A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 14. szám - A felsőbb bírósági hátralékok megszüntetése

A J OG. 117 ör betöltessék, a megszakadt jogélet folytattassék, a jogfolytonosság biz/osittassék. Ámde a kötelező örökösödési eljárás behozatalát kizárja örökösödési fő elvünk: »az ipso iure« elv. Az örökös örökségét nem a biróságtól, nem annak edictuma, hanem már a puszta jog alapján nyeri, mely a halál ténye által számára megnyílt. Elvünk nem tűri. meg tehát a kényszert; ergo a kötelező eljárás be sem hozható. Így szólnak liberális jogelvünk bajnokai ! Petiig tévednek. Mert a mi jogelvünk nem zárja ki a kötelező eljárást és nem is áll vele ellentétben. A m i v c! e ellentétben áll, az nem a kötelező eljárás, hanem egy másik jogelv: a »hereditas iacens* elve, ezen a római jogból az' osztrák codexbe átszivárgott jogelv ! Ez igenis ellentétben áll a jogi liberalismussal, inert szükség nélkül korlátolja az egyén szabad rendelkezési jogát és elvonj a tőle a hagyatékot mindaddig, a mig az neki bíróilag át nem adatik. A mig tehát a mi jogelvünk mellett az örökös öröksége b i rtokába léphet birói közbenjárás nélkül, addig amaz elv mellett e birtoklásra való igénye is csak birói edictummal érvényesül; örökségétől ép oly távol áll, mint bárki idegen. De itt is a sérelem nem abból áll, hogy kötelező eljárás létezik; hanem abból, hogy a hagyaték az örökösöktől elvonatik, hatósági őrizetbe vétetik, gondnokilag kezeltetik. A mi jogelvünk a birtokba lépést ipso iure megengedi; — az osztrák jogelv pedig ipso iure megtiltja. A birtoklás kérdésén kivül azonban ott van még az örökléssel járó tulajdonjog megszerzésének kérdése is. A mi jogelvünk csakis a birtok kérdésére terjed ki, nem magára az örökléssel járó tulajdonjogra, mely nálunk is csak birói átruházással szerezhető meg (birói beavatkozás, vagy hirdetményi eljárás utján.) A különbség mindössze is abban van, hogy a mi eljárásunk mellett ezen jogátruházás kieszközlése általában az örökösök tetszésére van bizva ; mig kötelező örökösödési eljárás esetében az örökösök a jogátruházás megszerzésére kén yszerittetnek. A kik tehát a kötelező örökösödési eljárást perhorescálják s az ipso iure elvre hivatkoznak : abban tévednek, hogy kötelezőeljárást hereditasiacens elve nélkül nem képzelhetnek és azt vélik, hogy azzal ezt is recipiálnunk kellene. Távol áll tőlünk a római jogelv s vele az osztrák kényszereljárás recipiálása. Jogelvünket elejteni nem akarjuk mi sem. Kötelező eljárás mellett is lépjen az örökös nyomban örökhagyó halála után örökségének birtokába, de legyen köteles azután megszerezni örökségére nézve a korlátlan tulajdonjogot is ; más szóval az örökösödés ne csak birtok, de j o g á t r u h áz á s is legyen. Es ez a jogrend érdekében bizonynyal követelhető! Elhárítva lévén az egyetlen elvi nehézség, mely a kötelező eljárás behozatala ellen eddig felhozható volt: lássuk a reform módozatait. (Befejező közlemény következik.) A felsőbb bírósági hátralékok / megszüntetése. Irta : GAZDY BÉLA, kir. járásbiró Székesfehérvárott. Mindenütt hallunk folytonos panaszokat az igazságügy ellen, különösen pedig a hátralékok felett. De a mennyi a panasz, épen annyi, vagy talán még több a tanácsadó, a megmentő.E sok között talán én is elcsuszom és ha én is járultam egy parányi nagyságban a megoldandó nehéz kérdés felvilágosításához, ugy megbocsátom magamnak a merészséget, hogy én elmertem mondani szerény véleményemet annyi sok, e téren már véleményt nyilvánított jeles egyén után. Véleményem szerint a baj, melyen segíteni kell, kétféle: képzeleti és valódi. Képzeleti az, hogy a jelenlegi szervezet rossz. Ha van hiba, ugy nem a szervezetben van, hanem az alkalmazásban. Nagy gyengénk már az nekünk, hogy a törvények és rendeletek megtartását mástól megkívánjuk, de magunk irányában elnézők vagyunk. Számtalan bíróságnál tapasztaltam azt, hogy szokások vannak és ehhez keményen ragaszkodnak, p. o. a hány telekkönyvi hatóság van, mindenütt más-más szokás dívik. Ha ezen szokások mellőztetnének és mindenütt ragaszkodnának a törvény és rendeletekhez, sok panasznak eleje vétetnék. Azonfelül határozottan azt állítom, hogy mindig jobb egy kevésbé jó rendszer, mely már mindenki által ismerve van és melynek hiányán a gyakorlat segített, mint az új, senki által nem ismert, melynek még hiányai ismerve nincsenek és ennélfogva mentül gyakrabban fordul elő oly eset, midőn az azt alkalmazni hivatott kétség előtt áll. biztosan, fennakadások nélkül, délelőtt 11 órától •>, sokszor ő óráig estve. Duflot ur háztulajdonos a Rue de la l'erle-böl 240. sz. référésbe idézte szomszédját Rénaud urat, mert ez félig leszakadt ereszét, melyből most az esővíz Duflot udvarába, mégpedig hálószobájának ablakára csurog s mely ezt betöréssel is fenyegeti, nem javíttatja. Alperes azzal védekezik, hogy rendes bádogosa van, a kivel évi pauschalösszegre szerződött a javítások tekintetében s ez a bádogos most elutazott vidékre, hol nagy munkája van. Látszik, hogy ez a panasz csak szymptomája a felek iossz szomszédi viszonyának. Az elnök mégis kiegyezteti őket. Alperes még ma megcsináltatja az ereszt, a birói szakértő meg fog róla délután 6 órakor győződni s ha nem találná rendben, alperes költségére ő csináltathatná meg. Lonelné cipésznő a Rue du Paon blanc ból panaszkodik, hogy boltján és lakásán Ducarouge ur, ki háziura, kitette a czédulát s pedig felmondva sincs a bolt. Hisz a negyed közepén nem is lehet felmondani. A sok nézőtől, a kit a czédula vonz, már vendégei sem próbálhatnak czipőket s a szégyen a szomszédok előtt! Ducarouge ur azzal védekezik, hogy felperes a helyiséget szerződés ellenesen használja, mert férje a lakásban hangszereket gyárt és próbál s nyugtalanítja a többi lakókat; ő csendes czipésznek, nem hangszergyárosnak adta ki helyiségét, miért is joga van őket felmondás nélkül kitenni. Viszonkeresetet támaszt a helyiség kiürítésre. Mi elnök sat. Tekintve, hogy Ducarouge ur beismeri, hogy fel nem mondott Lonelné asszonynak, hogy felmondás nélkül önkényüleg czédulát kitenni nem lehet: rendeljük, hogy a czédula Lonelné boltjáról és lakásáról további intézkedésig levétessék. Miután pedig Lonelné asszony tagadja, hogy Ducarouge urnák alapja volna a bérleti szerződés felbontásának szorgalmazására, utasítjuk feleket, hogy holnapután délben előttünk e tárgyban ismét megjelenjenek, a mikor Ducarouge ur tanúit magával hozhatja. Picard urnák az a panasza, hogy épülő házában az épitői mester szerzödésellenes téglát használ. Ki van kötve, hogy mész| mentes legyen a tégla és Chamotte a kemények körül, a helyett kivétel nélkül a legrosszabb fajtából való téglát rakat s a figyelmeztetésre nem hajol. Tiltassék el az épülettől s felperes jogosittassék fel, hogy más építőmesterrel bontattassa le s folytathassa a munkát. Az építőmester aliegálja, hogy a műépítészek minden szerződésbe chablonszerűen beveszik a téglaminőség ilyen meghatározását, hogy azt senki sem veszi komolyan, hogy olyan téglát épít be, a minőt kaphat s hogy a szerződési egységárakból is látható, ! hogy különös minőség nem lehetett kikötve. A felek még feleselnek. Entendu. Kiküldjük Meiuard építész-szakértőt a helyszínére s utasítjuk, hogy lehetőleg még a mai ülésben tegyen jelentést, a mikor a felek újból megfognak jelenni. Sellier ur référésbe idézte Partin urat, ki adósa. Ez utóbbi sok hitelező által üldözve, elhagyja vagyonának kezelését. Házában a lakások üresen állanak s mert senki sem viseli gondját, már a házmester is elhagyta; a ház minden javítás nélkül marad. Alperes nem jelent meg. Tanuk kikérdeztetnek. Mi a szajnai tribunal elnöke . . . Tekintve, hogy Partin ur szabályszerű idéztetése daczára meg nem jelent, hogy ennek folytán felperes különben is valószínűvé tett előadása valónak veendő, mely szerint Partin ur, a ki többek adósa zilált helyzetbe jutott s javait elhagyja ; tekintve, hogy hitelezői egyike, Sellier ur zárgondnok kinevezését kéri a végből, hogy Partin ur javait kezelje;