A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 4. r.

208 mégis szemben tagadásával és a telekkönyvi állapottal, nem volt bizonyítottnak vehető az, hogy az ő cselekménye is büntetőjogilag beszámitás alá esik. (1885. szeptember 22-én 15.452. sz.). A m. kir. Cllria: A budapesti kir itélő tábla Ítélete az abban felhozott és B. Sámuel vádlottat illetőleg, az első bírósági ítéletből elfogadott okokból, B. Judit K. Pálné vádlottra vonatkozólag pedig még azért is helvbenhagyatik, mert ha az ezen vádlott által állított átruházás igazolva volna is, azt érvényesnek tekinteni nem lehet azért, mivel az a panaszos kiskorúságában történtnek állíttatván, ahhoz árvaszéki jóváhagyás kívántatott, ily jóváhagyás j megtörténtét pedig vádlott nem is állította. (1886. ápril 8-án, 1885/8,572. sz. A közhivatalnok a kezelése alatt volt pénztárból több izben elvonván összegeket és azokat saját céljaira felhasználván, az egyes sikkasztási cselekvények a folytatott kötelességszegés egyes részlet-cselekedetei gyanánt jelentkeznek s ennélfogva nem több, hanem csakis egy büntettet állapítanak meg. Az állami kezelés alatt álló vaspályáknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák az államtól nem magánjogi czímen, hanem közigazgatási körében nyert megbízásnál fogva járnak el; miből folyólag a kir. államkezelés alatt álló vasul aknái alkalmazott hivatalnokok vagy szolgák ezen minőségükben és szolgálati nton kezeikhez jutott péuzek vagy értéknek elsikkasztása által hivatali sikkasztást követnek el. Az újvidéki kir. törvényszék: Hivatali sikkasztás bűntettével vádolt S. Béla (vasúti pénztárnok) bűnösnek mondatik ki a Btk. 355. és 35G. §. alapján a sikkasztás bűntettében, mely a Btk. 401. §-ába ütköző s annak 402. §. 2. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettével eszmei halmazatban áll; ezért 3 évi börtönre, 8 évi hivatalvesztésre s a m. kir. államvasutak részére 1,524 frt 11 krnyi kárnak megtérítésére itéli, stb. Indokok : A m. kir. államvasutak igazgatósága által bemutatott kimutatás igazolja, hogy S. Béla kezelése alatt volt újvidéki állomási vasúti pénztárnál 1,524 frt 11 kr. hiányzott. Vádlott nem tagadja e hiány létezését; azzal védekezik, hogy a kezelése alatt volt pénztárt egy éjen át véletlenül nyitva felejtette s ez alatt abból 1,300 frtot elloptak ; a hiányzó összeg többi részére nézve felvilágosítást adni nem tud. Tagadja tehát, hogv a hiányzó összeget eltulajdonította volna. Azonban vádlott lopás történtét még valószínűvé sem tudta tenni; a felöl arról senkinek sem szólt, senkinek jelentést nem tőn. És a mivel az állítólagos lopás megtörténtének eltitkolását indokolja, hogy t. i. a rovancsolásig a hiányt pótolni akarja, azt valónak elfogadni már azért sem lehet, mert ily nagy hiány fedezésére kellő alapot kimutatni nem tud s mert bár jóval azon idő után szökött meg, a melyre előadása szerint a rovancsolást várta, mégis a hiányból semmit sem pótolt helyre. Ezenkívül a pénztárban a hiányzónál nagyobb összeg lévén, hihetetlen, hogy a tolvaj, ha már észrevétlenül a pénztárhoz jutott, abból csak 1,300 forintot vett volna el. Vádlott ellen szól azon körülmény is, hogy a hiány az állítása szerint ellopott 1,300 frtnál nagyobb volt, hogy a hiány felfedezésére szolgálható okiratokat meghamisította és hogy megszökött; mindezen adatok bizonyítékot nyújtanak arra, hogy vádlott S. Béla a kezelése alatt volt pénztárban hiányzó összeget saját céljaira fordította és pedig nemcsak az ellopottnak állított 1,300 frtot, hanem az egész kimutatott összeget, a minek bizonyítéka az is, hogy az ellenőrzésül szolgáló okiratokat nem 1,300 frt, hanem 1,536 frt 84 kr. összeg erejéig hamisította meg. Vádlottnak ezen tette a Btk. 335. §-ában meghatározott ismérvekkel bír; azért a Btk. 355. §-ának figyelembe vételével 5 sikkasztás büntette miatt kellett őt bűnösnek kimondani. Nem alkalmazható a Btk. 463. §-a, mert vádlott nem az államnak, hanem a m. kir. államvasutaknak volt tisztviselője. Ámde a vasúti vállalat nem tartozik azok közé. melyeket közérdekek szempontjából az állam fenhatóságánál fogva kizárólag magának tartott fenn, hanem e téren másokkal versenyző vállalkozó s mint ilyen nem köz-, hanem magánjogi téren esik tekintet alá. A m. kir. államvasutak tisztviselői tehát hivataluknál fogva nem állami fenhatóságból származó> hatósági, hanem tisztán üzleti teendők teljesítésére hivatvák. Es habár a Btk. 166. §. 2. pontja a Btk. V. fejezetében elősorolt büntetendő cselekmények szempontjából a közforgalomban levő vaspályák felügyelő és kezelő személyzetét hatósági közegeknek tekinti: ebből az, hogy m. kir. államvasutak tisztviselői a Btk. 461. §-ában meghatározott közhivatalnokok közé tartoznának, annál kevésbé következik, mert a Btk. 166. §-ának 2. pontja nemcsak az állami, hanem a közforgalomban levő egyéb vaspályák felügyelő- és kezelő-személyzetét is hatósági tekintéíylyel ruházza fel. Egy sikkasztás bűntettében találta a kir. tvszék vádlottat bűnösnek, mert a pénztárral az ahhoz tartozó értékek összesége lett vádlottra bizva s ennélfogva egyes kisebb összegek eltulajdonítása az általános megbízásból származó kötelesség folytatólagos meo-szeo-éseként jelentkezik. Ezt tartotta a kir. tvszék szem előtt, midőn az eltulajdonitási cselekmények ki nem derithető számától eltekintve, egy esetleg folytatólagosan elkövetett sikkasztást állapított meg; másrészt vádlottat bűntettben és nem in dubio mitius elve szerint vétségek halmazatában mondottá ki bűnösnek, habár a vizsgálat és a végtárgyalás nem nyújt anyagot annak bizonyítására, hogy az 1,527 frt 11 krnyi hiányzó összeget vádlott egyszerre, vagy 100 frtnál többet kitevő részletekben is tulajdonította volna el. De ha ez indok meg sem állana : vádlottat több bűntett miatt csak akkor lehetne bűnösnek kimondani, ha bizonyítani lehetne azt, hogy, az 1,524 frt 11 krnyi összeget több részletben tulajdonította el. Ámde abból, hogy vádlott csak 1,300 frt hova létéről szól, azt, hogy ezen 1,300 frton felüli összeget külön alkalommal tulajdonította el, alaposan következtetni nem lehet, valamint abból sem, hogy a 4. /. alatti kimutatásban előforduló 239 frt 87 kr. bevezetését szándékos hamisításnak el nem ismeri, hanem 1,300 frt körül forgó védekezésének megfelelően tévedésnek vitatja. Beismeri vádlott, hogy az iratokhoz csatolt számadásokban jelzett s a hiánynak megfelelő összegeket mint átutaltakat kétszer számolta el, holott az átutalás a rovatlapok elküldése mellett csak egyszer történt. Minthogy az üzleti okmányok bizonyítékot képeznek az igazgatósággal szemben arra, hogy vádlott a kezelésére bizott értéket hova fordította: e cselekményében a Btk. 401. §-ának ismérvei megvannak. Minthogy azonban a magánokirathamisítás, mint vagyon elleni bűntett lényeges elemét a kár lehetősége képezi; minthogy továbbá vádlott az üzleti okiratokat a sikkasztás elpalástolása végett hamisította s e tettéből külön kár a m. kir. államvasutakra nem háramolhatott; minthogy az előbocsátottak szerint ugy a sikkasztás, mint az okirathamisitás egyik kiegészítő eleme vádlott eljárásában csak egyszeresen van meg s azért kétszeresen azt neki beszámítani nem lehet; ennélfogva nem sikkasztás és magánokirathamisitás külön-külön bűntette, hanem e kettőnek a Btk. 95- §-ában meghatározott halma zata terheli vádlottat, stb. (1886. május 18. 1,834. sz. a.) A budapesti kir. itelö tábla: A kir. törvényszék ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. jun. 22. 20,992. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet részben megváltoztatik, vádlott hivatali sikkasztás bűntettében mondatik bűnösnek és e miatt 5 évi fegyház és hét évi hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Egyebekben, stb. Indokok: Hogy vádlott, újvidéki államvasuti pénztárnok kezelése alatt állott pénztárban 1,536 frt 84 kr. hiány létezik és hogy vádlott ezen összeget rendeltetése céljától elvonva, azt jogtalanul eltulajdonította, ezen kir. Curia az elsőfokú birósági Ítéletben kifejezett okoknál fogva jogszerüleg bebizonyitottnalc. találta. Tekintve, hogy vádlott az általa megkárosított állampénztárt hivatalánál fogva kezelvéu, azon pénztár egészben volt az ő hűségére bizva, és tekintve, hogy vádlott az azon péntárban és kezelése alatt volt egyes összegeknek rendeltetésüktől, habár több izben ismételt elvonása és azon összegeknek saját céljaira való. felhasználása által egy és ugyanazon hűségi viszonyt sértette meg és igy többszörös sikkasztásai által ugyanazon hűségi kötelezettségét folytatólag sértvén meg, az egyes részlet cselekedetei gyanánt jelentkeznek s ennélfogva nem több, hanem csakis egy büntettet állapítanak meg; tekintve, hogy saját beismerése szerint is bűnös cselekményének elpalástolására, az illető számadásokat meg is hamisította; tekintve, hogy a vaspályák építésének, azok engedélyezésének, kezelési és forgalmi viszonyainak megállapítása az állam kiváló fenhatósági jogai közé tartozik; tekintve, hogy e szerint az állami kezelés alatt álló vaspályáknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák az államtól nem magánjogi címen, hanem közigazgatási körében nyert megbízásnál^ fogva járnak el; miből folyólag a kir. állami kezelés& alatt álló vasutaknál alkalmazott hivatalnokok vagy szolgák ezen minőségükben és szolgálati uton kezeikhez jutott pénzek vagy értéknek elsikkasztása által hivatali sikkasztást követnek el - mindezeknél fogva, stb. (1886. okt. 1-én. 6,792. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök : lierger Iírnác e., győri tszék, bej. jan. 26, félsz. febr. 7. csb. Kiss Gábor, tmg. Szily Zoltán. - Stein Sámuel fia e., zombori tszek, bej. febr. 15, félsz. márc. 1, csb. Jerkovits Antal, tmg. dr. Schuller Taub és Reach e., budapesti keresk. és váltó tszék, bej 15, csb. Bubla Ferenc, tmg. dr. Kiss Ferenc. Simon 22, félsz febr jan. Pályázatok : Az újonnan rendszeresített közjegyzői áll . — A veszprémi tszéknél díjas joggyakornoki áll. dec. — A pancsovai tszéknél aljegyzői áll. dec. 30-ig. — jrbságnál aljárásbirói áll. dec. 28-ig. jan. 89-ig. budapesti VI. keri Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. szám.)