A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 18. szám - Minő akadályok merülnek fel a gyakorlatban a csődtörvény 87. §-a alapján elrendelendő letartóztatás foganatosítása körül?

A JOG. 71 melyekkel alperesnö üzérkedett és melyek eladására Sch. Miksa jogositványnyal nem bírt, végre hogy Sch. Miksa az idöszerint fizetésképtelen volt, a keresk. törv. 49. §-a értelmében alaposan következtethető, miszerint a fenforgó vételi ügyletek mindkét szerződő fél, t. i. úgy felperes, mint Sch. Miksa akarata szerint alperesnö, mint főnök nevében köttettek; tekintve, hogy ennélfogva ezen ügyletek által az idézett törvényhely szerint felperes irányában alperesnö lett kötelezve; tekintve, hogy alperesnö az árúk szállítását nem tagadta és a keresetbe vett vételár összegét sem kifogásolta : a budapesti kir. itélö tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság Ítélete hagyatik helyben stb. Bün-ügy ékben. Rágalmazás vádja alól exceptio veritatis alapján való felmentés, midőn az állított lopás csak valószínűvé tétetett. (B. T. K. 258. és 263. §. 5. p.) A miavai kir. járásbíróság: K. Pál a B. T. K. 258. §-ába ütköző és a szerint büntetendő rágalmazás vétségében mondatik ki vétkesnek és ezért az itélet jogerőre emelkedésétől számítva három napi fogházbüntetésre és a B. T. K. 27. §-ában jelzett célra 15 nap és végrehajtás terhe mellett fizetendő tiz forint pénzbüntetésre, illetve ennek behajthatlansága esetében két napi fogházbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Vádlott önbeismerése, valamint a tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy vádlott többek előtt ugy nyilatkozott, miszerint magánvádló H. Jónás szénájából ellopott, elvitt és hogy vádlott magánvádlót csakugyan lopással, tehát a büntető eljárás folyamatba tételére annál is inkább alkalmas cselekménynyel vádolta, mert megnevezte a károsultat. A B. T. K. 25K. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladéka tehát meg van állapítva, be van igazolva és már most csak azon körülmény képezi elbírálás tárgyát, vájjon alkalmazható-e vádlottra a B. T. K. 263. §-ának 5. pontja és ezzel annak utolsó bekezdése. Minthogy azonban, tekintve egyrészt azt, hogy vádlott magánvádlóval haragban van, a mint azt H. Adolf vallja, névszerint, hogy vádlott a réttulajdonos Ígérete által ösztönözve lett, hogy mintegy tolvajt fogjon ; tekintve továbbá, hogy a lopás bizonyítására felhívott K. P tanú magánvádlóval szintén haragban van és a körülményekből kitetszőleg szövetkeznek magánvádló irányában és sötét éjjel esti 10 órakor mintegy 40 lépésnyiről meg tudják állapítani, hogy maga magánvádló, a kinek rétje H. Jónás szomszédságában van, egy nyaláb szénát H. Jónás rétjéről saját rétjére vitt: ennélfogva a bíróság a felhozott eme bizonyítékokat a lopás beigazolására a körülmények és viszonyok méltatása mellett nem találta elegendőknek és igy az állítás valódisága, melynek bizonyítását a közérdekre való tekintettel meg kellett engedni, be nem igazoltatván, vádlott az Ítéletben kiszabott büntetésre ítélendő volt. A pénzbüntetés átváltoztatása a B. T. K. 53. §-a, az eljárási költségben való elmarasztalás pedig az eljárási szabályok 107. §-a által van indokolva. (1885. november 20-án 3,678. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélö tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és K. Pál vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád és ennek következményei alól felmentik. Indokok: K. Pál vádlott szemben azzal a váddal, hogy ö K. János magánvádló ellenében rágalmazást követett el, védekezésül azt hozta fel, hogy nemcsak ö, hanem K. Pál tanú is látta, a mint a magánvádló H. Adolf rétjéről szénát lopott és hogy ennélfogva ő, midőn ezt a nevezett károsodottnak bejelentette és többeknek is, a kik e tekintetben hozzá kérdést intéztek, elmondotta, csak valót állított. K. P. tanú az általa bebizonyíttatni kívánt ténykörülményt mindenben támogatta, hogy pedig a vádlott és K. P. tanúnak a magánvádlóról tett amaz állítás nem puszta ráfogás, bizonyítja H. Adolf károsodott is, a ki szintén erősiti, hogy rétjén széna hiányzott. Jóllehet tehát a vádlott védekezésének valóságát töüb adat támogatta, a kir. járásbíróság abból a szempontból kiindulva, hogy miután K. P. tanú, ki a magánvádlóval ellenséges viszonyban él, érdekelt és igy a lopás elkövetésével gyanúsított magánvádlónak tettessége törvényszerűen beigazoltnak nem vehető, a vádlott védekezésére súlyt nem fektetett és állítását koholtnak vévén, öt a rágalmazás vétségében bűnösnek találta. Ámde a kir. járásbíróságnak emez érvelése meg nem állhat, mert jelen esetijén eldöntés tárgyát csakis a vádlott bűnössége képezvén, a tárgyalás folyamán előállított bizonyítékok és bünjelenségek csak azon szempontból mérlegelendök, megállapítható-e azok alapján a vádlott ellenében a rágalmazás vétségének elkövetése, nem pedig azon szempontból, elegendök-e azok a lopás elkövetésével gyanúsított magánvádló tettességének beigazolására és igy a mint a vádlottnak a vád alól felmentéséből vagy bűnösségének megállapításából nem vonhatók le olyan következtetések, melyek a magánvádlót egyúttal vádlott minőségében közelebbről érinthetnék, ugy viszont abból a körülményből, hogy a magánvádló ellenében a lopás elkövetésére nézve teljes törvényes bizonyíték jelen ügy keretében elő nem állíttatott, nem következik, hogy a vádlott magánvádlóra koholt büntetendő cselekményt ráfogott. Tekintve már most, hogy a tárgyalás folyamán olyan adatok, melyek a nevezett tanú vallomásának hitelességét megdöntenék, fel nem merültek és igy a vádlottnak a magánvádlóról tett állítása teljesen valótlannak nem tekinthető és tekintve, hogy a B. T. K. 283. §-a 5. pontjának rendelkezései a vádlott javára érvényesitendők, a mennyiben a tárgyalás adatai szerint tény, hogy a vádlott meg volt bízva H Adolf rétjére felvigyázni és hogy e szerint ő csak kötelességét teljesítette, midőn a magánvádlót szénalopás gyanúja miatt az illető káros félnek feljelentette, a kir. itélő tábla a vádlott eljárásában a rágalmazás vétségének tényálladékát nem látta fenforogni és ezért öt ezen vétség miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. (1886. február 23-án 37,959/85. szám.) A m. kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a 2. pontjának esetei fenn nem forogván: a kir. itélő tábla ítélete ellen a magánvádló részéről közbetett felebbezés az idézett szakasz alapján visszautasittatik. (1886. október 21-én, 3,073. szám.) A méhmagzat elhajtása iránti szerek hatályosságának kérdéséhez. — Vizsgálati vallomás visszavonása a végtárgyaláson. A zilahi kir. törvényszék: R. B. Nasztázia (19 éves, gör. kath. hajadon) az ellene emelt, a Btk. 285. íj-ába ütköző méhrnagzatelhajtás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik, stb. Indokok: Vádlott ugyan maga is beismerte, hogy 1884. év nyarán teherbe esvén, egy V. Mariska által neki ajánlt burjánt bevett, hogy továbbá egy ruhával telt csebret felemelt, minek következése az lett, hogy ugyanaz nap estéjén 4—5 hónapos méhmagzata megszületett, constatálva van dr. V. János által adott orvos-szakértői véleménynyel, hogy vádlott dr. V. János általi megvizsgáltatása előtt 10 nappal szült, s ekként, habár a méhmagzat megtalálható nem is volt, a vádlott által különben beismert szülés esete constatálva van. Vádlott végül a vizsgálóbiróság előtti egy izbeni kihallgatása alkalmával azt is beismerte, hogy a ruhával telt csebret azon előre megfontolt szándékból emelte fel, hogy annak következtében méhmagzatát elveszítse. Tekintve azonban, hogy ezen beismerő vallomását a mai bizonyítási eljárás rendén visszavonta és a vizsgálóbíró előtti előbbi vallomásával egybehangzólag oda nyilatkozott, miszerint gyomorfájásról panaszkodván V. Mariska előtt, ez neki a gyomorfájás elmulasztása s nem a méhmagzat elhajtása céljából valami burjánt javasolt, a mit ő csak háromszori kínálás után fogadott el s vett be; s tekintve, miszerint vádlott azon állítása, hogy ö csak V. Mariska ígéretei által elcsábítva vallotta azt, hogy a cseber felemelése következtében vesztette el méhmagzatát: semmi bizonyító adat által megcáfolható nem volt; tekintve, hogy vádlott azon állításával szemben, miszerint ő méhmagzatát elhajtani nem szándékozott, semmiféle bizonyíték beszerezhető nem volt, vele szemben a méhmagzat szándékos elhajtása bűntettének tényálladéka megállapítható nem lévén, őt ezen ellene emelt vád alól fölmenteni kellett, stb. (1885. szept. 22. 1,113. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tszék Ítéletét megváltoztatja és vádlottat a Btk. 285. §-ának első bekezdésében meghatározott méhmagzat elhajtása bűntettében bűnösnek kimondja s e miatt 6 havi börtönre itéli, stb. Indokok: Vádlott, ki az eljárási adatok tanúsága szerint serdülő korától fogva P. Miklósnak szolgálója volt, a vizsgálat folyamán beismerte, hogy 1884. évi aratáskor gazdája által teherbe ejtetvén és ennek következtében a szolgálatból elbocsáttatván, 1885. évi január 22-én reggel ama célból, hogy méhmagzatát elhajtsa, a V. Mariska által felajánlott burjánt megfőzvén, bevette nemcsak, hanem ugyanabból a célból egy ruhával telt csebret is felemelt, minek következtében estefelé egy 4—5 hónapos fimagzatot szült, melyet a kertben elásott; s hogy más napon a végből, hogy a hullát egy bögrébe rejtse, ismét a kertbe menvén, azt szorgos kutatás dacára sem találta meg; mely alkalommal a