A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 11. szám - Döntvényeink és az ügyvédi díjak - Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőbbség

9-2 A JOG. Ezen kérdés gyakorlati alkalmazhatóságánál, nem lehet egyoldalúlag mellőzni a jogi szempontot. Meg kell vizsgálnunk azt, hogy ezen jog adása és szerzése, magánjogi viszonyaink keretébe beleilleszthető-e ? mert a gyakorlati tényeknek is jogon és pedig létező jogalapon kell nyugodniok. Magánjogi codexünk nincs, tehát a feltett kérdés megoldását tételes jogszabály (törvény) egyáltalán nem támogatja ; de aligha van erre támpont gyakorlati, vagy elvi jelentőségű kérdésekből fölmerült eseteknél fogva is. Igaz, hogy a ki feltétlen tulajdonjoggal bir, vagyonával szabadon rendelkezik, azt elidegenítheti, elhasználhatja, sőt el is hagyhatja, jelzálogul lekötheti és ezen jogain saját személyét, a rendelkezés tekintetében, harmadik személyek irányában, bizonyos esetekben és határig korlátozhatja is. Következéskép, mindezen tényeknek bevégzett egésznek kell lenni, hogy azok, a törvényekkel és jogszabályokkal ellentétben ne álljanak. De ez még nem állapítja meg azt, hogy oly jog. mely a telekjkönyvbe bekebelezve vagy előjegyezve nincs, jelzálogilag biztosítottnak és dologbani jognak tekintessék. (Telekkönyvi rendtartás 62., 63. §.) A telekkönyvi rendtartás 52. §. d) pontjára való hivatkozás téves; mert fejlőtlésnek indult mai jogviszonyaink, a helyette sités, elővásárlási, zálogbirtoklás és zálogvisszaállitási jogot nem ismerik és mint ilyenek, azok ma már nálunk telekjegyzőkönyvi bekebelezés, előjegyzés vagy följegyzés tárgyát egyáltalán nem is képezik. Telekkönyvi rendtartásunkban igen sok intézkedés van, mit, a mai viszonyok között már alkalmazni nem lehet. Sőt ha visszamegyünk, az 1861. évi országbírói értekezlet 21., 145. és 156. S-ai által hatályon kivül helyeztt, de a telekkönyvi rendtartással kapcsolatos részeiben fentartott osztrák általános polgári törvénykönyvre, ebben sem találunk egyetlen tételt sem, mely bekebelezés vagy előjegyzés nélkül, jelzálogi biztosítási elsőbbséget engedne: sőt ennek 1,371. §a, többi között határozottan érvénytelennek jelenti ki azon feltételt is, hogy adós, az ingatlan jószágot másnak le ne köthesse. Bekebelezés, vagy előjegyzés nélkül, sőt ezzel is, jelzálogi biztositás adása, a tulajdonnak hosszabb időre való korlátozása mellett, szerintem egyenlő természetű volna a jogviszonyainkkal össze nem egyeztethető p.álogvisszaváltási joggal (osztrák ált. polg. törv. l,07ü., 1.07L §.). De hát lássuk a kérdés gyakorlati alkalmazhatóságát akkép, mint azt dr. Kleckner ur jelezi. Szerinte, a kölcsönügyletről köt/itt szerződésben (adóslevélben) a hitelező pénzintézet javára- Kassa város tvagy magán személy) mint adós, a kassai 1. és 2. sz. telekjegyzökönyvben foglalt ingatlanait, egyetemleges jelzálogul leköti s az 1-ső sz. telekjegyzőkönyben foglalt ingatlanokra, a kölcsön vett pénzen, köz (vagy magán) célra szolgáló épületet állíttat föl s ha — mint az adott esetben, közvagyonról van szó, az illetékes minisztérium rendeletéhez képest, csak az 1-ső sz. telekjegyzökönyvben foglalt ingatlanra szorittassék a kölcsön bekebelezése, a 2. sz. telekjegyzökönyvben felvett ingatlanra pedig, csak az esetleges elsőbbség köttessék ki és igy az adós kötelezze magát, hogy a 2. sz. telekjegyzőkönyben foglalt ingatlanát, a hitelező beleegyezése nélkül sem el ne adja, sem azt meg ne terhelje ; szóval tulajdonjogáról való szabad rendelkezésről 50 évig mondjon le és ezen körülmény ugy, mint azt a telekkönyvi rendtartás 52. §. d) pontja, vagy a 63. §., egyéb dologbani, vagy dologhozi jogokra nézve rendeli, a 2. sz. telekjegyzökönyv B) lapján jegyeztessék föl. Ha csak ennyiből állana az egész, azt valóban könnyű volna megtenni; mert az a telekjegyző könyv békével eltűri mindazt, a mit belejegyeznek. Ne méltóztassanak azt figyelmen kivül hagyni, hogy nem kivételekről, hanem a jog általános alkalmazásáról és arról is, hogy a jelen esetben egyetemleges jelzálogról van szó. Kezünkben van tehát a szabályszerűen kiállított magán-, vagy köz-adóslevél, az adott és szerzett jogot jegyezzük be a telekjegyzőkönyvbe : »Budapesten 1886. évi december 26. napján kelt és Okröss Üálint kir. közjegyző által 125/1886. ügyszám alatt, közjegyzői okiratban foglalt adóslevél alapján a zálogjog, ötven év alatt, évi ezer forintos részletekben visszafizetendő 50,00l> frt kölcsöntőke és ennek 1886. évi december 26-tól járó 5% kamatai, ugy az esetleg ki nem fizetett, tehát lejárt kamatoknak 5% késedelmi kamatai, valamint per esetében a költségek biztosítására kikötött 1,000 frt óvadék erejéig, adós Kassa város tulajdonát képező és a kassai 1. sz. telekjegyzökönyvben A) + alatt foglalt 10. hrsz. ingatlanra nézve, a hitelező budapesti első hazai takarékpénztár javára kebeleztetik ; egyszersmind, a hivatkozott adóslevél 4 ik pontja alap ián, ugyancsak az adós Kassa város tulajdonát képező s a kassai 2. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt 20. hrsz. ingatlan tekintetében B) 2. sz. alatt följegyeztetik, hogy ezen ingatlant a B) 1. alatt tulajdonos Kassa város, a budapesti első hazai takarékpénztár 1 beleegyezése nélkül el nem adhatja; úgyszintén a C. lapon 15. srsz. alatt hasonlókép följegyeztetik, hogy az A. -f 20. hrsz. in1 gatlant, a B) 1. alatt tulajdonos Kassa város, a budapesti első hazai takarékpénztár beleegyezése nélkül meg nem terhelheti.« Most a tulajdon megszorítása a H) lapon, ellenben a meg| terhelés iránti korlátozás, nem mint dr. Kleckner ur mondja, a B) hanem a C) lapon jegveztetik föl (telekkönyvi rendtartás ! 54., 104., 105. S.). Már most, mint látjuk, dr. Kleckner ur szerint, a kérdés meg van oldva, mert a telekkönyvi hatóság azt, a kérelemnek megfelelően intézte el és jegyezte be a telekjegyzökönyvbe. De hát csak tekintsünk bele jobban abba a nem csekély fontosságú telekjegyzökönyvbe ; hogy az, a különféle jogeseteknél fogva ilykép miként lesz tovább vezethető és azon jogok miként | ksznek elbírálhatók, mik abba bejegyezvék ? A jelzálog egyetemleges levén, miként tüntethető ki a főés mellékjelzáloga telekjegyzökönyvben, mikor zálogjog bejegyezve nincsen ? pedig lényegében az ingatlan zálogot képez, holott pedig az, az osztrák általános polgári torvény 451. §-a szerint is csak akkor tekinthető törvényes zálognak, ha ezen jog arra telekjegyzőkönyvileg be is kebeleztetik, vagy előjegyeztetik. Vagy ha az adott kölcsön convertáltatnék, avagy ha engedményezve lenne: a B) 2. és C) 15. alatti följegyzésnél miként lehetne az átváltoztatást vagy engedményezést kitüntetni ? Továbbá tegyük föl azt — most általánosságban beszélünk, föl kell tételeznünk — hogy a 2. sz. telekjegyzőkönyvben C) 15. alatt eszközölt feljegyzést előző terhek is vannak ; ezek, vagy közülök egyik, az 50 év letelte előtt peressé vált, miatta az ingatlan el is árvereztetik, a vételárból fizethető-e ki és minő összeg, a C) 15. alatti följegyzésre ? Azt fejtegetni is felesleges volna, hogy egy krajcár sem. Per esetén mi alapon lehet joga a hitelezőnek, a csak elsőbbségi feljegyzéssel terhelt ingatlanból magát követelése tekintetében kielégíteni ? Ezekre én, mint laicus telekkönyvista, felelni csakugyan nem tudok. De tegyük föl még, hogy a fentebbi jogügyletet magán ember kötötte meg és ez, mielőtt az 50 év eltelt és adósságát visszafizette volna, meghal; az eladás és megterhelés iránti tilalom pétiig személyhez kötött jog, tehát annak halálával elenyészik; most már az ingatlan az örökös, vagy jogutód birtokába jut, tartozik-e ő azon följegyzést respectálni, mit jogelődje a saját személyét illető tulajdon korlátozása és megterhelése tekintetében elfogadott? és a mely esetleg ő neki kárára szolgálhat? bizonyára nem ; mert az oly zálogjog vagy kötelezettség természetével nem bir, de azzal fel sem ruházható, melyért az örökös is szavatolni tartozik (tkvi rdts. 72. §.). Mert ha annak elismerésére kötelezhető volna, akkor ezen korlátozás a mindenkori tulajtionossal szemben, az ingatlan állagára szolgalmi joggal határos valamit képezne ; ez pedig írem létezik. És mert ha ily elsőbbség följegyzése megállhatna s az föltétlen biz tositéka lehetne az adott kölcsönnek, egyáltalán felesleges lenne a bekebelezés vagy előjegyzés és ebből mi következhetne ? a kincstárnak is megrövidítése, mert a feljegyzések eseteiben nemkell bejegyzési illetéket leróni és azok egyéb megadóztatásokalá nem esnek. De a köz- és személyes hitel, az ingatlanok forgalma, az adás vevések és egyéb, esetleg a tulajtionos előnyére szolgálható jogügyletek szabadversenye, az 1881. évi l.X. t. c. 204 stb. 8-ainak rendelkezése, ily korlátozást meg nem tűrhetnek. Tehát ezen jogcselekménynek semmi esetre sem lehet azon joghatályt tulajdonítani, mint a kiskorúság, gondnokság, csőd, vagy perfeljegyzéseknek; mert ezek jogi viszonyaink keretébe bele illenek s alkalmazásuk nem okoz zavarokat. A telekkönyvi rendtartásnak az egyetemleges jelzálogok alapításáról szóló 11]., 114. és 125. §-aiban van intézkedés a rangsorozati elsőbbségek puszta feljegyzésére nézve, az eredeti okmány beérkeztéig; ámde ez sem tekinthető oly jogcselekménynek, a mely addig, mig a zálogjog tényleg a telekjegyzőkönyvbe be nem kebeleztetik, a hitelezőt kielégítési jogára nézve biztosítaná; egyelőre csak kérvényének, de nem egyszersmind zálogjogának ad elsőbbséget, mely utóbbi csak az eredeti beérkeztével válik hatályossá és a mely följegyzés egyébkint is, a tulajdon felett való szabad rendelkezést nem korlátozhat|a.