A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - A telekkönyvi széljegyzetek

120 A JOG. irányzatában a kir. törvényszékek és járásbíróságok dologi kiadásai J között ott van egy 150,000 frtuyi tétel ily cím alatt: »telekkönyvi ! betétek szerkesztésére« ; és ha a költségvetéshez tartozó előterjesztésben ama tételre vonatkozólag a miniszter nyilatkozataként azt olvassuk: »Az előirányzott 150,000 frtot azon okból vettem fel, mert az 1886: XXIX. t.-c. 78. szakasza alapján kinevezendő birák és albirák a melléjök rendelt segédszemélyzettel együtt működésűket a jövő (1887 ) év derekán előreláthatólag meg fogják kezdeni, minél fogva azon személyzet illetményeinek feléről, melyre évenkint 300,000 forint fog szükségeltetni, a jelen költségelőirányzatban szintén kellett gondoskodnom.« Azt hiszem, hogy a mire a jelen sorok az olvasó elé kerülnek, az előirányzat kérdéses tétele a képviselőházban el lesz fogadva. Alaptalan tehát az az aggodalom, hogy a kérdéses törvény egyelőre csak irott malasztnak készült volna. A kormánynak nyilvánvalóan komoly szándéka a torvényt a körülményekhez mért siettetéssel foganatosítani. Es ha tán nem is épen »a folyó év derekára<• fog esni a munkálatok megkezdése, mégis több mint valószínű, hogy nem sokkal később hozzá fognak majd azokhoz. Igen természetes egyébiránt, hogy a betétek szerkesztésének az egész országban való befejezéséig sok év fog elmúlni ; de ez a dolog természetében fekszik : ha elő is lehetne teremteni egyszerre azt a tetemes költséget, melylyet a nagyszabású munkálat jár, mégis az aboz szükséges munkaerő hiányán hajótörést szenvedne a betétek gyors elkészítésére irányzott minden igyekezet. Azt mondja továbbá Mihálkovits ur, hogy a kérdéses törvény megvalósítása sok pénzt igényel, a nélkül, hogy valamit hozna;« és ebből ismét azt következteti, hogy a törvényt »holtan« született gyermeknek kell tekintenünk, kinek »életképessége« (!) iránt legkisebb remény sincs. Ebből csak annyi igaz, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése sok pénzbe fog kerülni ; de hogy ezek a költségek impro ductiv kiadást képeznének, ezt csak az állithatja, ki teljesen ignorálja azt a hatalmas befolyást, melyet a minden tekintetben megbízható, a tényleges birtokállapotot híven feltüntető telekkönyv a vagyonbiztonságra, az ingatlanok forgalmára, a jelzáloghitelre s ezek közvetítésével a nemzeti vagyonosodásra gyakorol. Ha pedig M. ur az állampénztárt olyas valami intézménynek tekinti, mely önmagában bírja lételének célját és mely a nemzetvagyonnal összefüggésben és érdekközösségben nem áll, még akkor is téved, mondván, hogy az államkincstárnak a telekkönyvi betétek szerkesztéséből haszna nincsen. Mert nyilvánkönyveink jelenlegi állapotában az ingatlanokra vonatkozólag évenkint ezer meg ezer átruházás történik, mely tényleges átadással sanctionáltatik ugyan, és ambitiója a francia elnököknek, kik magukat e nehéz s az egyént annyira elfoglaló feladatnak mégis örömmel alávetik, mert bámulatos, hogy mennyire fokozhatja az ember munkaörömét és munkaképességét az, ha az élettel közvetlen érintkezésben, esetről-esetre szemlélheti azt a jót, a mit müvei, azt a hasznot, a mit a társadalomnak hajt. Valóban a jogszolgá tatásnak lehet szebb feladata is, mint a miénknek, a hol csak az úgynevezett »veszett fejszének a nyelét« s ezt is csak késedelmesen mentegetjük s az elnöknek lehet szebb feladata is, mint a számstatisztika fölötti tűnődés. A francia elnök önmaga leghathatósabban irtja a pereket azzal, hogy azok elejét veszi, hogy a törvényszék ügymenetét attól a sok időtrabló salaktól megtisztítja, mely miiünk a társas bíróságokat elhalmozza. Ezt eredményezi a référés a code de procédure területén, a hol viszont az az elnök, a ki e hatalom gyakorlásáról lemondana s azt helyettesre áthárítaná, szánalmas szerepec játszanék környezetében. Mennyire sajnáltam, hogy törvényhozóinkat, biráinkat, ügyvédeinket nem varázsolhattam oda közönségnek ; mert nem volt kétségem az iránt, hogy ugy mint szerény magam, párhuzamot vontak volna e jogszolgáltatás és a mi sántikáló justitiánk között s meggyőződtek volna arról, hogy ez intézmény, milyen vívmány volna számunkra, szóbeliségünk legalkalmasabb előkészítője s ha meg van, biztositéka s hogy sem elméleti, sein gyakorlati akadály nem forog fenn minálunk meghonosítása ellen. De hát az nem volt lehetséges, hogy önöket oda varázsoljam. Sikerülne bár, hogy mai előadásom ez intézménynek némi képét adja, mely tájékozásukra szolgálhasson. azonnal helyes megoldást, rövid és világos fogalmazást nyújt. E hatáskör határozó próbája a bírónak. Egyedül, önmagára hagyatva, körülvéve a palais gyakorlati emberei által, abban a kényszerhelyzetben, hogy azonnal határozzon s indokoljon, alkalmas voltának adja bizonyítványát s Ítélve van önmaga, mialatt ítélne.« de a tulajdonjog bekeblezése végett a telekkönyvi hatóságnál be nem jelentetik, mivel ez eredménynyel különben sem járna, a mennyiben az átruházó nem, sőt tán ennek jogelődje sem telekkönyvi tulajdonos; és a mely átruházások ezeknél fogva az illetékkiszabási hivatalnak sem hozatván tudomására, az átruházási illeték az államkincstárra nézve teljesen elvér.z. Ezt az állapotot tartotta szem előtt az 1886 : XXIX. t.-c. 70. §-a, midőn akként intézkedett, hogy ha valamely ingatlan »több, a telekkönyvbe be nem jegyzett átruházásnak képezte tárgyát«, és az utolsó tényleges birtokos joga a jelen törvényben megállapított eljárás folyamán lesz a telekkönyvbe bejegyezve: a közbeneső jogügyietek után bizonyos feltételek alatt bélyeg és illeték nem fizetendő. Nem hiszem hogy tévedek, ha azt állítom, hogy ezek a bélyegek és illetékek, melyek ez úton az államkincstárra nézve évenkint veszendőbe mennek, felérik vagy legalább nagyon megközelítik a telekkönyvi betétek szerkesztésére évenkint fordítandó költségek összegét. Pedig azok egyedül a telekkönyv rendezetlen állapota miatt nem folytak be, és az illetők szívesen fedeznék és fogják fedezni a bélyeg- és illetékköltséget, ha nyilvánkönyvi tulaj donosokká válhatván, a telekkönyvön kívüli birtokkal járó veszélyeket és jogbizonytalanságot magoktól elhárítják. De térjünk át M. ur cikkének tulajdonképeni tárgyára, a telekkönyvi széljegyzetekre. E tekintetben azt mondhatom, hogy ha a dolog csakugyan ugy állana, a mint M. ur feltünteti; ha legkedvezőbb viszonyok közepette, a telekkönyv leggondosabb kezelése mellett is egyetlen község telekkönyvében későbbi beadványok és határozatok által már meghaladott :!0D széljegyzet, de a telekkönyvi rend. 161. §-ának megfelelő széljegyzet fordul elő és ha ezek közül 160-nál több, érdemileg el nem intézett ügy darabra vonatkozik : akkor összes telekkönyveink tűzre való haszontalan irkafirkát képeznének ; akkor csakugyan kár lett volna kihagyni a törvényből a vonatkozó miniszteri javaslat őö. §-át, mely azt tartotta, hogy »ha valamely község telekjegyzőkönyveiben oly mérvű szabálytalanságok merülnek fel, melyek ezen törvény alkalmazását lehetlenné teszik, az igazságügyminister felhatalmaztatik, hogy a fenforgó akadályok eltávolítása iránt a helyszinelési szabályoknak megfelelő alkalmazása által intézkedjék" ; sőt akkor helyén lett volna ezt a kivételes intézkedést általános szabálylyá átváltoztatni; és akkor az ország valamennyi telekkönyvvezetöit fegyelmi eljárás alá kellene fogni. Mert nem-e a telekk. rend. 61. i;-ában a telekkönyvi bejegvzések hatálya s rangsorozata iránt felállított szabály és a nyilvánkönyvi hitel teljes felforgatását jelentené az, ha egy telekkönyvi birtoktestre vonatkozólag az azonos nemű beadványokat a telek-könyvi hatóság nem beérkezésök sorrendjében intézné el s a telekkönyvezető a határozatokat nem ily sorrendben foganatosítaná, ha az egy telekkönyvi birtoktestre vonatkozó, előbb érkezett beadványt elintézetlenül az irattárban elhelyezné, a későbbieket pedig elintézné ; ha ennek folytán a tulajdonjog A-ról C-re, erről ismét D-re bekebleztetnék dacára annak, hogy az irattárban elintézetlenül hever B-nek C-t megelőzőleg beadott kérvénye, melynek folytán a tulajdonjog ennek javára lett volna bekebleze'nd'ő, stb? Saját tapaszialatom szerint is számtalan széljegvzet fordul elő telekkönyveinkben és a széljegyzett számok alatt bevezetést az illető telekjegyzőkönyvekben nem találunk; és én is kezelési szabálytalanságnak tartom e jelenséget; de vissza nem vezetem ezt oly hibára, mely telekkönyveink hitelét teljesen tönkre silányitaná, hanem — kevés kivétel concedálása mellett — származtatom azt sokkal csekélyebb jelentőségű hibás eljárásból. A telekk. rend. 161. §-a szerint a telekkönyvvezető azoknak a telekkönyvi ügydaraboknak sorszámait köteles a vonatkozó telekjegyzőkönyvi lap szélén rajzónnal felírni, -melyekkel valamely telekkönyvi bejegyzés kéretik.« E szabálylyal szemben pedig azt látjuk, hogy a telekkönyvvezetők legtöbbje nem fáradozik a beadvánvokban és megkeresésekben előadott kérelem elolvasásával, hanem megelégszik annak constatálásával, hogy a beadvány vagy megkeresés bizonvos telekjegyzőkönyvre vonatkozik és széljegyzetbe veszi a számot, habár figyelmesebb vizsgálat után meg kellett győződnie arról, hogy telekkönyvi bejegyzés nem kéretett«, hogy' az illető szám alatt bejegyzés semmi körülmények között sem lesz foganatosítandó; Nem akarom az e nemű beadványokat és megkereséseket felsorolni ; elég lesz, ha az ingatlanokra vezetett végrehajtás során előforduló ily beadványok egész seregére utalok. Innen származik túlnyomó része azokuak a széljegyzeteknek, I melyeknek számai alatt az illető telekjegyzökönyvekben bejegyzést