A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 15. szám - A nemzetközi börtönügyi congresszus érdekében

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 15. számához. Budapest. 1887. április 10-én. Köztörvényi ügyekben. Ha a házasfelek Állandó és utolsó együttlakása nem Magyarországban volt, ez esetben az illetőség: megállapítására a prdts. 30. §-a szolgál irányadóul. A budapesti kir. törvényszék: G. F. I. és M. C. házastársak között Bécsben 1870. ápr. 25. r. kath. vallás szertartásai szerint létrejött házassági kötelék mindkét félre nézve kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölet alapján végleg felbontatik s nekik új házasságra léphetés megengedtetik. Indokok: Habár az 1868: LIV t.-c. 36 §. szerint a mindkét felekezetű ev. házassági perei azon törvényszék illetőségéhez tartozandónak mondatott ki, a melynek területén a házas teleknek állandó és utolsó együtt-lakásuk volt s jóllehet jelen peres házastársaknak saját előállásaikként is nem Budapesten, hanem Bécs városában volt állandó és utolsó együtt-lakásuk, mégis ezen kir. törvényszék az előtte megindított s le is tárgyalt jelen válóper elbírálására magát illetékesnek tekinti, egyrészről, mivel ezen törvényszéknek birói illetősége ellen sem a peres felek, sem a házasságvédö kifogást nem tettek, de ettől eltekintve, mert az elöl idézett törvény 36. §-áuak végbevezetése szerint mindkét felekezetű evangélikusok házassági ügyeire, valamint az eljárásra nézve az 1791: XXVI. t.-c. illetve az 1786. márc. 6-iki nyílt parancs és az eddigi törvényes gyakorlat szolgálván zsinórmértékül, a most idézett nyílt parancs 1-sö §-a szerint pedig a házasság polgári szerződésnek tekintetvén, az ezen szerződésből keletkező perek elitélésére a hazai polgári törvényszékek mondatván illetékesnek és igy egy magyar honos ellen a házasság felbontására irányzott keresetre nézve a birói illetőség 'megállapítása tekintetében figye lemmel arra, hogy a peres telek Magyarországon együtt soha nem laktak, nem a prdts. 36. §., mely az illetőség megállapítás tekintetében a házas felek állandó és utolsó együttlakását jelöli iránv adóul, hanem a prdts. 30. §., a mely a személyes keresetekben a birói illetőséget alperes lakása után szabályozza, volt alkalmazandó, annyival is inkább, mivel az 1881 : LX. t.-c. 5. §. értelmében valamely magyar honosnak személyállapotát (status) tárgyazó kérdésekben külföldi bíróságok által hozott birói határozatok a magyar honos ellen belföldön végrehajthatók nem is levén — felperes a magyarhoni — s Budapest fővárosi illetőségű neje ellen indított házassági perében az idézett nyílt parancs 1. §-ában biztosított jogszolgáltatástól megvonatnék. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Ámbár a birói illetőség tekintetében kifogás nem tétetett, minthogy mégis az 1868: LIV. t.-c. 53- §-nak L) pontja értelmében jelen perben az illetőség hivatalból vizsgálandó, a kir. törvényszék ítéletét erre nézve azért kellett helybenhagyni, mert a periratok szerint alperes magyar honos és budapesti lakos, minthogy pedig a magyar állam azon jognál fogva, mely a területi uradalom tekintetében illeti, a területén levő honpolgárok felett bíráskodik, kétségtelen, hogy alperes magyar bíróság illetősége alá tartozik s minthogy a tekintetben, hogy ezen perben való eljárásra melyik magyarországi bíróság illetékes, az 1868: LIV. t.-c. 36. §-ának rendelete azon okból nem alkalmazható, mert a peres felek Magvarországban együtt nem laktak, a birói illetőség az idézett t.-c. 30. §-nak általános szabálya szerint állapítandó meg, melynél fogva azt alperes rendes lakhelye vagy állandó szállása szabályozza, a kir. törvényszék Ítéletének megvizsgált rendelkezése tehát ezen okokból, valamint a per érdemére abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt; A ni. kir. Curia: A kir. ítélőtáblának Ítélete az abban felhozott és felhívott okokból a budapesti kir. törvényszék illetékességének megállapítására vonatkozó részében még azért is helybenhagyatik, mert a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek az 1883. évi november 9-én 80,167. sz. a. kelt és B) alá mellékelt végzésével az akkor róm. kath. házasfelek ágytól és asztaltól elválasztatván, azoknak időközben az ag. evang. vallásra történt áttérése folytán a birói illetőséget nem az utolsó együttlakás, hanem alperesnekrendes lakhelye szabályozza. (1887. febr. 9-én. 7,551. sz. a.) Közpéuztárból felvehető követelés »agv birói letétbe helyezett összegek utalványozására a végrehajtási eljárás folyamán az 1881 : LX. t.-e. 18. §-ában kijelölt járá>biróság illetékes akkor i». ha a lefoglalás a perbíróság által kiküldés vagy meerkeresé* nélkül a 84. §-ban előirt módon foganatosíttatott. (1S8! : LX. t.-c 81. és 113. §•) A in. kir. Curia a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek jelentésére: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek mult év december 17-éről 6,020. váltószám alatt kelt jelentése folytán azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, mely Cs. Erzsébetnek G. Dezső elleni 150 frt iránti végrehajtási ügyében a nevezett törvényszék és a pápai kir. járásbíróság közt felmerült, a kir. Curia a pápai kir. járásbíróságot mondotta ki illetékesnek. Indokok : Mert az 1881 : LX. t.-c. 2. §-a szerint a végrehajtás elrendelésére a perbíróság és ugyanazon törvényezikk 18. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására, ha az nem vezettetik ingatlanra, azon járásbíróság illetékes, melynek területén a végrehajtás foganatosítandó. Ezen általános szabály alól az idézett törvénycikk 84. §-a csak annyiban tesz kivételt, hogy az ott megjelölt esetben, midőn t. i. a végrehajtás csupán közpénztárból felvehető követelésekre, vagy birói letétbe helyezett összegekre vezettetik, a kiküldött kirendelése mellőzendő s a foglalásról a pénztár és az a felett álló hatóság a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által értesítendő. Ellenben a további eljárás, jelesen a lefoglalt pénzbeli követelésnek a végrehajtó részére utalványozása az említett törvénycikk 133. §-ában már kifejezetten a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság, tehát az általános szabályokhoz képest, a járásbíróság teendőjének van kimondva. Miről a kir. törvényszék az elől emiitett jelentéssel felterjesztett iratok •/. visszaküldése mellett azon hozzáadással értesíttetik, hogy egyúttal hason tartalmú rendelet a pápai kir. járásbírósághoz is küldve lett. (1887. január ll-én 1886. évi 1,195. váltószám.) Az osztályos testvérek nem tekintethetnek oly harmadik személyeknek, kik ellen, a telekkönyvi állapot ellenében, a telekkönyvön kivül álló egyik osztályos birtoklási joga megállapítható nem lenne. A telekkönyvön kivül álló osztályos testvér birtokjogát azon osztályos egyezségre fektetvén, melynek valódiságát osztályos testvérei nem tagadták s melyben azok magukat osztályrészükre nézve kielégitetteknek nyilvánították: ennek ellenében azok a 3-ik osztályosnak, az egyezséget megelőzőleg foganatosított birtoklását megszüntetni jogosítva nincsenek. A pestvidéki kir. törvényszék: Kerek János ügyvéd által képviselt G. András s társainak, Rácz Pál ügyvéd képviseletében G. István ellen a gyömrői 183. sz. telekjkönyvben bevezetett ingatlanság lucernás lU részének birtoka iránt 1881. évben indított perben 1885. okt. 20. 5,767. sz a. Ítélettel alperest a kereset értelmében elmarasztalta, kötelezvén alperest a kérdéses lucernásból általa bírt 616 négyszög ölet, felpereseknek 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt birtokába bocsátani; a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén s felperes ügyvéd díját s kiadását, H. alperesiét pedig 145 frt 90 krban állapítván meg. A kir. itélő tábla (1886. febr. 24. 52,302. sz. a.): Az első bír. ítéletet megváltoztatván, felpereseket keresetükkel elutasította s alperes részére 80 frt perköltség fizetésében marasztalta ; alperesi ügyvéd felebbezési munkadíja 6 frtban határoztatván meg következő indokolással: