A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 4. r.

A JOG. fennlétét, melyek a csödtörv. 39. i;. értelmében a beszámítás kizáró okát képeznék, nem is állította. Tekintve továbbá, hogy azon körülmény, hogy alperes felperes csődtömeg elleni követelését teljes összegében bejelentette és az teljes összegében valódinak elismerve lett, a beszámításnak utóbb érvényesithetését ki nem zárja, miután ezen törvény által biztosított jog időhöz és különös feltételhez kötve nem lévén, a kölcsönös követelések fenállásáig bármikor gyakorolható, az e.-b. | ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetével elutasítandó volt. A DL kir. Curiu: A kir. itélö táblának Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik oly kiegészítéssel, hogy a kereseti követelésnek az alperes részére N. M. ellen megítélt és ennek csöd- ; tömege ellen is bejelentett 593 frt 61 kr. követelésbe való beszámításának hely adatik. (1886. aug. 24-én, 871. sz.) Bün-ügy ékben. A szerződés, melynek telekkönyvi értényesitése által követtetett el a B. T. K. 400. §-ába ütköző bűntett, csak akkor mondható semmisnek a büntető biró által, ha mindkét szerződő fél bűnösnek Ítéltetett. A kecskeméti kir. törvényszék: B. J. K. Pálré, B. Sámuel, mindkét vádlott az ellenük emelt okirathamisitás bűntett vádja és következményei alól felmentetnek. Indokok: B. Judit azzal van vádolva, hogy a nagykörösi legelőjárandóságból jutott illetéket, habár tudomásával birt annak hogy ezen járandóság fele, illetve V6 része azon javak után ada- ! tott ki, melyek panaszos S . . . . Teréziát 1835. évi november ! 27-én végrendelet hátra hagyása nélkül elhalt B . . . Terézia édes ; anyja után illették, és ennek 1865. december 29-én és 1877. július ' l2-én átadattak és nevére telekkönyveztettek, a Nagy-Körös j városnál őrzött birtokkönyvben csalási szándékkal egészen nevére ! íratta és a telekkönvvvezetés alkalmával a nagy-körösi 13,758. j számú telekjegyzőkönyvben 30,750 rendszám alatt az egész járandóságot nevére kebeleztetvén, szándékosan közreműködött arra. hogy a nyilvánkönyvben valótlan tények vezettessenek be. B . . . Sámuel pedig azzal van vádolva, hogy tudva azt, mikép leáuva B. Juditot a legelőjárandóság csak fele illette, tudva, hogy ezen felerészt 1879. évi szeptember 12-én mostoha leánya a kiskorú S . . . Teréziának eladta és így neki ily jogon birtoka nem lehet, mégis azt megvette, nevére telekkönyveztette, és S . . . . Terézia ellen közösség megszüntetési pert indítva, kénvszerité a közösség megszüntetését tárgyazó egyezség aláírására. Mindkét vádlott tagadja, hogy a kérdésben forgó ügyben rosszhiszemüleg, csalási szándékkal jártak el, valótlan tényeket terjesztettek volna elő, B. Judit védelmére felhozza, hogy az egész [ legelőjárandóságot néhai férje S . . . . Mihály egy a M . . . . Pál i ügyvéd irodájában készült okirat mellett reá tulajdonjogilag átruházta és ugyanaz a városnál nyilvántartatott birtokkönyvbe be is jegyeztette; ezen birtokkönyv alapján a tényleges birtokba vétel után az ő hozzájárulása nélkül bekebeleztetett nevére a már hivatkozott telekjegyzőkönyvben, ennek alapján ő az egész legelő- 1 járandóságot tulajdonának tartváu. jogosan adta el felét az árvaszék közbenjöttével S . . . . Teréz kiskorú mostoha leányának, másik felét pedig B . . . Sámuel édes atyjának. Vádlott ezen elő- j adása támogattatik S Gyula ügyvéd azon tanúvallomása 1 által, mikép emlékezik, hogy B. Judit és férje a M. ... . Pál ügyvéd irodájába, hol ő mint írnok foglalkozott, szerződés végett megjelentek, habár azt nem tudja, mi volt az átruházott vagyon, de azt határozottan állítja, hogy az átruházási szerződés volt; tanúsítja továbbá a birtoklap, mely panaszos kérvénye mellett 8. szám alatt, a telekkönyvi kivonat, mely ugyanott 15. szám alatt csatolva van; támogatja még N . . . K . . . . Farkas tanú azon előadása, hogv Nagy-Kőrös város legelő járandósági birtokkönyveit a városi mérnök kezelte, és a változásokat a felek bemondása után okmány nélkül is bejegyezte, mely előadást nem cáfolják . meg a 28. és 30. naplószám alatti értesítések, melyek nem voltak képesek felvilágosítani azon kérdést, mi alapon jegyeztetett B. Judit nevére a S . . . . Mihály és B . . . Terézia vagyonuk után meghatározott legelőjárandóság a városi birtokkönyvbe, de állíttatik, hogy ezen mérnöki munkálaton létrejött birtokkönyv alapján a törvényes felszólamlás fentartásával a felek közbejötte nélkül történt a telekkönyvezés. B. Sámuel a terhére rótt vádat azzal hárítja magától, hogy i ö telekkönyvezett birtokot vett leányától és minthogy ez S . . . . Teréz közös birtokossal együttesen volt telekkönyvezve, ő rendes birtok elkülönítési pert indított S . . . . Teréz ellen, ki akkor már ! férjezett nagykorú lévén, férjével együtt önkényt ajánlkoztak a birtok elkülönítési szerződés kiállitására és azt ők maguk széjjel méretvén, önként irták alá a bemutatott szerződést, mely védekezést S . . . . Gyula és F Pál tanuk igazolnak. Ezek szerint az okirathamisitás bűntettének tényálladíka, mert vádlottak védekezése megcáfolható nem volt, megállapítható nem lévén, vádlottakat a vád és következményei alól annyival is inkább felmenteni kellett, mert a közvádló kir. ügyész is a vádat elejtette. (1885. ápril 10-én 5,773.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. törvényszék ítéletét B. Juditra vonatkozó részében megváltoztatja, ezen vádlottat a B. T. K. 400. §-a 2. pontja alá eső okirathamisitás bűntettében mondja ki bűnösnek s ezért a B. T. K. 91. §-a figyelembe vétele mellett hat havi börtönre ítéli; sértett felet kártérítési és magánjogi igényeivel a polgári per útjára utasítja; B. Sámuelre nézve pedig az elsőfokú bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: B . . . Judit azzal vádoltatik, hogy mostoha leányának S . . . Teréznek tulajdonát képező fél legelöt, felhasználva a telekkönyvi állapot helytelenségét, B. Sámuelnek eladott, mely eladás folytán B. Sámuel a kérdéses legelőnek telekkönyvi tulajdonosa is lett. B Judit azzal védekezik, hogy a kérdéses legelöt még férje S . . . Mihály ruházta reá és így jogosítva volt szt egészben, és pedig fele részben mostoha leányának, fele részben pedig atyjának eladni. A vizsgálat során megálíapittatott a következő tényállás: B. Judit a nagy-körösi városi árvaszék előtt 1875. évi július 13-án 825. sz. alatt felvett és sajátkezüleg aláirt jegyzőkönyvben kifejezetten elismeri, hogy a kérdéses legelőnek fele része S . . . Teréziát illeti. B. Juditnak ezen ténye megcáfolja azon későbbi állítását, hogy a már Í873. évi augusztus 31-én elhalt S . . . Mihály ezen legelőt egészen B. Juditra átruházta volna. Megcáfoltatik ezen állítás még az által is, hogy a kérdéses fél legelő az árvaszéki iratok szerint S . . .. Terézia javára bérbe volt adva és pedig B. Judit tudtával és beleegyezésével. Ezen tényekkel szemben nem volt figyelembe vehető S . . . . Gyula tanú azon vallomása, hogy ő emlékezik, miszerint B. Judit és S . . . . Mihály régebben valami szerződést kötöttek, melynek tárgyáról a tanú határozott vallomást nem tett. Midőn azonban 1880. évben a legelő elkülönítés folytán e legelő külön telekkönyvbe felvétetett, az egész legelő 13,75s betétszám alatt B. Judit nevére íratott. Miképpen történhetett az, hogy az egész legelő Íratott B. Judit nevére, arra nézve okmányszerű felvilágosítást nem nyújtott a bünvizsgálat. A nagy-körösi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnak 1884. május 6-án 1,937. (napló 28) és 1884. deczember 4-én 4,887. sz. alatt (napló 33: kelt átiratai szerint ezen felvételre vonatkozó iratok a telekkönyvi hatóságnál nincsenek; Nagy-Kőrös város polgármesterének 1884. június 9-én 5,145. sz. alatt (napló 30) kelt átirata szerint pedig a vonatkozó iratok a városnál hasonlóan nincsenek. Ily körülmények között ezen felvételre nézve a további nyomozás annál inkább volt mellőzhető, minthogy N . .. K . . . . Farkas tanúnak a végtárgyaláson tett vallomása szerint »a legelők nyilvántartása a mérnökre volt bizva, ki a birtoklapot a felek bemondása alapján, minden okmány előkivánata nélkül töltötte ki.« Habár ezek szerint nem is állapitható meg, kinek közreműködése folytán vezettetett be a telekkönyvbe a valóságnak meg nem felelően B. Judit mint az egész legelő tulajdonosa, mégis kétségtelen, hogy B. Judit tudta, miszerint a kérdéses legelőnek fele nem az ö, hanem S ... Terézia tulajdona. Midőn pedig ő jobb tudomása ellenére a kérdéses legelőnek fele részét S . . .. Teréziának, és ezután másik felét, melyről tudta, hogy nem az övé, atyjának, B. Sámuelnek eladta és neki kebelezésre alkalmas okiratot adott, közreműködött arra. hogy S . .. . Terézia jogának lényegére vonatkozó valótlan tények vezettessenek be a telekkönyvbe, mely ténykedése, miután azt jogtalan vagvoni haszon szerzése miatt tette, a B. T. K. 400. §-a 2. pontja értelmében büntettet képez. Rosszhiszeműségét és S . . .. Terézia vagvoni megkárosítására irányuló szándékát nemcsak a már felhozott körülmények, hanem az is mutatja, hogy a kérdéses legelőnek azon felét, melyet S . . . . Teréziának adott el, 220 írtért adta. az atyjának eladott másik fél legelőért pedig csak 80 frtot számított. Büntetése kiszabásánál enyhítőül vétetett rovatlan előélete és a hibás telekkönyvezés folytán kínálkozó alkalom. A sértett felet kárkövetelésével és magánjogi igénveivel a polgári per útjára kellett utasítani, mert a kár szám szerint pontosan föl nem számíttatott és a szerződés érvénvtelenitése, fi°velemmel arra, hogy csak az egyik szerződő fél mondatott ki bűnösnek, nem a büntető bíróság hatáskörébe tartozik. B. Sámuelre nézve azonban helyben kellett hagvni az első bíróság ítéletét, mert habár ezen vádlott ellen nyomós gvanuokot képez a vételár csekélysége, és azon körülmény," mely szerint ö birta haszonbérben a S . . .. Terézia tulajdonát képező fél legelöt,