A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 7. szám - A kettős házasság és elévülés

52 A JOG. a pozitív törvény fogalmi meghatározása az irányadó valamely cselekmény folytonos jellegére nézve,a meddig egész sora a cselekményeknek egyik doctrina által a folytonos, a másik által a pillanatnyi büntettek categoriájába soroztatik4: addig e terület távolról sem a »communis opinio« tisztázott területe. A meddig egy nagy, ma a világot vezető birodalom törvényhozása szerint a kettős házasság a folytonos bűntett jellegével van felruházva az által, hogy az elévülés addig kezdetét nem veheti, mig az egyik házasság meg nem szűnt;5 midőn Ausztria mindhárom törvényjavaslata6 elsőrendű büntetőjogászokkal élén hasonló felfogásnak nyit utat; midőn Zürich büntetőtörvénykönyve, 7 mely Mittermayer, Glaser és Geyer kritikáinak figyelembevétele mellett készült, az elévülés kérdésében csak ugy intézkedik, mint a német birodalmi büntetőtörvény; midőn Carrara,8 Schwarze9 majd az egyik majd ismét a másik felfogás mellett nyilatkoznak ; midőn Le Sellyer, Geyer, tudományos meggyőződésük egész erejével küzdenek e táborban; midőn hazai büntetőtörvényünk nagy eodificatora, ki, ha nem e kis nemzet fia, ma hirben is osztoznék a legnagyobb büntetőjogászok kiérdemlett dicsőségében, mély gyakorlati érzékkel ezen álláspont mellett foglalt állást; midőn büntető jogtudományunk aristarchusa, Pauler Tivadar nem tartotta szükségesnek a képviselőház előadói székéről visszautasítani az indokolásban világosan kifejezett álláspontot, sőt 1872-dik évben megjelent és revideált tankönyvében igy szól: »Hogy e bűntett elévülése csak az első vagy második házasság megszűntével kezdődik, az elévülés természetéből foly«: akkor engedjen meg a tisztelt cikkíró ur, de a kérdés controvers természetét oly mereven megtagadnia nem szabad. De még azok is, a kik a cikkíró úrral azonos állásponton állanak, nem igen szokták a communis opiniot a maguk részére lefoglalni. Sok irót idézhetnék, ki a kettős házasság folytonos természetét tagadva, ezen kérdést mégis controversnek állítja, de az ily rövid hírlapi cikket nem akarom még jobban túltömni idézetekkel. A legelterjedtebb könyvre hivatkozom, Holtzendorf könyvére (Handbuch des deutschen Strafrechts), melyben Ileinze, ki szintén elvbarátja a t. cikkíró urnák, egyenesen controversnek jelenti ki a kérdést: »Deutsches Strafgesetzbuch §. 171. rechnet die Bigamie den fortdauernden Verbrechen zu. Gegen dicse Auftássung der Bigamie Hoovebeke p. 69, Cousturier p. 280. f. deux catégories, il fai:, voir cominent la loi définit cetté infraction. Si ]e fait, tel qu'il est défini par la loi, est d'une certaine durée, s'il se prolonge pentlant un temps plus ou moins long, Pinfraction est continue ; s'il vient a cesser, des qu'il est commis, l'infraction est instantanée«). Haus l'rincipc:généraux du druit pénal (harmadik kiadás) I. kötet 2(19. lap. 4 Uaus például a desertiot pillanatnyi bűntettnek tekinti líd. mű 1. kötet 276. lap Schwarze folytonos bűntettnek (Commentar negyedik kiadás 261. lap.) 6 171. §. utolsó kekezdés : »Die Verjáhrung der Strafverfolgung beginnt mit dem Tage, an welchem eine der beiden Ehen aufgelöst, für ungiltig oder nichtig erklárt worden ist.« 6 »Ist durch die strafbare Handlung eín fortdauerndes gesetzwidriges Verháltniss begründet, so beginnt die Verjáhrung erst nach dem Aufhören des letzteren.« 7 120. §• »Die Verjáhrung der gerichtlichen Verfolgung dieses Verbrechens beginnt mit dem Zeitpunkte, in welchem die eine der beiden Ehen aufgehört oder für ungültig erklart worden ist.« 8 Carrara programmjának I. kötetében 515. §. alatt (magyar fordítás 342. lap) a folytonos és pillanatnyi bűntett fogalmi különbségére nézve határozottan véleményt és nem historicumot fejez ki. A historicum az e 1 n e v ezésr e és nem a fogalmi különbségre vonatkozik. Ortolan »Éléments de droit pénal* 743. szám alatti fejtegetésére hivatkozik itt Carrara, Ortolan pedig e szám alatt csak is a különböző terminológiával foglalkozik. Midőn Carrara igy kezdi az 515. §. alatti fejtegetését: »Jeleztük a különbséget — ismét csak a magyar fordításra hivatkozom — azon büntettek között, melyeknél a jogsértést egyetlen mozzanat végzi be s azon büntettek közt, melyeknél a jogsértés bevégzésének pillanata után is tart. Igy az emberölés sebzésnél . . . stb. a jogsértés nem nyer folytatást . . . más bűntetteknél ellenben a sértés határozatlanul tovább tart . . . mint p. o. a gonosztevők szövetkezésénél . . . kettős házasságnál« — saját nézetét adja elő és csak is a különböző terminológia felsorolása képezi a historicumot. 9 Schwarze a kettős házasságot nemcsak egyszer folytatólagos és más körülmények között pillanatnyi, hanem határozottan a folytonos büntettek közé sorolja, midőn a német büntető eljáráshoz irt kommentárjában az elkövetési hely illetőségéről értekezve igy szól: »Anders liegt der Fali bei den fortdauernden Verbrechen. Hier entscheidet nicht der Ort, woselbst das Verbrechen in seiner Wirksamkeit sich nachtráglich áussert, sondern der Ort, woselbst das Verbrechen selbst begangen worden. So bei der Bigamie der Ort der Eheschliessung, nicht der Ort, woselbst das bieamische Verháltniss besteht, bez. sich fortzetzt.« Bemer S. 302, Weitere Literatur über die Contro verse bei Temme etc.« 10 Ileinze tehát nem vonja kétségbe, hogy a kérdés controvers! Ezt állítottam én is bevezető cikkeimben, sőt azt mondtam j mivel a kérdés controvers, a kir. táblát sem illetheti szemrehányás elfoglalt álláspontjáért. Ha azonban ily természetű a kérdés és választani lehet oly elvi álláspontot, mely a társadalom komoly okok által igényelt jogos védelmének inkább megfelel, akkor legmagasabb bíróságunknak annál könnyebb azon álláspontra helyezkedni, mert hisz törvény előkészítésünkben határozott kifejezésre jutott, hogy miért nem vétetett fel különleges rendelkezés a német birodalmi büntető törvény mintájára. Ez ellenében arra hivatkozni, hogy a bűntett nem felel meg a folytonos bűntett ingadozó ismérveinek, igen hálás az elméleti discussiora, de a gyakorlat tisztelettel visszaadja az élet valódi szükségleteinek meg nem felelő danaosi ajándékot. Épen most olvasom, hogy a kir. Curia teljes ülése is hasonlóan cselekedett. Nem rettent attól sem vissza, hogy a tisztelt cikkíró ur a törvénytelenség vádjának pallosát villogtatta. Ezen vád ellen egyetlen mentő szó is fölösleges volna. Nem tett egyebet magas bíróságunk, mint teljesítette a magyar törvény h o z á s a karatá t, melyet megnyugvással veend mindaz, ki a mai jogrend ezen alapvető intézményének; a házasság monogain elvének nagy horderejét egész terjedelmében méltányolni tudja. »Értelmi kár« sem fog a büntetőjogtudományra háromolni; sokkal nagyobb kár háramlik erre akkor, midőn a »Begrififsjurisprudenz« szürke világába temetkezünk, és tanunk plasztikus szépsége iránt elfogult rajongásunkban megfeledkezünk arról, hogy minden jogtudomány az életért van. Francziaországban még 1870-ben sem tudták elfelejteni a »cour de cassation«-nak 1812. szeptember hó 5-én, 181G. július hó 4-én, 1819. decz. hó 30-án hozott határozatait, a melyekre Dalloz után a tisztelt cikkíró ur is hivatkozott. Blanche, a kit tévesen tart a tisztelt cikkíró ur »belga criminálistának« és gondolom azt is elismeri, hogy Blanche »Études pratiques sur le code pénal« cimű hét kötetes munkájának V. kötetében a 227. szám alatt nem a belga btk. 391 §-ával foglakozik — mondom Blanche — a francia magistratura e kitűnősége — a föntebbi határozatokról igy szólt: »On comprend difficilement que dix ans aprés la consommation de la deuxiéme unión, le bigame puisse vivre, ím punément, entre ses deux femmes et donner un pareil scandale á la s o c i é t é.« Blanche tehát mély gyakorlati érzékénél fogva habár ismerte is Ortolán szép fejtegetéseit e kérdésben, nem hagyta magát elragadtatni ezen áramlat által, hanem egyenesen botránynak jelenti ki azon állapotot, midőn a bigamus két feleségével együtt élhet büntetlenül. Pedig ott csak tiz év múlva évül el abigamia és nem öt év elteltévell Curiánk nagyérdemű testülete, mely valóban lelkesen karolja fel az elmélet valódi haladásának vívmányait és épen nem vádolható azzal, hogy az új életképes tanok befogadására hajlandósággal nem bír, e kérdésben is megmutatta, hogy a jogélet valódi követelményeinek fölismerését nem hagyja megtéveszteni bármily csillogó külföldi nevek divatos tana által sem. Ismerte Curiánk a külföldi irodalom harczát, s ha ugy határozott, a mint határozott — akkor a magyar törvényhozás akaratához hűen megakarta kímélni a magyar társadalmat oly botrányoktól, melyek a társadalomban valóban aggályt kelthetnek az oly elmélet tudományos értéke iránt, melynek állítólagos szigorú elvi folyománya a skandalu m. Csatarendbe állithatják újra a curia döntvénye ellen a már majdnem egy százada ismert érveket! Egyet mindenesetre elő fognak segíteni s ez az, hogy majd 10 II. kötet 617. lap 11. sz. jegyzet. 10 A »Jog« 49-dik számában igy szól a tisztelt cikkíró ur : . . . »E /. e n ellenvetést megtette már Blanche a belga krimi nalista szembe n a belga büntetötör vény könyv 3 ÍM. art. - val és itt idézve van ennyi: »Études V. no. 227.« Blanche — tudtommal — francia büntetőjogász és a francia code fölött irt hét kötetes igen kitűnő gyakorlatias irányú tanulmányt és a Baumgarten ur által idézett helyen a »code pénal* 34()-dík szakaszával foglalkozik. Blanche ugyanazon eseteket idézi itt melyek a »Dalloz« répértoirjában vannak felsorolva. Az ily apró tévedéseknek semmi fontosságot sem tulajdonitok, csak constatálni kívánom, hogy Blanche munkájának (»Études Pratiques sur le code pénal*) első kötete megjelent 1861-ben, az utolsó kötet 1872-ben. Blanche a párisi semmitőszék mellett mint avocat général 1871—1875-ig működölt s meghalt 1875. ápril 13-áu. Idézett nagy munkája előtt figyelemre méltó irodalmi munkái ezek: Sur l'origine et Pinstitution du jury. Rouen 1840. Sur l'inamovibilité de maeistrature 1853. '