A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 5. r.

18G A J OG. tulajdonit-e az illető törvényszék azon felfolvamodásnak halasztó hatályt és vájjon nem rendeli-e el időközben a végrehajtást, ha a teljesítési határidő időközben lejárt ? Nézetem szerint az illető felfolyamodás halasztó hatálylyal nem birna, mert »a felfolyamodásnak halasztó hatálya rendszerint nincs«, (1881 : L1X. t.-cz. 56. §.) és mert a felfolyamodással megtámadott végzés nincseu felsorolva azon végzések között, a melyek elleni felfolyamodás halasztó hatályú lenne; egy ily egyezséget tudomásul vevő bírósági végzés perrendtartásunkban nincs is említve. Nézetem szerint egyáltalában nincs oly halasztó hatá1 y ú jogorvoslat, a mely által a többször emiitett módon létrejött birósági egyezség hatályon kivül lenne helyezhető. De létezik még egy jogorvoslat, mely ugyan szintén nem halasztó hatályú, de mely gyökeresen segíthetne a dolgon különösen akkor, ha az egyezséget tudomásul vevő végzés ellen, mivel pl. a 8 napi határidő már lejárt, vagy bármely más okból felfolyamodás nem lett beadva s többé be sem adható, ez a jogorvoslat t. i. a semmiségi kereset. Az erről intézkedő 1881 : LIX. t.-c. 50. §-a az egész perrendtartásunkban az egyedüli §., mely egy birósági egyezség megsemmisítéséről szól. Ezen §. szerint azon esetben, ha önképviseletre nem jogosított fél indított pert vagy idéztetett perbe s ezen hiba utólag helyre nem hozatott, a törvényes képviselő a birósági egyezségnek megsemmisítését semmiségi kereset utján követelheti. Az önképviseletre nem jogosítottak alatt kiváltképen a gyámoltakat s gondnokoltakat szokás ugyan érteni, de tekintettel az 1881 : J.IX. t.-c. 12. §-ára, mely szerint a rendes eljárásban a félnek »kell« magát ügyvéd által képviseltetni, a peres fél maga tekinthető a rendes eljárásban önképviseletre jogosítottnak; neki az ügyvéd ép oly szükségképen! s törvényes képviselőije, mint pl. a kiskorúra nézve a gyám. Ha tehát ezen kiterjesztő magyarázatot elfogadjuk — mi minden habozás nélkül tehető — nem szenved kétséget, hogy egy a rendes eljárású perekben a peres felek által személyesen, ügyvédek mellőzésével, a pertárban kötött birósági egyezség az idézett 5(J. §-ban irt semmiségi keresettel is megtámadható. A jelen cikk tárgyát képező kérdésre nézve egyéni nézetemel vázolni igyekezvén, igen örvendenék, ha szakférfiak minél számosabban, szintén hozzá szólnának, hogy elméletileg megállapodás jöjjön létre e kérdésre nézve és hogy annál biztosabban provokáltassék illetékes helyről egy a törvényeinkben észlelhető és érezhetővé vált hiány pótlásául szolgáló intézkedés, valamint hogy ez által az ingatag gyakorlatnak vettessék vége. A betudás (collatio) az örökösödési jogban.1 Irta: dr. GAAR VILMOS, Sopron. (Ötödik közlemény) 6. §. A betudás tárgya. Azon kérdést, hogy mely adományok képezik a betudás tárgyát, az egyes törvényhozások a legkülönfélébb és egymástól nagyon is eltérő módon oldották meg. A francia és ennek nyomán az olasz polgári törvénykönyv szerint a betudásra kötelezett örökös mindazt köteles örökrészébe beszámíttatni, mit örökhagyójától közvetve vagy közvetlenül ajándékképen kapott. Az olasz polgári törvénykönyv külön szakaszban fel is sorolja a legszokásosabb ajándékokat, u. m. kiházasitás, hozomány, valamely állás vagy hivatal elnyerésére adott javak, az adósság kifizetésére fordított összegek, a nélkül azonban, hogy ezen felsorolásnak taxativ jellege volna. A tartás, nevelés és oktatás költségei, valamint a lakodalom költségei és az akkor szokásos ajándékozások nem képezik a betudás tárgyát; az olasz törvény ide sorozza még az egyéb alkalmi ajándékokat is. Epen igy áll a dolog a nyereséggel, melyet az örökös az örökhagyóval kötött szerződés alapján élvezett, a mennyiben e szerződés már a megkötés alkalmával nem közvetett kedvezményezés volt; valamint nem állapit meg betudási kötelezettséget az örökhagyó és örökös közt csalás nélkül létrejött társasági szerződés sem, ha ez hiteles okmányon alapszik.55 Az osztrák polgári törvénykönyv betudni rendeli mindazt, mit az örökhagyó éltében leányának vagy unokaleányának hozományul, (iának vagy unokájának kiházasitására vagy közvetlenül * Előző közlemények a »Jog« 8., 12. és 16. és 19. számaiban. "Francia ptkönyv 843., 852—854. §§. Olasz ptkönyv 1,001., 1,007.. 1,00:)-1,011. §§. valamely hivatalba vagy bánni üzletbe lépésére adott, vagy teljes korú gyermeke adósságai kifizetésére fordított. A mit a szülők az emiitett eseteken kivül valamely gyermeknek juttattak, ha a szülők a betudást világosan ki nem kötötték, ajándékozásnak tekintetik s be nem számíttatik.'1'' A porosz Landrecht első sorban a kiházasitást teszi a betudás tárgyává; kiházasitás alatt érti pedig mindazt, mit a leszármazók házasság kötése, önálló háztartás alapítása, önálló üzlet megkezdése vagy hivatalba lépés alkalmával szülőiktől kaptak. Továbbá betudás tárgyát képezi az örökhagyóuak mindazon ajándékozása, melylyel ingatlanokat, jogosultságokat vagy künn levő tőkéket57 ruház át valamelyik leszármazójára; végre betudandó mindaz, mit az örökhagyó a betudás kötelezettsége mellett adott.5M A szász polgári törvénykönyv a betudás tárgyai közé sorozza mindazt, a mit a felmenők leszármazóiknak kiházasitásul, külön háztartás illetve önálló üzlet megkezdésére vagy folytatására valamely hivatal elvállalhatása, rang, vagy cím elnyerése végett, kiképzés céljából teendő utazásra vagy a katonai kötelezettség aluli megszabadulásért adtak. Elők közötti ajándékozások csak akkor tudandók be, ha az ilykép megajándékozottak oly leszármazókkal örökösödnek együtt, kik örökhagyójuk részéről csak betudás tárgyát képező adományokban részesültek. Minden egyéb adomány csak ugy képezi a betudás tárgyát, ha az örökhagyó azt a betudás kötelezettsége mellett adta.59 A zürichi polgári törvénykönyv szerint egyedül a kiházasitás képezi a betudás tárgyát, ez azonban nagyon tág értelemben vétetik és minden önállósítás céljából adott adomány ide soroztatik, sőt kétség esetében az atya által gyermeke helyett kifizetett adósság is, mint kiházasitás tekintendő és betudandó. Azonban nem képezik betudás tárgyát az idöszakonkinti segélyezések és a nevelési költségek, habár ez utóbbiak a közönséges mértéket túlhaladják is (in ausgezeichnetem Maasse verwendet worden sind); de a szülőnek jogában áll ezeknek betudását elrendelni.60 Hazai jogunkban a betudás intézménye nincs tételes törvények által szabályozva, hanem a Hármas törvénykönyv homályos intézkedései alapján01 a birói gyakorlat által lett kifejlesztve olyképen, hogy az osztozott fiuk s a kiházasitott leányok szülőjük hagyatékában való részesedésből nem zárattak ki, hanem csak a kapott javak betudására lettek kötelezve.02 Ehez képest 1818 előtti magánjogunkban betudás tárgyát képezte mindaz, mit a leszármazó örökös szülőjétől ennek életében kapott, kivéve, ha az világosan a betudás elengedésével adatott. A nevelés költségei, valamint a szerzeményi javakból nyert ajándékok egyáltalán nem voltak betudás tárgyai.03 Régi jogunk betudandónak mondottá »• Osztrák ptkönyv 788—791. §§. " A künlevő tőkék kö^é sorozza a porosz birói gyakorlat az értékpapírokat is, de az ajándékozott készpénz nem conferálandó. Erkenntniss dcs Ober-Tribunals vom 24-ten fúni 1850. Dr. K o c h C. F. i. m. 357. 1. 68 Porosz ptkönyv. II. .., II. c. 303—305., 327—329. §§. Dr. Koch C. F. i. m. 354-357. 1. 59 Szász ptkönyv. 2,354., 2,356—2,357. §§. 80 Zürichi ptkönyv. 1,908—1,910., 1912 §§. 61 Hk. I. 99. c. 4. §. Filios autem, hoc in loco, cum palre defunclo nondurn divisos ; filias vero, de bonis suis nondnm miptui traditas et emaritatas, intellige. Nam post divisionem filii et post connubium filiae portionem de huiusmodi rebns et bonis mobilibns patemis, habere non possunt. 1 101. c. 4. §. Et hoc ; si filise portiones, de rebus mobilibus palernis, post eius obitum, non tulerunt: nam hoc modo, portiones huiusmodi ad maritationem cedent: insuper et quartalitia sua rehabebunt. III. 29. c. 1. § Si tamen de rebus mobilibus tilia emaritata fuerit, tunc advertendum est ; quia illa- res, aut avit.c, aut paternte fuerunt ? Si avitse, fraus nulla in emaritatione sequi potest: quoniam filia aequalem portionem sortiri debet. Si autem res paterna; extiterínt ; tunc páter iuxta condecenliam status et honoris sui, poterit eam emaritare, et amplius portionem rebus de eisdem non habebit, sed mortuo patre, ad filium devolventur, ct illo quoque decedente, ad fratres ; et consanguineos suos ab eodem stipitc derivatos, condescendent. Az egyedüli tételes intézkedés a betudásra vonatkozólag az 1840. évi VIII. t.-c 2. §-ában foglaltatik, mely igy szól : »A jobbágyoknak minden ősi javaikban s végiendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeikben törvényes házasságból származott fiu és leány maradékaik, oly világos megjegyzéssel azonban hogy mindaz, mit a mindkétnemü magzatok kiházasitásukkor vagy ezután is szülőiktől kaptak, osztályrészükbe iuda?sék be, — teljesen egyenlő mértékben örökösödnek, s mir.cen e részben eddig fennállott ellenkező szokások, szőlőhegy vagy más szabályok ezennel jövendőre megsemmisíttetnek.« 02 Dec. 34. div. succ. 03 »Si quispiam successorum a parentibus adhuc viventibus aliquid percepit, nisi probare possit, id sibi extra ordinem donatum fuisse, quod in acquisitis solum facere potuerunt, hoc ei imputatur, ct reliquis ratis tantmndeni adiieitur. De sumptibus tamen educationis, a voluntate patris pendentibus, hoc intelligendum in regula non est.« Kelemen. Institutiones iuris hungarici privati. II. 416. 1.