A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 10. szám - A hitbér sajátosságai. 2. r.

7> hitbér ellenében megállapítandó, mert a házasság felbontásával egyidejűleg kimondandó a férj sérelmére a törvényes vagy irásos hitbér iránti jog elvesztése is, a mint azt természetesen a per körülményei önmagukból consequálják. A ki mostani állításomat következetlennek állítaná, egyszerűen arra utalom, hogy lehet-e hűtlenséget vitatni azután, mikor a hűtlenség igazolhatására legfő és mondhatni szükséges alkalom, a válóperben, ez elmulasztatott: az azután emelendő hűtlenségi vád, mint a nővel házassági viszonyban már nem álló férj által fel sem is hozhatott, már az esedékessé lett hitbér behajthatásának késleltetését célzó vád lévén, annak bizonyítása meg sem engedhető, dacára annak, hogy — mint fentebb vitattam — a hitbér a házassági hűség béreként köttetvén ki, a hűség megszűnte esetén a hitbér is megszűnvén, mint ilyen, esedékességét veszti; esakhogy mikor az esedékesség után óhajtja a köt élezett férj a hűtlenséget vitatni, kötelezettsége mégis fennáll, mert a hűtlenség az esedékesség után vitattatván, az a behajtást többé nem gátolhatja, mert a tett kifogás i d ő u t á n i és igy az ügy elbírálásánál többé figyelembe nem vehető, mert azt a válóperben vitatni a férj módjában állhatott: az igy az elhálással megszerzett s a házasság megszűntével esedékessé lett hitbér a nőt feltétlenül megilleti. Kérdés merülvén fel egy általam rendezett hagyatéki ügyben, hogy a hitbér kötelezett férj örökösei tehetne k-e kifogást a hitbér esedékessége ellen, a jogosított nő hűtlenségéből folyólag? Erre nézve több, egymástól eltérő nézettel találkoztam, miért a többség nézetét fogadva el, melyhez az enyém tartozott, a hagyatéktárgyalás során kijelentettem, hogy a hitbér kötelezett férj jogaiba lépett, tehát kötelezett örökösöknek a jogosult hűtlenségét vitatni az esedékesség után sem elkésett, mert c kifogásaikat jogutódlásuk előtt megtenni nem lehetvén, bizonyítékaikat sem érvényesíthették és igy a hitbérhez jogosult nő igényeit már a hagyatéktárgyalás során kifogásolni s a perben megtagadni jogosítottak, mivel a jogutódok elődjük jogait teljességgel örökölvén, a jogelőd által nem használhatott, de a jogutódok által ismert körülményeket — jogaik megvédése szempontjából érvényesíthetnek, miből folyólag jogelődjük nejének hűtlenségét is joggal vitathatják és e kifogásuk elkésettnek nem tekinthető, mivel ezt ö r ö ki é s ü k, tehát öröklött hitbérkötelezettségük beállta előtt megtenni lehetetlen volt; de e per nem gátolhatja a hitbér biztosítását. Ez volt nézetem, melyet mindhárom fórum elfogadott. A hitbér sajátosságai közé tartozik továbbá az is, hogy a nő törvényes vagy szerződéses hitbérét, esedékessége előtt, végrendelettel sem örökösi t h e t i el, habár a Trip. I. 94. cím 6. §-a s illetve az 1867: XI. cikk és az 1715: XXVI. cikk utolsó §-a szerint a hitbérhez jogosult nő halála után ennek közelebb álló örökösei megszerezhetnék a hitbért, m é g i s, mert a hitbér esedékességéhez okvetlen megkívántatik a házasság megszűnte, akár a házasság törvényes felbontása, akár a férj halálozása által, a szerződéses hitbérhez pedig feltétlenül az özvegység, tehát azt a nő esedékessége előtt el nem idegenítheti, vagy el nem örökösitheti, mert az a nő halála után — a férj életbenléte esetén — nem annak le- vagy felmenő, esetleg oldalörököseit, hanem mint a házasság által, tehát közakaratú egybekelés folytán a nő által a férj h o z z á j á r u 11 á v a 1 szerzett jog, mint a közszerzemény fogalmával biró, az orsz. bír. ért. 13. §-a hasonlatosságánál fogva a férjet illeti; de ugyancsak az o. b. ért. 10. és 11. §. hasonlatosságánál fogva a hitbér, mint a nő várandó, de még nem birt vagyona, az esedékesség előtt oda száll vissza, a honnan eredetét vette, vagyis a férj birtokába, ép ugy, mint a leszármazók nélküli elhalás esetén a nem közszerzeményű vagyon az elhalt felmenő vagy oldalrokonaira, vagy a honnan a vagyon eredt. A méltányosság elve is a mellett harcol, hogy a férj előtt elhalt nő hitbére — ha esedékes volna is — a férjet illesse, mert az kizárólag a nő hűségbére, azt a férj határozottan neje részére kötötte le, illetve az a férj terhére egyedül a nőt illeti, méltányos tehát, hogy az a nő halála után, a fel nem bontott házasság kivételével, a férjet illesse. Mindezekből folyólag tehát a nő akár törvényes, akár szerződéses hitbérét, esedékessége előtt el nem örökösitheti: végrendeletének ezt tárgyazó része semmisnek lévén tekintendő s igy örökösei még a szerződéses hitbért sem jegyeztethetik elő a férj vagyonára, mert akkor, mikor a házasság alatt következik be a nő halála — ha a hitbér e haláleset folytán nem is volna illusorius, hanem esedékes — a hitbérkötelezett férj jogai találkoznak neje fentebb az o. b. ért. 13. §-ára támaszkodva vitatott hitbér örökösének örökösi jogaival, azok természetesen a fenállott kötelezettséget megszüntetik, minélfogva az egyéb örökösök vagy hagyományosok a hitbért, mint már illusorius jogot többé nem örökölhetik és igy az, mint nem létező, telekkönyvileg elő sem jegyezhető s illetve a netán mégis előjegyzett hitbér, a férj vagy örökösei kértére kitörlendő a nő halotti bizonyítványa alapján. De még a szerződéses h i t b é r t, maga a nő sem kebele ztet heti be a férj vagyonára, dacára annak, mikép a Trip. I. 103. címe szerint a hitbér még az ősi és elzálogosított vagyont is terhelte s a nő hitbérét a zálogbirtokostól kivehette s a Trip. II. r. 00 cím 4. illetve II. Endre 12., Mátyás VI. i27. cikkei szerint a férj holta után, bárki kezén volt is ennek ősisége, a nő hitbérét magához szerezhette, mert a hitbér, mint fentebb is vitatva ett, igaz ugyan, hogy az elhálással befejezett házasság létesülte alkalmával joggá lett s e jogot a nő szerezte meg a maga részére, de mert annak esedékessége annyi esélyhez kötött, hogy nem is nevezhető egyébnek »lebegő jognál«, miért is a hitbér• szerződés nélkülözvén a bekeblezéshez okvetlen megkívántató kellékeket, a hitbér zálogjogilag be nem kebelezhet ő, hanem c s a k előjegyezhető s az igazolási határidő a jog esedékességéig nyitva tartandó és akár a válóperben hozott ítélet, akár a férj halotti bizonyítványa alapján az előjegyzés igazolandó. Ezekből láthatólag a hitbér sajátosságai oly nagyszámúak s ezek annyira homályosak, miszerint nem hiszem, hogy bárki is vádolnj, ha állítom, hogy a hitbér azon hazai jogaink közé tartozik, melyet a judicatura még kevés figyelemre méltatott; pedig hisz a hitbér jogi természete elég érdekes thema arra, hogy azzal bővebben foglalkozzunk, mert bizony a hitbér esedékessége és elörökösithetésének kérdése még vajmi kevéssé lett megvitatva s igy nem is csodálható, ha a hitbér iránti ügyben eljáró jogász sok esetben a saját egyéni nézetére s a már a jelen viszonyokhoz nem épen simuló régi intézkedésekre van utalva a védelem és ítélethozatalnál. Ezt kell megszüntetnünk, hogy a hitbérkötelezett és I jogosult fél ismerje és tudja kötelezettségét és jogait. Sérelmek. * Alig csillapultak le a felháborodás hullámesapásai, melyeket egy szerencsétlen kísérlet az igazságszolgáltatás legszentebb biz* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen I rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő uevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.