A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 10. szám - Birói illetőség a hagyatéki ügyekben

A JOG. büntetendő. Egyúttal a törvényhatóság felhivatott, hogy a hatósági területen megjelenő hírlapok kiadóit és szerkesztőit az ezen rendeletbén foglaltakra mihez alkalmazkodás végett figyelmeztesse, oly megjegyzéssel, hogy ily hirdetmények további közzététele esetén ellenük a kir. ügyészségek az 1879: XL. t.-c. 48. §-ának megsértése miatt a bünteti") eljárás megindítását fogják indítványozni. Ezzel hasontartalmu körrendeletet intézett a kir. főügyész a kir. ügyészségekhez is. — A budapesti kir. törvényszék fenyítő osztálya az utolsó napokban sensationalis hírlapi leplezések tárgyát képezte. Illetékes helyről vett informatiok alapján a keringő híreket teljesen alaptalanoknak nyilváníthatjuk. A kiküldött miniszteri biztosok egyike, dr. E m m e r Kornél kir. táblai biró ur a törvényszék ügykezelését ép ugy vette csak általánosságban vizsgálat alá, mint ez a többi bíróságoknál suceessive lesz foganatba véve. Már ebből is kitűnik, hogy a vizsgálat nem egyes személyek ellen irányul és nem holmi denunciatiók alapján folyik. Tény azonban, hogy a vizsgálatot a Kriszt alelnök visszalépése és az új alelnök késedelmes hivatalbalépte folytán beállott interregnum némileg siettette. A pikáns hirkovácsolás, mely személyt nem kiméivé, valóságos rémmeséket tudott olvasóközönsége elé tálalni, ezzel természetesen végét éri. Birói illetőség a hagyatéki ügyekben. /\ Irta : CSILLÉRY KÁLMÁN, törvényszéki biró Kecskeméten. Mit értünk illetőség vagy illetékesség alatt ? Azon hatóságot, melynek alapján valamely ügyben eljárni a bíróság jogosult. Eljárás alatt pedig átalában az ügy elintézését, tehát ténykérdések megállapítását, a bizonyítási eljárás megejtését és a határozat hozatalát együtt véve értjük. Ily értelem a hagyatéki eljárásnál nem tulajdonitható az illetőségnek, mert ott nem minden illetékes bíróság van egyúttal a határozat hozatalára is feljogosítva, csak a törvényszékek minden esetben, a járásbíróságok némely esetekben, az árvaszékek pedig csupán egy esetben, ha tudniillik a hagyaték ingókból áll; az árvaszékekre tehát, melyeknek illetőségéhez tartoznak a kiskorúak és gondnokság alatt állókra háramló hagyatéki ügyek, csak a ténykérdések megállapítására van bízva, a határozat hozatalára ellenben feljogosítva nincsenek, hanem az átadás eszközlése végett tartoznak a hagyatéki bíróságot megkeresni; mindamellett ez sem általános szabály, kivétel alóla, ha a hagyaték tárgyát ingók képezik. Az 1877: XX. t-c. 233. és 243. §-ok összevetéséből nyilvánvaló, hogy kiskorúak és gyámgondnokság a'att álló örökösödésre hivatottak ügyében, a leltározás elrendelésére, a tárgyalásra és ebben a hagyaték állagának, az öröklési jognak, valamint az örökösödésre hivatottak tény és jog kérdésének megállapítására az árvaszékek az illetékesek. Az átadás és a nyilvánkönyvi átkeblezés eszközlése végett tartoznak a hagyatéki bíróságot megkeresni Itt az a kérdés merül fel, hogy melyik tehát a hagyatéki bíróság. Az 1868 : LIV. t.-c. 68. §-a megjelöli, hogy a városokban (értve alatta a törvényhatósági joggal felruházott városokat) a törvényszék, megyékben pedig a szolgabíró jogutóda, a járásbíróság a hagyatéki bíróság, ehhez képest, szem előtt tartva az 1868 : LIV. t.-c. 37. § át, az árvaszék azon hagyatéki bíróságot (törvényszéket vagy járásbíróságot) fogja megkeresni az átadás eszközlésére, a melynek területén örökhagyónak utolsó rendes lakása volt. Itt az a kérdés merül fel, hogy mily intézkedésre jogosult azon megkeresett hagyatéki bíróság ? Ez attól függ, hogy a hagyatéki bíróság az adott esetben törvényszék e avagy járás bíróság és másodsorban attól függ, hogy az érdekeltek között az egyezség létrejött-e, avagy meghiúsult. Tehát az illetőség itt sem feltétlen és kizárólagos, mert megyékben, hol a járásbíróság a hagyatéki bíróság, ez utóbbi csak azon esetben birja a határozathozatal jogát, vagyis csak az esetben fejezheti be az eljárást átadó végzéssel, ha az érdekelt felek mindenike hozzájárult az egyezséghez, ez esetben tehát a járásbíróság átadván a hagyatékot, annak nyilvánkönyvi átkeblezése végett a telekkönyvi hatóságot megkeresi. Ha pedig az öröklésre hivatottak, akár a hagyaték állaga (ténykérdés) akár az öröklési jog (jogkérdés) tárgyában egymás között ellentétes nyilatkozatot tettek, ez esetben a járásbíróság nincs jogosítva határozatot hozni, hanem a hagyatéki ügyet a törvényszékhez köteles beterjeszteni, mely törvényszék egyik vagy másik félnek perre utasítása és a további teeendők iránt határoz. sőt jól is esik néha kimenekülni a hon határaiból a magyar jogásznak, a midőn — hogy egy nagynevű biránk szavait idézzem — -az eredetiség vakmerő ötleteinek vadhajtásaitól sohasem volt nagyobb okunk félteni igazságügyi intézményeinket, mint jelenleg«. Egyébként Lachaud kisebbítését egyszerűen téves fölfogásnak kell tartanom. Természetesen első sorban utalom az érdeklődőt magukra a beszédekre. Olvassa el bárki s a ki nem melegszik föl, a ki nem villanyozódik /öl, az vagy apathiában, vagy a »nil admirarb kórban szenved. Én pedig nem a betegek, hanem azok kezébe szánom Lachaud beszédeit, a kik helyes és finom érzékkel birnak a szív és ész harmonikus alkotásai iránt. Tudjuk, hogy ezek az alkotások a nagy forradalom kitörésével mily hosszú időn át szüneteltek. Azt, a mi a jogszolgáltatási tényezőkből még fenmaradt, a nagy katona saját felfogásához képest idomította. I. Napóleon gyűlölete az ügyvédek irányában az érdekeltek részéről a legerősebb ellenhatást keltette föl. 1804-ben 200 párisi ügyvéd közül csak három szavazott a császárságra. S a mint az megbukott, az ügyvédi kar teljes fényben kezdett tündökölni. A 2ó év óta feledésbe ment ügyvédek, mintegy varázsütésre, visszanyerték tekintélyüket. Eerryer és Dupin elhomályosították Talma és Mme Pasta hírnevét. Berryerben a jellem és tehetség olykép forrt össze, hogy ez az összhang tette őt az ügyvédek mintaképévé. Rögtönzései feledhetetlenek. A mikor Ney marsalt védte s igy kiáltott föl: »Méltatlan egy királyhoz : fölszedni a sebesülteket a csatatéren, csak azért, hogy a vérpadra hurcolja öket«, vagy a mikor — 1830-ban — a független hírlapok megvételébe bocsátkozó ministert igy apostrophálta : »Onök meg tudják vásárolni a véleményeket, de nem tudják azokat megvédelmezni«, egész Franciaország ismételte e szavakat. Dupin — természetesen az öregebbiket értem — egészen más tulajdonoknak köszönhette hírnevét. 0 a juste milien embere. Szereti a népszerűséget, de nem hajhássza. Szereti a tömegeket, de óvakodik tőlük. Jelszava : minden körülmények közt alávetni magát a törvénynek. A ki annyit beszélt, sohasem volt oka megbánni egyetlen egy szavát sem. Senki sem úszott ugy az árral, mint ő — a nélkül, hogy magát elragadtatni hagyta volna. Gyűlölte a nyugalmat, mert szakadatlanul dolgozott. Sokoldalú munkásságának tulajdonítandó, hogy elsőrangú ügyvédből kiváló államférfi, majd kitűnő biró lett. Az volt a jog téren, a mi Thiers a politikában. Berryer és Dupin mellett a hires ügyvédek egész tábora szállt síkra a jog mellett és a jogkeresők érdekében. Dicsőség és kereset volt a jelszó. A kiket ez az evolutio közelebbről érdekel, utalom őket Pinard2 és Joly3 müveire. Többé-kevésbbé objektív és terjedelmes jellemrajzokat fognak találni a két fő korifeuson kivül Mathieu, Nogent-Saint-Laurens, Desmarest Allou-ról stb. Gambbetta-ról és Jules Favre-ról hallgatnak. Ez még nem volna feltűnő ; de hogy Lachaud-ról nem szólanak, ez már feltűnőbb. Csakhogy a mellőzés csupán látszólagos. Joly ugyanis, emiitett művében, két álnevet használ; Gorgias és Laertes. Nincs kétségein az iránt, hogy ez utóbbi alatt Lachaud-t értette. Már maga a bevezetés erre vall: »Mindazon ügyvédek közt, a kik mai napság — 1863 — hirre vergődtek, csak egy maradt távol a politikai élettől: ez Laertes«. Valóban Lachaud sohasem volt rábírható, hogy ott hagyja a megkezdett életpályát, a melyen annyi sikert ért el. Különben erős pártember volt. Hozzá bonapartista. De nemcsak azon husz év alatt volt az, a ni elv idő alatt 111. Napóleon uralkodott, hanem a háború után is, utolsó lehelletéig, a mikor bizony bonapartistának lenni nem tartozott a népszerű dolgok közé. S ne higyjük, hogy egy ügyvéd megitéltetésénél politikai nézete teljesen figyelmen kivül marad. Egy Hodossvnak, Teleszkynek, vagy Győrynek pártállása is számításba veendő, há arról akarunk fölvilágosítást adni: minő helyet jelöl ki számukra a közvélemény a jelesek sorában. Ez a közvélemény Lachaud-val is sokat foglalkozott. 1 Le barreau au 19. siécle, 2 vol. 186 í. 3 Le barreau de Paris, 1 vol. 1863.