A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 9. szám - A nemi illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja - e az elévülést?

72 illetőség — akár hatásköri, akár illetékességi szempontból — leszállittatik. Azon esetben azonban, midőn a bíróság illetéktelenségét nem tartván nyilvánvalónak, az eljárást megindította s alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást tenni elmulasztott, a prts. 8. és 53. §-aiban említett, valamint természetesen mindazon eseteket kivéve, a melyekben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincs, a nem illetékes bíróság is illetékessé válik (prts. 51. §. 2. al.) s ekkor a különben illetéktelennek tekintendő bíróság előtt beadott kereset nemcsak félbeszakítja az elévülést, hanem alapul szolgál arra is, hogy a felek közt fenforgó ügy az egyébként illetéktelen bíróság által érdemileg eldöntessék. Bár az újabb perjogi elmélet (Bülow, Wach) a proces sualis fictiók tanának az egyes törvényi rendelkezések magyarázatánáli helytfoghatóságát kétségbe vonja s e helyett a jogvesztés (Rechtsverwirkungs — Praeclusions-Prinzip) elvét állítja fel; mindamellett a régibb tannak hódoló alaki törvényünk fennebbi intézkedésének helyes értelmezéséhez csak ugy fogunk jutni, ha felteszszük, hogy itt a törvény azon jpgképzelemből indult ki, miszerint az alperes, a ki a birói illetőség ellen törvényes időben kifogást nern, tett, önként vetette magát alá a nem illetékes bíróságnak, (ü k r ö s s Polg. törv. rendts. 65. 1.) E szerint tehát a prts. 51-ik §-ának második bekezdése a hallgatólagos prorogatio esetét contemplálja. Ezzel szorosan egybefügg, sőt egyenesen a fenti szakaszban foglaltak további kifejtését tartalmazza az 1808. évi LIV. t.-c. 14., illetve már most az f881.évi LIX. t.-c. 5. §-a. Itt egyedül arra nézve tétetik intézkedés, mi történjék akkor, ha a törvény szerint illetéktelen bíróság a keresetet elfogadta, az alperes a birói illetőség elleni kifogás törvényes időbeni megtételét elmulasztotta s a per folyama alatt, vagy a felsőbíróság által — akár hatásköri, akár illetőségi szempontból — oly eset fenfórgása észleltetik, a melyben a fentebbiek szerint a rendes birói illetőségtől való eltérésnek még a felek akaratából sincsen helye? Annak lehetőségét, hogy az idézett §. ezen eseteken kivül oly ügyben is nyerjen alkalmazást, a melyben a felek szabad biróválasztási joga a törvény által korlátozva nincsen, a prts. 51. §-ának 2. bekezdésében foglalt határozott dispositio merőben kizárja. Alperesnek a birói illetőség ellen a későbbi periratokban — tehát elkésetten — előterjesztett kifogása egymagában véve nem szolgálhat alapul az 1881. évi LIX. t.-c. 5. §-ának alkalmazására, mert e helyütt már többé nem a felek érdeke, hanem általános igazságszolgáltatási tekintetek tartattak szem előtt, a midőn kimondatott, hogy a fennebbi §. esetében az illetéktelen biró addigi eljárása és cselekményei semmisekké válnak, a felek tényei azonban a per további folyamában is megtartják érvényöket. A keresetnek az illetéktelen bíróságnál történt beadása s a birói illetőség elleni kifogás törvényes időbeni megtételének elmulasztása által a felek az illetéktelen bíróságot illetékesnek fogadták cl s ezért nem tekinthetik magukra nézve sérelmesnek, hogy perbeli cselekményeik a törvény rendeleténél fogva kizárólagos hatás- és illetőségi körrel felruháztatott s ehez képest nem mellőzhető bíróság előtt is, hová az iratok az idézett 5. §. végbekezdése szerint átteendők, érvénynyel biroknak mondatnak ki. A feleknek ilyen természetű cselekményei sorába — és pedig ugy a rendes, mint a sommás eljárásban — a kereset benyújtása, illetve a perújítás ténye is tartozván, kétséget nem szenved, hogy a törvény ne m m ó d o s i th a t ó rendeleténél fogva illetéktelen, de az alperes által i 11 e L c k e s n e k elfogadott bír ó S á g előtt indított s a fenti 5. §. szerint alperes ellenében az illetékes bíróságnál is hatálylyal biró kereset, az egyébként is csak alperesi kifogás folytán figyelembe vehető elévülés folyamát feltétlenül félbeszakítja. Hogy a jelen kérdésnél a judicatura is hasonló felfogásból indul ki, azt a következő jogesetek igazolják : A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék alperes elévülési kifogásának helyt adott, mert »felperes beismeri, hogy alperes őt a biztosítási összegre támasztott igényével 1879. évi nov. 17-én s később ismét 1880. évi apr. 28-án elutasította, jelen keresetét felperes azonban csak 1881. évi aug. 4-én, tehát az elutasítástól számított egy évi elévülési határidő eltelte után tette folyamatba. A jelen peres kérdés eldöntésére illetéktelen bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknél indított kereset pedig az elévülést félbe nem szakíthatta, mert annak folyama egyedül törvényes keresetindítással, tehát csupán az illetékes bíróságnál indított keresettel szakitható meg, mivel a nem illetékes bírónál beadott kereset joghatálylyal egyáltalán nem bír, a /. t e h á t u g y tekintendő, mintha folyamatba nem is tétetett volna, stb « A budapesti kir. itélő tábla, valamint a kir. C u r i a (1882. évi szept. 27-én, 363. sz. a.) az e. b. ítéletet indokainál fogva s még azért is helybenhagyta, mert: »felperes akkor, midőn első keresetét a bécsi cs. kir. keresk. törvényszék, tehát nem is honi bíróság előtt indította meg, nemcsak a biztosítási szerződést, hanem még a törvényt (prts. 33. §.) is figyelmen kivül hagyta s így kétszeres mulasztást követett el; minélfogva a prts. 14. §-a sem alkalmazható a jelen esetre.« (Döntvénytár III. 98.) Egy másik esetben a miskolci kir. járásbíróság (1882. évi 2,967. sz. a.) nem találta figyelembe vehetőnek az alperesi elévülési kifogást, »mert felperes a jelen követelés iránti keresetét kellő időben megindította s az illetőségi kérdésre vonatkozó határozat hozatalától a keresetnek az illetékes bírósághoz beadásáig az elévülési idő le nem járt.« A budapesti kir. itélő tábla (18S2. évi 5,000 sz. a.) azonban az e. b. ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasította, mert: »az elévülés félbeszakítására csakis az illetékes bírósághoz beadott kereset szolgálhatván, a kir. semmitőszék BB. alatti határozatával illetéktelennek kimondott zsolnai kir. járásbírósághoz beadott keresetnek ily hatály nem tulajdonitható. S miután az 1880. évi aug. 21-én átvett árú hiányára alapított jelen kereset a keresk. törvény 319. §-ában előszabott hat havi határidő után, vagyis csak 1881. évi máj. 23-án lett az illetékes bírósághoz beadva, az azzal érvényesíteni kívánt igényeket a felhívott törvény értelmében elévültcknek tekinteni kellett.« Ezen ítélet a kir. Curia által (1883. szept. 6-án, 450. sz. a.) indokainál fogva helybenhagyatott. (Dtár, új folyam IX. 58.) A mi már most a dr. Hexner Gyula ügyvéd ur fenti cikkében különösen hangsúlyozott azon speciális kérdést illeti, vájjon a közadós cselekményeinek megtámadását célzó jognak a csődtörvény 37. §-ában meghatározott elévülési idejét az illetéktelen bíróságnál indított kereset félbeszakitja-e ? nem szorul további magyarázatra, hogy a fennebb kifejtett általános elvek ezen különös esetre is alkalmazandók. E helyütt azonban meg kell jegyezni, hogy miután a csődtörvény 26. §-a szerint a megtámadási jog nemcsak kereset, de kifogás utján is érvényesíthető, nemcsak az illetéktelen bíró előtt indított kereset, hanem a/, illetéktelen helyen emelt kifogás sem hathat zavarólag a megtámadási jog elévülési idejének szakadatlan folyására. Kivételnél: egyedül az 1881. évi LIX. t.-c. 5-ik S-a esetében van helye, a midőn t. i. — a mint láttuk a törvény szerint feltétlenül .illetéktelen bircságot a felek a maguk részéről illetékesnek fogadták el.