A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 11. szám - Döntvényeink és az ügyvédi díjak - Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőbbség

42 A J OG. rendelkezők örökösei közül bármelyik a végrendeletet megtámadná, a megtámadó csak az öt megillető köteles részt kapja és az egyébként reá szállandott örökrész többlete a többi örökösnek egyenlő arányban jusson; igaz továbbá az is, hogy a hivatolt végrendelet felperesek, mint P. Annának első házasságából származott gyermekei s részben végrendeleti örökösök által jelen perrel megtámadtatott, a mennyiben annak érvénytelenítése követeltetik ; de másrészről az is kétségtelen, hogy a keresetlevél 5. lapja és a válaszirat 11. lapja szerint az érvénytelenítés lényegileg azért is kéretett, mivel ama végrendelet P. Anna öntudatos bemondásán nem alapul és akaratával nem egyező, e szerint tehát a végintézkedésnek »valódisága« vonatott kérdésbe; már pedig törvényes gyakorlat szerint az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt a végrendeletnek megtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá, törvényes hatálylval nem bír és igy a fenhivatolt 6. pontbeli végrendeleti intézkedés is jelen esetben hatálytalannak tekintendő, mert a végakaratnak valódisága kérdésbe lett vonva ; mihez képest az alsóbb bírósági ítéleteket azon részben, mely szerint felpereseknek az anyai hagyatékban való öröklési joguk a kötelesrészre korlátoztatott, megváltoztatni kellett, stb. Ha az előjegyzés törlése iránt igazo'ás elmulasztása okából előterjesztett kérelem tárgyalás megfejtése után elntasittatik is, költségbe való marasztalásnak nincs helye. A bpesti kir. itélö tábla : Az elsőbiróság ítélete, helyesebben végzése nem neheztelt részében érintetlen marad, kérvényező Cs. szül. H. Viktóriát R. Károly javára 12 frt 5") kr. perköltségben marasztaló megtámadott részében megváltoztatik és perköltség megítélésének helye nem találtatván, kérvényező Cs. szül. II. Viktória annak fizetése alól felmentetik. Indokok: Mert a telekk. rendt. 99. §-a szerint azon esetben, ha az előjegyzés kitörlése az igazolás elmulasztása alapján kéretik, nem peres, hanem az ott szabott eljárásnak lévén helye, a kérvénynek érdemleges elintézéséül nem ítélet, hanem végzés hozandó; mert továbbá telekkönyvi kérvényi ügyekben költségekben való marasztalásnak helye nincs. (188 ). évi március hó 16-án, 41,057/85. szám.) A ni. kir. Curia: A másodbirósági végzés helybenhagyatik. Indokok: Mert a telekkönyvi rendelet II. részében szabályozott perenkivüli eljárás folyamában költségbeni marasztalás egyáltalában helyt nem foghat és igy teljesen közömbös, vájjon a törlés a telekkönyvi rendtartás 99., avagy annak 101. §-a értelmében lett-e megkérve. (1886 évi november 25-én, 3,578. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Cégvezetési meghatalmazás vagy ugy adathatván, hogy valaki cégvezetésre feljogosittatik, vagy cégvezetőnek nyilvánittatik, vagy a cégaláírásra »per proeura*< felhatalmaztatok, ennélfogva kötelező és joghatályos a főniikre nézve minden oly ügylet, melyet a fenti három móil bármelyike szerint kirendelt cégvezető köt, habár a cégvezetői minőség nem is volt bejegyezre. Ha valaki a fenti módok valamelyike szerint cégvezetőnek kirendeltetett, bár cégezési aláírása nem is jegyeztetett be, harmadik szerződök ellenében nem érvényesíthető a főnök által azon kifogás, hogy a cégvezető ne.n az egé-z üzlet vezetésével van mesrbizva. (1S75 : XXXVII. t.-c. 37., 38. §-ai.) A szatmárnémeti! kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság: (1885. évi november 19. 10,303. sz. a.): Floch Henrik ügyvéd által képviselt angol-osztrák bank felperesnek Korányi János ügyvéd által képviselt S. Adolf alperes ellen 952 frt 20 kr. iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek 952 frt 20 kr. tőkét megfizetni, stb. Indokok: Alperes a tárgyalás során világosan és határozottan beismerte, hogy az A. alatti levelet K . . nevű megbízottja, az ő tudta és beleegyezésével, sőt megbízásából intézte felperes bankhoz ; ezen levélben azon kérdést intézte, hogy hajlandó-e felperes bank az ő részére 2,000 métermázsa tavaszbúza megvétele iránt megrendelést elfogadni, elfogadás esetén elegendő lesz felperes távirati értesítése. Felperes a B. alatt csatolt távirat szerint alperes megrendelését elfogadni késznek nyilatkozván, erről alperest C. alatti levelében értesítette. Ezen értesítés vétele után alperes a D. a. csatolt távirattal felperest 2,000 métermázsa tavaszbúzának részére leendő megvételével megbízta s utasította őt, hogy a távirat keltének napján, vagyis 1881. szeptember ó-én részére a fentebb említett búzamennyiséget vásárolja meg, mit felperes bank az E. és F. alatt csatolt közjegyek tanúsága szerint teljesített is. Ily tényállással szemben nem jöhet figyelembe alperes azon védekezése, hogy ő felperest a keresetben kitüntetett búzamenynyiségnek részére leendő megvásárlásával meg nem bízta, s azon tagadása, hogy a D. alatti távirat nem tőle, illetve megbízásából származott és hogy K . . . a távirat feladására meghatalmazva nem lett volna. Mert elismerte alperes, hogy az A alatti levelet az ö megbízása folytán, az ő nevében irta K. . . s ebből önként következik, hogyK. -t felperes jogosultnak tekintette a D. a. távirat intézésére is. Azon védekezése alperesnek, hogy K . . . neki cégvezetője s hogy mint ilyen a cégjegyzékben bevezetve nincs, felperessel szemben figyelembe nem jöhet, mivel a cégvezető bs nem jegyzése harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bír s jelen esetben legfelebb a ker. törv. 21. §-ának intézkedése jöhet alkalmazásba ; de különben is nemcsak az A. alatti, hanem a T. és U. alatti csatolmányok is K. . . által vannak irva, melyekről alperes beismerte, mikép az ö megbízásából írattak; úgyszintén S. és M. alatt maga alperes elismerte, mikép az A. alatti megírására 6 hatalmazta fel K. . .-t. Nem lehet tehát IC. . .. megbízotti minőségét alperes tetszésétől függővé tenni, valamint elfogadni azon védekezést, hogy csak azon ügyletek bírnak reá nézve érvénynyel, melyeket saját személyében is megerősít, mivel itt K . . . alperes valóságos cégvezetöjeként szerepelt s ilyeuuek kell tekinteni is és mint ilyen a keresk. törv. 38. §-a értelmében minden jogügylet megkötésére feljogosítottnak tekintendő, a nélkül, hogy erre külön megbízással kellene birnia, e jogkörnek korlátozása pedig a ker. törv. 39. §-a szerint harmadik személvek irányában joghatálylyal nem bír. Azon kifogása sem jöhet figyelembe alperesnek, hogy a D. alattiban foglalt megrendelés reá nézve joghatálylyal nem bír, mert azt levéllel meg nem erősítette, mert az A. alattiban már jelezve volt a megrendelés. De különben is nem igazolta a felperes által tagadásba vett azon kereskedelmi szokás létezését, hogy a távirati megrendelések csak ugy birnak érvénynyel, ha azok levélben is megerősíttetnek, mi jelen esetben annál inkább ki volt zárva, mivel a távirat szerint a bevásárlást azon napon kellett tenni s igy a levélbeni értesítést felperes veszély nélkül be sem várhatta, már csak azért sem, mivel Szatmárról Bécsbe intézett levél oda csak napok múlva érkezik meg. Szintén nem jöhet figyelembe a megrendelés visszautasítására vonatkozó kifogás s azon alperesi védekezés, hogy ő az értesítés vétele után a megrendeléstől azonnal elállott, mivel a ker. törv. 346- §-a ily esetekre nem alkalmazható és csakis a megrendelt árúk minőségére nézve jöhet tekintetbe, mely jelen ügyben kérdés tárgyát nem is képezte. Az A. alatti levélben a vásárlás tárgyát képező búza métennázsánkint lett meghatározva, ebből önként következik, hogy a D. alatti táviratban foglalt 2,000 csakis métermázsát jelenthet. Minthogy tehát alperes az A. és D. alattival felperest megbízta azzal, hogy részére 2,000 métermázsa tavaszbúzát vásároljon s minthogy e megbízását felperes teljesitette is; minthogy továbbá alperesnek nem volt joga a megrendelést minden igaz ok nélkül visszavonni, és azt el nem fogadni, csak azért, mert a búza ára időközben alászállott s minthogy az árú el nem fogadása által alperes felperest azon kényszerhelyzetbe hozta, hogy azt elárusítsa és ezen elárusitásból kifolyólag O — R. szerint 952 frt 20 kr. különbség állott elő, mit alperes oknélküli vonakodása s visszautasítása idézett elő, ennélfogva alperest ezen összegben marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1886. május 17. 1,981.sz. a.): A kir. tvszék ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok : Felperes keresetét a D. alatti távirati megrendelésre alapítván, jelen perben ügydöntő kérdést első sorban az képez, hogy ezen táviratban foglalt megrendelés alperestől, vagv oly egyéntől származott-e, kinek tényei alperest kötelezik. Erre nézve alperes tagadásával szemben felperes beismerte, hogy a kérdéses táviratot nem alperes, hanem ennek K . . . nevű alkalmazottja irta és küldötte, de egyszersmind azt vitatta, hogy miután az A. alatt és több más felpereshez előzőleg intézett s az iratokhoz csatolt levelet, melyeknek valódiságát és tartalmát alperes elismerte, K . . *>per procura« irta alá s miután ez által bizonyítva van, hogy K . . . alperesnek cégvezetője volt, a D. alatti táviratban K . . . által »pp. S' aláírás mellett tett megrendelés alperest annál inkább kötelezi, mivel az abban foglaltak az A. alatti levél tartalmával, melyben a megrendelés előre