A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 12. szám - Az erőszakos nemi közösülés kísérlete. 3. r.

A JOG. 99 véve kísérletet képeznek, mert a tettes oly külső cselekedetekheí fogott hozzá, melyek a bűntett létesítésére irányulnak s ez a régi u. n. távoli kísérlet, mert ezen cselekedetek a bűntettnek nem önmaguk általi létesítésére irányulnak (a produire par eux-mémes le délit), hanem az elkövetésnek csak előkészítését képezik, a tettes még nem fogott hozzá »magához a bűntetthez*. Elismeri, hogy az előkészítő és a véghezviteli cselekedet közötti határvonalra általános ismérv nem létezik. »Csak két pont kétségtelen; az egyik: midőn a tettes még csak előkészítette az eszközöket, de nem használta; a második: midőn a tectes megkezdte a büntettet, a törvényes definitio szerint constituáló cselekedetet«. Ezen két pont között azonban ()rtolan egy intervallumot talál, a melybe eső cselekedeteket »közvetitő cselekedeteknek« mond, »actes intermédiaires«. A szabály mindig az, hogy a véghezvitel megkezdése alatt a constitutiv cselekedet megkezdése értendő. De vannak esetek, melyekben a bűntett természete s egyéb körülményeknél fogva subtilitás, szőrszálhasogatás volna e szabály merev alkalmazása, jelesül midőn: a végrehajtott s a bűntetthez nagyon közel álló cselekedetek rendszerint használt, szokásos eszközökben állanak s a bűntettel magával annyira függnek össze, hogy azzal úgyszólván, egy testet képeznek s ugyanazon természetű jogot sértenek. így a betörés nem megkezdése a gyilkosságnak, a nörablásnak, nem levén azon cselekedet és ezen bűntett között az incriminatiőnak analógiája, logikai összefüggése, de igen is megkezdése a lopásnak, mert megtámadása a vagyonnak. A fennebbí szabályt tehát nem szabad túlozni. Ezen kifejtés helyessége kétségtelen. Egy pontot azonban hangsúlyoznunk kell. Ortolan itt tisztán az elmélet szempontjából beszél, abstrahálva a positiv törvénytől; ezért a betörést a lopás iái közvetítő cselekedetnek tekinti s ezen szempontból állapítja meg annak, lopás esetében, kísérletet megállapító minőségét; s nagyon helyesen, mert a betörés nem constituáló cselekedete »a lopásnak* ; de ha a tételes törvény »minösitett lopásnak« tekinti a betöréses lopást; ha ebből egy összetett complex delictumot képez, akkor a betörés ezen összetett bűntettnek constitutiv eleme, constitutiv cselekedetet képez s kísérleti minősége azon alapszik, hogy a tettes megkezdte a büntettet, a törvényes fogalom-meg-" határozás szerint constituáló cselekedetet. Ezekből levonható azon első tétel, hogy bármennyire akarjuk is megszoritani a kisérlet körét, azon cselekedet, mely a büntető védelemben részesülő érdeknek megtámadását képezi, mindig s feltétlenül kísérleti cselekedet. Hogy pedig a nemi közösülés végrehajtása céljából a nő ellen alkalmazott erőszak megtámadását | képezi a btkv. 232. §-ában védett érdeknek, az kétségtelen Kéti ségtelen azért, hogy az a feunebbiekben kiemelt szempontok bármelyikéből indulunk is ki, kísérleti cselekedetet képez s ezen minőségén mit sem változtat azon körülmény, hogy az egy más I bevégzett bűntettnek is tényálladékát állapítja meg, mert ennek a | következménye csak az, hogy a minősítésnél a túlsúly elve iránvI adó. Tételes törvényünk szerint a cselekedet, épen mint az erő! szakos nemi közösülésnek kísérleti cselekedete, súlyosabban büntetendő cselekményt képezvén, — elvileg ezen minősítés alkalmazandó. »A nemi közösülés — így ir Carrara — megkülönhözteti az erőszakos nemi közösülés bűntettét a szemérem elleni erőszak bűntettétől. Nem szükséges azonban a nemi közösülés consumálása. Az e. n. k. bűntettének tényálladékához elég, hogy a szándék a nemi közösülésre irányuljon s ne szoritkozzék a kéjvágynak egyszerű kielégítésére, a nemi közösülésre irányzott szándék nélkül. A tényálladékhoz tehát elég a nemi közösülés mint »cél*, ha az i tényleg meg nem történt is; ez utóbbi esetben kisérlet fog fenj forogni. (Programmá Parte Spec. 2. k. 1,514. §.) »Az elmélet szerint, az e. n. k. materialis delictum. melyj nek bevégzéséhez a nemi közösülés szükséges. E nélkül a cselekmény vagy e. n. k. kisérlet, vagy szemérem elleni erőszak. De az első, mint súlyosabb minősítéshez szükséges, hogy megállapítható legyen a kísérletnek két lényeges eleme : az intentionalis elem, — a n. közösülésre irányzott szándék — és a materialis elem, — a véghezvitel megkezdése. — Az első a ténykörülményekből állapítandó meg s más elméleti szabály nem állitható fel, mint az, hogy i kétség esetében a súlyosabb bűntettre irányzott szándék kizártnak ! veendő. A materiális elem a tett természetéből folyván, positiv ismérveket nyújt. így a palarmói semmitöszék egy izben helyesen ' mondhatta, hogy az obscoen ajánlatok, vagy csak az egyszerű faj: talansággal is összeegyeztethető cselekedetek kisérletet meg nem állapítanak, s hogy bizonyos értelemben a specificus véghezvitel ' megkezdése szükséges. De ezen »specificus véghezvitel« nem veendő | a szónak legszorosabb értelmében, de értendők az alatt azon egyértelmű külső cselekedetek (atti esteriori univoci), a melyek természetüknél fogva a specificus véghezvitel megkezdését jelzik«. (U. o. 1,535. §. jegyzet.) »Ha könnyű a szemérem elleni erőszak ismérveinek felismerése azon számos esetekben, melyekben az e. n. k. kísérlete egyik vagy másik elemének hiánya kézzelfogható ; nehéz a kérdés azon esetekben, melyekben az intentionalis elem a döntő, s kétséges s oly cselekedetekről van szó, a melyek képezhetnek is kísérleti cselekedetet s nem is, s a melyekben azért minden a szándéktól űzetik. Az első asszony férjének rangját viseli s bizonyos tekintetben felette áll a másodrangú asszonynak ; igy ha az első asszony bántalmazza a többit, akkor csak jelentéktelen büntetéssel sujtatik; mig ellenkezőleg, ha az utóbbiak bántalmazzák az előbbit, szigorúan bűnhődnek. A cselekvés-képessége az asszonynak a házasság által nem alteráltatik. A házassági elválás meg van engedve, ha mindkét fél beleegyezik. Házasságtörés esetén joga, sőt kötelessége a férjnek nejét elűzni. Joga van egyúttal az ily nőt eladni, föltéve, hogy a férj mint kerítő nem szerepelt. Ezenkívül a chinai férfi elválhat feleségétől a következő hét okból: a) magtalanság; b) bujálkodás; c) tiszteletlen magaviselet a férj szülei iránt; d) nyelveskedés; e) lopási hajlam; fi féltékenykedés és g) betegeskedés esetében. Ezen okok azonban nem mindig elégségesek a házasság felbontására. Az asszony bizonyos szolgálata vagy bizonyos életviszonyok folytán ezen okok erejüket veszthetik. így például, ha az asszony a férj szüleit három éven át gyászolja ; ha a család a házasság alatt vagyonra tett szert; ha a feleség szülei nem élnek, kik őt házukhoz vehetnék; ilyen esetekben a válásra alkalmas okok erejüket vesztik s a férj köteles nejét magánál tartani. Kivételt képez két eset, t. i. ha a nő házasságtörést'követett el, vagy ha férjét testileg bántalmazta. Az asszony nincs jogosítva elválást követelni, csakis akkor, ha férje feslett életre adja magát. Ez pedig megtörténtnek vélelmeztetik akkor, ha a férj nejét elhagyja és három évig nem tér vissza. Elválhat a nő akkor is, ha a férj szülei bántalmazták s ez által hosszabb betegségbe esett; mely esetben hozományát magával viheti és jogában van a férj szüleitől tartást követelni. Kiválhat a nő még akkor is, ha a férj öt mások számára megkeríti. Az asszony az elválás által férje rangját elveszti; azonban azon kitüntetéseket megtartj i, melyekhez gyermekei utján jutott. I Tehát mint látjuk, Chinában a nemesség és kitüntetés retrográd hatással bír ; a gyermekről száll a szülőre. A házasság felbontása megszünteti az ennek folytán létesült rokonsági viszonyt. Az asszony ezután saját családját gyászolja s nem férjéét ; ha megöli férje ascendensét, nem parricidiumért, hanem egyszerű emberölésért bűnhődik. Ugyanez áll a testi sértés és becsületsértésre nézve. Ellenben a házasság joghatálya felbontás után is megmarad a szemérem elleni bűntetteknél. Ha azonban a házasság a férj halála folytán bontatik fel, a házasság által teremtett sógorsági viszony fenmarad minden jogi következményeivel együtt. A nő másodszor is férjhez mehet, legalább ezt törvény nem tilt;a, de tisztességes dolognak nem tartatik. A nőt azonban második házasságra a család nem kényszeritheti. Az adoptio vagy teljes, vagy nem. A teljes örökbefogadás mint eladási szerződés szerepel, a mi csak akkor van megengedve, ha az örökbefogadó gyermektelen és célja az ősök cultusát folytatni. Adoptálni azonban csak olyan gyermeket lehet, ki az örökbefogadóval azonos családnévvel bir. Szabály, hogy első sorban a legközelebbi rokonok gyermekei fogadandók örökbe. A teljes adoptió a fogadott gyermeknek olyan jogokat ad, mintha törvényes származású volna s pedig nemcsak az örökbefogadóval, de ennek rokonaival szemben is. Az örökbefogadást visszavonni nem lehet; ha azonban az örökbefogadó apa a gyermeket testileg bántalmazza, ez öt elhagyhatja s tartásdíj követelésére jogosult. Az adoptált gyermek a törvényes Ieszármazókkal egyenlő örökösödési joggal bir. A nem teljes adoptió az, midőn három éven alóli talált gyermek fogadtatik fel. Ez nem viseli a család nevét; hanem a család által neki adott nevet használja s örökösödési joggal az őt felfogadó család vagyonában nem bir. Az ölés joga az apát nem illeti, de a házi fenyíték joga