A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 26. szám - Házasságjogi szabályzat a polg. biróságok elé tartozó válóperekben. 3. r.

102 A J OG. a pénz kiutalványozásira is azon kir. járásbíróság hatásköréhez tartozik, melynek területén a^közpénztár létezik. (1881 : LX. t.-c. 18., 81. és 133. §-ai.) (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia (1887. évi jun. 7. 556/v. sz. a.): Cz. Gerő végrehajtatónak A. József végrehajtást szenvedett ellen 55 frt és jár. iránt folytatott végrehajtási ügyében a szabadkai kir. törvényszék és a zombori kir. járásbíróság között fenforgó illetőségi összeütközés iránt értesíttetik a szabadkai kir. törvényszék, hogy miután az 1881. évi LX. t.-c. 18. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására, az ingatlanok kivételével minden más esetben azon járásbiróság illetékes, a melynek területén a végrehajtás foganatosítandó, miután továbbá az idézett törvény 84. §, ezen általános intézkedéstől csak annyiban foglal magában eltérést, a mennyiben ha a végrehajtató a kérvényben határozottan megjelölt és közpénztárból felvehető követelésre Kívánja vezetni a végrehajtást, kiküldöttnek kirendelése mellőzendő s a foglalásról a pénztár s az a felett álló hatóság mii a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által értesítendő, de a további intézkedéseknek megtétele és különösen a 133. §. szerinti kiutalványozás ezen eseten is azon kir. járásbíróságnak illetőségéhez tartozik, melynek területén a közpénztár létezik, a melynél a foglalás eszközöltetett: ennélfogva a m. kir. Curia a jelen végrehajtási ügyben a végrehajtást szenvedett lefoglalt aljárásbirói fizetésének kiutalványozása tekintetéből szükségelt további birói intézkedések megtételére a zombori kir. járásbíróságot mondotta ki illetékesnek. A hitelező csak az adós és nem egy harmadik személy tulajdonát képező ingóságokra bir megtartási joggal. A székesfehérvári kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : El kellett felperest keresetével utasítani, mert az 1875. évi XXXVII. t.-c. 309 §. szerint: a hitelező megtartási joggal — csak az adós tulajdonát képező ingóságokra stb. — élhet; felperes azonban nemcsak nem bizonyította, hogy a kérdéses 166 drb. zsák az alperes tulajdonát képezné, hanem a kihallgatott K. B. tanú vallomása szerint tudnia kellett felperesnek (már a zsákokon lévő bélyegzésből is) miszerint a kérdéses zsákok alperes által Szombathelyről — kölcsönző intézetből — meghatározott rendelkezés mellett kölcsön hozattak és igy csupán a kukorica elhelyezésére szolgálhattak, tehát az alperes tulajdonát nem képezik. H. H. és W. A. tanuk vallomása által azon körülmény, hogy a zsákok alperes tulajdonát képeznék, bizonyítva nincs; mert ezen tanuk csak a kukorica-vétel létrejötténél voltak jelen, azt azonban, hogy az alperes által küldeni igért zsákok kinek tulajdonát képezik, nem igazolták. Alperes viszonkövetelésének helyt adni nem lehetett, mert az által, hogy felperes K. B. zsákjait visszatartja, nem alperesnek, hanem a zsák tulajdonosának lehet kára, alperes csak azt követelhette volna, a mennyit a zsák tulajdonosa a zsákokért esetleg alperesen vett volna meg; hogy azonban ezen eset már fenforogna, alperes nem bizonyította. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbírói Ítéletnek azon részét, melylyel felperest keresetével elutasítja és 32 frt 55 kr. perköltségnek alperes részére leendő megfizetésére kötelezi, helybenhagyja, annak azon részét azonban, melylyel alperest viszonkeresetével elutasítja, a kir. itélő tábla részben megváltoztatja és felperest 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a viszonkeresetileg követelt 166 darabból 160 darab zsáknak alperes részére leendő kiadására feltétlenül kötelezi. A m. kir. Curia: A másodbirósági ítélet, a mennyiben az által alperes 6 drb. zsák, 132 frt 80 kr. zsákérték, 60 kr. zsákkölcsöndíj és a foglaló címen követelt 60 frt és kamatai iránt támasztott viszonkeresetével elutasittatott, mint nem neheztelt érintetlenül hagyatik, egyebekben mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatása mellett, felperesnek kárkövetelése 54 frt 77 kr. összeg erejéig valódinak kimondatik, kereseti azon kérelmével azonban, hogy a nála levő zsákokra visszatartási joga elismertessék, felperes elutasittatik stb. Elutasítandó volt felperes azon kérelmével, hogy a kezeinél levő zsákokra nézve visszatartási joga elismertessék, mert a visszatartási jognak alapfeltétele, hogy a visszatartatni kívánt dolog az adós tulajdona legyen, (ker. törv. 309. §.) már pedig felperes hallgatag beismerte, hogy a szóban forgó zsákok, mint kölcsönzsákok küldettek neki K. B. által Szombathelyről és ugyanezt a most nevezettnek tanúvallomása is igazolja. Alperes visszkeresetét illetőleg felperes a 160 db zsáknak természetben való visszaadására kötelezendő volt, mert visszatartási joga nem lévén megállapítható, önkényt következik, hogy azokat alperesnek, mint a kinek rendeletére azok kezeibe jutottak, visszaadni köteles. (1887. május 17. 166/87. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kereskedelmi törvény világosan intézkedvén arról, hogy a tüzkárbiztositási szerződés annak létrejötte után beállott valamely körülmény következtében mikor veszti hatályát, a szerződő felek nincsenek jogosítva a törvényben foglaltakon kivül még más oly körülményeket szerződésileg megállapítani, melyeknek fenforgása esetében a tüzkárbiztositási szerződés hatályát vesztené, a történt ilynemű szerződési kikötések tehát a keresk. törv. 472. §-ának határozott rendelkezése szerint hatálylyal nem bírnak. Semmis azon kikötés, hogy a tűzkár elleni biztositás hatályát veszti akkor, ha a biztosított tárgyak rendelkezési jogosultságában zálogolás folytás változás áll be. A végrehajtási zálogolás által a biztosítottnak sem a biztosított tárgyakhoz való tulajdonjoga, sem ezekhez való érdeke nem j megy át másra, sem pedig a biztosított tárgyakhoz való érdeke meg nem szűnik ; mert a zálogjoggal terhelt tárgyak a hitelezőnek csak kielégítési alapul szolgálnak, a hitelező kielégítésével pedig a végrehajtást szenvedő ismét szabad rendelkezési jogába lép. A kereskedelmi törv. 434. §-a nem azon esetről rendelkezik, midőn a biztosított tárgyakhoz a biztosítotton kívül másnak is támad érdeke, hanem arról, midőn a tárgyakhoz való érdek másra megy át, a biztosított érdeke pedig megszűnik. A budapesti kir. ker. és vtszék Kármán Bertalan ügyvéd által képviselt W. M. J. felperesnek, — Schmidt Titus ügyvéd által képviselt cs. és kir. szabad. Adriai biztosító-társaság magyarországi vezérügynöksége mint alperes elleni, 12,200 forint és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles 12,137 frt 51 kr. tőkét . . . letétbe helyezni. Keresetének 62 forint 49 krajcárnyi részével felperes elutasittatik, stb. Indokok: Alperes a kereset ellen azon kifogást teszi, hogy az A. alatti kötvény a tüzeset bekövetkeztekor már többé hatályban nem volt, mert felperes árúkészletére mint biztosított tárgyra végrehajtások vezettettek. Ily esetben pedig a biztosítási szerződés a feltételek 7. §. értelmében megszűnik, ha csak alperes mint biztosító irásbelileg késznek nem nyilatkozik a szerződést a végrehajtások dacára hatályában továbbra is fentartani, felperes azonban a végrehajtásokról alperest nem értesítette, tehát a szerződésnek fentartása iránt még csak módjában sem állott nyilatkozni. Kifogásolja továbbá alperes a keresetben felszámított kárösszeget, tagadván annak mennyiségét. A szerződés hatályára vonatkozó kifogást illetőleg kétségtelen, hogy a szerződésnek a biztosított tárgyra vezetett végrehajtás esetére feltétlenül bekövetkezendő megszűnte, mint a ker. törv. a biztosítási ügyletekről szóló fejezetével ellentétben nem álló, jogérvényesen kiköthető, tekintet nélkül arra, hogy ily végrehajtás a biztosítottnak a biztosított tárgyhoz való érdekére befolyással van-e, vagy nincsen; felperes azon érvelése tehát, hogy a biztosító szerződés szüntető hatályú feltételeket csak a k. t. 484. §-ában engedett korlátok közt köthet ki, nem bir alappal. Azonban alperesnek a szerződés hatályára vonatkozó kifogásának alapjául szolgáló 7. §. nem is az általa állított feltételt tartalmazza, hanem a szerződés megszűntét többele közt ahhoz köti, hogy ha »a rendelkezhetési jogosultságban zálogolás vagy zárolás következtében változás áll be«, tehát a megszüntető feltétel nem a zálogolás, hanem az ennek következtében beállható változás a biztosítottnak, a biztosított tárgy feletti rendelkezési jogában. A 7. §-ában emiitett zálogolás csak a változást előidézhető és e §-ban felsorolt módok egyike és ezen zálogolás alatt csakis oly mérvű intézkedés értendő, mely által a biztosított tárgy a biztosított rendelkezése alól szoros zár vagy gondnoki kezelés stb. által többé-kevésbé elvonatik. Jelen esetben azonban alperes nem is állította, hogy felperes árúkészletére vezetett végrehajtások alkalmával a puszta összeíráson kivül egyéb intézkedés is történt volna. Azon érvelése alperesnek, hogy a biztosított, miután ellene végrehajtás vezettetett, a biztosított tárgyakat többé nem őrzi oly gondossággal, mint előbb, mi által a tűzveszély fokoztatik, továbbá hogy a végrehajtás folytán a biztositás alapfeltételét képező érdek is csorbul, tehát maga a végrehajtás ténye eléggé indokolja a szerződés megszüntetését, nem fogadható el, mert a fentiek szerint a puszta végrehajtás a szerződés megszűntének feltételéül kikötve nem lévén, az ebből vont, különben is alaptalan következtetések a szerződés hatályára mi befolyással sem lehetnek. A szerződés e szerint a tüzeset idejében hátályában fenállottnak lévén tekintendő, alperes ezen szerződés értelmében kártérítéssel is tartozik, stb. (1886. jul. 28. 23,152. sz. a.)