A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 5. r.

A J OG. helyettesének közbenjöttével leendő foganatosítása végett a II. és 111. példány áttétele mellett a debreceni kir. járásbíróság megkerestetik. (I8s6. évi május 1-én 4,777. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbirósági neheztelt végzés megváltoztatásával T. Sándor és G. József az 1886. évi 4,676. számú kielégítési végrehajtási kérelmükkel elutasittatnak és a már foganatosított végrehajtás hatályon kívül helyeztetik. Indokok: Mert az 1877. évi 6,121. sz. alatti végzéssel egyezség folytán megszüntetett csödügyben, a követelések valódisága iránt, az 1881. évi XVII. t.-c. életbelépte előtt 1876. évi 19,218. szám alatt hozott Ítélet nem tekinthető oly bírósági határozatnak, melynek alapján a kielégítési végrehajtás az 1881. évi LX. t.-c. 1. g-a értelmében elrendelhető volna. (18S6. évi szeptember 13-án, 36,443. szám.) 1. A bizományi ügylet fogalmához nem tartozik, hogy a szerződés bizományi díj kikötése mellett létesüljön, minélfogva köttethetik meghatározott árak mellett is oly képen, hogy a bizo. niányo->t ezen meghatározott áron felül sem bizományi díj, sem költség nem illeti. 2. A vételi bizományos által helyettesíthető dolgokra nézve megszerzett tulajdonjog, ha előbb nem. de mindenesetre átszáll a megbízóra akkor, midőn a bizományos a bizományi árút ennek utasítása következtében a megbízó részélv elszállíttatja és erről a megbízót értesiti, mert ezzel a jogi átadás megtörtént. Ezen időponttól fogva minden veszély, mely a bizominyi árában előáll, a megbízót, mint a bizományi árúnak most már tulajdonosát, éri és öt illeti a fuvarozó által az árú késedelmes kiszolgáltatása címén fizetett kárpótlási összeg is. (1887. ápr. 1., 1,184. sz. a) Bün-ügyekben. Hamis kötelezvény készítése büntetendő, ha az valamely tartozás biztosítására adatik. (Btk. 379. és 401. § ) A fehértemplomi kir. törvényszék: F. Károly a Van Royen vesec-pusztai lakos kárára elkövetett, a btk. 4ol. §-ába ütköző s a 402. §. 2. bekezdése szerint minősülő magánokirathamisítás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Cselekménye a btk. 379. §-ába ütköző s a 380. és 384. § ok szerint minősülő csalás vétségének minősíttetik s a mint ilyen miatt megindított további bűnvádi eljárás a btk. 390., 110. és 112. §-ok alapján megszüntettetik. Indokok: Az iratoknál fekvő vádbeli okirat, melyről vádlott beismeri, hogy azt maga készítette, mint hamis aláirással el sem látott s nyilván másolatnak nevezett okirat, sem alakjánál, sem szerkezeténél fogva nem alkalmas arra, hogy azzal valamely koholt jogviszony bizonyittassék. Vádlott azt nem is a feljelentő ellen, hanem R. Péter tanú ellen használta fel, a végből, hogy azt zálogba adja a nála volt 12 frtnvi adóssága fejében. Vádlott cselekménye tehát nem okirathamisitác, hanem a btk. jelzett szakaszai által meghatározott csalás vétsége. Ezért a vád alól felmentendő, a csalás tekintetében pedig, mivel R. Péter a törvényben (112. §.) jelzett idő alatt, mint hitelező (390. §.) panaszszal nem élt, a további eljárás megszüntetendő volt. (1886. évi március hó 22-én, 1,979. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét a kii-, ítélő tábla megváltoztatja és F. Károly vádlottat a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a btk. 401. é3 402. g-ai szerint meghatározott magánokirat-hamisítás vétsége miatt mondja ki bűnösnek és ezért nevezett vádlottat az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó négy havi fogházbüntetésre, valamint tizenöt nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizetendő, a btk. 27. g-ában jelzett célra fordítandó, behajthatlanság esetére további egy napi fogházra átváltoztatandó tíz forint pénzbüntetésre Ítéli, valamint a hamisítás tárgyát képező okiratot érvénytelennek nyilvánítja és a btk. 61. §-a szerint az érvénytelenítésre vonatkozó záradéknak jelen ítélet jogerőre emelkedésével az okiratra leendő reá vezetését elrendeli. Indokok: A kir. itélö tábla nem oszthatta az elsőbiróságnak azon felfogását, mintha vádlott cselekménye a csalás ismérveivel birna és vádlottat a magánokirat-hamisítás büntette miatt mondta ki bűnösnek azért: mert vádlott azon cselekménye, hogy a panaszló által hamisnak felismert okiratot beismerése szerint egészben koholta és az azon látható aláírásokat, mint állítja, oly célból hamisította, hogy családi nyugalmának biztosítása céljából nejét tévedésben tartsa; mert kártyajátékon sok pénzt veszítvén, a hiányzó pénzről nejének ily módon számolt be; utóbb pedig ezen általa készített, 215 frtról szóló hamis kötvényt R. Péter kcrcsmárosnál lévő korcsmai tartozása megfizetésének biztosítására zálogba adta, nyilván a btk. 401. és 402. §-ai szerint meghatározott okiratharaisitás bűntettének összes alkotó elemeit foglalja magában És bár vádlott saját mentségére azt hozza fel, hogy ezen okiratot csak tévedésből adta át R. Péter tanúnak, ezen állítása kétségtelen cáfolatot nyer a cselekmény körülményei és indoka, valamint nevezett tanú azon vallomása által, hogy ezen iratot kétszer mutatta fel tanúnak, mit vádlott nem tagad, tehát nem tehető fel, hogy ezúttal kétszer tévedhetett és ezen hamis kötelezvényt tanú előadása szerint végre neki minden más irat nélkül szolgáltatta át a jelzett célra és azt R. Péter kézizálog gyanánt mindaddig birtokolta, mig felszólításai dacára sem akarván vádlott tartozásait leróni, panaszost ezen okirat alapján vádlott 19 frtot tevő tartozásának lefizetésére felszólította, a midőn annak hamis volta kitűnvén, panaszló a kötvényt átvette és vádlott ellen feljeleutést tett. Tekintve tehát, hogy ezen egészben hamis okirat tényleg a kérdéses kötelezettség, illetve vádlott követelési jogának bizonyítására alkalmasnak bizonyult; mert azt vádlott ezen célból más személyek jogtalan tévesztésére és saját előnyére sikeresen érvényesítette és mert R. Péter is, mint valódit fogadta el kézizálog gyanánt. Vádlottat tehát a büntető törvény fentjelzett szakaszai szerint meghatározott magánokirat-hamisítás miatt kellett bűnösnek kimondani és pedig a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett a jelzett bűncselekmény »vétsége« miatt; mert habár vádlott az erkölcsi bizonylat szerint éppen kifogástalan viseletű személynek nem tekinthető, mindazonáltal mégis eddigelé büntetve nem volt, és az, hogy ezen okiratot egyenesen mások célzatos megkárosítására irányzott célzattal érvényesítette volna, ellene igazolást nem nyert; végre tekintve az érték csekélységét, melynek biztosítására az okirat használtatott, és hogy súlyosító körülmények éppen fel nem merülnek, mely számos enyhítő körülmények a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolják. (1886. március 22-én, 13,918. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblaitélete indokainál és még annálfogva is helybenhagyatik, mert a vád tárgyát képező okirat az elsöbirósági ítélet indokaiban tévesen mondatott másolatnak, holott az határozottan másodlatnak (Duplicat) van megjelölve, és így kétségtelen eredeti okiratnak feltüntetve. (1887. március 22-én, 5,316/86. sz.) Az, hogy a kereskedő hitelre alapitja üzletét é> folyton hitelre dolirozik, nem gondatlan üzletkezelés; rendkívüli enyhítő körülmények vétkes bukásnál. (BTK. 92. §. és 4!6. §. 1. p.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla vádlottat vétkes bukás vétsége miatt a btk. 416. §-a 2. pontján felül nem az érintett törvényszakasz 1., hanem annak 3. pontja alapján nyilvánítja bűnösnek, stb. Indokok: Vádlottnak az a védelme, hogy a feleségétől 1883-ban kapott 4,000 frt hozományt adósságainak törlesztésére fordította, a büntető ügy folyamán meg nem cáfoltatván, az a cselekménye pedig, hogy üzletét kezdettől fogva hitel igénybevétele mellett folytatta, a btk. 416. §-a 1. pontjában foglalt rendelkezés alá vonható nem lévén, cselekményének az érintett pont alapján lett minősítését feutartani nem lehetett, hanem e helyett alkalmazni kellett vádlott ellen a 416. §. 3. pontjának rendelkezését, mert évenkint mérleget nem készített, stb. (1886. okt. 18. 27,562. sz.) A m. kir. Curia: Tekintve, miszerint vádlottnak azon állítása, hogy segéde által meglopatott, semmivel sem igazoltatott, hogy ennélfogva ez mint puszta állítás figyelembe nem jöhet: a másodbiróság ítéletében vádlott mellett felhozott egyéb enyhítő körülmények pedig nem annyira nyomatékosak, hogy ezek alapján a btk. 92. §-át alkalmazni lehetne, ugyanazért a büntetésre nézve a kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróságnak, egyebekben pedig a kir. itélö táblának ítélete hagyatik helyben, az abban elfogadott és felhozott indokoknál fogva. (1887. április 1-én 16l • szám.)