A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 8. szám - Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye? - A köztörvényhatósági törvény magyarázatához. Nyilt kérdés.

A J OG. Ezen sérelem annál inkább fokozódott, mert az újból megtartandó választáshoz az alispáni utasítás csakis az 1886. évi december hó 28-án kelteztetvén és december hó 30-án az illető járási főszolgabirákhoz — és innen az egyes községekbe még később, azaz a választási napot közvetlen megelőzőleg kiküldetvén, a választó kerületekbe oly elkésetten érkezhetett, hogy kellőleg közhírré sem nem tétetett, sem nem tétethetett az, vájjon az 188!. évi avagy az 1887. évi névjegyzékbe felvett jogosultak fognak-e birni választói'joggal. Az ]886. évre érvényes volt névjegyzék szerény nézetem szerint érvényesen nem használtathatott az 1887. évben azon oknál fogva sem, mintha a lemondás következtében szükségessé vált új választás az 1886-ikinak csak mintegy folytatása, vagy tán pótlása lett volna; mert az ide vágó törvény sem a választás folytatásáról, sem pedig pótválasztásokról sehol sem szól; sőt ellenkezőleg a 36. §. utolsó bekezdésében a törvény világosan újbóli választást^ rendel és igy kétségtelen, hogy az új választásnál a törvény minden rendelete, nevezetesen tehát a 31. §. második bekezdése is követendő. Ugyanezen törvényszakasz világosan rendelvén, hogy választó a törvényhatóság mindazon lakosa, a ki az országgyűlési képviselő-választásra jogosultaknak »azon« évre érvényes állandó névjegyzékbe felvétetett, kétségtelen, hogy az »azon« kifejezés alatt csakis kizárólag azon év értendő és érthető, a melyben a választás megejtetik, eltekintve attól, vájjon ezen választás kisorsolás, lemondás, halál vagy bármi más oknál fogva vált légyen szükségessé. Véleményem ellen nem harcolhat azon körülmény sem, hogy, miután a választások már január hó 5-ére voltak kitűzve, az 18«7. évre érvényes névjegyzék az idő rövidsége miatt még nem használtathatott; mert a névjegyzéknek minden év végével készen kell lennie, tehát december hó 3l-én a törvényhatóságoknak rendelkezésére áll, mert továbbá — amennyiben az új névjegyzék még nem volt meg — a választást vagy még az 1886. évben megtartatni vagy január hó 5-ikénél későbbre kellett volna kitűzni és mert végre, ha az 1887. évben érvényes névjegyzékben felvett jogosultak választói jogukkal nem január 1-től kezdve élhetnek, hanem a törvényhatóságok tetszése szerinti időre kitűzött választások még a régi névjegyzék szerint volnának megejthetők, akkor a törvény által követett polgári év mitsem ér, hanem az egy évi választói jogosultság országszerte akként hoszszabbitlathatnék illetve rövidíttethetnék meg, a hogy az egyik vagy a másik törvényhatóságnak kedvére lenne, mi által a választók joga törvényellenesen kiterjesztetnék illetve megszorittatnék, míg ugyanis némely választó altkor is választana, mikor ahoz joga nincs, addig olyan, ki választó, ezen jogával nem élhetne. Dr. Neumann József, pozsonyi h. ügyvéd Sérelmek. * Kolozsvári justitia. Adalékot szolgáltatok ahoz, mit talán nem mindenki tud s a mi t. kartársaimat is érdekelheti, hogy Kolozsvár is vidék, még pedig minő vidék! 365 frt s jár. erejéig kielégítési végrehajtást vezettettem M. P. ingóira. A fedezet elegendő volt, de adós neje igényt támasztott azokra. Az igényper tárgyalásán Bokross Elek kolozsvári ügyvéd ur képviselt. A járásbiró Csiszér ur 0,656/86. sz. a. itélt: miután igénylönő oly (távollakó) tanukra hivatkozott, kik az 1881: LX. t.-c. 95. §-a folytán ki nem hallgathatók, »ez által csak a valószínűvé tételt lehetett elfogadni s ez alapon felperesnőnek a főesküt megítélni.« Ezen Ítéletet nevezett helyettesem nem felebbezvén, sem előzetes felhívásom és levélbeli Ígérete dacára kellő időben nem közölvén, az Ítélet jogerőre emelkedett, igénylő az esküt letette, a pert megnyerte. A követelés odaveszett. Bokross Elek ur elleni fegyelmi panaszomra eddig (10 hó után) még hirem sincs a kolozsvári ügyvédi kamarától. Csiszér ur törvényhozási logikáját bejelentettem az igazságügyi minisztériumnak s az tőle nyilatkozatot vár. E közben jutott másik ügyem Csiszér ur kezébe. A kir. tábla korábbi elöntése és az 1881 : LX. t.-c. 63. §. alapján a buda* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel lért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alitt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. j pesti kir. tábla 31,631/86. sz. a. folytatólagos kielégítési végrehajtást rendelt el, 1,644 frt lejárt gyermektartásdíj s jár. erejéig Megyeri (Jámbor) Dezső kolozsvári színész egész (évi 1,840 frt) i fizetésére s az 1881: LX. t.-c. 84. §. alapján azt közvetlenül a színházi pénztárral közölte, egyéb ingói lefoglalása végett pedig a kolozsvári k. jbiróságot kereste meg. Ez 1886. október 29-én [ vette a hivatalból, tehát a törvény szerint azonnal fogai natositandó megkeresést s azt november 20-á n adta ki végrehajtónak, így más foglalás megelőzött és a végrehajtó csak felülfoglalt nov. 2l-én. Utóbb -- mily utasításra, még titok, mert a kiküldő végzés ilyent nem ad, — a végrehajtó 1887. január 5-én letiltja a színházi pénztárnál a fizetést, de a jogerejű végrehajtást rendelő végzés ellenére annak csak '/3-ára. Csiszér ur, ki időközben első panaszomat kézhez vette, ki ellen a késedelmes és károsító utóbbi eljárása miatt újabb panaszt kellett emelnem, nem törődve az 1868: LIV t.-c. 56. §-ával, ügyemben tovább eljárt, még pedig — természetesen — a kétszeresen törvényellenes végrehajtói eljárást jóváhagyta s e szerint intézte el a kiutalványozási kérvényemet 74/87. sz. a. Ez ellen már most a marosvásárhelyi táblá hoz kellett felfolyamodnom és Csiszér ur ellen harmadik panaszomat beadnom. A kolozsvári nemzeti színház pénztára azonban ezen eljárás által biztosítva az egész fizetést, 1886. nov. 9-től már nem tartotta vissza és felem nem kap semmit. Hogy ilyesmi csak a magyar független bíróságok rendszere mellett lehetséges, bizonyításra nem szorul. Dr. Dell'Adami Rezső, budapesti ügyvéd. Vegyesek. Yidéki jogélet. A »Jog« mult évi 52. számában Simon Endre biró ur oly eszmével lépett fel, melynek életrevalóságát legjobban bizonyítja az, hogy nemcsak elvileg helyeseltetik minden oldalról, miként azt többek között e lapok f. évi 5. és 6. száma is tanúsítja, hanem egyik vidéki törvényszéknek rövid ideig Budapesten is szerepelt elnöke mindjárt annak gyakorlati életbeléptetéséhez is fogott. Ertjük a birák és általában a jogszolgáltatással foglalkozók szellemi képzettségének fokozását felolvasások s az eszmecsere más eszközei által, mi Simon bíró ur által inditváuyoztatott s a békés-gyulai törvényszék által azonnal el is fogadtatott. S valóban, a tett indítvány valódi Columbus tojása ; a mily megmegtámadhatlan célját illetőleg, épen oly egyszerű s helyes kiviteli módja tekintetében úgy, hogy szinte csodálatos, miszerint csak most kezd terjedni. Hogy az, ki először pendítette meg az eszmét, annak a gyakorlati életbe való átültetésénél nem maradhat utolsónak, az természetes, s a felolvasások tartása, tudományos és gyakorlati kérdések megvitatása s hasonlók céljából történendő összejöveteleknek a lőcsei kir. törvényszéknél való rendszeresítése megkezdéséül Simon Endre biró ur, Engelmayer József elnök ur előzékeny támogatása mellett f. hó 5-én a törvényszéki tanácsteremben felolvasást tartott a magyar örökösödési törvénytervezetről, melyet nemcsak a biró, ügyészi és ügyvédi kar teljes számban, hanem a közigazgatási tisztviselők, tanárok s az intelligencia más elemeiből álló szépszámú közönség is meghallgatott. Hogy a felolvasó a sok tudni való közül a legérdekesebbet ki tudta szemelni, s hogy ennélfogva a felolvasás teljesen sikerült, azt mondanom sem kell. Csak azt sajnáljuk, hogy a felolvasó csupán a törvénytervezet ismétlésére szorítkozott s nem terjeszkedett ki annak bírálatára is, mihez a szükséges ismeretek kiváló mérvben vannak meg benne. Exempla trahunt! Reméljük, hogy a közeljövő nem fogja meghazudtolni e régi közmondást s hogy úgy Lőcsén, mint az ország egyéb vidékein is az általánosan helyesI nek elismert eszme gyakorlati megvalósítása mindegyre terjedni fog. Lőcse, 1887. február hó. — a— »Érthetetlen« kir. táblai Ítéletek. I. A m. kir. Curia(1886. i okt. 1 3,380/1886. sz.) A bpesti kir. ítélő tábla Ítélete j az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-a 12. pontja alapján megsemmisit' t e t i k és azon másodbiróság utasittatik, hogy hozzon mind az intézkedő részében, mind az indokolásában összhangzó és érthető ítéletet. Okok: A kir. itélő tábla ítéletében alperesek felperes részére 56 frt 662/s kr. tőke és járulékainak megtérítésében marasztaltattak el, ezen elmarasztalást azonban, tekintettel annak indokolására, megérteni nem lehet, mert ugyanez azzal indokol-