A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 19. szám - A felsőbb forumok restantiái - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 4. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 19. számához. Budapest, 1887. május 8-án. Köztörvényi ügyekben. Az állam felelőssége a bírósági végrehajtók által hivatalos eljárásban okozott károkra nézve kizárólag a sikkasztás esetére van korlátozva ; a végrehajtó által egyébként szándékosan vagy vétkesen okozót kárért ellenben a felelősség egyedül magát a károsító személyt illeti. Bírósági végrehajtó ellen a kártérítési per a kereshetőségi jognak fegyelmi uton való előzetes megállapítása nélkül is megindítható. (1871: VIII. t-c. 19. §-a; 1871 : LI. t.-c. 20. §.) A nagykikindai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes U. Ferenc bírósági végrehajtót és az államkincstárt mint szavatost az 1871 : VIII. t.-c. alapján 9,426 frt 74 krnyi kárösszegben azért kéri elmarasztalni, mert U . . . . Ferenc n.-szt.-miklósi birósági végrehajtó a felperes javára E. . . . Albert ellen 1882. szeptember 12-ik napján foganatosított árverés alkalmával foglaltató K . . C. N. és még két felülfoglaltató kérelmére megengedte azt, hogy a foglalási jegyzőkönyvben 165—487. tétel alatt felsorolt ingóságok, továbbá a 488 — 549. tétel alatt felsorolt követelések nem tételenkint, hanem együttesen 5 tétel alatt elárvereztessenek: minek az lön következménye, hogy a 10,757 frt 74 krra becsült ingóságok és követelések csak 1,331 frton adattak el, miből folyólag, ha figyelembe vétetik az, hogy az 1—164. tétel alatt foglalt s 1,424 frt 08 krra becsült tárgyak az árverésen 1,726 frt 85 kron elkeltek, legalább 9,426 frt 14 krnyi kára van. Habár való, hogy birósági hivatalnokok hivatalos e'járásuk által akár bűntett, akár vétség utján elkövetett kárért az illetőnek teljes kártérítéssel tartoznak, U Ferenc még sem volt ez úttal marasztalható: mert a magánfél az 1871: VIII. t.-c. alapján bírósági hivatalnok elleni kárigényét a polgári biróság előtt csak akkor érvényesítheti, ha a bűnvádi per be van fejezve (1871 : VIII. t.-c. 71. §-a), vagy ha a kereshetőség a hivatkozott törvény 68. §-a alapján az illetékes fegyelmi biróság által előzetesen megállapittatott, az ugyanezen szakaszban felsorolt kivételek azonban jelen esetben fenrj nem forognak. Minthogy tehát felperes nem is állítja, hogy az U Ferenc végrehajtó ellen folyamatba tett bűnper már be volna fejezve, a fegyelmi eljárás megindítását felperes nem is kérte s igy felperes kártérítési keresete időelőtti: ezen indokokból felperes elsőrendű alperes iránti keresetével ezúttal elutasítandó volt. De elutasítandó volt felperes a magyar kincstár iránti követelésével azon indokból, mert a kincstár a hivatkozott törvény 19. §-a értelmében csak a birósági hivatalnokok hivatali sikkasztásai által magánfeleknek okozott károkért felelős, ezen eset azonban jelenleg elő nem fordul, ugyanazért felperes másodrendű alperes ellenében mint vesztes fél a perköltségekben is marasztalandó volt. (1885. június 17-én, 482. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét a keresetnek másodrendű alperes irányában való elmarasztalására vonatkozólag helybenhagyja, elsőrendű alperessel szemben oly értelműnek veszi az ítéletet, hogy felperes ezen alperes elleni keresetével mint időelőttivel elutasittatott, e részben az elsőbirósági ítéletet megváltoztatja, a keresetet elsőrendű alperes irányában érdemileg elbirálhatónak kijelenti és ehhez képest utasitja az eljáró bíróságot, hogy hozzon a netán szükséges bizonyítási eljárás előrebocsátása után elsőrendű alperes irányában a per érdemét eldöntő új Ítéletet. Indokok: Az 1«71. évi LI. t.-c. 20. §-a szerint a birói felelősségről szóló törvény hatálya a birósági végrehajtatókra is kiterjedvén, az 1871. évi'VIII. t.-c. 19. §-ának világos rendelete szerint az állam felelőssége a bir. végrehajtó által okozott károkra nézve kizárólag az ez által elkövetett és a jelen ügyben fenn nem forgó sikkasztás esetére van korlátozva ; a végrehajtó által egyébként szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból okozott kárért pedig az 1871. évi VIII. t.-c. 66. §-a szerint a felelősség egyedül magát a károsító személyt terheli. Ez okból felperest a kir. kincstár elleni keresetével el kellett utasítani s a perrendt. 251. §-ához képest a perköltség megtérítésében marasztalni. Az eljáró biróság az Ítélet határozó részében felperest elsőrendű alperes elleni keresetével elutasította; az ítélet indokolásából azonban kétségtelen, hogy az elutasítás egyedül az időelőttiségre van alapítva s hogy felperes e részbeni elutasítása azért következett be, mert kereshetőségi joga előzetes fegyelmi uton még meg nincs állapítva, az elsőrendű alperes ellen folyamatba tett bünper pedig be nincs fejezve. Minthogy azonban dacára annak, hogy a birói felelősségről szóló törvény a birósági végrehajtókra is kiterjed, az 1871 :LI. t.-c. 20. §-ának utolsó bekezdése ez alól mégis kivételt tett annyiban, hogy a kártérítési felelősség előzetes megállapításának, tehát az 1871. évi VIII. t.-c. 68. §-ában erre vonatkozólag foglalt rendelkezések alkalmazásának a végrehajtókra nézve nincs helye, a bűnper folyamatban létét pedig elsőrendű alperes meg sem emiitette és a végiratban erre vonatkozólag felperes részéről elkésetten tett és mivel sem igazolt állítás figyelembe nem jöhet : a kereset időelőttiségének esete fenn nem forog és ezért az eljáró bíróságot a birósági végrehajtó, elsőrendű alperessel szemben, a keresetnek érdembeli elbírálására kellett utasítani. (1886. május 24-én, 38,404/85. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának felperes által egész terjedelmében felebbezett Ítélete indokolása alapján helvbenhagyatik annyival inkább, mert az 1871. évi VIII. t.-c. 74. §-a a kártérítési keresetek elévüléséről rendelkezvén, a 19. §. világos intézkedése mellett kétségtelen, hogy az állam kártérítési felelőssége a sikkasztások eseteire van korlátozva. (1887. márc. l én, 5,405/86. sz.) Határozott időre engedélyezett telekkönyvi jogok törlése. (Telekkönyvi rendelet 155. §. a.) A pestvidéki kir. törvényszék telekkönyvi osztálya : Irsán 1866. évi június 25-én kelt adásvevési szerződés alapján az irsai 907. számú telekjegyzőkönyvben, a 12,523/866. számú végzés folytán B. 34. alatt D. János és M. Éva részére feljegyzett négy év alatti visszavásárlási jog töröltetni rendeltetik. (1885. január 30-án 1,316. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy a visszavásárlási jog nyilvánkönyvileg bejegyeztetett, a telekk. rendt. 3. §-a szerint a dologbani jogok minőségét nyeri, a dologbani jogok törlésére nézve pedig, a telekk. rendt. 77. §-a értelmében, a bekebelezések és előjegyzések iránti szabályok az irányadók ; tekintve továbbá, hogy kérvényező a telekk. rendt. 67. és 68. §-a ellenére nem mutatott fel oly okiratot, mely szerint a törlés bekebelezése megengedtetett, vagy a kérdéses visszavásárlási jog hatálytalannak, avagy megszűntnek bíróilag kimondatott volna, ily okirat nélkül pedig a bejegyzett dologbani jog törlése a felhívott szakaszok értelmében peren kivüli uton a terhelt félnek egyoldalú kérelmére el nem rendelhető: a kir. itélő tábla az^lső bíróságnak fentebb idézett végzését megváltoztatja és P. Ármint visszavásárlási jog törlése iránti kérelmével elutasítja. (1886. május 13-án 54,646/85. szám.) A ni. kir. Curia: Tekintve, hogy a visszavásárlási jog telekkönyvi bejegyzés által az osztrák általános polgári törvénykönyvnek érvényben fentartott 1,070. §-a értelmében dologbani joggá változik át; ilyennek törlése annak bármi módoni megszűnte esetében, a mennyiben törlési nyilatkozat, vagy Ítélet fel nem mutattatik, a tkv. rendt. 155. §-a értelmében csak kereset utján szorgalmazható : a budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú végzése indokaiból helybenhagyatik. (1887. március 1-én, 1886. évi 7,082. szám.)