A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 11. szám - Az ügyvédség reformja. 2. r.

90 A JOG. épen nincsen helyéu; a végrehajtási törvény 255—260. §-ai egyikében pedig határozottan jó lett volna kimondani s nem a Curiára hagyni, hogy az csupán az 1868. évi LIV. t.-c. kiegészíti) részét képezi s a kisebb polgári peres eljárás végrehajtási részét nem érinti, következéskép azt kijelentetten fentartja. Távol legyen tőlem, mintha ^ én ezekkel a nagy müvek értékéből valamit levonni akarnék. Kp olyan ez, mint mikor egyik nyelvbuvárunk Reviczky Szevér ur egy napilap keretében kimutatta, hogy élő legkitűnőbb irónk Jókai, mennyi grammatikai hibát követ el s melyek azok, melyektől szabadulni egyáltalán nem képes. Azért ama kitűnő irónk nyelv dolgában, azt tartom, felette áll valamennyinknek! Csakhogy nálunk sokkal nagyobb baj az, hogy törvényeink, miután nagyrészt elhamarkodva készülnek : a jelzettek mellett még számos jogi kérdést is megoldatlanul hagynak. Ékes bizonysága ennek ama számos felvetett jogi kérdés, melyet nem 1 a i c u s o k, hanem jogászok tesznek közé. Sajnos, hogy még arra is van eset, miszerint ügyvédnek szaklaphoz kell fordulni azon kérdés megoldása végett: van-e eljárásunk és végrh. törvényünk értelmében folytatólagos biztosítási v é g r e h a j t á sn a k helye ?3 Ezen kitérések után legyen szabad cikkem tulajdonképeni tárgyára áttérni. A kir. járásbíróságok elbírálási hatáskörébe utalt vétségek és kihágásokra vonatkozó eljárási szabályrendelet köztudomás szerint 8 évvel később készült, mint az igazságügyminiszter által javaslatba hozott s az ország bíróságai által követendő szabályul elfogadott 1872-ki szabályzat, mely sajnos, csak a határőrvidékre nézve emeltetett kötelező eiőre. A büntető törvénykönyveket életbeléptető 1880. évi XXX VII. t.-c. 40. utolsó bekezdése pedig intézkedik arról, hogy a mennyiben a 4. pontban felsorolt s különben a járásbíróság hatáskörébe utalt súlyos testi sértés, lopás, sikkasztás, ugy a két utóbbi vétséggel kapcsolatos orgazdaság vétségeinek eseteiben hat hónapi fogházat meghaladó büntetés mutatkozik kiszabandónak, a kir. járásbíróság a vizsgálat (!) befejezése után az iratokat szabályszerű elintézés végett az illetékes kir. törvénvszékhez terjeszti be. Világos, hogy itt is a törvény a vizsgálat szó alatt eljárást értett. Ámde nem lévén ily esetekre vonatkozólag a törvényben s a vonatkozó rendeletekben kijelentve az, hogy ilyenkor az 1872-ki bűnvádi eljárásnak az előnyomozás és vizsgálatra előirt alaki szabályai mellőzhetők, mi történik ? A törvényszék az elönyomozással (vizsgálattal) ismét a járásbíróságot bízza meg,1 mely köteles a sértett felet, vádlottat, tanukat, esetleg a legkimeritőbb tárgyalási jegyzőkönyv léte mellett is ujolag kihallgatni, velük egyenként formaszerinti jegyzőkönyvet felvenni s az iratokat a törvényszéknek döntő határozat nélkül beterjeszteni. A felek, esetleg egy már hirdetett döntő, ele felebbezés utján megváltoztatott határozat után, melyben a tszék az ő hatáskörébe utalt elbírálandó cselekményt észlel — és ez még hagyján! vagy ha a járásbíróság felfogásával ellenkezőleg 6 hónapi fogházat meghaladó szabadságvesztés büntetést készül kiszabni, újabb beidézésüket s a bíróság hallgatását nem tudják mire magyarázni, huzavonának, vexálásnak tekintik az előirt formaságokat s a járásbíróságot okozzák, mert hisz ők nem azért, hanem egészen más okokból felebbeztek. Hát még mikor megkapják a végtárgyalásra szóló harmadik idézést, ezt meg már épen megköszönik s most már senki ki nem beszéli fejükből, hogy minden esetben a járásbíróság oka háromszori kihallgatásuknak. Ezen a bajon az új büutető eljárás lehet csak hivatva segíteni. Ugy hiszem, itt van az ideje felszólalni, mert mint a lapokból tudom, az ankét által átdolgozott javaslat visszakerült kiváló jogászunk: Csemegi Károly curiai tanácselnök ur kezeibe. Az ankét megállapodásai a lapokban kivonatilag ugyan közölve voltak, de arról, hogy a fentebbi részben valami intézkedés történt volna, nem olvastam. Ugyanazért bátor vagyok szerény javaslatomat, mely szerint csekélyebb fontosságú esetekben s kimerítő tárgyalási jegyzőkönyv megléte mellett utólag a tszék hatáskörébe tar3 Lásd a »Jog< 1887 évi 6. számát Imling idézett müvének 813. oldalán igéri, hogy e kérdésre a 228. §. taglalásánál visszatér, de a megoldás (valószínűleg elnézésből) elmaradt. Szerintünk a kérdés nem is kérdés, az élet igényei azt annyira megoldják. * Lásd a »Jog« 18S6. 34. sz. 271. old. 5 Ez a rendes gyakorlat. Van ugyan 1872 aug. 7-éről 22,666. sz. a. egy miniszteri rendelet, moly csak kivételesen engedi meg a bíínvizsgálatoknak a járásbíróságokra való bízását, de soha rendeletnek nem volt még kevesebb foganatja, mint ennek. tozónak ismert bűnvádi ügyben az előnyomozás s illetve vizsgálatnak elölről való kezdése mellőzhető, a csaknem már kész eljárás tervezetének kiváló alkotója nagybecsű figyelmébe ajánlani. Az ügyvédség reformja. * Irtai Dr. PODHORÁNYI GYULA rózsahegyi kir. tszéki biró. -/ (Befejező közi.) A mi a szellemi részt illeti, kétségtelen, hogy az ügyvédeknek oly személyi tulajdonokkal kell birniok, a melyek őket képesitik arra: hogy hivatásuk magaslatára emelkedhessenek. Tiszta jellem, nemes erkölcs, közbecsülés, közbizalom, alapos szakképzattség s magasabb társadalmi műveltség tehát azon ismert kellékek, a melyek az ügyvéd szellemi fensőségét állapithatják meg, őt önállóvá s igazán függetlenné tehetik a biróság s a jogkereső közönséggel szemben. Igen találóan mondja dr. H e r z o g az osztrák ügyvédség reformjáról irt dolgozatában : »was den Advocaten schützt, ist sein Charakter, was ihn fördert, sein Talent. Nur von diesen beiden Protectoren werden die advocatischen Khrenstellen vergeben und sie verlangen von ihren Güustlingen nicht Kriecherei, noch Schmeichelei«. »D'A g n e s s e a u« pedig a francia ügyvédségről következőleg I nyilatkozik: »Un ordre aussi ancien que la magistrature, aussi I noble que la vertu, aussi nécessaire que lajustice-. Tökéletesen igaza van azon érdemes cikkírónak, a ki az ügyvédség reformjához igen alaposan, emelt s lelkes hangon hozzászólva, azon nézetnek adott kifejezést: »hogy az ügyvédi reudtartások nem teremthetik vagy biztosíthatják azon nemes szellem kifejlődését, a melytől az ügyvédeknek áthatva kellene lenniök s hogy itt a törvényhozásnak is tevőlegesen kell közrehatnia, az ügyvédség tisztes állásának bizonyítására oly intézmények behozatalával, melyek alkalmasak az ügyvédek önérzetét feléleszteni s erősiteni«. S e tekintetben kiváló fontossággal birnak a társulati szellem ébresztésére, kifejtésére s fentartására hivatott s több oldalról javaslatba hozott ügyvédi testületek, a melyek az ügyvédi kamarákkal nem tévesztendők össze, a melyeknek ismét egy közpouti szervben való egyesítése nem csak kívánatos, de igen üdvös lehet, magától értetvén, hogy az ily központi szervnek megfelelő módon kell szervezve lennie. A megpendített s bizouyos formába is öltött országos ügyvédi egyesület eszméje tehát a célba vett ügyvédi reform keretébe igen könnyen beilleszthető, a mint másrészről egy országos kamarai intézmény felállításának eszméje az ügyvédi reform szintén egyik nevezetes s figyelemre méltó momentumát képezhetné. Igen örvendetes volna, ha a most jelzett reformeszmék nem vesznének el nyomtalanul. De bármikép alakuljanak is reformtörekvéseink s bármily alakzatot nyerjen az átdolgozás alatt álló reformjavaslat, annyi bizonyos, hogy az ügyvédi reformmű csak akkor leend teljes s fog megfelelni a hozzá kötött nagy várakozásnak, ha az ügyvédi önkormányzat kiszélesítésének alapelvét sikeresen és szerencsésen keresztülviszi, mert nyilvánvaló, hogy a kamarai intézmény mai alakjában fenn nem tartható s kell hogy az ügyvédek összessége kebel é b ö 1 alakított, az ügyvédi kar becsület é n e k, méltóságának s t e k i ntélyének megőrzésére s megoltalmaz ás ár a, valamint az ügyvédség többi vitális érdekeinek képviseletére hivatott kamarai intézmény lényeges átalakításon menjen keresztül s kell hogy a célba vett reformnak megfeleli) mérvben a fegyelmi hatóságot kibővített hatáskörrel, lehetőleg teljes szigorral s kizárólag gyakorolja, a mi azonban csak ugy valósitható meg, ha az eddigi ügyvédi rendtartás G6. § a egészben eltöröltetik, a 67. §. rendelkezése pedig lehetőleg korlátoztatik, magától értetvén, hogy a célbavett reform által az igazságügyi kormányzatnak föfelügyeleti joga nem érintetik s a maga épségében fentartatik. A mi már most a kérdés anyagi részét, a megélhetés szempontját illeti, tagadhatatlan, hogy e tekintetben a baj acut jelleget öltött magára, a melynek orvoslása elodázhatlan. Azonban e baj még sem oly természetű, hogy azt a szabad ügyvédség rendszerének keretén belül orvosolni nem lehetne. Annyi tisztán áll, hogy azon függő viszony, a melyben jelenleg az ügyvédség a bírósággal s z e m b e n 1 é t e z i k, minden áron megszüntetendő. Erre pedig a legalkalmatosabj szerül kínálkozik az ügyvédi díjak * Első közlemény a > Jog < 0. számában.