A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 20. szám - Az indítvány visszavonásának vélelmezése

8Q A JOG. társadalmi igénynek, a törvényben meghatározott formák között, tehát perújítás utjiin elég fos? tétetni. A szegedi kir. törvényszék súlyos testi sértéssel vádolva volt V. Lajos ellen folyamatba tett újra felvételi ügyében követ­kező végzést hozott: Az újra felvétel iránt előterjesztett ügyészi indítvány eluta­sittatik. Mert jogérvényes Ítélettel eldöntött ügyek újra felvételének mulhatlan feltétele az, hogy az ügy eldöntésénél figyelembe nem vett új bizonyítékra történjék hivatkozás, s e bizonyítékok által az alapügyben hozott határozat indokai érintessenek ; az újra fel­vétel megengedése vagy megtagadása kérdése elbírálásánál tehát kizárólag az képezheti bírálat tárgyát, merültek-e fel újabb bizo­nyítékok, s mennyiben változtatták azok meg az alapperbeli íté­let indokait. Jelen esetnél az alapperben hozott e. b. Ítélet V. Lajost a Btk. 477. §-ába ütköző hivatali hatalommal való vissza­élés vétségében bűnösnek kimondotta ugyan, s reá büntetést is szabott a kir. ítélő tábla és a m. kir. Curia, azonban az Ítéletnek reá vonatkozó részét, habár indokolásában hangsúlyozza, hogy annak bűnössége igazolására elegendő bizonyítékok merültek feí, megsemmisítette, és az ellene folyamatba tett eljárást megszün­tette az okból, mert irányában a kir. ügyész a vádat a végtárgya­lás alkalmával elejtette, s sértett a kir. ügyész indítványához hozzá járult az által, hogy nyíltan kijelentette, miszerint a kir. ügyész ezen vádelejtési indítványa ellen észrevétele nincs. Az ú|ra felvé­teli kérvény folytán folyamatba tett elönyomozá; során (kivett), sem dr. A. Károly törvényszéki orvos véleménye és vallomása, sem a kihallgatott K. János és F. György elitéltek, sem S. József vagy T. Antal tanuk vallomásai újabb és terhelő bizonyítékot V. Lajos ellenében nem szolgáltattak, s miután az egyszer elejtett vádat valamint a magánvádló ugy a vele erre nézve az 1830: 2,265. sz. ig. min. rendelet 101. és 102. §. hasonlatosságá­nál fogva egy tekintet alá eső kir. ügyészség újabb bizonyítékok nélkül fel nem veheti, maga azon körülmény pedig, hogy a kir. ügyész most már vádolni kiván, új bizonyítéknak egyáltalán nem tekinthető, az újra felvételt megtagadni kellett. (1886. máj. '!-án ."),788. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A fent idézett végzést indo­kainál fogva helybenhagyja. (1886. jun. 15. 18,6.j9. sz. a.) A ni. kir. Curia következő végzést hozott: A kir. itélö tábla végzése helybenhagyatik. A kir. ügyész ugyanis mint az állam büntető hatalmának mozgásba hozatalára és igy a büntető törvények érvényesítésére a törvény által rendelt közeg, annyiban nem vonható az indítványozásra jogosított sértett magáuféllel egy tekintett alá, hogy ez utóbbi, a mennyiben őt bizonyos esetekben a bűnvádi eljárás indítványozásának, és indítványa visszavonásának joga is illeti, erre vonatkozó mindkét cselekvőségében kizárólag saját egyéni érzelmei, érdekei és felfogása által lévén irányozva: az <") indítványára megindított bűnvádi eljárástól való elállása tehát indítványának visszavonása által egyenesen azt juttatja kife­jezésre, hogy ö a rajta elkövetett sérelmet a sértőnek elengedte, ennek megbüntetését tehát ennélfogva ellenzi. Ellenben a kir. ügyészséget, mint az államhatalom és a tár­sadalom képviselőjét a törvény által meghatározott felelősség ter­helvén, ennek a bűntett miatti bűnhődés, a társadalmi retributio követeléséről — a hol ennek helye van — semmiféle egyéni tekintetekből nem szabad lemondania. Ha tehát a kir. ügyészség, a meginditott bűnvádi eljárás folyama alatt, a további üldözéstől eláll; ha a vádat visszavonja, illetőleg az eljárás megszüntetését indítványozza: ezen szintén a törvényen alapuló hivatás teljesí­tése csupán azon értelemmel bírhat s csupán azon felfogásban találhatja alapját és jogosultságát : hogy a kir. ügyészség nem tartja az ügy ezen állapotában a büntettet vagy a bűnösséget megállapíthatónak; illetőleg, hogy az ügyészség rendelkezésére levő bizonyítékok nem elégségesek a terhelt vagy vádlott bűnös­ségének bebizonyítására. A sértett magánfél és a kir. ügyészség között fenforgó ezen különbségből önmagából következik: hogy míg az előbbinek bűnvádi eljárásától vak; ellállása mintegy bűn­törlő hatálylyal bír, s általa a büntetendő cselekmény büntethe­tősége örökre elenyészik, annak büntethetősége tehát soha többé fel nem éled; addig a kir. ügyészség általi elállás illetőleg a visszavonás, még mindig fenhagyja a bűntettet, mint a társadalmi büntetés alkalmazásának elenyészhetlen alapját, és fenhagyja tehát annak lehetőségét is, hogy újabb bizonyítékok ' szerzése és előál­lítása esetében a bűntett megbüntetésére érintetlenül fenálló tár­sadalmi igénynek, a törvényben meghatározott formák között, tehát perújítás utján elég fog tétetni. A kir. törvényszék, a kir. tábla által helybenhagyott végzésének indokaiban a sértett fél és a kir. ügyészség visszavonása/ tekintetében fenforgó imént kiemelt lényeges különbség világos felismerésre nem hozatván, sőt az indokokban erre vonatkozólag előforduló homályos kifejezés épen az ellenkező értelmezésre szolgáltatván alkalmat: a fen megjelölt végzés a kir. Curia által azon egyedüli indok­nál fogva volt helybenhagyandó, mert a kir. ügyész jelen esetben oly új bizonyítékot, mely az alapügyben felhozva nem volt és a tényállás megmásitására alkalmas volna, újítási kérvénye mellett fel nem hozott. (1887. ápr. 15. 6,507. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A megyei tiszti ügyésznél joggyakorlaton levő ügyvédjelölt a tiszli ügyészt a bíróságok elolt helyettesitheti. A soproni kir. járásbíróság': .Miután az ily és hasonló esetekben a tiszti ügyésznek az 1877. XX. t.-c. 179. §-ból ki­folyólag kiadott megbízások annak mindig csupán személyére vonatkoznak és azokkal csakis hivatali minőségénél fogva lett mint ilyen felruházva, a miből ismét önként folyik, hogy ezen megbízások eyszerűen s nem mint tiszti ügyész, hanem mint magán-ügyvéd mellett működő — bár ily minőségben be is jegyzett — joggyakornokra ki nem terjeszthetők és tényleg ki nem terjed­nek, e szerint tehát ez az illető tiszti ügyész által a megbízó ha­tóság egyenes engedélye nélkül nem helyettesíthető és a meny­nyiben az mégis megtörtént, a bíróság részéről ilyennek el nem fogadható : B. K. joggyakomok abbeli kérelme, hogy a jelen per tárgyalásánál a kiskorú nevében fellépő megyei tiszti ügyész he­lyett elfogadtassék, mellőztetik és a beadványt ellenjegyző t. ügyész személyes vagy kellő helyettes által megjelenésre köteleztetik. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla a kir. járásbíróság végzését megváltoztatja s a soproni ügyvédi kamará­nál bejegyzett B. K. ügyvédjelöltet, főnöke dr. B. B. megyei tiszti ügyész felperes helyetteseként a jelen perben megjelenésre és tárgyalásra jogosítottnak mondja ki. Indokok: -Nincs törvényes intézkedés, mely a megyei tiszti ügyésznél joggyakorlaton levő ügyvédjelöltet eltiltaná attól, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 15. §-a alapján és 16. §-ában kikötött feltétel betartása mellett a tiszti ügyészt a bíróságok előtt peres ügyekben ezen minőségben helyettesíthesse s mert a jelen esetben a sopronmegyei árvaszék a perhez — bár helytelenül csak egyszerű másolatban csatolt megbízó végzésben — a he­lyettesítést ki nem zárta, a helyettesítésre felperes tiszti ügyész, az 1874. évi L1V t.-c. 62. §-áíioz képest jogosítottnak tekintendő, azon hiányt pedig, hogy a helyettesitésuek felmutatása a tárgyalási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, a később személyesen megjelent tiszti ügyésznek jegyzőkönyvbe vett nyilatkozata pótolja. (1887. március 22. 4,216/837.) Kivonat a Budapesti Közlóny-bó'l. Csődök: — Portlier Károly e., esziki tszék, bej. máj. 4, peri iigyelü és ideigl. tmg. Vitkovic. — Píek Márk e., szegedi tszék, bej. jnn. 6, félsz. jul. 4, csb. Huszka Ödön, tmg. Kelemen István. — Hirschl Zíig­mond e , újvidéki tszék, bej. jun. 8, félsz. jun. 16, csb. dr. Gedeon Albert, tmg. Nagy István. — S>. L. Reich e., temesvári tszék, bej. máj. 31, félsz, jun. 13, csb. Virter Antal tmg. dr. Ehrenfest Mór. — Klauber Salamon e., kalocsai tszék, bej. máj. 23, félsz. jun. 1, csb. dr. Varga József, tmg. Szöllös János. — FI esz Károly e., kalocsai tszék, bej. jun. 27, félsz, jul. 23, csb. dr. Varga József, tmg. dr. Szántó Lajos. — Iiilcliler Adolf e., szabadkai tszék, bej. jun. 7, félsz. jun. 13, csb. Buday János, tmg. Buchwald Simon. — H. Weisz e., budapesti keresk. és váltótörv=zék, bej. jun. II, félsz. jun. 25, csb. Sárváry Gusztáv, tmg. Pajor Gusztáv. — Löfler Károly e., temesvári tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 13, csb. Virter Antal, tmg. dr. Dimitrievics Szvetozár. Pályázatok: A sárvári jbiróságnál a 1 j á r á s b i r ó i áll. máj. 19-ig". — A maros-ludasi jbiróságnál dijas joggyakornoki áll. jun. 2-ig. — A medgyesi jbiróságnál albirói áll. máj. 19-ig. •— Az új-bányai jbiró­ságnál díjas joggyakornoki áll. jun. 2-ig. — A Nagy-Szalontára rendszeresített 2-ik kir. közjegyzői áll. máj. 15-ig. — A pápai jrbiróságbnál albirói áll. máj. 20-ig. — A budapesti keresk. és váltótöi vényszéknél díjas j o g g y a k o r n o 1c i áll. máj. 22-ig. — A hajdu-biszörmínyi jrbiró­ságnál II. oszt. s e g é d-t e 1 e k k ö n y v e z e t ö i áll. m'ij. 22-ig. — A debreceni tszéknél díjas j o g g y a k o r n o k i áll. máj. 22-ig — A rozsnyói jrbiróságnál dijas joggyakornoki áll. máj. 22-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca 7. szám.)

Next

/
Thumbnails
Contents