A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 11. szám - Döntvényeink és az ügyvédi díjak - Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőbbség

A JOG. 43 jelezve volt, megegyeznek és igy annak következményéül tekintendők s mivel az A. alatti levél elismerése után a vélelem csak az lehet, hogy az A alatti táviratban foglalt megrendelés alperes tudtával és beleegyezésével történt. Minthogy azonban alperes csupán azt ismerte be, hogy K . . . cégvezetési jogosultság nélkül levelezője volt, azt pedig, hogy cégvezetője vagy különben kereskedelmi meghatalmazottja lett volna, tagadta, ezzel szemben pedig az állított cégvezetői minőség igazolására a hivatkozott leveleken kivül más bizonyítékot felperes fel nem hozott; s minthogy azon körülmény, hogy »pp. S . . . Adolf K . . .« aláírással ellátott egyes leveleket alperes tőle származottaknak elismert, K. . . nak általános cégvezetői minőségét magában véve nem támogatja, minthogy továbbá azon körülmény, hogy az A. alatti levél tartalmára tekintettel, felperes valószínűnek tartotta, hogy a D. alatti távirat alperestől származott, alperes kötelezettségének megállapítására indokul szintén nem szolgálhat; minthogy végre a D. alatti táviratban K . . . aláírása elő nem fordul s ebből következve annak tartalmára tekintettel K . . . cégvezetői minőségére felperes nem is hivatkozhatik; azt pedig, hogy a táviratnak saját nevében szerkesztésére és elküldésére alperes által K . . . külön meghízva volt volna, felperes nem igazolta, a kereset jogalapja, vagyis a D. alatti táviratban foglalt megrendelésnek alperestol vagy meghatalmazottjától származása és ebből következve annak alperesre nézve kötelező hatálya bizonyitatlan maradt: ennélfogva alperest keresetével annál is inkább elutasítani kellett, mert az alperes részére megrendelés nélkül teljesített bevégzett vételről értesítés a felek közötti üzleti összeköttetésre figyelemmel sem tekinthető oly ajánlatnak, melyre nézve az azonnali visszautasítás elmulasztása az ügylet elfogadásának lenne tartandó, stb. A m. kir. Curia (1887. febr. 17. 1,007. v. sz. a): A másodbíróság ítéletének megváltoztatása mellett az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok : Ugyanis a keresk. törvény 37. §-a szerint a cégvezetői meghatalmazás három módon adható, jelesen, ha vagy cégvezetési meghagyás adatik, vagy ha valaki cégvezetőnek nyilvánittatik, vagy meghatalmazást nyer a céget »per procura« jegyezni. A fenforgó esetben a már keresetileg felhozott s alperes által nem kifogásolt A. T. és U. alatti különböző ügyletekre vonatkozóan felperes céghez intézett levelek »pp. S . . . A. K.« aláírással vannak ellátva, tekintve már, hogy ezen levelek alperes üzletéből az ő beleegyezésével intéztettek felpereshez, alperesnek ezen magatartásából nyilvánvaló, hogy ő A. K. . -t meghatalmazta, cégét per procura jegyezni, ki tehát mint cégvezető alperes cég korlátlan képviselőjének tekintendő s azon körülmény, hogy alperes és cégvezetője közt mily viszony létezett, ho°y jogosítva volt-e az egész üzletet vezetni vagy sem, egészen lényegtelen, inert ezen körülmény harmadik személylyel szemben befolyással nem lehet. ' Azon körülmény, hogy A. K . . ., mint cégvezető a cégjegyzékbe bevezetve nincs, a cégvezetői jogosultság érvényére nézve semmi befolyással nem bir, mert e jogosultság érvényét a törvény a cégjegyzékbe való bevezetéstől függővé nem teszi, hanem e mulasztásra csak a ker. törv. 21. §. intézkedésének alkalmazását rendeli (k. t. 41. §.). De nem bir döntő súlylyal azon körülmény sem, hogy K. a D. alatti táviratot saját nevének aláírása nélkül csakis alperes nevével látta el, mert habár a kereskedelmi törvény 40. §-a szerint a cégvezető köteles az aláírásnál a céghez saját nevét is a cégvezetésre vonatkozó toldással csatolni, ámde ha a cégvezető ezen szabályt nem tartja meg, ezen körülmény az általa főnöke nevében tett megrendelés joghatályát nem érintheti, mivel ezen formasághoz a törvény semmi joghátrányt nem köt. Ily helyzetben, tekintve, hogy alperes elleniratában egyáltalában nem tagadta felperesnek azon kereseti állítását, hogy a megrendelést tartalmazó D. alatti táviratot K . . mint alperes cégvezetője szerkesztette és küldötte el felperes céghez, ezen körülmény tehát a pts. 159. §-a értelmében annyival inkább beismertnek veendő, mert alperesnek viszonválaszában foglalt tagadása sem oly határozott, melylyel szemben felperes cég köteles volna bizonyítani azt, hogy a D. alatti távirat alperes cégvezetőjétől származott, mert alperes nem a tényt magát, hanem csakis "azt tagadta, hogy tudtával és beleegyezésével a D. alatti táviratot K. irta volna. Mindezeknél s egyebekben az első bíróság által helyesen alkalmazott indokoknál fogva ... az első bíróság Ítélete volt helybenhagyandó. Bűn-ügyekben. A kereskedői in i könyvek egynémely ikébe történt hiányo> bevezetés még nem állapítja meg a hamis könyvvezetést, valamint a napi bevételek egy részének a kereskedő által saját céljaira lett felhasználása nem képezi még a büntetendő elrejtést. Ezen cselekmények csak akkor állapithatják meg a csalárd bukás tényálladékát, ha az is bizonyítva van, hogy e cselekményeknél azon szándék vezérelte bukottat, hogy hitelezőit károsítsa. (Btk. *H. §. 1. és 4. p; A budapesti kir. törvényszék: (1886. március G. Ármin a btk. 414. §. ]. és 4. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében bünösuek kiinondatik és ezért egy évi börtönre és 5 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok: G. Ármin bejegyzett kereskedő 1882. évi május havában és pedig mint a végtárgyaláson maga beismerte, mindjárt hitelre, a kerepesi-úton, rövidárú kereskedést nyitott és még ugyanazon évi november 30-án meg is bukott, a mennyiben ekkor ellene a csőd, saját kérelmére elrendeltetett. Ennek folytán a csődvizsgálat ellene elrendeltetvén, a vizsgálati adatok alapján a btk. 414. §. 1. és 4. pontjába ütköző csalárd bukás büntette miatt vád alá helyeztetett és ezen jogerős határozat következtében mai napon a végtárgyalás meg is tartatott. A végtárgyaláson vádlott tagadásba vette azt, hogy ő a csalárd bukás bűntettét elkövette volna, hanem annyit még is beismert a szakértői véleménynvel szemben, hogy a pénztárkönyv 1., 2., 9., 24., 25., 10., 26„ 38., 39. és 15 oldalán 238 frt 53 krral kevesebb lett elkönyvelve, mint a mennyi valósággal a nevezett alkalmakkor készpénz az üzletbe befolyt és kifogásként azt hozta tel, hogy ő részben az üzleti, részben a házi napi folyó kiadásait, a naponként befolyt vételári pénzösszegekből fedezte és a jelzett napokon mindig csak annyit könyvelt el a pénztárkönyvben, a mennyi pénz tényleg este a pénztárba maradt ; ellenben a napi kiadásoknak elkönyvelését szükségesnek nem találta. Ámde ezen kifogása vádlottnak figyelembe vehető nem volt, mert neki, mint bejegyzett kereskedőnek igen jól kellett azt tudni, legalább kötelessége volt tudni, hogy könyveit a törvény értelmében rendesen vezetni tartozott; a rendes vezetésnek pedig első elengedhetlen feltételét az képezi, hogy minden kiadás és bevétel elkönyvelve legyen és a könyvekből a cselekvő és szenvedő állapot, vagyis üzletének folyama kideríthető legyen. Minthogy pedig vádlott a végtárgyaláson maga beismerte, hogy több jendbeli állítólagos üzleti és háztartási kiadásait el nem könyvelte, beismerte továbbá azt is, mit különben a szakértői lelet is kétségtelenné tesz, hogy a pénztárkönyv fent jelzett oldalam 230 frt 53 krral kevesebb lett elkönyvelve, mint a mennyi valósággal a nevezett alkalmakkor készpénz az üzletbe befolyt; ezen összegnek tényleges kiadását pedig sem a vizsgálat alkalmával, sem a végtárgyaláson igazolni nem tudta és igy kétségtelen, hogy vagyonbukott a szakértőileg kimutatott ezen összeget az üzletből a maga részére elvonta ; ennélfogva stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. május 18. 12,981. sz.) : A kir. törvényszék Ítéletét, miután a kir. ügyész az Ítéletben megnyugodott, indokainál fogva helybenhagyja. A fenyitö ütőn elrendelt zárlatnak csak az a célja, hogy vádlott, az érdekeltek hátrányára, vagyonával ne rendelkezhessék, a fenyitö utón elrendelt zárlat tehát, még ha az polgári nton elrendelt zárlat szubályai szerint foganatosittatik is, zálogjogot nem ad. A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy a büntetőbíróság által panaszlott vagyonára a zárlatnak elrendelése csak azon célból történik, hogy a panaszost a károsodástól megóvja, zárlat elrendelése folytán összeirt vagyonra ennélfogva a káros oly jogot nem szerez, mely az 1881 : LX. t.-c. I. és IV. címében érintett jogcselekmények alapján szerzett zálogjoggal szemben, kárának kielégítésére nézve az elsőbbséget biztosítja; tekintve ehhez képest, hogy felperes az A) •/• alatti zárlat alapján követelésének a csődhitelezők megelőzésével kielégítését nem igényelheti; a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét ezen és az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A ni. kir. Curia : A budapesti kir. tábla Ítélete helybenhagyatik, mert a fenyitö uton elrendelt zárlatnak csak az a célja hogy vádlott, illetőleg feljelentett az érdekeltek hátrányára vagyonával ne rendelkezhessék, a fenyitö uton elrendelt zárlat tehát,