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv szerint M. Ernő beismerte azt, hogy vádlottnak hitelben vásárolt csizmaárának egy részével adósa volt s hogy akkor, midőn a vádlott által e tartozásának megfizetésére felhivatott, azt felelte: »ott a csizma, süsse meg« ; tekintve, hogy épen nem valószínűtlen, miszerint e szavakat a vádlott jóhiszemüleg értelmezte akként: hogy adósa öt, fizetés helyett a csizma visszavételére jogosította fel s hogy e feltevésben kérte és vette át a csizmát panaszos lakás-adójának leányától; tekintve, hogy vádlottnak azon kijelentéséből, hogy az esetre, ha adósa neki a még hátralékos 5 frtot megfizeti, ö a csizmát visszaadja, önként következik, hogy ezt csak a végre vette birtokába, hogy az neki, jogos követelése erejéig, biztosítékul szolgáljon ; tekintve, hogy ezeknél fogva vádlottnak vádbeli cselekménye a btk. 333. §. fogalma alá eső lopás egyik lényeges alkatelemét, idegen dolognak jogtalan eltulajdonitási szándékkal való elvételét magában nem foglalja; ebből következőleg pedig vádlott ellenében, ki kizárólag csak lopással vádoltatott, büntethető cselekmény esete nem forog fenn; mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet a btk. 1. §. és az 1883 : VI. t.-c. 7. §. alapján megváltoztattatik s vádlott a vád terhe alól felmentetik. (1887. máj. 26-án, 3,905. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Ügyvéd által folytatólagosan elkövetett bélyegcsonkitásból származott kincstári követelés meg nem fizetése fegyelmi vétség megállapítására alkalmas körülmeny. A kassai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1887. febr. 28., 112. sz. a.): A m. kir. kassai pénzügyigazgatóság panasza folytán G. Bertalan bocskai ügyvéd ellen folytatott fegyelmi perben következőleg határozott: Vádlott ellen az ügyvédi kötelesség megszegése s az ügyvédi kar iránti bizalmat aláásó magaviselet által elkövetett fegyelmi vétség miatt az 1874 : XXXIV. t.-c. 68. §-a alapján a fegyelmi eljárás és vizsgálat elrendeltetik. Okok: A kassai m. kir. pénzügyigazgatóság panaszában előadja, hogy vádlott a kir. selymaci és újhelyi adóhivataloknál bélyeglelet és illeték címén számos tétel alatt előirt 650 frt 5U krra rugó összeggel tartozik a m. kir. kincstárnak, mely összeget mind a mai napig nem törlesztette, noha a m. kir. pénzügyminisztérium részéről azon kivételes kedvezményben is részesült hogy a minisztérium tartozásának 25 frtos havi részletekben való lerovását megengedte. A panaszlott ügyvéd a kassai m. kir. pénzügyigazgatóság által tett ezen előadás valóságát az 551/86. sz. igazoló nyilatkozatában kifejezetten elismeri, de a panaszszal szemben azon