A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 8. szám - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében 5. r.

A JOG. vény alkottatott az 1848. évi XIII. t.-cikkcl, midőn kimondatott, hogy: »az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország rendéi ezen, a haza oltárára letett áldozatot örök emlékezet okáért tőrvénybe iktatják.-^ 3 Az egyházi fekvő javak és birtokjogok közjogi természetére azonban a magyar történet folyamán nemcsak a csapatkiállitási kötelezettség mutat. Van még egy más fontos történeti momentum is, mely ugyanezen bizonyító erővel bir; csakhogy azon különbséggel, hogy ez oly rendszeres és minden irányban kifejtett közjogi intézménynyé nem alakult, mint a csapatkiállitási kötelezettség. Ezen momentum a szent korona joghatóságának az egyház javai fölött való folytonos gyakorlása. A nemzeti javak is alá voltak ugyan vetve a szent korona joghatóságának, de ennek mindaddig nem volt gyakorlati jelentősége, a mig a nemesi javakra nézve a háramlásnak valamelyik esete be nem állott vagy a birtokos nemes adományi jószágait a kir. korona jogai sérelmével másra átruházni nem akarta. Egyházi javak irányában ellenben a kir. korona ezen joghatóságának folyton gyakorlati jelentősége volt. Ez mindenekelőtt abban nyilvánult, hogy az egész Árpád-korszakban s még azontúl is, a trónra lépő király elődének egyházi adományait megerősíteni szokta; ez elmaradván, az egyház birtokjogi viszonyai a jogi szilárdságot nélkülözték. így történt, hogy a midőn Róbert Károly III. Endrének az egyház részére tett több rendbeli adományaitól az újabb királyi megerősítést megtagadta, az egyház számos birtokoktól a kir. korona javára megválni kényszerült.4 De különben normális viszonyok között is nem egyszer megtörtént, hogy a király ugy bánt az egyházi javakkal, mint közönséges országos (koronái, fiscalis) javakkal. Kálmán királyról tudvalevő, hogy az egyházi történetírók azért látják oly sötét színben jellemét,5 mert az egyházi javakat nagy mértékben felhasználta országos célokra. IV. Béla pedig atyjának, II. Endrének és Imre királynak az egyház javára pazarul szórt adományait »de communi baronum nostrorum ac totius regni consilio« vette vissza; ezenkívül számos szerzetet ís, melyeknek hasznát be nem látta, megszüntetvén, javaikat közvetlen királyi rendelkezése alá vette.6 III. Istvánnak, IV. Béla utódjának III. Sándor pápa részére 1169-ben tett abbeli ígérete, hogy az egyházi jószágokhoz csak akkor fog nyúlni s ekkor is csak a püspökök beleegyezésével, ha azt ellenséges betörés szükségessé tenné,7 tényleges joggyakorlatra vall, melyet a pápa csak lehetőleg mérsékelni iparkodott. Az utolsó Árpád, végül III. Endre is az egyház javait nagy mértékben igénybe vette, míglen ezt neki az országgyűlés 1298-ban különösen meg nem tiltotta.8 Természetes dolog, hogy az egyháziak a királyi joghatóság ezen gyakorlata ellen tőlük telhetőleg küzdöttek. Sok esetben sikerült is nekik a királylyal elfoglalt javaikat visszaadatni ; minden ilyen alkalmi sikernek azonban maradandó jogi hatálya nem volt. S még az anjou-házbeli királyok alatt is, a kiket pedig Róbert Károly személyében határozottan 3 Hogy az 1885. évi concordatum XXIII. pontja, mely a tizedet visszaállítani s a hol ez nem lehetséges, az egyházat ingatlan javakkal vagy egyéb módon kárpótolni rendelte, a magyar közjog szempontjából nonsens, azt a föntebbiek után kiemelnünk, ugy hiszszük, felesleges. 4 Virág B. Magy. Századok. III. k. 73. 1. Fejér Cod. Dipl. VIII. k. Ül. r. 329. 1. 6 L. ezen Írókat és nyilatkozataikat Katonánál Hist. Crit. III. k. 6 F e s s 1 e r i. m. II. k. 787. 1. Rogerius Siralmas éneke II. k. V—X. fej. Fejér Cod. Dipl. IV. k. I. r. 71. 104. 1., VII. k. IV. r. 82. 1, IV. k. I. r. 83. 1., Wenzel Árpád uj okmt. II. k. 37. 1., VII. k. 32. 1. 7 Fessler i. m. II. k. 1001. 1. 8 Ezen végzemény is kimaradt a törvénytárból; olvasható Fejérnél Cod. Dipl. VI. k. II. r. I egyházi befolyás segített fel a magyar trónra, a királyi joghatóság az egyházi javak fölött a kir. korona érdekében számtalanszor gyakoroltatott; sőt épen Róbert Károly alatt nyert ezen gyakorlat legszélesebb alkalmaztatást. Róbert Károly ugyanis alapelvül vette, hogy az egyházi javak jövedelmére neki is, mint legfőbb kegyúrnak, igénye van s igényét a körülményekhez képest igen változatos alakban tudta érvényre emelni: Újévi ajándék címén minden érsektől évenkint külön kétszáz, minden püspöktől külön ötven ezüst márkát fizettetett magának; a megüresedett egyházi javadalmakat, a mint ezt már az árpádházi királyok is tették, a királyi kincstár javára kezeltette; a főpapoktól a római szentszék javára járt tizedet kíméletlenül behajtatta, de csak azért, mert e jövedelmek egy harmada a királyi kincstárba folyt; a már korábban kincstári birtokba került egyházi ! jószágokat kezei közül soha ki nem eresztette, sőt számos I egyházi jószágot maga is egyszerűen visszavett; végül, midőn I valamely főpapi széket betöltött, a javadalmast érzékenyen megsarcolta s különben is az egyházi jószágok jövedelmét mindig annyira megnyirbálta, hogy ha a magyar püspököknek XII. Benedek pápához 133^-ban küldött panaszlevelét betűről betűre veszszük, a meghalt javadalmast gyakran kölcsönpénzzel kellett eltemettetni.9 S a mi legjellemzőbb, a pápa, kihez a p ü s| pökök panaszszal fordultak, a király eljárása ellen érdemileg semmi kifogást nem tett s őt csak mérsékletre intette.10 Hogy Corvin Mátyás is mennyire megsarcolta az egyházi javakat, ismeretes a történelemből, valamint tudvalevő, hogy ő a főpapok banderiális kötelezettségét is a szükséghez képest súlyosbította.11 A felhozott adatok világosan tanúsítják, hogy az egyházi javak Magyarországon közjogi természettel bíró javakvoltak. Ennélfogva nem is tekinthetők azok tisztán egyházjogi szempontból, hanem a magyar közjog az, melynek alapján e javak első sorban elbirálandók.12 Röviden e javakországos javakat képeznek épen ugy, mint a koronái, kincstári és fiscalis javak s ezektől csak annyiban különböznek, a mennyiben a koronái, kincstári és fiscalis javak az állam, mint politikai egész birtokában vannak s mint ilyenek közvetlen szolgálnak országos célokra, az egyházi javak pedig az egyháznak, mint államilag elismert testületnek vannak birtokában s csak közvetve, az egyházi intézetek utján szolgálnak országos célokra. Mindezeknél fogva más országokra nézve teljesen jogosult lehet az egyházjogtudósok abbeli vitatkozása, ki az egyházi javaknak tulajdonosa? Az összegyház-e, melynek feje a pápa, vagy egyes egyházi intézmények-e (mint egyházmegyék, káptalanok, székesegyházak, szerzetesrendek, plébániák stb.), vagy épen Krisztus s illetve azon egyes szentek, a kiknek nevére az adományok hajdanta felajánltattak ? M a g y a rországra nézve kétségtelen, hogy a katholika egyház fekvő javai összesen és egyenkint nemzeti tulajdont képeznek s mint ilyenek teljesen alá vannak vetve a király apostoli felségjogának s az alkotmányos törvényhozás intézkedéseinek. Az egyházat és egyes egyházi intezeteket javadalmi javaikra nézve tisztán csak a törvény által biztosított kizárólagos birtok illeti meg. épen ugy és azon értelemben, a mint az 18 IS-ig a nemesi 9 Mindezen adatokra nézve 1. a püspökök panaszlevelét XII. B en e d e k pápához Fejérnél, Cod. Dipl. VIII. k. III. r. 32 J. 1. és P r a y Annales Regum Hungáriáé (Vindobonae 1764.) P. II. pag. 45. 10 A pápa levelét lásd Fejérnél, Cod. Dipl. VIII. k. IV. r. 324. 1. V. ö. még Pray Annales P. II. pag. 46 11 Szalay L. Magyarorsz. tört. III. k. 220. 1. 2. jegyz. 12 Hogy mily éles ellentét áll fenn ezen szempontból a magyar közjog és a canonjog között, tanúsítja II. C a 1 i x t u s pápa decretuma, mely szerint : »Si quis principum .. . dispositionem seu dominationem rerum sive possessionum ecclesiasticorum sibi vendicaverit, ut sacrilegus judicetu r.« Decr. I. P. Dist. 106.