A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 9. szám - A nemi illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja - e az elévülést?

A J OG. 71 magában és pedig nem indokolatlanul szüli azt a vélelmet, mintha az meg volna engedve és törvényes hatálya volna. Hasonlókép mdlőzniök kellene azt is, hogy a természetes apát a »szülők« rovatába bejegyezzék, mert, midőn a természetes apa a gyermekekkel szemben semmiféle »szülői jogosítványokkal nem bir és köztük magánjogi értelemben még rokonság sem létezik : viszás dolog az, hogy az anyakönyvet vezető hatóság a természetes apa nyilatkozatát könyveiben úgy tüntette fel, mintha annak a gyermek családi állására nézve jogi jelentősége volna. De főleg azért kellene csakis az apaság beismerésének az észrevételek rovatába bejegyzésére szorítkozni, mert számos tévedésre, sőt szándékos megtévesztésre szolgáltat alkalmat az ellenkező gyakorlat. A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést? Irta : LÁNYI BERTALAN, íimaszumbati Icir. tszéki biró. Ezt a kérdést veti fel a »Jog« ez évi 5-ik számában dr. 11 e x n e r Gyula ügyvéd ur. Midőn erre vonatkozó nézetemet röviden elmondani kívánom, mindenekelőtt megjegyzem, hogy ezen kérdés az általános magyar magánjogi törvénykönyv általános részében elismerésre méltó szabatossággal megoldatott, mert nem is említve azt, hogy már a Győry-féle tervezet 154. §-ában is ki volt fejezve, miszerint az elévülést a keresetnek csak a törvényes biró előtti megindítása szakítja félbe, az ezen tervezetnek megvitatása céljából a m. kir. igazságügyi minisztériumban megtartott értekezlet az 1883. évi febr. 17-iki és 24-iki ülésben a javaslatnak fenti 154. §-át a következő módosított szövegezésben fogadta el: »A keresetnek az illetékes biró előtti megindítása általában félbeszakítja az elévülést, stb.« Egyúttal überschall indítványára a javaslat 155. §-a kihagyatott és e helyett a következő szöveg fogadtatott el: »A kereset megindítása nem szakítja félbe az elévülést: 1. ha a felperes keresetét visszavonta, vagy a pert leteszi; 2. h:i a kereset illctéktelenség miatt vagy más okból hivatalból visszautasittatott, pótlás végett visszaadatott, vagy a birói illetőség tárgyalás folytán leszállittatott és felperes keresetét GO nap alatt az illetékes bíróság előtt be nem adja, illetőleg ki nem javítja; 3. ha a kereset elutasít tatik; végre 4. ha felperes mulasztása folytán a per 3 évig befejezetlen marad.« E szerint tehát de lege ferenda, aggodalomra nincsen ok. Nézzük már most, hogy áll a kérdés jelenleg érvényben lévő hazai jogunk szempontjából. Annyi tény, hogy régibb hazai törvényeinkben nem találunk oly értelmű határozott intézkedést, melyet oda lehetne magyarázni, hogy csak az illetékes biró előtt megindított kereset szakítja félbe az elévülést. A hk. I. 79. szerint nemcsak a per kezd és (litis motio), hanem a nyilvános tiltakozás (solennis proteslatio) is megszakítja az elévülés folyamát (praeseriptio rumpitur.) A tiltakozás pedig vagy a hiteles helyeken, vagy az ország nagy birái előtt a megyegyűlésen s királyi városokban a tanács vagy biró előtt történhetett. (L. Huszti Lib. I. t. 49., 19., 20. Frank 1. 245. Wenzel I. 476.) Sőt az 1729. XXXVII. t.-c. rendeleténél fogva adóssági ügyekben a barátságos megintés is elenyészteti az elévülést. (L. K ö v i. Fogarassy 211. 1.) Ebből látható, hogy régibb jogunkban ezen kérdésnél nem annyira a keresetindítás alakszerűségére, hanem inkább a követelő félnek az elévülésre hivatkozó féllel szembeni személyes magatartására és szándékára volt a fősúly fektetve. A szerzett jogok biztosságának tekintetei követelik azonban, hogy valamely félnek csupán egyoldalú cselekményei a vele jogviszonyba lépett másik félnek jogára és | kötelezettségére elhatározó befolyással ne legyenek s ezért a í nálunk majdnem egy évtizeden át érvényben volt O I'. | tvkvnek 1,479. § ában kifejezést nyert azon elv: hogy az | elévülést csak valamely, a másik fél hozzájárulása mellett j keletkezett körülmény, tehát csak az szakítja félbe, ha a I kereset alapját képező jog az elévülésre hivatkozó , f é 1 által — az elévülési idő lejárta előtt — nyíltan vagy ; hallgatag elismertetik, vagy ha a jogosított részéről a per ! törvényszerű módon megindittatik és reá nézve kedvező eredménynyel befejeztetik, az újabbi törvénykezési gyakorlatban nálunk is érvényre jutott. Egyébiránt ezen kérdést illetőleg positiv hazai tör| vényre is hivatkozhatunk. Ugyanis az 1881. évi XXXIV. t.-c. a 37. és köv. §-okban a közforgalom tárgyát képező érték; papírok elévüléséről rendelkezvén, a 42. §. c) pontjában kimondja, hogy az elévülés félbeszakítása végett szükséges, miszerint a kötvény birói megsemmisítése iránti kérvény az ' erre illetékes bírósághoz adassék be, ellenesetben, valamint akkor is, ha a megsemmisítési kérvény elutasittatott (17. §._), vagy pedig megsemmisítési eljárás megszűntnek kimondatott, a kérvény az elévülési időt megszakító hatálylyal nem bir. Minthogy pedig a törvénymagyarázatnak általánosan elfogadott elvei szerint oly jogeset, a melyről törvény nem intézkedik, a hasonló esetre vonatkozó törvény szerint ítélendő meg, kétségtelen, hogy a fentidézett speciális törvényben foglalt rendelkezés általában az elévülésnek keresetindítás általi félbeszakítása kérdésében minden aggály nélkül alkalmazható s nézetem szerint így értelmezendő az 1883. év i XXV. t.-cikknek a kamatok elévüléséről szóló 19. ij-a is. Igen helyesen mondja tehát dr. Jelűnek Art h u r, hogy azon elvek, melyeket később a magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása végett egybehívott értekezlet magáévá tett, érvényben lévő hazai jogunkat tovább fejlesztik és hogy a tervezet 155. §-a helyett felvett szöveg 2. pontjában foglalt kivétel, az elv rideg alkalmazásának a célj szerűségi tekintetek által indokolt módosítását képezi. (Jogt. ! Közlöny 1882. évi 33. sz.) E szerint tehát de lege lata is általános szabályként felállíthatjuk, hogy az elévülést csak az illetékes bíróságnál megindított kereset szakítja ! félbe. Mikor tekintendő a kereset az illetékes bíróságnál meginditottnak? Azt az alaki törvény határozza meg; e részben elegendő a törvénykezési rendtartásnak a birói hatáskör és a birói illetőségre vonatkozó szabványaira hivatkoznunk. Hogy azonban a tárgyalt kérdést esetleges perjogi változataiban is helyesen megoldhassuk, azon processuális elvből kell kiindulnunk, hogy a felek a birói illető! séget a rendes illetőségi szabályoktól eltérőleg közös beleegyezéssel szabályozhatják ! íprorogatio fori), azon esetek kivételével, a melyekben a rendes birói illetőségtől a törvény világos rendeleténél fogva | eltérésnek helye nincsen. (1808. évi L1V. t.-c. 8., 53., 54., ! 55. §. 1877. évi XXII. t.-c. 12. §. 1881. évi LIX. t.-c. 14. §.) A hatásköri és illetőségi szabványok gyakorlati alkalmazásánál főszabály az, hogy azon körülmény, miszerint a bíróság az elébe vitt ügyben eljárni — akár törvénynél, j akár szerződésnél fogva — jogosítva van, magából a keresetből tűnjék ki, illetve már a kereset beadása alkali mával igazoltassék, mert az 18G8. évi LIV. t.-c. 51. §-a szerint a bíróságok illetőségüket hivatalból vizsgálják s ez okból az illetőségűkhez nem tartozó kereseteket és másnemű beadványokat hivatalból visszautasítani kötelesek. Az ily módon visszautasított kei" eset | semmiképen sem akaszthatja meg az elévülés folyamát. Ugyanez áll akkor is, a midőn a bíróság a keresetet ] elfogadja, azonban az alperes a bíróság illetősége ellen tör| vényes határidőben kifogással él s ennek folytán a birói