A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 8. szám - Végrehajthatlan peregyezség

A JOG. javak birtokosaira nézve fenállott. S hogy ez az egyházi javakra nézve még mai napság is igy van, az onnan ered, hogy az egyházjavak nem tartozván az ősiség keretébe, reájuk az ősiség intézményét eltörlő 1848. XV. t.-c. s a szent korona törvényhatóságát a nemesi javakra nézve megszüntető 1852. évi nov. 29-iki ősiségi nyiltparancs nem vonatkoztak. Mennyiben szorul már most ezen állapot a többi autonóm vallásfelekezettel szemben törvényhozási rendezésre, az oly kérdés, mely nem e cikkek körébe tartozik. Befejező közlemény következik. i Végrehajthatlan peregyezség. /" Irta: HOSTSUK JÁNOS, rahói ügyvéd. Különösen hangzik, hogy egy »peregyezség«, a mely bíróság előtt köttetik, végrehajthatatlan legyen. Befejezett ténynyel állunk szemben. A budapesti kir. Ítélőtábla 1885. évi jul. hó 28-án 25,591. sz. alatt kelt határozatával kimondotta, hogy egy könnyű testi sértés vétsége miatt, tehát a magán fél indítványa folytán indított fenyítő perben, a bíróság előtt a kárra és a perköltségekre létrejött egyezség alapján a kielégítési végrehajtás a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 1-ső §-a értelmében el nem rendelhető. Altalános jogelv, hogy a biróság előtt kötött minden egyezség végrehajtható. Sőt mi több, törvénybe iktattatott. (1874. évi XXXV. t.-c. 111. §.), hogy a közjegyző előtt kötött egyezség alapján is elrendelendő a végrehajtás. A kir. táblát hihetőleg a végrehajtási törvénynek 1-ső §-a azért ejthette tévedésbe, hogy ezen szakaszban kifejezetten említés nem tétetik a fenyítő biróság előtt kötött egyezségekről. Úgyde figyelemmel kellett volna lenni arra, hogy a »peregyezség« is a bírósági határozatnak egy neme. így fogta fel ezt a törvényhozás is akkor, a midőn a perrendtartásról alkotott 1868. évi LIV. t.-c. ötödik címének a birói határozatokról szóló részébe I. fejezet alatt a 257. §-ban törvénybe iktatta »a per bírája előtt kötött egyezséget« is. Miből folyólag tekintve, miszerint a fenyítő perben hozott vagyoni marasztalást tartalmazó határozat végrehajtása a polgári biróság hatásköréhez tartozván s igy már polgári aktust képez, a végrehajtás már eo ipso elrendelendő. Az is igaz, hogy a végrehajtási eljárásról intézkedő 1881. évi LX. t.-c. sok hiányai mellett, ennek 1-ső §-a is nagyon hézagos, mert miként e lapok hasábjain a mult 1885. év első felében kifejtettem, e szakaszból a képviselőház bíráló bizottságainak az ítéletei is kimaradtak. Ezen pedig a kir. tábla már túltette magát, 26,601/885. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy az ily Ítéletekre a kielégítési végrehajtás a végrehajtási törvény 1-ső §-ának h) pontja alapján elrendelendő. Már pedig ezen pontban meg van minden egyéb, csak az nincs, a mit a kir. tábla keresett, t. i. »a képviselőház bíráló bizottságának a határozata.« A rendes biróság előtt kötött érintettem fenyítő perbeni egyezség sokkalta egyszerűbb valami és inkább vonható a többször emiitett §. f) pontja alá mintsem a képviselőház bíráló bizottságának határozata az ezen §, h) pontja alá. A dologban csak az a sajnos, hogy a körülirt két esetre vonatkozólag nem birunk plenáris curiai határozatot, mert az 1881. évi LX. t.-c. 140. §-ának második bekezdése szerint: »a végrehajtást elrendelő végzésre nézve a másodbiróság végérvényesen határoz.« Igy ennek következtében történt, hogy V. M.-nak B. N. elleni könnyű testi sértés vétsége miatt indított fenyítő ügyben a kárra és perköltségekre a biróság előtt kötött egyezségre a kielégítési végrehajtást elrendelő elsőbirósági végzést megsemmisítő másodbirósági végzés ellen benyújtott felfolyamodásomat a kir. Curia az 18b5. évi december hó 16-án 7,182. sz. a. határozatával az 1881. évi LX. t.-c. 140. §-a alapján hivatalból visszautasította. A dologban az a legkülönösebb, miszerint a kir. tábla említett polgári határozatával útját zárta el annak, hogy a 1 magánfél indítványára üldözendő kihágások és vétségek iránti fenyítő ügyekben a felek az ítélet meghozatala előtt kiegyezkedhessenek s hogy peregyezség folytán a kimérendő büntetést egymásnak elengedhessék s a kárra és perköltségekre nézve kiegyezkedhessenek. Sérelmek.* Könyörülj ünk az árvákon. (Bács-Bodrogmegye árvaszéke viselt dolgaiból.) Kollegáim közül már többen emiitették e lapok utján egyes árvaszékek címeres eljárását és most sajnos, én is ily tárgyú sérelmet vagyok kényszerítve előadni, a mely, ugy hiszem, kellő világításba helyezi Bácsország árváinak sorsát. A tényállás ez : A bajai kir. járásbíróság 5,118/882. p. sz. a. kelt végzésével Odor, szül. Bück Róza volt bikityi lakos hagyatékának eltárgyalásával bízott meg. Mikor a hagyaték tárgyalása befejezve i lett, mert kiskorúak is voltak e hagyatékban érdekelve, az irato| kat, illetékes intézkedés végett, Bács megye árvaszékéhez küldtem meg; honnan, meglepetésemre, a következő végzéssel származtattak vissza: »8,140/882. árv. sz. Ezen hagyaték eltárgyalása, a gyámság kérdésé" nek eldöntése előtt, járásbirósági megbízás alapján lévén megejtve, az összes iratok a közjegyzöségnek visszaadatnak azzal, hogy jelentését oda terjeszsze be, a honnan a megbízást nyerte. Kelt Zombor, Bács-Bodrogmegye árvaszékének 1882. aug. 12-én tartott üléséből. Z á k ó k , elnök.« Természetes, hogy más teendő hiányában az iratokat a bajai kir. járásbírósághoz beterjesztettem, a honnan ismét az árvaszékhez juttattak. Megjegyzem imitt, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben az örökösök az ingatlanok árverés utjáni eladatását kérték. Mikor a bíróságtól beérkeztek az iratok, Bácsmegye árvaszékének ez ügybeni referense, ily tartalmú végzéssel vágta arcul I fentérintett határozatát: »12,22í/883. árv. sz. Odor, szül. Bück Róza hagyatéka tárgyalásánál, a hagyatéki ingatlanok eladására nézve történt megállaj podás gyám hatóságilag jóváhagy atik azzal, hogy az eladás az 1881. szabályrendelet 236—244. §. értelmében eszközlendö s az összes iraiok további eljárás végett illetőségükhöz visszaküldetnek, Kelt Zomborban, 1884. január 5. Zákó S. k., elnök.« Vagyis az árvaszéki előadó, kerülő uton az előbbi, illetéktelennek mondott intézkedésemet az árvaszékkel jóváhagyatta. Mikor e végzés kezeimhez érkezett, az árverést kitűztem és mint a törvény előadja, azt meg is tartottam, mely alkalommal az ingatlanok még eddig soha el nem ért magas vételárért adattak el. Az iratokat a felvett árverési jegyzőkönyv és a befolyt bánatpénz kapcsán a megbízó hatósághoz beterjesztém azzal, hogy az ismeretlen tartózkodásúak részére, szerződés köthetés végett gondnok rendeltessék. Mint a ki jó munkát végzett, vártam az árverés jóváhagyását; azonban esúful jártam, mert az előadó az árvaszék nevében, a jóváhagyás helyett, ezen művelt emberhez nem illő és a valósággal nem egyező, a kiskorúakat sértő és engem lerántó határozattal küldte vissza az iratokat: »3,478/884. árv. sz. Tekintve, hogy a szóban lévő ügyben az örökhagyó Odor, szül. Bück Róza bikityi volt lakos 1880. november 28-án, tehát az 1877. évi XX. t.-c. hatályba lépte után halván el; tekintve továbbá, hogy a hagyaték tárgyalásán a bajai kir. közjegyző ur Bácsmegye árvaszékétől megbizást nem kapott, mindamellett ezen árvaszéknek 8,110/882. árv. sz. átirata mellőzésével (a legelőször idézett végzés ez) illetéktelenül folytatta a tárgyalást, sőt ismét csak megbizás nélkül megejtette az árverést (hát a fentebbi 12,224/883. árv. sz. másodszor idézett végzés mi más, mint megbizás ?) a z 1877. évi XX. t.-c. 219. és következő §-ai ellenére törvénytelenül (hisz e §-okban nincs is sem árverésről, sem közegeiről szó sem) az 1881. évi XX.* t.-c. 182. §. értelmének balul a 1 k a 1 m a z á| sával, mivel a gyámhatósági önkénytes árverés nem tartozik a bírósági végrehajtások kategóriájába, semmi köze a kir. közjegyző által alkalmazott §-hoz. Mindezek szerint Milásevits Márton kir. közjegyző i rossz eljárására nézve felelőssé tétetik, illetéktelen intézkedései meg nem történteknek tekintetvén, az általa * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyiI tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. * Az 1881. évi XX. t.-c. a magy. tud. egyetemi orvoskari intézetek | kiépítéséről intézkedik és csak 4 §-a van.