A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 50. szám - Önsegélyre képtelen személy kitétele vagy elhagyása

198 Indokok: Felperes a hit alatt kihallgatott báró P . . . Jánosné, született Sz . . . . H . . . Anna, P . . . . . Antal, R . . Mihály és Sch . . Lipót egybehangzó vallomásaival bebizonyította, miszerint a per tárgyát képező kőfalat mindenkor a felperes tulajdonát képező 384. helyrajzi számú birtokrész tulajtionosa javíttatta, sőt R . . Mihály tanú vallomásával még arra is állíttatott félpróba erejű bizonyíték, hogy a peres falnak az árvíz által romba döntött részét az említett 884. helyrajzi szám alatti ingatlan akkori tulajdonosnője építtette fel; minthogy pedig okszerűen az következtetendő, hogy a két birtokrész között álló falkerités annak a tulajdona, a ki azt tataroztatja és javíttatja, alperes pedig a felperes részéről felhozott bizonyítékok ellen semmi oly bizonyítékot nem hozott fel, melyből az lenne következtethető, hogy a per tárgyát képező fal az ő tulajdonát képezi, annálfogva alperest a kőfalnak birtokba bocsátására s az általa felrakott falrésznek lebontására kötelezni kellett. (1885. június 3-án 911. szám.) A budapesti kii'. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1886. február 18-án 31,667/1885. sz.) A m. kir. Curia. A másodbiróság ítélete az abban felhívott és az alábbi okokból helybenhagyatik. Indokok: jóllehet a bírói szemle szakértők nélkül vétetett fel, az e miatt emelt panaszt figyelembe venni nem lehet, mert alperes XVII. alatti észrevételeiben a szemle helyességét kétségbe nem vonta és msrt az, a mire alperes fősúlyt fektet, hogy az ő telke fölebb fekszik, mint fölperesé, a szemléről felvett jegyzőkönyvben világosan benfoglaltatván, nem áll alperes azon állítása, hogy a bírói szemléből a természeti fekvés kivehető nem volna. De éppen azért, mivel alperes telke magasabban fekszik, mint felperesé és a kérdés alatti kőfal felperesnek alacsonyabban fekvő telkén emeltetett, helybenhagyni kellett az alsó bíróságok ítéletét, mert e körülmén}' nyilván tanúsítja, hogy a kőfal az alacsonyabban fekvő telekbe tartozik, következve az ellenkező bizonyitása nélkül azt kell vélelmezni, hogy a kőfal annak tulajdona, a kié az alacsonyabb fekvésű telek. (1886. évi szeptember 14-én 2.544. sz.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben Csődtömeg tulajdonát képezett ingatlanok árverésen befolyt vételárának, mint külön kielégítési tömegnek, felosztására nézve, a telekkönyvi hivatal illetékes. (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia: (1886. szept. 7-én, 3,523. sz. a.) X. Márkus elleni esódperben a kir. tvszék polgári osztálya mint csődbíróság és telekkönyvi osztálya között felmerült illetőségi összeütközés tárgvában .... értesíttetik a kir. törvényszék, miszerint tekintve, hogy jelen csődügy a kir. törvényszék, mint csődbíróságnak 1882. évi február 16-án 405. sz. a. kelt végzése szerint az 1881. évi csődtörvén}' életbeléptetése tárgyában kibocsátott igazságügyministeri rendelet 10. §-ának megfelelőleg átalakíttatott, tekintve továbbá, hogy az ily csődügyekben az idézett csődtörvény értelmében kell eljárni; tekintve végre, hogy azon törvény 176. §-a szerint a külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása az 53 — 58. §-ainak figyelembe vételével a törvénykezési rendtartás értelmében történik, a M. Márkus csődtömegéhez tartozott, a zsókai 149. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok árverésen befolyt vételárának, mint külön kielégítési tömegnek felosztására nézve a kir. Curia a kir. törvényszék telekkönvvi osztálvát mondotta ki illetékesnek. Ha bejegyzett kereskedő ellen kéretik csőd s a kérvényből a flzetésineg.Nzi'nitetés kitűnik, a biróság nincs kötve panasz ló abbeli kérelméhez, bogy tárgyalás tűzessék ki. hanem a csődöt a csödt. •>4&. §-a alapján nyomban elrendelheti. A budapesti kir. keresk. és váltőtörvéuyszék: Jelen bérvény folytán L. L. budapesti bej. cég, illetve egyedüli tulajdonosa L. L. épületfa kereskedő, II. ker. főutca, 89. sz. a. bárhol található ingó, Horvát-Szlavonországok kivételével, a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csőd, tekintve, ho°r a kérvénvhez B) alatt mellékelt 1886. szeptember 9-től E. ]. G. hitelezőjéhez intézett levélben fizetési képtelenségét önmaga kijelentette és a hitelezők elnézését kérte s így ezen levéllel ugv a fizetésképtelenség, mint az, hogy folyamodó G. M. kívül más hitelezők is léteznek, igazolva van, a csődtörvény 218. §-a alapján megnyitottnak nyilvánittatik, stb. A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy a csődtörvény 248. §-a értelmében keresk. csőd egy hitelezőnek fellépése folytán is elrendelhető, továbbá, hogy felhívott §. értelmében kereskedelmi csőd elrendelésének közadós fizetésképtelensége nem képezvén előfeltételét, hanem e* irányban elegendő lévén azon kétségtelen tény, miszerint közadós fizetéseit megszüntette, tárgyalásnak a csődnyitási kérvényre kitűzése — panaszlottnak a 13) alatti levél által minden kétséget kizáró módon kimutatott fizetés beszüntetése mellett — feleslegesnek mutatkozik s ugyancsak a felhívott §. szerint a csődbíróság e részben panaszlónak kérelméhez kötve nincs, de egyébként panaszló csődnyitási kérelmét kérvényében a csődtörvény 248. £-ra is alapítja. (1886. okt. 18. 6,523. sz.) A kereskedelmi biróság az elébe hozott ügyeket, nevezetesen a felhívási kereseteket, a hatáskör állítólagos hiánya tekintetéből, az ellenfél meghallgatása nélkül hivatalból vissza nem utasíthatja. A székesfehérvári törvényszék, mint kereskedelmi biróság", Neuman Bernát ügyvéd által képviselt Opp. testvérek cég által Schit. s társa cég ellen 226,950 frt erejéig indított számadásra felhívási perben folyó év szeptember 15. 6,987. sz. a. végzéssel a keresetet hivatalból visszautasította s a keresetlevél első példányát felperes képviselőjének visszaadatni rendelte ; mert a kereset zárkérelme szerint felperes az alperest első sorban arra kéri köteleztetni, hogy az általa a török kormánynyai kötött lószállitási szerződésre vonatkozó s l88ií. január l-ig terjedő ügyletről számadását előterjeszsze. A kereset ezen zárkérelméből kétségtelen, hogy a kereset az 1881. LIX. t.-c. öl., 82., 83. §§-aiban érintett különös eljárás alá esik ; minthogy pedig az 1881. november 1. 3,269. sz. igazságügyministeri rendelet a kereskedelmi, mint az ítélet hozatalánál kivételesen alakítandó (ker. elj. 4. §.) különös szakbiróság illetőségét, illetve hatáskörét tüzetesen felsorolja; de a felhívási kereseteket, még ha absolut kereskedelmi ügyletből származnak is, nem utasítja a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe : ugyanazért jelen külön ügybirósághoz tartozó kereset hivatalból visszaút ásítandó volt. A budapesti kir. tábla következő végzést hozott: Tekintve, hogy azon kérdés, hogy valamely ügy a kereskedelmi biróság hatáskörébe tartozik-e, a kereskedelmi eljárási rendelet 9. §. értelmében, hivatalból csak a polgári biróság által, de ez által is csak az idézett törvényszakaszban kitett esetben vizsgálható ; tekintve, hogy ezek szerint ama kérdés, hogy jelen ügy a kereskedelmi biróság hatáskörébe tartozik-e, az ellenfél kihallgatás nélkül el nem bírálható ; a kir tábla az első biróság végzését megváltoztatja, a keresetet hivatalból vissza nem utasithatónak kimondja s az első bíróságot további eljárásra utasítja. A felfolyamoclásra nem az alperes eljárása szolgálván okul, alperes a felfolyamodás költségével nem terhelhető. Felperes ügyvéd felfolyamodási munkadíját s költségét 13 frt 55 krban állapítja meg képviselője irányában. (188é. november 9. 6,335. sz. a.) Bűn-ügyekben. Határjel hamisítás. A ki valamely vaspályatesthez tartozó, ha nem is a vaspályaüzem közvetlen céljaira szolgáló, eredetileg erdörészt képező befásitott talajról fát vág ki és visz el, nem erdői kihág^t, hanem az értékhez képest lopás vétséget követ el. Osszbüntetés ez esetben. A treiu'séni kiiv törvényszék (1886. január 7. 22. sz. a.) H. Lipót a btk. 407. §-ban körülirt határjel hamisítás vétsége és az 1879. évi XXXI. t.-c. 69. és 90. §-ában jelzett erdei kihágás miatt a btk. 407. §. és az 1879. évi XXXI. t.-c. 90., illetve 76. és 77. §§-ai alapján a btk. 96. és 97. §§-aihoz képest összbüntetésül 3 heti fogházra és 7 frt 12 krnvi pénzbüntetésre ítéltetik, stb. Indokok: H. Lipót a közte mint vevő és j. András, valamint több horelici lakosok, mint eladók között 1881. évben szóbelileg kötött adásvételi szerződés alapján, utóbbiaknak Horelicz község határában a kassa-oderbergi vasúttársaság területének tő szomszédságában fekvő »klunkovszka« nevü erdő fáját megvevén azt ugyanazon év telén ki is vágatta.