A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 25. szám - Az 1881. évi LX. t.-c. 94. §-ához - Házasságjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. 2. r.

A J OG. 99 A visszavont kereset ugy tekintetik, mintha meg sem indíttatott volna és ez okból az elévülés félbeszakítására alkalmatlan. (1877 : XVII. t.-c. 87. § ) A beregszászi kir. törvényszék: Felperes váltókeresetével elévülés miatt elutasittatik. Indokok: Mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy jóllehet, F. Fáni alperes törvényszerű idézés dacára a tárgyalásra nem jelent meg, tekintve, hogy felperes ezt is, nem mint közvetlen váltóadóst, de mint F. Léba váltókötelezett örökösét a többi örökösökkel egyetemben, mint ilyet kérte marasztalni, a többi alperesek által előterjesztett védelem a váltóeljárás 23. §-a, illetve a perrendt. 112. §-a értelmében irányában is hatályos lévén, felperes keresete őt érdeklőleg is a többi alperesek védekezése folytán volt elbírálandó. Ezek után tekintve, hogy a kereset mellett A. alatt beperesitett váltó 1882. évi június hó 3-ik napján járt le és felperes azt alperesek ellen csak 1885. évi november hó 18-án peresítette be, mely időben felperes váltójogi keresete a V. T. 84. §-a szerint már elévült; az alperesek által e miatt érvényesített kifogás folytán felperes váltókeresetével elutasítandó volt, mert nem vétethetett figyelembe felperes azon ellenvetése, hogy ő a keresetet F. Léba ellen 1885. évi január 30-ik napján, tehát az elévülési időn belül beadta és arra sommás végzés is hozatott, tehát ez által az elévülés megszakittatik; mert az elévülés csak oly kereset által szakittatik meg, mely kereset a váltókötelezett irányában indíttatik, úgyde F. Léba az ellenében indított B. alatti kereset beadása idejében már nem élt, mennyiben a D. alatti csatolmány szerint még a váltó lejárata előtt 1881. évi március hó 7-ik napján elhalt, ellene tehát kereset ez ok miatt indítható sem volt és ha indíttatott, az önmagától semmis volt, hanem felperes köteles v.)lt a keresetet a váltóeljárás 35. ij-a szerint eredetileg az örökösök ellen megindítani ; a mi felperes azon további ellenvetését illeti, hogy ő neki F. Léba váltókötelezett haláláról a kereset indításakor még tudomása nem volt, az a per elbírálásánál figyelmet egyátalán nem érdemel, mert minden jogosított fél jogai megóvásáról maga tartozik gondoskodni és ebbeli mulasztásából, feltéve, hogy az vétlen is volt, kivételes jogokat nem formálhat; úgyde felperes különben is a váltót fizetés végett a lejáratkor, vagy azután, de a beperesités előtt bemutatni köteles volt s ha ezt tette volna, a váltóadós haláláról tudomást szerezhetett volna, különösen pedig felperes F. Léba haláláról ezen törvényszék által 1885. évi 1,283. számú végzéssel, 1885. évi március 16-ik napján, tehát az elévülés előtt értesíttetett is és igy mindig módjában lehetett volna, a keresetét az örökösök ellen az elévülési időn belül megindítani. F. Mayer alperesnek a kereset elhalása miatt nem kézbesittethetvén, minthogy ekként az törvényesen megidézve nem lehetett, erre vonatkozólag felperes keresete folytán Ítélet hozható nem volt. (1886. április 22-én, 2,898. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyja. (1886. október ll-én, 4,282. sz.) A in. kir. Curia: A másodbiróságnak fentebbi keletű és számú Ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. (1887. március 16-án, 1,176/1886. váltószám.) Bűn-ügyekben. A btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás tényelemeihez tartozik az elidegenítési tilalomra való figyelmeztetés. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy vádlott az 1885. évi szeptember 10-én tartott tárgyaláskor határozottan tagadta, mintha neki arról, hogy a kérdésben forgó tehén lefoglaltatott, annak elidegenítési időpontjában tudomása lett volna ; tekintve, hogy ezen tagadással szemben be nem bizonyittatván, miszerint a végrehajtás foganatosítása alkalmával hon nem talált vádlott a végrehajtás foganatosításáról törvényszabta módon értesíttetett volna, az e szerint szabálytalan eljárás nem alkalmas a btk. 359. §-ában meghatározott büntetendő cselekmény alkatelemeinek megállapítására és tekintve, hogy ezek szerint büntetendő cselekmény esete fenn nem forogván, az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának rendelkezése alkalmazást nyer: mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával vádlott a vád terhe alól felmentetik. (1887. április 6-án, 1883. évi 8,847. sz.) A jogos védelem alkotó eleme a halált okozó súlyos testi sértés esetében. 4 támadásnak olyan természetűnek kell lenni, mely a védelem kényszerűségét indokolja. Az ágyas nem számítható azon hozzátartozókhoz, kik a büntető törvénykönyv szerint kártérítési joggal bírnának megölt szeretőjük haláláért. Törvénytelen gyermek ilynemű követeiéire büntető utón csak ugy van jogosítva, ha a természetes apa tartási kötelezettségi előzőleg polgári nton megállapittatott. A nagykikimlai kir. törvényszék (1885. deceml 7 4,603. sz. a.): A. Péter vádlott a terhére rótt és a btk. 30S. §-ába ütköző, halált okozó súlyos testi sértés bűntettének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: K. Juon 187b. october elején szemén sérülést szenvedvén, ennek következtében néhány nap múlva a szúrás által előidézett agylob folytán meghalt. Ezen sértés elkövetésével A. Péter terheltetik és pedig K. Szida, Í\Z elhalt ágyasa és K. Mihály, az elhalt testvérének vallomása alapján, mert ezek vallomása szerint A. Péter az elhalttal, kit kukorica lopással és egy kenyér elidegenítésével gyanúsítván, ezek között szóváltás támadt és midőn az elhalt vádlottnak neki rontott, ez a kezében levő favillával az elhaltnak szemét kiszúrta. Ámde ha ezen két terhelő tanú vallomása egész terjedelmében valónak vétetnék is, még az esetben is vádlott a terhére rótt és a btk. 306. §. szerinti halált okozó súlyos testi sértés vádja alól felmentendő volt; mert ha a terhelő tanuk vallomása az orvosi látlelet és véleménynyel egybevettetik, nyilvánvaló, hogy a sérülés nem ütés, hanem szúrás által ejtetett az elhalton, ámde ezen szúrás a terhelő tanuk vallomása szerint, csak is akkor intéztetett az elhalt felé, midőn K. Juon botját ütésre emelve, megrohanta vádlottat; miből önként következik, hogy vádlott sértő cselekménye a személye ellen irányult jogtalan támadás és közvetlen veszély elhárítása végett intéztetett és igy vádlott cselekménye a személye ellen irányult jogtalan támadás és közvetlen veszély eltávolítása végett intéztetett és igy vádlott cselekménye a btk. 79. §-a alapján nem büntethető, de ha az önvédelem esete fenn nem forogna is, még akkor is felmentendő volt vádlott a terhére rótt vád alól, mert a két terhelő tanú vallomása, eltekintve attól, hogy a közeli rokonsági viszonynál fogva és az érdekeltség miatt vádlott tagadásával szemben a bűnösség megállapítására elegendő bizonyítékot nem képezhet, annál kevésbé, mivel a két terhelő tanú vallomása Sch. Ferenc és G. lakab érdektelen tanuk hit alatti vallomása által meggyöngittetvén, mivel ezek vallomása e szerint vádlott a két K. testvér által botokkal megtámadtatván s földre teríttetvén, közöttük dulakodás támadt és igy nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kérdéses sérelem dulakodás közben maga az elhalt által idéztetett elő, ugy hogy a villa-ágba belerohant stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. dec. 7. 4,606. sz. a.): Az elsőbiróság Ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1887. május 25. 6,274. sz. a.): Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztattatik, vádlott a btk. 301. §-ába ütköző, a 306. §. szerint minősülő, halá't okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek nyilvánitt itik, e miatt a btk. 2. §. alapján egy évi börtönre Ítéltetik, M. Szida pedig követelésével elutasittatik. Indokok: K. Mihály az elhalt K. Juónnak fivére, K. Tódor annak időközben elhalt apja, M. Szida annak volt ágyasa, a halált okozott testi sértés elkövetésére nézve egyezőleg azt bizonyították, hogy vádlottnak tarisznyája s kenyere kutatásaival az elhalttal erős szóváltása keletkezvén, e közben K. Juon őt bottal megütni akarta, vádlott azonban megelőzte s favillájával annak arcát erősen megdöfte ; előadták továbbá még azt is, hogy e döfés következtében az apa és nevezett két fia még ingerültebbé lévén, vádlottat megverték. E tanuk előadása ellenére az alsóbb bíróságok vádlottat az ellene emelt vád alól két alapon mentették fel ; u. m. érdekelteknek találták a tanukat, vádlottat pedig a jogos védelem terén állottnak tekintették. Az érdekeltség azonban a fenforgó esetben a tanuk előadásának bizonyító erejét annál kevésbé gyengíti, minthogy azok a tényekkel egybevágnak s maga vádlott sem vonta kétségbe, hogy K. Juon a testi sértést akkor kaphatta, mikor köztük a szóvita tettlegességbe ment át és mert a védelem szempontjából hivatolt tanuk a tárgyak keresésénél vádlott segédtársai Sch.