A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 2. r.

A JOG. 101 alatt felsorolt valamely adományt), a második egyszerű ajándékot, a harmadik pedig semmit sem kapott, ugy az első a nyert javat mindkét örököstársa javára köteles conferálni, a másodiknak simplex donatioja azonban csak a két első örökös közt képezi a betudás és felosztás tárgyát. 21 Ha azonban az egyik a három örökös közül az örökhagyótól ennek életében csak egyszeri! ajándékot nyert, ugy minden betudás nélkül csak a hagyatékban talált vagyon fog az örökösök között felosztatni. 22 Mindezen felsorolt adományok azonban csak ugy képezik a collatio tárgyát, ha az öröklés idejében még megvannak, vagy a mennyiben azok által a collatiora kötelezett a jelzett időben még gazdagabb. I la a betudandó tárgyak az öröklés ideje előtt megsemmisültek, ugy azok értékét csak akkor köteles az illető conferálni, ha saját culpa lata vagy dolusa okozta elenyésztüket. Az örökös a betudandó tárgyakat vagy természetben szolgáltatja be a hagyatékba, vagy pedig azok értékét örökrészébe beszámíttatja, s a mennyiben ez a conferálandó adományok értékénél kisebb, a meghaladó értéket visszafizeti. (Natural- és értékcollatio.) A betudás e két neme közül a választás az örököst illeti. » A conferált tárgyak értékének kiszámításánál az örökség felosztásának időpontja a döntő. Ezen érték vétetik a felosztás alapjául, de ehhez járul még az örökség elfogadása idejétől minden növekmény, gyümölcs és kamat, sőt a fructus percipiendi is s ezen időtől fogva a collatiora kötelezett felelős még a diligentia quam suis rebus elmulasztásáért is. De viszont joga van felszámítani a tett szükséges és hasznos kiadásokat (impensae necessariae et utiles) s azok megtérítését követelni, a mennyiben ezek a fructus percepti által kiegyenlítve nincsenek. 24 Végre megemlítendő még, hogy azon esetben, ha az örökösre kevesebb jut osztályrészül, mint a mit conferálni köteles, egyedüli remediuma az örökség el nem fogadása. De ha már egyszer az örökség elfogadása mellett nyilatkozott, ugy betudási kötelezettsége alól nem búvhat ki.25 S ezzel befejeztük a római jogi collatio tanának fejtegetését. Láttuk, hogy a collatio célja a leszármazó törvényes örökösök közt a vagyoni egyenlőséget biztosítani (aequalitas inter liberos seryanda), de láthattuk azt is, hogy e szándékolt célt valójában nem éri el. A betudás alá eső tárgyaknak taxativ felsorolása, a feltétlen collatio mellett a feltételesnek felállítása gyakran az egyenlőség helyett a legnagyobb egyenlőtlenséget eredményezi, melyet pedig elhárítani lenne feladata és célja. De maga az alap, melyre e jogintézmény építve van, egészséges és biztos kiindulási pontul szolgálhatott a mai idők jogtudományának és törvényhozásainak. II. FEJEZET. A betudás a mai jogban. 4. ij. A betudás fogalma és jogalapja. A betudás a leszármazó örökösöknek azon kötelezettsége, hogy törvényes örökösödés esetében örökrészükbe mindazt beszámítani engedjék, mit az örökhagyótól ennek életében viszteher nélkül kaptak.20 21 így pl. Ha a három örökös köztil A. 10,001) frtiiyi dos-t kapott, B. 5,000 frtnyi értékpapírokat kapott ajándékba, akkor a 10.0J0 frtból a collatio folytán jut minden egyes örökösié 3,33373 írt, mig az 5,000 frt csak A. és tí. közt osztatik fel, mint külön hagyaték. M A r n d t s i. m. 793. 1. Báron i. m. 429. §. S i n t e n i s i. m Hl. 526—5Í7. 1. Windscheid i. m. III. 228. 1. 83 A régi jogban a natural collatio volt szokásos. Thibaut i. m. A í n d t s kétesnek állítja, kit illet a választás, i. m. 796. 1. 21 Megemlilésie méltó, hogy némely irók (S i n t e ni s, W a n g e r o w) az örököst, ki beneficium inventarii mellett örökösödik, a collatio alól felmentettnek tekintik a Pandekták ezen mondata alapján : sine omni dnmno, discedere, et nihil penitus ex sua substantia amittere. De a beneficium inventarii és a collatio két teljesen különböző jogintézmény, melyeknek semmiféle találkozási pontjuk nincs A leltár felvétele megóvja az örököst, nehogy az örökhagyó adósságaiért saját vagyonával is felelős legyen, de nem oldja fel azon kötelezettsége alól, hogy örököstársai javára az egyenlő osztály céljából ne conferáljon. " Si n t e nis i. m. III. 52Í. 1. T h i b a u t i. m. 404. 1. Ju Francia polgári törvénykönyv (Code Napóleon) 843. §. Olasz ptKöuyv 1,001. §. Osztrák ptkönyv 790. §. Szász ptkönyv 2,354., 2,371. §§. Toiosz ptkönyv (Alig. Landrecht) II. rész. II. cím. 303. §. Zürichi ptkönyv 1,908. §. T e 1 e s z k y István. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Öröklési jog. 55. §. (Ezentúl röviden, mint T e 1 e s z k y tervezete idéztetik.) Kirchstetter. Commentar zum alig. östet. bürgerlichen Gesetzbuche. 411. 1. Dr. K o c h C. F. Allgemeines Landrecht für die Preussischen E fogalomból kiindtilólag a betudásnak csak törvényes örökösödés esetében van helye, azért is, ha a betudás jogalapját kutatjuk, első sorban a törvényes örökö ödés alapelvével kell megismerkednünk, mert csak ennek nyomán indokolható a betudás jogintézményének jogos és igazságos volta s viszont a törvényes örökösödés jogalapjának kiderítésével begyőzzük kiindulási pontunk helyességét, hogy a betudás csak törvényes örökösödés esel tén foglal helyet. De a törvényes örökösödés alapelvének megállapításánál a jogászok két nagy táborra szakadnak; az egyik párt az örökhagyó vélelmezett akaratát, a másik az örökhagyó és örökösei közt fennálló családi köteléket tekinti a törvényes örökösödés jogalapjául. Melyik a helyes nézet ? E kérdés eldöntésétől függ a betudás alapelvének helyes jogi alapokra fektetése. Azok, kik az örökhagyó vélelmezett akaratát állítják fel, mint alapelvet, abból indulnak ki, hogy az egyén, ki halála esetére szabadon rendelkezhetik vagyonáról, ha ezt nem teszi, hallgatag azokat rendeli örököseiül, kik hozzá vérségi összeköttetésnél fogva legközelebb állanak, miért is a magánjognak a törvényes örökösödést szabályozó része mint egy nagy pótvégrendelet jelentkezik mindazok számára, kik külön végrendeletet nem tettek.27 De az örökhagyóról az is vélelmeztetik, hogy egyenlő szeretettel viseltetett a hozzá vérségi összeköttetés folytán legközelebb állókhoz ; ezek tehát vagyonában egyenlően örökösödnek s hogy ezen egyenlő osztály ne csak alakilag, hanem anyagilag is megfeleljen nevének, szükséges, hogy az örökösöknek az örökhagyótól ennek életében kapott értékek örökrészükbe betudassanak. Az örökhagyó vélelmezett egyenlő szeretete képezi tehát alapját a betudásnak, melynek célja az örökösök közt az anyagi egyenlőséget biztosítani.28 Az ellennézet híveinek érvelése a következő : végrendelet nem létében az örökhagyó vagyonában a hozzá vérségi összeköttetés folytán legközelebb állók örökösödnek, de nem azért, mert feltehető, hogy az örökhagyó őket akarta örököseiül, hanem mert a vérségi kapcsolaton alapuló családi kötelék s a természet rendje követeli, hogy azok, kik ugyanazon testből és vérből erednek, különösen pedig, kik az örökhagyótól származnak, vagy kiktől ő származik, az örökhagyó egyéb intézkedésének hiányában, hátrahagyott vagyonában részesedjenek. A család természetes összetartozandósága képezi tehát a törvényes örökösödésnek alapját s igen helyesen mondja Dr. Katona (i. m. 6. 1.): »nem a vélelmezett akarat szerepel a törvényes örökösödésben, hanem azon családi összeköttetés szülte vonzalom s szeretet, mely az ezen köteléken belül állókat összefűzi.*29 Az örökhagyó rokonai ennek vagyonában, az igazság elvéStaaten. Herausgegeben mit Commentar in Anmerkungen. III. kötet; a 11. r. II. c, 303. §-ának magyarázata. Stubenrauch. i m. I. 1,026. 1. S t o b b e Ottó. Handbuch des Deutschen Privatrechts. V. 43. 1. Unger i. m. VI. 201. 1. Zlinszky i. m. 712. 1. 27 »Nach österr. Kecht ist, wie nach preuss Recht die gesetzliche Regelung der Erbfolge nur als ein grosses Dispositivgesetz, wie »ein für alle im voraus gemachtes TestamenU, anzusehen welches die Aufgabe hat, in subsidiarer Weise Lestimmungen über die Nachfolge nach der ^eriuutlilichen Absicht des Erblassers zu treffen Gewillkürte und gesetzliche Erbfolge ruhen auf derselben Grundlage: in beiden Fallen succedirt der Érbe kraft des Willens des Erblassers, dort kraft des ausdrücklich erklaiten, hier kraft des vermutheten vom Gesetze supplirten Willen desselben.i Unger. i. m. VI. 18. 1. 1. jegyz. »Jede Intestatsuccession ist nichts weiter, als ein Testament, welches der Gesetzgeber selbst für den Verstorbenen macht. Der vermutliche Wille des Verstorbenen ist daher da> I'rincip des Gesetzgebers bei Anordnung der Intestaterbfolge und dieser vermuthliche Wille wird bestimmt durch den vermuthlichen Grad der Zuneigung . . . .« Feuerbach. Lében und Wirken. I. 156. 1. Pfaffund Hoffmann. Commentar zum österr. alig. bürg Geselzbuche. II, 4—6. 1. Dr. Katona Mór. A törvényes örökösödés a magyar jogban. 5. 1. Zlinszky. A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés 303.1. -s S t u b e n r a u c h. i. m. I. 1,020. 1. Unger. i. m. VI. 200. 1. -° Dr. Bluntschli. Das Zürcherische Erbrecht. 4. 1. D e r n b u r g. Lehrbuch des preussischen Privatrechts. III. 93 §. Dr. Katona Mór. A köteles részről. 1—10. 1. és A törvényes örökösödés a magyar magánjogban. I — 7 1. Teleszky István előadása a magyar jogászegyletben. Jogászegyleli értekezések. X. füzet 147—148. 1. Teleszky azonban előzőleg »A magyar örökösödési jog tervezetének vezéreszméjet című értekezésében az örökhagyó vélelmezett akaratát állította fel, mint a törvényes örökösödés alapelvét. Zlinszky. A magyar magánjog 621. 1. és A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés. 302—306. 1. Dr. Zsögöd Benő. Az öröi kösödési törvény tervezetről. Magyar Igazságügy XIX. kötet. 419 —442. és | 497—508. 1.