A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 10. szám - Krajcáros vagy filléres politika?

74 A JOG. évvel; végrehajtási, biztosítási, zárlati és más sürgős természetű ügyek szépen zavartalanul aludhatják hónapokig álmaikat ; telekkönyvi kiadmányozások, melyekhez a legfontosabb anyagi érdekek fűződnek, a por lepheti, inig napvilágot látnak. Mit ér a bíró legjobb akarata, törődése, ha ereje szakadtával feldolgozza is a beérkező ügydarabokat. Nincs kéz, mely el is takarítsa, a mit az végez, mert az, mely meg is maradt, éhségtől elgyöngült. Már is általános az egész országban a felháborodás és minden vidékről egyre szaporodnak a hozzánk érkezett elkeseredett panaszok, melyek nem csupán az elbocsájtott szegény napidíjasok nyomorát festik a legsötétebb színekben, de melyekből szembeötlőleg viszszafénylik az igazságszolgáltatásnak közel jövőben bekövetkező páratlan megláss lilás a, sőt sok helyütt csaknem teljes megfeneklése. Ha süketek is akarnánk maradni ezen panaszok iránt — mik amúgy sem maradhatunk azon meggyőző számszerű adatokkal szemben, melyeket azok tartalmaznak — ugy kell, hogy gyanakodókká tegyen bennünket ezen intézkedés szüksége és helyessége iránt azon körülmény, mely szerint az ország összes bíróságaira egyaránt lett kiterjesztve. Mert lehetőnek, sőt valószínűnek tartjuk, hogy itt-ott valamely bíróságnál csakugyan tán kissé pazarabb módon alkalmaztattak díjnokok, vagy lazább gazdálkodás uralkodott. De hogy i 1 y viszonyok az ország összes bíróságainál kivétel nélkül lábra kaptak és éveken át fennállottak volna, hogy tehát e z okból volna indokolt azon uniformis intézkedés minden hazai bíróságra nézve, ez az, mit el nem hihetünk. KI nem hihetjük pedig azért, mert ez azt feltételezné, hogy az igazságügyi kormányzat részéről az ország összes bíróságai felett oly hiányos volt hosszú éveken át mai napig a felügyelet, hogy ott oly pazarlások gyökeredzhettek meg. mik az országnak évenkint egy fél millió, jába kerültek ! Ezt csak nem engedheti meg remélhetőleg az igazság, ügyminister. Más alternatíva pedig nincs. Különben bármiként legyen a dolog, ezen igazság, ügyi intézkedés mindig csak szerencsétlen egy pénzügyi kísérlet marad és pedig — mint látszik — az egyes törvény, székek és járásbíróságok ügykezelésének statisztikailag alapos megvizsgálása és az illető tőrvényszéki elnököknek tájékoztató meghallgatása nélkül, sőt bizonyára ezek ellenére. Azért semmi kétség, hogy ezen kísérlet a végeredményben kudarcot fog vallani. Csak az volna kívánatos, hogy ez volna az igazságügyi kormányzat részéről — az utolsó kudarc. Dr. Stiller Mór. A tiltott külföldi sorsjegyek elárusitására irányzott hirdetmények eddigelé a hírlapokban széltiben és akadálytalanul megjelentek. Lapunk vindikálja magának azt az értlemet, hogj legelső volt, mely ezen világosan törvénybe ütköző állapotra az illetékes körök figyelmét felhivta. Dr. Neuberger Ignác kir, táblai biró ur, tisztelt munkatársa lapunknak, ugyanis egy akkoriban feltűnést keltett ily című cikksorozatban (a »Jog« 1885. évi 17. és 19. számaiban) : »K épe z-e jövedéki kihágást vagy egyáltalában büntetendő c selek mén yta külföldi sorsjegyek eladására vonatkozó hírlapi felhív á s« teljesen meggyőzően kimutatta ezen hirdetéseknek — melyek csodálatos módon a hivatalos lapban is megjelentek — törvényellenességét. Mint látszik, a kormány elvégre megemberelte magát, mert a m. kir. belügyminiszter ilyen hirdetéseknek közzététele tárgyában 1885. évi december 30-áu 4,519/eln. sz. a. körrendeletet bocsátott ki a törvényhatóságokhoz, mely szerint azokat figyelmezteti, hogy a külföldi sorsjátékokban betétek által részvételre, vagy ezen sorsjátékok betéti, vagy részletjegyeinek árulására, vételére, vagy eladására vonatkozó hírlapi közzététel a lottójövedék iránti törv. és szab. 4. §. szerint tiltva van és hogy az, ki ily tiltott tartalmú hirdetést, annak tiltott voltát tudva, közzétesz, az 1879: XL. t.-c. 48. §. értelmében nyolc napig terjedhető elzárással TÁRCA. Lachaud védbeszédei. Irta: Dr. VÉGH ARTHUR, budapesti ügyvéd. Szabadjon ez alkalomból jogi állapotaink némely árnyoldalára rámutatnom. A mi édes hazánkban azok közül, a kik irnak, sokan ugy el vannak telve önmagukkal — s ezek a nagyképűek — hogy minden oly törekvést, mely nem mesterségükbe vág, vagy nem szájuk ize szerint van, souverain lenézéssel fogadnak; azok pedig a kik nem irnak, természeti iszonynyal viselkednek a skriblerek iránt és saját apró-cseprő dolgaik vagy napi foglalkozásuk igájába görnyedve, céltalannak, feltűnési jeleskedésnek tartanak minden ilyen irka-firkát. Hogy én sem egyik, sem másik felekezetnek dölyfösségével vagy alantjáróságával nem törődöm, eléggé megfogható. írtam azok számára, a kiknek érzékük van az ügyvédi hivatás iránt, de a kiknek sem idejük, sem kedvük két vaskos kötet átolvasására, hanem szívesek szentelni egy órát nekem, a ki tájékozást kívántam nyújtani azon nagy ügyek felől, a melyekben Lachaud, mint védő, szerepelt. Az is szembeszökő, hogy szüntelen panaszkodunk. A biró és tanár azt hangoztatja, hogy tenger-dolga; az ügyvéd és közjegyző viszont azon jajong, hogy nincs elég dolga. Senki sincs megelégedve sorsával és pályájával. Mindenki újabb és újabb ;;: A magyar jogászegylet legutóbbi febr. 97-ki teljes ülésében V é g h A. egy általános tetszéssel fogadott felolvasást tartott, melynek első és terjedelmesebb része azon fontosabb ügyek taglalását tartalmazta, a melyekben Lachaud, mint védő szerepelt; a második részben, a melyet itt adunk, egy pár összehasonlító megjegyzés is foglaltatik, a magyar és francia ügyvédi kart illetőleg s Lachaud, mint par excellence esküdtszéki védő van jellemezve. A szerk. állás felé tendál. Ezt fejezi ki páratlan humoristánk, legújabb művében1: »Magyarországon senki sem azért lép valamely pozi cióra, hogy ott megmaradjon. A járásbiró nem azért lesz járásbíróvá, mert tetszik neki ez a pálya s mert a legszebb életfeladatnak tartaná, a szegény embernek szolgáltatni igazságot. Oh dehogy, ő szeptemvir akar lenni, vagy talán főügyész . . . ez neki csak átmenet. A képviselő sem azért jő be a házba, mert erőt és ambíciót érez magában a törvények alkotásában résztvenni. Neki ez csak átmenet ... a hely, a honnan lesben várja a szerencsét. Az ügyvédség is átmenet, az alispánság is. Itt minden ember kénytelenségből van a maga helyén (De mégis látszik!) s csak átutazóban érzi magát. Örökösen keze ügyében van az uti táska, a mely többnyire üres.« Mikszáth nyomán folytathatnám : Ebbe az útitáskába épen beleférne az ügyvédnek irodalmi cók-mókja. Dolgozzék az Íróasztal mellett, ínig rákerül a sor, hogy mint kitűnő »szóöntő« érvényesítheti ritka tehetségeit. De visszatérek tárgyamhoz. Közelfekvő az az ellenvetés, hogy a bűnesetek kivonatolása helyett jobb lett volna jellemrajzot nyújtani. Erre csak azt mondhatom, hogy ez oly követelmény, mintha egy kritikus a referenstől azt kívánná, hogy a tárgy objektív előadása előtt sallangos vagy cikornyás elmefuttatást kockáztasson. Igen! ha irodalmunkban, vagy másutt, az előtanulmány Lachaud beszédeiről megvolna, ugy vállalkoztam volna a tiszta jellemrajzra, de - tudtommal legalább — ily tanulmány nem jelent meg. Hiszen a beszédek maguk alig egy pár hónapja lettek kiadva. *De miért épen Lachaud ? Hiszen van ennél kiválóbb francia ügyvéd. Miért kalandozni külföldre, a mikor annyi jelesünk jellemrajza íratlan ?« hangzik a további kifogás, a mire én eeM iciuictj/.a uauau :•< nangziK a további kilogas, a mire; én egész alázattal azt felelem, hogy, ha költőinknek szabad excursiokat csinálni Görög- vagy Spanyolországba, ugy annyival inkább lehet, Mikszáth Káinián : A t. Ház. Budap est, 18^j(;.