A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A tagositási eljárást reformálni kell - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében 6. r.

feltevés, hogy a fenálló kapocs végmegszüntetése céloztatott s a nő lemondott özvegyi jogáról és igy férje halála után őt haszonélvezeti jog nem illeti meg; de különben is jogi vélelem, hogy az elválással megszakított házasságnak a férj halálával való megszűnte nem ad a nőnek özvegyi jogot, mert ehez a házasélet-folytonosság kívántatván és mikor e folytonosság hosszabban megszakittatott, elenyészett az özvegyi jog s ép ezért nem tarthatom helyesnek a fentidézett curiai jogelvet, mely inkább a méltányosságban, mint az anyagi jogban találja indokait culminálva. (Befejező közlemény következik.) \ A tagositási eljárást reformálni kell. Irta : Dr. ISSEKUTZ VIKTOR, erzsébetvárosi ügyvéd. A birtokrendezési ügyek, illetve a tagosítás az, mely egyes törvényszékek területein valódi réme azoknak, kik az igazságszolgáltatás feladatával tisztában, a bűnügyi és polgári jogkérdések alapos és gyors elintézését tartják egy jó igazságszolgáltatás előfeltételének. Mindennek inkább, mint ezen feladatának felel meg egyes törvényszék, a nélkül, hogy ezért akár a vezető elnököt, akár annak biráit lehetne bár erkölcsi felelősségre vonni, hisz a tagosításoknál is állampolgárok érdekei szerepelnek s ezen érdekek gyors rendezése is gazdászatilag fontos és lényeges helyi közérdeket képez, miután oly községekben, hol a megengedhetőség kimondva van, az okszerű gazdálkodás, a talajjavitás teljesen abbanhagyatik; a tagosítások keresztülvitele pedig valóban akadály a törvényszék hivatásszerű feladatának betöltésénél. A nélkül, hogy . a hasonló bajban sinlődő más törvényszékek működéséről egyenkint szólanék, az erzsébetvárosi kir. tőrvényszék képét állítom elé. E törvényszék hatósági területe két megyére terjed s van itten 7 biró, ebből 2 tisztán tagositó, 1 csőd, váltó és kereskedelem, 1 bűnügyi előadó, 1 központi vizsgálóbíró, 1 polgári és 1 telekkönyvi előadó ; legutóbb pedig a csőd, váltó és kereskedelmi előadó, az egyik megye polgári ügyeit is nyerte s a hagyatéki ügyeket is intézi. Maga e beosztás oly correct, hogy a távoli szemlélő egy ügyes vezető éber figyelmének összpontosulását találja fel; ámde minden jó törekvést megsemmisít az igazságszolgáltatás réme: a tagosítás, hisz e törvényszék területén már hozzávetőleg 60 községben folynak birtokrendezési ügyek; vegyük hozzá, hogy az őszi október és tavaszi március hónapok közti idő, tehát átlag 472 hó birói kiszállásokra nem alkalmas, vegyük hozzá, hogy a fenmaradt 77a havi időből a szüneti törvény a legalkalmasb 2 hónapot kiszakítja s igy tényleg marad 5l/i hó oly birói működésekre, melyek helyszíni kiszállással egybekötvék; egy tagosításnál maga a becslés keresztülvitele egy 2—3 ezer holdas községben átlag 40—60 napot vesz igénybe s igy ha csupán a becslésből állana az egész tagosítás, ezen egy eljárást alig 5—6 községben teljesíthetné azon 2 biró s ekkor már a becslés előtti és becslés utáni eljárások mind abbanmaradnának • szóval támadna egy nagy chaos. Épen ezen nyomasztó kényszerhelyzetnek kifolyása az, hogy a telekkönyvi előadó is néhány tagosítással foglalkozik s ezen néhány tagosítás azután eredményezi azt, hogy telekkönyvi ügyeit csakis a téli hónapokban intézheti; az alkalmas időt felhasználni lévén kénytelen. Ámde még e 3 biró működése sem elég, hisz mint fennebb számszerűen kimutatám, 3 biró leefelebb 8—9 községben vihet keresztül becslést, ha egyéb eljárást abban is nagy> USY hogy egy negyedik s valószínűleg ötödik biró is kénytelen lesz kiküldetésekbe menni. S ime, midőn a bűnügyek oly aggasztó mérvben szaporodnak, egy előadó és l központi vizsgáló-biróval s mig a polgári ügyek 1 kizárólag abban és 1 részben azzal foglalkozó bíróval, a telekkönyvi ügyek erre csak kis idővel rendelkező bíróval láttatnak el, addig a tagosítások elvonják egészben a 2 tagositó birót, nagy részben a telekkönyvi és kisebb mérvben a csőd-, váltó-, kereskedelmi, sőt magát a polgári előadót is s igy bátran Írhattam, hogy a tagositá.-ck az igazságszolgáltatás rémei. Hogy ezen állapot tarthatatlan s az igazságszolgáltatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül orvosolatlanul nem hagyható s hogy ennek oka nem az illető törvényszékek, hanem magában a rendszerben rejlik, az oly határozottan igaz. miszerint indokolni sem szükséges, indokolván a tény a következményt. A tagositási eljárás reviziója segíthet a törvényszékekbajain, a sok felesleges kiszállás mellőzése, a birói hivatást nem igénylő lépéseknek az eljáró biró odavonása nélkül leendő megtételének kimondása, megmentheti még az igazságszolgáltatást a retrogad iránytól, melybe a tagosítások számszerű folytonos szaporodása folytán menthetlenül belevesz. Főleg a becslés az, mely a tagosításoknál átlag 2 havi kiszállást igényel, a nélkül, hogy az eljáró bírónak más functiója lenne, minthogy a becslők megállapodását sajátkezűleg bejegyezze; bizony e műtét egy biró hivatásszerű működésének 2 hónaprai felfüggesztésével nem áll arányban. A becslési eljárást nézetem szerint lehetne az eljáró biró nélkül eszközöltetni; a kész jegyzőkönyv terjesztetnék elébe, a felszólamlásoknál a becsúszott hibák amúgy is reparáltatnak, mert ha van is biró künn, akkor is van felszólamlás, akkor is fordulhatnak és fordulnak elő tévedések, hibák. Az eljáró bírónak a becsléstől leendő felmentése magában is segíthetne a jelenlegi helyzeten, hisz mig 3 biró a kiszállásra alkalmas egész évi szak alatt 8—9 becslést alig fejezhet be, addig ugyanazon idő alatt 3—4-szer annyi eljárást végezhet a tagositási ügyek további meneteinél s ekkor 2 biró megbírna több tagosítást, mint most 3—4, esetleg 5 biró. Ekkor lehetne tiszta és határozott beosztást, a munka helyes megosztását eszközölni; ekkor nem szenvednének a szó szoros értelmében vett igazságszolgáltatási ügyek ; ekkor nem lennének a tagosítások oly előtérben s mégis hátralékban s nem válnának a törvényszékek rémeivé. Ez az én nézetem s meggyőződésem is az, hogy a viszonyokkal ismerősök e nézetem helyességét tehető módosításokkal elismerik. Az egyházi javak a magyar jog rendszerében.* Irta: dr. DAEMPF SÁNDOR, pécsi ügyvéd. (Hatodik közlemény.) Az egyházi javaknak a magyar jogélet terén kifejlődött közjogi állása azoknak magánjogi tekintetben is sajátlagos és külön helyzetet biztosított. Kifejtettük, hogy a midőn Nagy Lajos 1351. évi végzeményét kibocsátotta s ezzel az ősiségnek 1848-ig fenállott rendszerét megalapította, ezt a magáncsaládok megerősítése érdekében a végből tette, hogy az egyházi és világi rend között vagyoni tekintetben egyensúly jöhessen létre. Az ősiség mindvégig nem is jelentett egyebet, mint a családtagok együttes várományi jogát az ősi birtokokra, melyet a birtokos nemes egyoldalú intézkedéssel meg nem sérthetett. Ezen újabb birtokjogi rendszer azonban nemcsak azt eredményezte, hogy az egyházi vagyon "immár a világi rend érdekei rovására mód felett nem öregbedhetett, hanem azt is, hogy miután az egyházi javak az ősiség rendszerébe nem tartoztak s a dolog természeténél fogva nem is tartozhattak, a fiscalis eredetű javaknak magánjogi tekintetben immár két osztálya * Az előbbi közlemények a »Jog« 1., 2., 4., 6. és 8, számaiban.