A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - A telekkönyvi széljegyzetek

A JOG. Hl hiába keresünk. Es ezek megnehezítik ugyan azt, hogy a telek- I könyvből a valóságos nyilvánkönyvi állapotról meggyőződhessünk, es ezért a széljegyzetek megtételére okvetlenül több gondot kellene fordítani; de korántsem tartom a dolgot oly nagy fontos- | Ságúnak, hogy ezért a telekkönyvi hatóságoknak 30 éven át összegyűlt irattárait át kellene böngészni, annál kevésbbé, mivel a széljegyzés különben sem egyenlő hatályú a telekkönyvi bejegyzéssel es nyilvánkönyvi jogot nem biztosit. Ha valamelyik telekkönyvi hatóság^ annyi munkaerővel és idővel rendelkezik, hogy e munkának alávetheti magát és — a mint M. ur akarja — restanciát mesterségesen teremthet a fontosabb teendők hátráltatása nélkül — ám tegye meg és ez által a telekkönyvi publicitás alapelvének kétségtelenül jó szolgálatot fog tenni. De ne tegye meg más, szükségesebb végzendők rovására. Ha pedig itt-ott elő is fordulnak oly széljeg>zett ügyszámok, melyek alatt más bejegyzéseket megelőzőleg kellett voína valamely^ bejegyzést teljesíteni, olyat, mely a későbbi beadványok folytán hozott határozatra minösitöleg hatott volna: akkor sem tanácsoG e miatt hivatalból az eljárást megindítani. Mert ugyan miként lehet ily esetben az egyik vagy a másik félnek netaíáni jogsérelmét megállapítani s orvosolni? Nem másként, mint per utján. A per netaláni megindítására vonatkozó elhatározást pedig és a perhez szükséges adatok összegyűjtését bízvást az érdekelt felekre hagyhatjuk. Ausztria és külföld. Skandinávia. Ha saját reformmozgalmaink lassúságát és szegényességét teljes mértékben belátni akarjuk, nem a nagy kulturálíamokra, hanem azon félreeső, kisebb, nyelvileg szintén izolált nemzetek haladására kell pillantanunk, melyek sok tekintetben a kultúrai küzdelmek nehézségeire nézve a mieinkhez hasonló viszonyok között vannak. Miután e népek jogi törvényhozása s irodalma sokszor érdekes és becses, nálunk pedig teljesen ismeretlen, legalább hézagosan néhány mutatványnyal szolgálunk. így Svédországban — az észak franciái között — a jog modernizálásának folyama az utóbbi 25 év alatt sokkal gyorsabban haladt, mint nálunk. A községi s kerületi törvény 18ti2. március 21:, a csődtörvény 1882. szeptember 12., új büntető codex 1864. február 16., a tengeri jogi codex 1864. február 23. kelt. (L. ismertetésüket K. ]. Olivecrona svéd legfőbb itélöszéki tanácsostól: Revue clu droit international t. 2. p. 533. sem. t. 3. p. 616. squ.) Az 1872. november 8. törvény a nagykorú hajadon jogképességéről először tört rést a női egyenjogúság iráuyában az 1734-ki polgári codex házasságjogi részének patriarkális szűkkeblú'ségén. Az 1874. december 11. törvény tovább ment s a házasnő vagyonjogait szerzeményére s a házassági szerződésben önkezelésének fentartott ingó és ingatlan vagyonára biztosította az 1734-ki codex ellenében, mely szerint a házasságkötéssel teljes vagyonközösség áll be s a férj i p s o j u r e s feltétlenül az egész vagyon birtokosa s kezelője lesz. Az 1873. október 31-ki törvény az államvalláson kívüli felekezetekhez tartozókról (dissonter lag) rést tör az 1734-ki polgári és az 1686-ki egyházjogi codex türelmetlen szellemén. Az 1875. június 16 ki jelzálogbetáblázási törvény a régi rendszer hiányos publicitásán részben segítve, átmenetet képez a tulajdonképi (németjogi) telekkönyvekhez, melyek azonnali behozatalát a legfőbb bíróságok a különös gazdasági viszonyok miatt nem javasolták. Az 1871-ki szerzői jogi törvény, mint a magyar, az irodalmi mü szerzőjének jogát halála után 50 évig, de csak törvényes örökösei javára ismeri el és a skandináv dialektusokra nézve a fordítási jogot a szerzői joggal egyenlősíti. Mellőzve a büntető codexre vonatkozó néhány törvényt és rendeletet p. o. a halálbüntetés intra muros végrehajtásáról (1864-1882. csak 8 kivégzés fordult elő), figyelmet érdemel az 1811 óta támadt reformmozgalom az 1734-ki perrendtartás és bírói szervezet tárgyában. Csak 1849-ben lett eltörölve a vidéki 1 a gman és városi k'ámme rsrátt juridictiója s igy a hierarchia három instantiára redukálva. A legfőbb Ítélőszék 1860 óta 16 bíróból áll s 2 héttagú tanácsban működik, míg 2 biró felváltva szabadságát élvezi. 1876-ban az eltérő határozatok elkerülése végett a teljes ülések s döntvényjoguk szerveztetett. Az 1877. augusztus 10-ki végrehajtási törvény (utsökningsIag) egyszerű, gyors eljárást létesit. A végrehajtók felett áll a végrehajtást elrendelő, az abban támadó vitákat elbíráló fővégrehajtó (Ofver Exekutor) hatóság, mely nem egyéb az a d m inistrativ hatóságnál (a kerületi kormányzó = alispánok és a városi tanács, Stockholmban a főpolgármester). A bíróságok igy teljesen mentek a végrehajtási ügyektől. E mellett érdekes, hogy a végrehajtás nemcsak jogerejü ítélet, hanem mindenféle magánokirat, jelzálogjog stb. alapján is elrendelendő és hogy bizonyos esetekben (ingó kiadása, zárlat, elidegenítési tilalom, szolgálatbalépés etc.) a nem-jogerős ítélet alapján is biztosítja a hitelezőt. E rendszeiből sok illenék hozzánk, kik még a közjegyzői okiratból is 3 éves pereket és az 1881: LIX., LX. t.-c. mellett a végrehajtáson belül százféle jogorvoslatot és jogtalan huzavonát tudtunk alkotni. A közigazgatási törvények közül kiemelkedik a szegénytörvény (a közsegélyezésről 1871. június 9.), minő nálunk még hiányzik, az 1874. szeptember 25-ki közegészségügyi törvény, a marhavész és ragályos betegség elleni rendeletek (1875. márc. 19., ápril 19.), az építési és tüzrendészeti törvények (1874. május 8.), a metrikus súly és mérték behozatala iránti törvény (1878. nov. 22.) a középidőt megállapító rendelet (1878. május 31.) s a pálinkagyártás és szeszes italok elárúsitását szabályozó 1876. aug. 23. rendelet (1. K. d'Olivecrona: Revue du droit international t. 15. p. 52—67., t. 16. p. 25-38). Egy másik érdekes tudományos mozgalom az, mely a rokon dán-norvég és svéd-finn jog egységesítésére irányul. Skandináviában a római jog soha sem volt reeipiálva. A fennálló jog forrásai nagyrészt régiek s a/.onosok a svéd és l8.-9-ben elszakított finn országokban (1734-ki codexek) és a dán-norvég államokban (V. Keresztély 1683., 1687. törvényei). A modernizálás is hasonló nyomokon indult. (Befejező köz!, következik.) Dr. Dell'Adami Rizsö, budapesti ügyvéd. Sérelmek. * Telekkönyvi hatóságot kérünk. (Az ígazságügyminiszter ur figyelmébe). A tornallyai kir. járá-ibiróság hatásköréhez tartozó összes községek s ezen községek birtokosai 1881. évben indokolt kérvényt adtak be az igazságügymiuiszterhez az iránt, hogy a tornallyai kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal felni h á z t a s s é k. Néh. 1' a u 1 e r Tivadar volt akkori igazságügyminiszter a kérelem alaposságát belátva, annak rövid idő alatti teljesítését kilátásba helyezte, azonban kezdetben oly feltétel mellett, hogy folyamodók a telekkönyvi hatósággal felruháztatni kért tornallyai kir. járásbíróság részére ingyen adjanak alkalmas helyiséget. Majd meggyőződvén arról, hogy Tornallva városa nincs abban a helyzetben, mikép az állami igazságszolgáltatás érdekében anyagi áldozatot hozzon, a helyiségre vonatkozó ingyenes kívánalmától elállott s csupán azt kötötte ki, hogy a város a járásbíróság és telekkönyvi hatóság befogadására alkalmas helyiséget, méltányos bérfizetés mellett, bocsásson az állam rendelkezésére s azonfelül kiindulva abból, hogy a tornallyai kir. járásbíróság hivatalnokai részéről gyakrabban merültek fel panaszok az itteni lakviszonyok, különösen az ellen, hogy nincs e'egendő alkalmas bérlakás, mutassa ki a város, hogy a telekkönyvi hatóság engedélyezése folytán felszaporuló hivatalnokok száraára elegendő bérlakással rendelkezik. A miniszter ezen feltételének megoldása végett, néhai Marton Rudolf volt rimaszombati kir. törvényszéki elnök 1883. év elején Tornallyán megjelent s itt a város képviselőivel értekezett, a mely alkalommal a tornallyai közbirtokosság kötelező Ígéretet tett, hogy kész a járásbíróság és telekkönyvi hatóság részére alkalmas helyiséget építtetni, valamint a várossal együttesen garantirozta, hogy a hivatalnokok számára szükséges, az igényekuek megfelelő bérlakásokról gondoskodik. Idáig érlelődvén a dolog, teljes reménynyel vártuk, hogy legkésőbb egy év leforgása alatt, telekkönyvi hatóságunk — ha nem is megnyitva a közforgalomnak — de mindenesetre miniszterileg engedélyezve lesz, várakozásunk azonban sikertelen maradt, és midőn az idők csak multak, multak eredménytelenül, megunva a várakozást, a törvényszéki elnöknél, majd az építkezésre vállalkozó közbirtokosságnál kérdezősködve őket sürgetni kezdtük, arról győződtünk meg, hogy oly szépen indult ügyünk menete valahol fennakadt, mert a törvényszéki elnök, az építkezést igérő vállalkozókra utalt, hogy ők a hibásak, miért nem építenek .J A váttas és közbirtokosság ellenben a törvényszéki elnökre és a miniszterre * Ezen rovatban, programniunkhoz hiven, leljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.