A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Az indítvány visszavonásának vélelmezése

A JOG. 79 §-ába ütköző és e szerint büntetendő hamis vád bűntettében kellett bűnösnek kimondani s tekintettel az elsőbirósági Ítéletben ielhozott enyhítő körülményekre, a btk. 91. §-a értelmében büntetni. Nem gátolhatta ebben a kir. itélő táblát azon körülmény sem, hogy a kir. ügyész csak rágalmazás vétségében indítványozta vádlottat bűnösnek kimondatni; mert a kir. ügyész a kir. tábla által alapul elfogadott cselekmény miatt emelvén vádat, a bíróság az ügyészi felfogás által sem a minősítésben, sem a büntetés kiszabásában törvény szerint korlátozva nincs, annál kevésbé, mert a kir. ügvész vádlott terhére felebbezett is. (1886. máj. 4-én, 9,103. sz. a.) A in. kir. Guria következő Ítéletet hozott: Az alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól jogosult vád hiányában felmentetik. Indokok: A hamis vádnak hivatalból üldözendő büntette miatt kezdetben emelt vádat bizonyítékok elégtelenségénél fogva a kir. ügyész a végtárgyaláson elejtvén, miután a vádrendszer keretében a hivatalból való bírói eljárásnak helye nincsen; vádlott cselekményét a közvádló által véginditványba nem hozott hamis vádról intézkedő törvények büntetési tételei alá vonni nem lehet s ennélfogva a kir. tábla Ítélete helybehagyható nem volt. A kir. Curia fenntartja ugyan azt a gyakorlatát, hogy a cselekményt valódi ismérvei szerint minősiti, de a büntetés megállapításánál tekintetbe veszi azon törvényszakasz büntetési tételeit, melyek alapján a közvádló vádját emelte. A fenforgó esetben azonban a Curia ezen gyakorlata alkalmazásba azért nem jöhet, mert a közvádló vádját a btk. 260. és 270. §-aira alapította, mely esetben a kir. ügyész hivatalból csakis mint a magánvádló meghatalmazottja van a vád emelésre jogosítva s így a vádra közvetlenül jogosult fél nem ö, hanem a magánvádló ; minthogy azonban a jelen esetben a magánvádló az 1883. február 10-én felvett jegyzőkönyv szerint vádlott bocsánatkérése által kielégíttetve, vádját visszavonta, ez által a kir. ügvész meghatalmaztatása is létezni megszűnt; ennélfogva nem lévén jogosult vád, melynek alapján vádlottat büntetés alá vonni lehetne, őt a köz vádló által emelt vád és következményei alól föl kellett menteni. (1887. ápr. 19-én, 6,533. B. sz. a.) Héhmagzat elhajlás bűntettének váilja alól való felmentés 1) (ismerés dacára. A pestvidéki kir. törvényszék (1885. dec. 16. 8,411. sz. a.) ifj. T. Mihályné szül. Gy. Mária (25 éves, férjes, földmives, egy gyermek anyja) a btk. 285. §. 1. pontja alá eső méhmagzat elhajtásának bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért egy évi börtönre és három évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Özv. N. Istvánné az ellene a btk. 285. §. 2. bekezdése alá eső méhmagzat elhajtása miatt emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentetik. Indokok: I. r. vádlott vizsgálati kihallgatása alkalmával nemcsak határozottan és részletesen beismerte, hogy f. é. cseresznyeérés idejében (június hóban) magát azon célból kenette meg II. r. vádlott által, hogy mintegy három hónapos méhmagzatát elveszítse és hogy a kenés következtében mintegy két hét múlva méhmagzatát el is veszítette, s a kamrában levő tűzhely alá el is ásta, férjének az esetet el is mondta, de cselekményének még okát is adta, hogy t. i. ipa első gyermekágya alkalmával öt dologtalannak és lustának címezte, ezekkel boszantotta tehát szülésének megtörténtével; ezeknek ismétlésétől tartott és beismerte azt is, hogy f. é. október elején ismét oly jelenségeket érzett magában, mint terhességi állapotában és ezért II. r. vádlottal i;.mét megkenette magát, melyek következtében még ugyanaz napon vért vesztett, melyet egy rongyban elásott. Habár tehát ezen vádlott beismerő vallomását visszavonta, s azt állította, hogy ő terhes a mondott időkben nem volt s igy méhmagzatát el sem veszíthette: mindazáltal miután önkéntes vallomásának visszavonását elfogadhatólag indokolni nem tudja, mivel férje esküvel erősitett vallomása igazolja, hogy annak az első esetet ép azon körülményekkel beszélte el, melyeket önvallomásában előadott s a szemlejegyzőkönyv igazolja, hogy a kamrában a tűzhely alatti föld előbb felásottnak találtatott; végre miután az orvosszakértői vélemények is valószínűnek mondják a talált tünetekből, hogy vádlottól méhmagzat távolodott el s az alhasra gyakorolt mélyebb és erösebb nyomások, kenések a magzat elhajtására alkalmasaknak bizonyittatnak, vádlottat, miután a másodizbeni kenéskor vádlott maga sem vallotta azt, hogy terhességét valóban érezte, csak némely hasonló jelenségeket érzett, melyek azonban más baj következményei is lehettek s így a méhmagzat jelenléte meg nem állapitható ; az első ízben elkövetett méhmagzat elhajtásának bűntettében bűnösnek kimondani kellett stb. II. r vádlott azonban felmentendő volt, mert határozottan tagadja, hogy tudomással birt volna I. r. vádlott terhességéről midőn megkente, s ez utóbbi azt maga sem állítja róla, mint egyszerű kenő asszonyról nem is vélelmezhető, hogy a terhesség első havában annak jelenlétét felismerje és mert jutalmat sem követelt. A budapesti kir. itélő tábla (1886. márc. 29. 2,401. sz. a.) I. r. vádlott a 285. §. első bekezdésébe ütköző magzatelhajtás bűntettének vádja és következményei alól felmentetik, stb. Indokok: A beismerés csak abban az esetben állapit meg jogszerű bizonyítékot vádlott ellenében, midőn annak tartalmát egyéb nyomatékos adatok és ténykörülmények megerősítik. A jelen esetben vádlottnak a vizsgáló bíró előtt tett beismerésénél, az azt támogató adatok nyomatékossága és bizonyító ereje annál inkább mérlegelendő, mert vádlott eme beismerését a végtárgyalás folyamán visszavonta s mert vádlottnak a vizsgáló bíró általi kihallgattatása nem az előirt alakiságnak megfelelöleg foganatosíttatott, a mennyiben a vizsgálati jegyzőkönyv tollvivő alkalmazása nélkül s e helyett oly tanú jelenlétében vétetett fel, ki a jelen ügyben mint szakértő járván el, jelenléte vádlottat a szabad vallomás tételben veszélyezhette. Az első biróság vádlottnő bűnösségét beismerő vallomásán kivül férjének terhelő vallomására, másrészt a szakértők véleményére alapitja A férj vallomásának bizonyító erejét azonban jelentékenyen gyöngíti azon körülmény, hogy habár neje állítólag, s a mi feltűnő, a nélkül, hogy férje által kérdőre vonatott volna, önkényt felfedezte előtte magzatának erőszakos eltávolítását s a helyet, hova azt elrejtette, szintén megjelelte, ö, nejének ezen önvallomása feletti felháborodása dacára annak valóságáról magának sem azonnal, sem utóbb, midőn a neje által állítólag elásott méhmagzat nyomai még el nem enyészhettek, meggyőződést nem szerzett s az esetet csakis hónapok múlva jelentette fel a nélkül, hogy eme hosszas késedelmet elfogadhatónak indokolná. Minthogy a íentiek szerint vádlott vallomása aggályosnak tűnik fel, de aggályossá teszi azt még a további körülmény is, hogy a házas felek közt rendszerint fennálló benső viszonya dacára éppen ő lép fel ily súlyos váddal neje ellenében, mi a fellebbezésben is hangsúlyozott ellenséges indulatra mutat e tanú részéről, minthogy továbbá a szakértők véleménye az állítólag még június havában, tehát hónapokkal előbb elkövetett magzatelhajtásra nem vonatkoztatható; de különben is arra nézve, hogv a vádlotton észlelt tünetek és jelenségek csakis méhmagzataak erőszakos eltávolításából származhattak, határozott kijelentést nem is tartalmaz, minthogy végül a helyszínén 1885. évi október első napjaiban eszközölt szemle alkalmával az állítólag ugyanazon évi június havában elásott, mintegy három hónapos méhmagzatnak semmi nyoma sem volt található, mindezekhez képest vádlottnak a végtárgyaláskor visszavont beismerését a bizonyítás anyagának egyéb adatai kellőleg meg nem erősítvén, az vádlott bűnösségének megállapítására elfogadhatónak nem találtatik stb. A m. kir. Curia (1887. ápr. 26. 5,120. sz. a.) Eltekintve attól, hogy vádlott állítólagos méhmagzata, a szemlejegyzőkönyv tanúsága szerint feltalálható nem volt, ezen vádlott ellen a vizsgáló biróság előtt tett s a végtárgyaláson indokolatlanul visszavont beismerő vallomása szerint már annálfogva sem vétethetik a magzatelhajtás bűntette bizonyítottnak: mert annak megítélésére, vájjon az állítólag elvetélt méhmagzat a kenés következtében vagy más oknál fogva ment-e el, mint különös szakértői ismeretet feltételező kérdés, csakis szakértői vélemény megállapításának tárgyát képezhetvén, vádlottnak erre vonatkozó állítása bizonyítékul éppenséggel nem szolgál. A kir. itélő tábla Ítélete tehát ezen indokoknál fogva hagyatik helvben. Mig a sértett félnek a bűnvádi eljárástól való eláll isa mintegy bnntörlö hatálylyal bir, s általa a büntetendő cselekmény büntethetősége örökre elenyészik, annak büntethetősége tehát soha többé fel nem éled : addig a királyi ügyészség általi elállás, illetőleg a visszavonás még mindig fenhagyja a büntettet, mint a társadalmi büntetés alkalmazásának elenyészhetlen alapját, és fenhagyja tehát annak lehetőségét is, hogy újabb bizonyítékok sienése és előíllitása esetében a bűntett megbüntetésére érintetlenül fennálló