A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Új közjegyzői állomások

204 A JOG. további bűnvádi eljárás elévülés indokából a btk. 106., 107. §. alapján megszüntettetik és vádlottnak ezen cselekményére nézve a kir. ítélőtábla Ítélete hatályon kivül helyeztetik stb. (1886. november 24. 8,374. sz. a.) Súlyosító körülmények alapján a kísérletre is oly vagy legalább megközelítő büntetés mérendő ki, mint a véghez vitt bűntettre. Az aranyos maróthi kir. tszék (1885. nov. 17-én 2,510. sz. a.) Sch. Lajos a btk. 219. §-ba ütköző s a 65. §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének kísérletében bűnösnek nyilvánittatik és ezért egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok: A vizsgálat adataiból, sőt magának vádlottnak beismeréséből kitűnik, hogy vádlott állítólag a feletti elkeseredettségében, hogy egy magánvádló K. Mihálynak eladott szántóföld utóbbi teljesen nemcsak ki nem fizette, hanem a földet birtok és használatba véve még oda is nyilatkozott, hogy ő vádlottnak mivel sem tartozik, a folyó évi február 23-án ép a kérdéses szántóföld miatt közte és magánvádló közt lefolyt szóváltás által mindinkább felingereltetvén, lakásába tört s ott fegyvert ragadván és K. Mihály házával szemben állást foglalván, onnan fegyverét az ép lakásából kilépő magánvádló felé kétszer elsütötte ; állítása szerint nem azon célból, hogy magánvádlót meglője, hanem csak is azért, hogy azt megijessze. A vizsgálat adataiból azonban az is kitűnik, hogy magánvádló K. Mihály a vádlott által ejtett lövések veszélyes következményeit csakis az által kerülte el, hogy vádlott fegyverének — véletlenül — először gyutacsa sülvén el s a lövés maga csak utólag következvén be, magánvádlottnak volt annyi ideje, hogy a gyutacs elcsettenése után pitvarába menekülhetett. Hogy pedig vádlott nem ijesztési czélból, hanem oly szándékból sütötte el fegyverét magánvádlóra, hogy azt életétől fossza meg, az az utóbb felsorolandó s beigazolt ténykörülmények által kétségtelenné volt téve. Ugyanis W. Jakab tanú hittel megerősitett vallomásával igazolva van, hogy vádlott már a vádbeli esetet megelőzőleg mintegy 14 nappal egy izben akként nyilatkozott a tanú előtt, hogy kénytelen lesz K. Mihályt, ha az eladott földre lépni mer, agyon lőni. Ezen tanúval szemben vádlott annyit maga is beismer, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése napján mondotta a tauu előtt, hogy K. Mihályra rá fog lőni; tény tehát, hogy vádlott már előzőleg foglalkozott azon eszmével, hogy magánvádlót életétől fogja megfosztani. M. János, K. Mihály házával szemben lakó szemtanú határozottan és hit alatt vallja, hogy vádlott egyenesen azon irányban sütötte el fegyverét, a hol K. Mihály megjelent volt. Támogatja ezen tanú előadását és állítását azon körülmény, hogy a fegyveréből kilőtt serétek egy része a verőce-ajtóban, egy része annak oszlopában, egy része azonban a pitvar-ajtóban is találtatott fel; mi által meg van cáfolva azon védelembeli állítás, hogy vádlott csak a verőce-oszlopba célzott s hogy helyéről K. .Mihályt a lövés nem is találhatta, mert ha K. Mihály a gyutacs elcsettenése után a pitvarba nem menekül, a pitvar ajtóba is fúródott serétek őt feltétlenül érték volna. Azon körülmény, hogy a vádlott fegyveréből kilőtt lövegek egy része a verőce ajtóban, a verőce oszlopban, a verőcével befont kapuban a földtől egy lábnyi magasságban találtatott, mitsem változtat azon feltevésen, hogy vádlott ölési szándékkal lőtt K. Mihályra, mert miként az már fentebb érintve lön, a fegyver elsülése a gyutacs elcsettenése után később következvén be, ez által a lövés vádlott akarata ellenére némileg más irányt vehetett, sőt, miután a serétek egy része K. Mihály házának 5 lábnyi magasságban levő ablakán keresztül is behatoltak s a szobában az ott felállított szatrafába fúródtak, ez által meg van cáfolva vádlottnak azon állítása, hogy fegyverének másik csöve csak lőporral volt töltve, mert nem képzelhető, hogy a fegyver egy csövéből kilőtt serétek oly rövid távolságra, oly feltűnően különböző irányt vettek volna. Felemlítve tehát ezek mellett még azt is, hogy csak ijesztési szándéka volt vádlottnak, ugy célt érhetett volna az által is, ha a levegőbe lő, fegyverét másodszor is kisütni pedig az esetben egyáltalában felesleges volt; végül figyelemmel arra, hogy a vizsgálat folyama alatt ismételt izben felvett helyszíni adatok is vádlott bűnössége mellett jelentékeny bizonyítékot szolgáltatnak; mindezekből kétséget kizárólag beigazoltnak tekintendő, hogy vádlott nem ijesztési, hanem ölési szándékkal lőtt K. Mikályra s hogy e t-zándéka végrehajtásában csak is a véletlen által akadályoztatott meg; vádlottat tehát a szándékos emberölés bűntettének kísérletében bűnösnek kellett nyilvánítani, stb. V budapesti kir. itélő tábla: (1886. január 18. 38,989. sz.) A vizsgálat adataiból nem látván megerősítve, hogy sértett az ellene tett lövést megelőző időben, szóval vagy tettleg legkisebb alappal bíró okot is szolgáltatott volna vádlott felizgatására, ez okból az első bírósági Ítélet indokában enyhítő körülményként felhozott izgatott helyzetet a büntetésre befolyással biró körülménynek nem tekinti, ellenben terhelő körülményül számítván be, hogy vádlott fegyverének mindkét csövét kilőtte sértett után, ellenében a súlyosító körülmények túlnyomó számát látja fenforogni ; minélfogva az első bíróság által kiszabott egy évi börtönbüntetést 2 évre felemeli, stb. A in. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlottnak büntetése 5 évi fegyházban állapittatik meg. Indokok: Tekintve, hogy az iratok kétségtelen tanúsága szerint vádlott K. Mihály sértetteli összeszólalkozása alkalmával, sőt W. |akab tanú esküvel erősített vallomása szerint már 14 nappal előbb is agyonlövéssel fenyegette a neki mit sem vétett, mert a tőle vásárolt földre nézve teljes jogában sértettet; tekintve, hogy a sértetteli összekoccanása után házába bemenve jó szerkezetű kétcsövű lőfegyverét magához vette és dohány vétele, tehát némi idő lefolyása után az átellenében lakó és lakásának ajtajában álló, tőle 20—30 lépésnyi távolságban levő ellenfelére irányozva, egymás után két lövést tett ugy, hogy a kilőtt serétek egy része a verőce-ajtóban, egy része annak oszlopában, egy része a pitvar-ajtóban és a sértett házának öt lábnyi magasságban levő ablakán keresztül hatolva, az ottan felállított szatra-fában, tehát a sértett által akkor elfoglalt helykörüli legközelebbi környékben találtatott meg; tekintve, hogy ezek szerint vádlott mindent megtett, a mi az emberi élet kioltásához megkívántatik és hogy az, hogy az általa elérni óhajtott és cselekvése közvetlen célját képezett eredmény nem következett be, pusztán és egyedül azon rendkívüli véletlennek tulajdonítandó, hogy első ízben a gyutacs elcsettenése után a puska nem azonnal sült el és ez által K. Mihály néhány pillanatnyi időt nyert a pitvarba való ugrásra, a mit ez meg is tévén, életét ezen ugrással mentette meg; tekintve, hogy vádlott bűnössége fokozódik még az által is, hogy a puszta véletlen folytán sikertelenül maradt első lövés után még második lövést is intézett és tett a célba vett K. Mihály ellen; mindezeknél fogva a vádlottnak a gyilkosság büntette határához igen közel álló cselekményét súlyosabb beszámítás alá venni és e miatt büntetését mindkét alsóbb bírósági Ítéletnek e részbeni megváltoztatásával nagyobb fokú bűnössége voltához képest a fenn kiszabott nemben és tartamban megállapítani kellett stb. (1886. évi 7,962. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozataiból. A bélyeg- és illetékszabályok 24.. tf-a értelmében a beadványon bélyegjegyekben lerovandó bejegyzési illeték — ha a bejegyzést kérő által le nem rovatott — s a bejegyzést kérő a jogot adó volt: a bejegyzés által jogot nyerő féltől, a bejegyzést kérő jogot adó fizetésképtelensége esetén nem követelhető. (Az ül. szab. 24. $. és 95. rf. 5. pontja és 16. tétele B. a) pontjához.) 1886. évi június hó 12-én 6,523/1885. sz. A felebbezés bélyege beadványi bélyeget képez, s a törvény értelmében beadható és beadott felebbezés bélyege felebbező peres félnek akkor sem térithető vissza, ha a beadott jelebbezés az illetékes felsőbb bírósághoz történt felterjesztés avagy ennél történt elbírálás előtt a fél által visszavonatott. (Az ül. szab. 22., 23. és 143. $-ai és 13. tétele IV. 12. pontjához.) 1886. évi június hó iy-én, 7,189/1885. sz. Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: Csatth Károly e., szombathelyi trvszék, bej. jan 7 félsz. jan. 24, csb. Simon Miklós, tmg. dr. Khorer Miklós. — Kohn fellát es fla e., komáromi tszk, bej. jan. 3, félsz. jan. 13, csb. Hegymeghv László, tmg. Soós Károly. — Falk Ottó e., debreceni tszk, bej. febr. 17 félsz. febr. 19, csb. Nagy Károly, tmg. dr. Popper Mór. — Weiss Tíínúc e., szegedi tszék, bej. jan. 10, félsz. febr. 7, csb. Huszka Ödön, tnvr dr. Polgár Sándor. — Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. szám.)