A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 7. szám - A hazai közjegyzőség állapota

Hatodik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1887. február 13. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szái Kiadóhivatal: T. sas-utca 14. szíim. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre fél » negyed » 6 frt — 3 » — 1 » 50 kr. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A hazai közjegyzőség állapota. Irta : Z i m á n y i Alajos budapesti kir. közjegyző, az orsz. közjegyzői egylet titkára. — Az ügyvédi rendtartás. — Uj curiai birák. — Hogyan könnyitsünk felsőbíróságaink túlterheltségén ? [. Irta: Csanády István szent-endrei kir. járásbiró. — II. Irta : dr. H o t o r á n Jakab világosi ügyvéd. — Az erőszakos nemi közösülés kísérlete. Irta : dr. H e i 1 Fausztin fiumei kir. ügyész. — A törvénykezési szünet kérdése a budapesti ügyvédi kamarában. — Ausztria és külföld. (Angol büntetőjogi codificatió. Irta : dr. D e 1 l'A d a m i Rezső bpesti ügyvéd, egyet. m.-tanár.) — Sérelmek. I. Mily gyorsan dolgoznak a zentai kir járásbíróságnál? Irta: Klein Sándor zentai ügyvéd — II. Meddig tart a verseczi járásbíróságnál egy vádlottnak megidézése ? Irta: Egy ügyvéd. — Irodalom. —Vegyesek. (Törvénykezési stilus. Csetényi Adolftól, budapesti ügyvéd, stb. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A hazai közjegyzőség állapota. lita: ZIMÁXYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző, az orsz. közjegyzői egylet titkára. A közjegyzőség Magyarországban tizenegy évi fenállása óta nem tudta magának a közbizodalmat azon mértékben kivívni, a mint szükségképen megilletné, sem a befolyást a jogélet fejlesztésére azon mértékben megállapítani, a mint hogy erre kiválóképen hivatva van. Ennek egyik oka az, mert a közjegyzőség már behozata alkalmával néma hazai jogélet szükségleteihez alkalmas szervezettel lett életbe léptetve és nem a hazai jogéletből fejlődött, hanem idegen országokból idegen jogszokásokhoz alkalmazott intézmény gyanánt lett hazánkba átültetve. Másik oka pedig, mert a közjegyzők hatáskörének meghatározásában tévesztett rendszer állíttatott fel és a közjegyzők hatásköre nem az intézmény létalapjára van fektetve, nem azon célhoz alkalmazva, mely miatt a közjegyzői intézmény behozatott. De további oka a közjegyzőség hátrányos helyzetének az, mert habár a tőrvényhozás többször belátta, hogy a jogélet számtalan baja sürgős törvényhozási intézkedést igényel és belátta azt is, hogy ezen intézkedések összefüggésben vannak a közjegyzők működésével és ezek tekintetbe vétele nem mellőzhető, mégis megfoghatlan közönynyel és még inkább megfoghatatlan idegenkedéssel a törvényhozási intézkedések nem hogy a közjegyzőség fejlesztésére, hanem inkább annak megrontására történtek, a mint ezt a gyámügyi törvény, a közjegyzői díjakat szabályozó 1880. évi LI. tőrvénycikk és legújabban a közjegyzői novella törvény igazolják. A legujabbi közjegyzői novellát a törvényhozás azon indokolással, azon kijelentéssel léptette életbe, hogy ez áltál a közjegyzők megélhetését akarja biztosítani és c kijelentés folytán a közhiedelem az lett, hogy a közjegyzők állása csakugyan biztossá, fényesebbé van téve. És ime alig féléve, hogy e novella életbe léptetett, már is a gyakorlati jogélet és az országos közjegyzői egylethez beérkező jelentések, nyilatkozatok és egyéb adatok kitüntetik, hogy a novella a közjegyzőkre és az intézményre visszaesést, hátrányosabb állapotot teremtett, mert a közjegyzők hatásköréből több lényeges munkát elvont, a közjegyzőt többféle ingyen munkával terhelte, nagyobb iroda és személyzet tartásra kényszeritette és mégis a díjakat kevesbítette, a közjegyzők megélhetését és irányukba a közbizodalmat rontotta. Azon statistikai adatok, melyeknek összeállítása az országos közjegyzői egylet határozatából most van munkálatban és a nyilvánosságnak is szánva van, bőven fogják ezen visszáságok fen áll ás át igazolni. De a törvényhozás intézkedései nemcsak a közjegyzőség helyzetét tette rosszabbá, hanem a hazai jogélet bajain sem segített, mert a telekkönyvi és hitelviszonyok hiányai most is, még pedig nagyobb mérvben meg vannak, az örökösödési ügyekben a haláleset felvételek nagy részben most sem mutattatnak be, a hagyaték tárgyaláshoz most sincs kényszer kötve és igy az árvaszékek és bíróságok csak részben adják a megbízásokat, továbbá a zugirászat most is teljes pompájában virágzik és a jogkérdésekhez semmit nem értő egyének most is szabadon készítenek jogi iratokat és adnak be beadványokat és most még inkább elárasztják az országot szabálytalan és képtelenségeket tartalmazó szerződésekkel s egyéb okiratokkal. A jogéletnek elősorolt bajaihoz csatlakoztak most még a bíróságoknál folyton szaporodó restantiák tömege, a személyzet létszámának mindig emelkedőbb szüksége, az állami kiadásoknak türhetlen magassága és fokozódása, az államkincstár túlterheltsége. Most már teljes nagyságában fenforog a jogélet fejlődésének, a hitelnek országos fenakadása. Ezek után önként azon kérdés veti fel magát, vájjon ezen messze terjedő országos bajok mellett, a jogélet ezen betegségében mily javitó befolyással bírhatna a közjegyzőség, azon intézmény, mely fenállása óta nem volt képes a jogélet fejlődésére hatni, közbizalmat kellő mértékben kiérdemelni, melynek fenállása mellett is a vázolt jogrendetlenség bebövetkezett. A jelenlegi szervezet és hatáskör mellett a közjegyzőség csakugyan semmi befolyást nem érvényesíthet a jogélet fejlesztésére. De szabályozza csak a törvényhozás a közjegyzőséget a hazai jogélet kívánalmához képest akkép, a mint ezt az állam érdeke és a honpolgárok jogbiztossága megkívánja; szabadítsa csak meg a törvényhozás a bíróságokat sok oly peren kívüli teendőiktől, melyekhez birói judicatura nem szükséges és melyek közhitelességgel bíróságon kívül is rendezhetők, melyek tehát most a bíróságok teendőinek halmazát csak szükségtelenül szaporítják; vessen csak véget a törvényhozás a zugirászkodásnak és emeljen gátat a jogügyek körül, a jogügyletek megkötésénél a mindenfele avatatlanok kontárkodó befolyásának; ez esetben a közjegyzőség bizonyára messze, terjedő jótékony befolyást gyakorolna a jogélet fejlesztésére és a jogbiztosság létesítésére és ez esetben