A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 2. r.

100 A JOG. függ, melylyel azok végrehajtattak. — Mindenki könnyen ki fogja I találni, milyen materialis cselekedeteket értek; cselekedeteket, a melyekről nem lehet absolut értelemben azt mondani, hogy önmagukban mindig a n. k. véghezvitelének megkezdését képezik, mert gyakran a tettesnek végcélját képezik. Ezen esetben a kisérlet materialis eleme csakis az intentionalis elem fenforgásától fog függni; s megállapítandó, ha megállapítható lesz, hogy ezen önmagában kétértelmű cselekedet a közösülés végrehajtására irányzott szándékkal követtetett el. .... A modern tudomány ma már szorosan megkülönbözteti a három esetet: a bevégzett, a megkisérlett e. n. k. és a szemérem elleni eröszakot. A különbség nem keresendő annyira a materialitásban, mint a tettes szándékában. Jobban mondva: a bevégzett e. n. k.-t a kísérlettől elválasztó ismérv a materialis szempontra vezethető vissza, midőn a szándék iránt kétség fenn nem forog; de az e. n. k. kísérlete és a sz. e. erőszak közti határvonal kérdése kényesebb s a materialitás egymaga nem nyújt mindig biztos támpontot, mert megeshetik, hogy a kisérlet megállapítására alkalmas materialis cselekedet dacára kisérlet még sem forog fenn azért, mert a tettes szándéka csakis ezen cselekedetre, mint végcéljára irányult s így az e. n. k. bevégzésének hiánya a tettes akaratának, szándékának tulajdonítandó*. (U. o. 1,543. §. és jegyzet.) íme tehát a lénytani igazság arra vezet, miként a fenn közölt esetekben, a szándék fenforgása mellett e. n. k. kísérlete lett volna megállapítandó. De ez mathematikai igazság is. Mert: Jelöljük meg a szem. elleni er.: y-nal: az erre szorítkozó szándékot: a-val; a materialis cselekedetet, mely a fennebbiek szerint az e. n. k. kísérleti cselekedetét is képezhetné : b-vel s akkor a következő helyes egyenletet nyerjük: a + b = y. De tegyük most fel, hogy a tettes nem a 233. §. szerinti dolussal, hanem ezen túlmenő, a nemi közösülésre irányzott szándékkal cselekedett. Ezen szándék kétségkívül súlyosabb, mint amaz s egy többletet foglal magában, mely algebrailag akként fejezendő ki, hogy az első szándék = a; akkor a második szándék = a + x. Ha most ezen második esetben a cselekményt mégis csak szem. elleni erőszaknak minősítjük (vagy akár mint a fentebbi esetekben történt, a 321. §. szerint, mely szinte enyhébb, mint az e. n. k. kísérlete), akkor ez egyenlő azon állítással, hogy : a -f- b = y ; de (a + x) + b == y, a mi pedig kézzelfoghatólag nem igaz. Az olasz judicatura e kérdésben határozottan s következetesen ezen álláspontot emeli érvényre. — A florenci semmitőszék 1879. évi május 31-én kelt egyik Ítélete szerint: E. n. k. kísérlete igeD. Ha azonban ennek gyakorlata folytán a gyermek életét veszti, az apa bambusz-ütéssel bűnhődik; ha pedig gyermekét szándékosan ölte meg, büntetése bambusz-ütés és száműzés. A vagyonjog terén a családi vagyon a mérvadó; a leszármazók csak az ascendensek kihaltával tehetnek osztályt. A gyermek szülei iránt föltétlen engedelmességgel és tisztelettel tartozik ; a ki szüleit bántalmazza, vagy az ellen becsületsértést követ el, halállal bűnhődik. Ellenben bambusz-ütés azon gyermek büntetése, ki szüleinek nem engedelmeskedik, vagy ki szüleit nem gyámolítja illően. A fiu szüleinek engedélye nélkül külön háztartást nem alapithat, sem meg nem nősülhet s ha mégis ezt tenné, súlyos kötelességszegést követ el. Végül felemlítendő, hogy a gondnokság vagy törvényes, vagy végrendeleti. A gondnok a gondnokolt vagyonát használhatja, tehát ezen intézmény a régi indogermán joggal megegyezőleg tutela fructuaria. Ezekkel igyekeztem China családjogát röviden vázolni; látjuk, hogy bizonyos tekintetben a családi kötelék s az annak elemét képező erkölcsi rugók nagy méltánylásban részesülnek; de másrészt nem tagadható, hogy nagyon érzik egész intézményükön a messzi kelet conservativ észjárása. A mi éjjen nem csodálható; egy nép, mely elzárja magát a nyugot civilisatiójától, mely idegen intézményektől irtózva, csak azt tartja jónak s helyesnek, melyet önmagából évezredeken át kifejtett, állhat-e a haladás azon pontján a jogtudomány terén, melyen egy nép áll, a mely a forgalom, érintkezés, társulás segélyével elsajátítja a jó és helyes intézményt, mely géniuszával megegyezik, habár az idegen nép teremtménye is ? Én azt hiszem, soha. forog fenn, midőn a fajtalan cselekedet egyidejűleg azon két jelleggel bir, hogy a) dacára a tapasztalt ellenállásnak, közösülésre irányul s b) a véghezvitel megkezdését képezni alkalmast,Nem lehet egyszerűen szemérem elleni erőszakról szó, midőn a nő elleni támadás oly fokra hág, mely nem hagy fel kétséget a küzdelem kimenetele iránt, ha véletlen s vádlott akaratától független körülmények a brutális szándék megvalósítását meg nem akadályozták volna. (Riv. Fen. 11. k. 48. lap.) A betudás (collatio) az örökösödési jogban.* Irta : GAAR VILMOS, Sopron. C\ (Második közlemény.) Justinian a betudási kötelezettséget a végrendeleti örökösödés esetére is fentartotta, 13 kivéve, ha az örökhagyó azt végrendeletében világosan elengedte, sőt a végrendelkező oly ajándékozások betudását is elrendelhette, melyek különben collatio tárgyát nem képezik, s e tekintetben egyedüli korlát csak az volt, hogy lcs/.ármazójának kötelesrészét nem rövidíthette meg. 115 Justinian ezen rendelkezése azonban a collatio alapelvével ellentétben van, mert a törvényes örökösödés esetén a collatio azon vélelmen alapszik, hogy az örökhagyó leszármazói iránt egyenlő szeretettel viseltetik, végintézkedés esetében pedig a betudás elrendelése a végrendelkezési szabadság folyománya, melyet a törvény csak a | vérségi kötelékre való tekintettel korlátoz ; — az előbbi lehetőleg egyenlőséget teremt vagyon tekintetében a leszármazók közt, utóbbi a lehető legnagyobb egyenlőtlenségre vezethet. Épen ezen okból a mai pandektajogban a collatio csak törvényes örökösödés esetén foglal helyet, végrendeleti örökösödéskor csak ugy, ha az örökhagyó a betudást világosan elrendelte. 17 A betudási kötelezettség az örökség elfogadásával válik hatályossá és az örökséget elfogadó leszármazó actio familiae erciscundae által kényszerithető a conferálandó tárgyak vagy azok értékének a hagyatékba beszolgáltatására, illetve osztály alá bocsátására. 18 A conferált vagyon felosztásának aránya ugyanazonos a hagyatékban való részesedésnek arányával, és átalános szabályul szolgál, hogy a collatio valamennyi leszármazó örököstárs javára esik. De ezen átalános szabály alul kivétel is történik, ha olvan vagyoni rész esik betudás alá, melyet az illető csak feltételesen köteles conferálni, mint azt azonnal látni fogjuk a betudási kötelezettség alá eső tárgyak felsorolásánál. A collatio tárgya: 1. a dos, 2. a donatio propter nuptias, 3. az önálló háztartás vagy üzlet céljából adott javak, 111 4. minden oly ajándék, melyet az örökhagyó a betudás kötelezettsége mellett adott, 20 5. minden egyszerű ajándék (donatio simplex), ha a megajándékozott olyan leszármazókkal örökösödik, kiket az 1—4. pont szerint conferálási kötelezettség terhel. Ha ellenben olyanokkal részesedik az örökségben, kik nem kötelesek a hagyatékba semmit sem betudni, akkor a simplex donatio-t nyert leszármazó fel van mentve betudási kötelezettsége alól. Megjegyzendő azonban, hogy az így feltételesen kötelezettnek collatioja csak azoknak javára esik, kik az 1 — 4. alatt felsorolt tárgyaknak betudására vannak kötelezve, s ez ama fentebb emiitett eset, mely az átalános szabály alól, hogy a collatio valamennyi leszármazó örököstárs javára esik, kivételt állapit meg. Ebből folyólag, ha három leszármazó örökös van, kik közül az első az örökhagyótól dos-t (vagy a 2 4. pont * Első közleményt 1. a »Jog« 8. számában. 16 Indokolta pedig ezen intézkedést azzal, hogy bizonylalan, vájjon örökhagyó a végrendelet tételekor nem feledékenységből vagy halálfélelemből nem emlékezett-e meg korábbi adományairól. " Thibaut i. m. IV. 403. 1. S i n t e n i s i. m. III. 522. I. \V i n dscheid i. m. III. 229. 1. 17 A r n d t s i. m. 528. §. 18 A Justinian előtti jogban az örökséget elfogadó descendens ellen az elfogadás ténye még nem adott a többi örökösnek kereseti jogot ; ha az illető vonakodott conferálni, öröklési jogának elvesztésével bűnhődött. A kereseti jogosultság csak a stipulatio collation is által lett megalapítva, miből folyólag némely római jogi irók (Thibaut i. m. 403. 1. Arndts i. m. 796 1. Báron i. in. 867. 1.) a mai római jogban is a kereseti jogosultságot a stipulatio megtörténtével látják csak megalapítva. Ezzel szemben Sintenis meggyőző érvelése i. m. III. 520. 1. 4. jegyzet. 19 Justinian rendelkezése szerint ide volt sorolandó a vásárolhaló katonai rang (militia) megszerzésére adott vagyon. _ Sl) A szükséges tartás és nevelés költségei ide nem sorozhatók, de igen is az ezt fölülhaladó költségek, a mennyiben az örökhagyó azokat a collatio kötelezettsége mellett adta. Thibaut i. m. 403. 1.