A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - Mely bíróság illetékes az 50 frton aluli kártéritési perekre nézve?

104 A JOG. Ez volt az első baj! Ehhez hozzájárult később az is, hogy fegyelmi és feiiyitő eljárások, majd egy haláleset okán 1885. elejétől egész a jelen év kezdetéig csak is két birói tag állott e kir. járásbíróság tényleges munkakörében s e két biró is két-két hónapon keresztül élvezte a törvénykezési szünet áldásait. Hogy az öt egyén erejére való munkát kettő nem győzte meg, azt bizony mindenki kénytelen belátni. De ezért nem lehet kárhoztatni sem minket, sem a/, ellenőrzést, sem a főfelügyeletet: az bizonyos. Tudta azt a közlemény irója is, kinek neve után sem nem tudakozódtam, sem nem kutatok, mert az a jó ösztönöm megvan, hogy ellenségeimet felismerem, ha álca alatt támadnak is meg. Már érintettem, hogy egy albirói állás beszüntetése helyes combinatión alapult. Hogy egyszer már eltörült állás reereatiója a mi államunk pénzügyi helyzetében mily nehézségekbe ütközik, mily hosszú tárgyalásokba kerül s mily ritkaságok közé tartozik ebben az országban : azt hiszem, bővebb taglalást szinte nem igényel, mert önök ott a centrumban közelebbről látják, hogy biz ily esetben nagy feladatot old meg mindannyiszor az igazságügyminiszter is a minisztertanácsban az örökké zárt zsebü pénzügyminiszterrel szemben. Minek köszönhető az a rendkívüli vívmány, hogy az eltörölt állás visszaállíttatott, hanemha nem a hatékony ellenőrzésnek és főfelügyelet éberségének ? A kir. járásbíróság személyzete is szánalomra méltóan volt összeállítva De ennek az oka nem bolygatható, nagyon régi időkben rejlik. Ebből a személyzetből 4 évi fáradságos küzdelem után ma már a jbirótól kezdve le a hivatalszolgáig nincs egy árva lélek sem ! Hát olyan ruganyosak a mi fegyelmi törvényeink, hogy egy nagy bíróság összes személyzetét csak ugy könnyedén lehet kiszórni állásából ? Vájjon ez az eredmény is az ellenőrzés és főfelügyelet hiányára mutassOn-e? Ez év elején egy mereven új személyzet teljesiti kötelességét önfeláldozó buzgalommal a 1 u g o s i kir. járásbíróságnál. Nem tagadom, töméntelen sok volt a baj. Alapokaira rá is mutattam. Az is bizonyos, hogy p r o t e k ti ó k is lehettek osztogatva a tárgyalások kitűzésében, az elnök ő nagysága ismételt s irásbelileg is kiadott rendeletei dacára, mert különben alig történhetett volna meg az, hogy 100 darab, a mult év végén befolyt keresetet kellett ép nekem ez év elején tárgyalnom akkor, mikor circiter 1O0 db. egy, sőt két éves igényperhez hozzá sem nyúltak. De ezt a protektiót gyakorolta egy oly albiró s akkor, mikor ez állásától már megválandó volt s akként, hogy revocálnom már tett intézkedéseit ezen 100 darabon felül csak is azon 95 darabra nézve sikerült nekem, mely még a feleknek ki nem expediáltatott. Az egészben kétségkívül igen csodálatos az, hogy cféle panasz nem akkor emeltetett a nyilvánosság előtt, mikor volt rá ok, hanem most, mikor a főfelügyelet részéről is minden megtétetett s a mikor legfelebb az képezhetne sérelmet egyikmásik ügyes-bajosra nézve, hogy sorrenden kivül nem képes tárgyaláshoz jutni, semmiféle sürgetés, kérés és könyörgésre sem. És itt már csak csakugyan gondolatpontokkal lehet csak még azt is kimondani, hogy nem szellőztethető okokból történt ez most és némákkor, mikor talán bizonyos fokig jogosult is lehetett volna. Mert méltóztassék bárkinek a helyzetet szemügyre venni: átvett ez a teljesen újra szervezett kir. jbiróság ez év elején hátralékot kp. peres ügyekben 1,200, örökösödési ügyben 1,027, végrehajtási ügyben 204, polg. perekben 918, bünvizsgálatban 24, vétség és kihágási ügyben l,07l darabot. A felügyeletet nagyon is élénken és közvetlenül gyakorló elnök maga is részt vesz a hivatal átadásában és átvételében, tiz álló napon át reggeli 8 órától esti 7 óráig mindenki által megbámult szivósággal és kitartással keresztül néz minden egyes ügydarabot, megállapítja a bírákkal a szakreferada köröket, ehhez képest létesitted az ügyek beosztását s a kir. ügyész ur ép betegeskedvén, az állását elfoglalt alügyész is az évi kimutatásokkal és számadásokkal elfoglalva lévén, miután a kir. tszék végtárgyalásokat, mert a mult év anyagát mind feldolgozta — nem tarthatott — a kir. tszék teljes tanácsülése által kirendelt hozzánk nem két, hanem egy kir. tszéki birót és két jegyzőt, hogy a vétségek és kihágások letárgyalásában segítségünkre legyenek. S a cikkiró megbotránkozik e mindenki által hálával fogadott intézkedésben s különösen abban, hogy ez urak, a jbiróság többi személyzetével együtt nem aludtak, hanem k é thárom százával rendelték be naponta a feleket és tanukat s reggeltől estig az íróasztal mellett görnyedtek. Ez ügyek elintézésére, szemben a többi teendőkkel, ha ez intézkedés be nem következik, egyetlen egy albiró maradt volna. Vegyük a kitüntetett hátralékhoz az évente befolyó vétségek számát 800, vájjon képzelhető-e, hogy 1,871 db. vétségi ügyet egy ember elvégezni képes lett volna. A kir. tszéki elnök az alkalmul szolgált helyzetet igen helyesen használta fel tehát arra, hogy végtárgyalástól igy is, ugy is megkímélt kir. tszék tagjai egy részében a kir. jbiróság ily rendkívüli segélyt nyert. Ép igy lett s lehetett csak megelőzve az a veszély, melyet cikkiró hamisan már is mint bekövetkezettet vetett oda, hogy a bűnesetek itt elévülnek. Nem évült el egyetlen egy sem! Hát azzal hová tendált a cikkiró ur, hogy a törvényszéknél csak három biró működik? Talán a tszék működése ellen is lenne panasza? Mert mást ez alatt alig lehet érteni. Ha pedig csakugyan arra akart célozni, ugy ez csak a viszony nem ismerésében fekhetik, mert alugosi kir. tszék soha sem volt oly kitűnően vezetve, mint mosts jóllehet, ma a kir. itélö táblabírói székekben azok közül, kik a mai vezetést megelőző időszakban együtt voltak tagjai a lugosi kir. tszéknek, négyen ülnek, maguk ezen kitüntetett bírák is elismerik, hogy a kir. tszék ma ugy az elintézések számát, mint azok minőségét tekintve, sokkal jobb, mint azelőtt! Hogy mily eredménynyel működött e kir. jbiróság ez év két első hónapjában, szolgáljanak felvilágosításul ez adatok. Elintéztünk: sommás pert 132, kp. pert 459, végrehajtási ügyet 261, örökösödési ügyet 850 darabot, vétség és kihágási ügyet 655 darabot En ez eredményt az ország bármely jbírósága 2 havi tevékenységének eredményével öntudatosan kiteszem a hasonlításnak, az összevetésre !... S ne méltóztassék ám azt hinni, hogy vásári munkát végeztünk. Minden fenhéjázás nélkül nyilváníthatom, hogy törik vagy szakad — hisz azért ülök reggeli 8 órától esteli 8 óráig az irodámban' — félév múlva az ügyvitel és ügymenet teljes folyamatban létével dicsekedhetem, pedig fogalma sem lehet annak, a ki nem tapasztalta, hogy az illető közegek végtelen könnyelműsége, felületessége és renitentiája miatt minő akadályokkal kell küzdenünk, különösen az örökösödési ügyek el intézésében. Ezzel a nyilvánosság iránt tartozó figyelemnek és az igazság követelményeinek eleget tettem. Popp Lajos, kir. Jbiró. Irodalom. A büukisérlet és a bevégzett bűncselekmény. Irta : W 1 a ssics Gyula. (Befejező közi.) A kilencedik fejezetben a - bevégzés és kísérlet halmazata« cím alatt kifejti szerző a minősített kísérlet, a szándék és gondatlanság összetalálkozásának tanát, továbbá azon eseteket, midőn valamely bevégzett bűntett más bűntett kísérlete gyanánt szerepel és végre az »aberratio delicti« esetét, melyről már müvének első kötetében is bővebben szólt. A tizedik fejezetben szerző a kísérlet büntetését tárgyalja, különös tekintettel a kísérlet fogalmának és büntetésénék jogtörténeti fejlődésére. E fejezetet kilenc cikkre osztja. Az első cikkben az általános és aránylagos büntethetőség kérdését, jogbölcsészoti alapon tárgyalja. A második cikkben a római jog forrásait vizsgálja és miután az első szakaszban a tudományban létező különböző felfogásokat kritikai bonckés alá veszi, igen körülményesen foglalkozik az egyes forráshelyekkel. Zacharia buvárlatának eredményeit nem teszi magáévá, sőt kimutatja, hogy az ö túlzása a német irodalomban csaknem vakon követett glossa-felfogás reactiójára vezethető vissza. A harmadik cikkben a germán német jog, a negyedikben a canoni jog, az ötödikben a glossa s az olasz jogászok tanát, a hatodikban a Carolina korszakát és a Carolina után keletkezett irodalmat, a hetedikben a régi szász jogot, porosz Landrechtet, bajor Malefir prozesst, a pfalz Landrechtet, az austriai Landgeiichtsordnungot, a steier Land und peinliche Gerichtsordnung-ot, az 1751-diki »codex juris bavariei eriminalis -t, a »Constitutio eriminalis Theresianá«-t, az általános porosz Landrecht-et, a József-féle büntetőtörvénykönyvet, az 180!-iki osztrák, az 1S13-iki bajor, az 18.'ÍS-iki szász, a württembergi, badeni, hesseni, hannoveri és a német birodalmi törvényhozást ismerteti. A nyolcadik cikkben hazai jogunkkal körülményesen foglalkozik és Szent Istvántól a legújabb időkig tárgyalja a kísérlet büntetésének történetét.